Abaszisz: Ifin városa

[Hakea Ello]

(Tia)

Salhez intézett mondatai után igencsak hirtelen éri az idegenek felbukkanása. Meghátrál, közben csuklyáját ismét fejébe húzza, remélve, hogy mindeddig nem látták az arcát. Hiú remény...ezek képzettek. Közömbösen hallgatja Kandúr mondókáját, a férfi nagy nőcsábásznak tűnik, azonban az emberek reakciói már sokkal inkább lekötik. Egyetlen szó nélkül felkapja kis hátizsákját, majd botjával kezében kisétál, léptei magabiztosak, köpenye mögötte súrolja az utca porát. A tavernába érve leül a neki felkínált helyre, majd gondolataiba merül, nyugalmat próbál teremteni cikázó gondolatainak kuszaságában. Sal kifakadása megtöri a csendet, Tia alakja rezzenéstelen marad, azonban egy, egyetlen egy pillanatra felvillan a tengerkék szempár a csuklya árnyékának mélyén. A lány furcsa viselkedése aggasztja, sőt egyenest nyugtalanítja.
<Valamit titkol, asztrálteste akár egy rózsa, melyet sosem metszettek és régesrég túlburjánzott. Ők meg minden egyéb nélkül tűrik? Különös népség...ennyire megigézné őket a szépség? Mindent elnéznek neki ezért? Dzsana nem, ő lehet hogy átlát a szitán.>

Esze folyton Salen jár, a belőle áradó potenciális veszélyeket méregetve teljesen megfeledkezik a külvilágról. A Csuklyásoknak ugyan megadja a kellő tiszteletet, azonban az öreg monológjából vajmi keveset csippent fel. A végére ismét bekapcsolódik, de belül már elhatározta, hogy mit fog cselekedni. Fő az elővigyázatosság.
-Uram, a küldetés részleteire engedelmével még visszatérnénk, azonban van egy kis megbeszélnivalóm a hölggyel ott...ha megbocsájtana, ígérem, nem kívánok sokat rabolni a drága idejéből.

//Tysson engedélyével//

Az öreg hetykén legyint a kérésre, mire Tia Salre pillant, majd int a bejárati ajtó felé és jelzi, hogy csak utána .

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Sal feltápászkodott az asztaltól, vetett még egy féloldalas, csábos pillantást Kandúrra, majd megindult Tia után. Magán érezte a vonzó szürkecsuklyás férfi lángoló pillantását, de nem bánta: most valahogy jobban érdekelte őt Kandúr, mint az elf lány. Nem értette, minek ez a komolyság, ez a bizalmatlanság... miért nem bíznak benne. Lehet, hogy furcsa lány és magányos lélek -de ez nem ok arra, hogy kemény, szúrós pillantásokkal mérgessék. Sal Tia nyomában kiért az előtérbe, majd megszólalt halkan, hogy a teremben ülők ne hallhassák, amit a lánynak mond. Hangja cseppet sem volt szívélyes, ugyanolyan ridegen, kőkeményen csengett, mint mikor berángatták őt a kalandorok szobájába.*

-Mondd hát, miért rángattál ki onnan?-Sal komoran nézett a lányra. Szívesen ücsörgött volna még egyhelyben Kandúrt bámulva és a Testvériség tagjainak beszélgetését hallgatva.-Mi az, amit olyan sürgősen közölnöd kell velem, vagy kérdezned kell tőlem? Hiszen eddig hozzám sem szóltál, úgy néztél rám, mintha ősi ellenséged lennék...mondd hát, kalandozó, mire vagy kíváncsi?-a lány egykedvűen nézett a csuklyás Tia sötét, alig látható arcába, majd komótosan nekidőlt a falnak, és flegma pillantást vetett ismét a lányra.*

[Hakea Ello]

(Tia)

Ügyet sem vet a lány nemtörődöm hozzáállására. Lágyan búgó hangját a lehető leghidegebbre változtatja, hogy Salnek a hátán is fölálljon a szőr a szavaitól.

-Magad is tudod, miért hívtalak ide ki, nem szeretem, ha bolondnak néznek és megsértik az intellektusomat. Gyakorlatilag semmit sem mondtál el magadról eleddig, viselkedésed pedig igencsak okot adott az aggodalomra. Honnan veszed azt a bátorságot, hogy akár alkalmi társaidat is halálosan megfenyegesd? És miből gondolod, hogy bármelyikünk nem lenne képes egyetlen mozdulattal, szóval vagy akár gondolattal kioltani az életed? A társaim és a saját biztonságom érdekében kötelességemnek érzem, hogy végre fölfedjem az igazságot kilétedről. Ideje tiszta lapokkal játszani. Jobban teszed, ha elmondasz mindent, magadtól...ugyanis ha nem közreműködnél esetleg...nos, vannak módszereim arra, hogy kiszedjem belőled az igazságot. Ne kellemetlenkedj. Nos?

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány először komor arccal mered Tiára. Egy pillanatra mintha egy kéz a bensejébe nyúlt volna, átszakítva a bőrt s a húst, és kitépte volna a szívét. Kideríthetik...? Nem, nem engedheti ezt meg. Igyekezett bezárni gondolatainak kapuját és asztráltestét elrejteni az elf elől. De ereje megingott. Nem, ez nem lehet! Iszonytató keménységgel tört elő minden belőle. Sírni tudott volna, zokogni, fetrengeni, de érzelmei már annyira kihunytak az évek folyamán, hogy nem volt rá képes. Így csak árnyéka volt önmagának, ahogy halkan, suttogva, remegve, de magabiztosan beszélni kezdett. Úgy érezte, minden szóval kevesebb a fájdalma, s talán az őszinteség adta vissza mindazt, amit addig csak álmaiban remélt: a pillanatnyi lelki békét.*

-Érdekes a történetem, és nem ígérhetem, hogy elmondok mindent, mert nagyon, de nagyon fájna...a célom az, hogy megtaláljam Őt. Nem tudom, mit éreznék, ha eléje kellene állnom: vak gyűlöletet, vagy töménytelen, vég nélküli szeretetet, esetleg megnyugvást, vagy csak felkavarodna a bensőm, a gondolataim vad táncol járnának...? Nem tudom. De ezért képes vagyok megtenni akármit. Meggyilkolni annak a szerencsétlennek az apját...-Sal laza mozdulatot tett a terem irányába, ahol a többiek is ültek. A fiatalember, aki az előbb is beszélt, fanyar vigyorral az arcán ült a helyén.-És még sok más életet kioltani. Érte megéri. Ő az anyám, és ha beleőrülök is, találkoznom kell vele. Az életem kalandos, érdekes volt eddig, de érzelmektől mentes...soha nem adatott meg nekem az, hogy szeressek, se az, hogy szeressenek. Kérlek, most hagyj megnyugodni. Felzaklatott, amit elmondtam neked. Kérlek.-a lány halottsápadtan meredt Tiára. Mintha a titka tényleg kikezdte volna az elméjét s a lelkét, mely úgy vergődött most a helyén, mint egy madárka a kalitkájában, ahonnan ki akar szakadni, de nem tud. Sal szomorú volt. Szomorú, ugyanakkor boldog is: mert végre képes volt érezni.

[Hakea Ello]

(Tia)

Hangja továbbra is hideg marad, esze ágában sincs elengedni a lányt.

-Fájdalmadat nem tudom behatárolni, ugyanis kevés tény előtt állok. Szavaid tele vannak érzelemmel, mégis üresek. Válaszokat akarok. Mi az a mirtuszkoszorú a nyakadban? Az kyr Árnyékúrnő szolgája vagy? Az édesanyádról beszélsz vagy egy rangos személyről, mentorodról esetleg? Mihez értesz egyáltalán? Kezdem elveszteni türelmemet...

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Fájdalmasan tekint az elfre. Gyűlölet. Igen, határtalan, mérhetetlen, hatalmas, minden mást elsöprő gyűlölet. A fájdalma már nem is érzi. Felülkerekedik saját magán, úgy mered Tiára, a kezei ökölbe szorulnak, hosszú, karomszerű körmei belevájnak a tenyerébe, a vér apró csíkokban folyik a sebek mentén a kezéről. Sal nem szisszen fel, csak lenyalja a tűzforró, mámorító nedvet, és ismét megszólal.*

-Látod ezt? A véremre esküszöm, hogy előbb-utóbb megkeserülöd amit csinálsz. Rendben, válaszolok a kérdéseidre. Mágiahasználó vagyok -boszorkány, méghozzá erős, nem olyan gyenge kis jellem mint...-Sal elharapta a mondatot, majd folytatta.-A mentorom halott...sajnálom, mivel tiszteltem és becsültem a képességeit. Anyám is boszorkány, de születésemkor szégyen érte: ezt nem kívánom részletesen kifejteni, mert van, ami még kalandozótársaimra sem tartozik. Morgena...? Őt tisztelem istenemként, a homály és sötétség úrnőjét...remélem, kielégítő válaszokat kaptál tőlem.-a lány elfordul, de még mindig remeg az indulattól, mely egyre jobban feszíti a mellkasát, hevesen, gonoszul...

[Hakea Ello]

(Tia)

Az asztralista elképedve veszi tudomásul Sal érzelmi szélsőségeit, egy pillanatra talán meg is retten a mérhetetlen gyűlölettől. Azonban rögvest eszébe ötlik, hogy látott ő ennél sokkal szörnyűbb lelkű embereket. Idegtépően lassan lveti csuklyáját, majd egy megvető pillantást vet Salre.

-Boszorkány? Talán. Hogy valóban oly hatalmas lennél...nos ahhoz fűződik azért némi kétség. Tekintetemet sem vagy képes állni, egyetlen pillantásommal kipréseltem belőled titkaid nagyrészét. Lelked nyomorult, csupán egy démonéhoz tundám hasonlítani. Óh...megbánnám amit teszek? Képes lennél tettlegességet elkövetni csupán szavak miatt? Egy teremtményen, aki jóval törékenyebb nálad? Undorodom tőled...mi a biztosíték arra, hogy gyilokvágyadat kordában tudod tartani és nem rontasz rá valamelyikünkre egy váratlan pillanatban, kivont tőrrel? Vigyázz a nyelvedre, embernő, úgy vélem, nem is vagy tisztában azzal, kit fenyegetsz.

//300. REAG! TAPSVIHAR, TROMBITÁK, HARSONÁK, NAGYDOOOB//

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány ajkát démoni kacaj hagyja el. Olyan, hogy még ő maga is elborzad tulajdon haragjától. De tudja türtőztetni magát: máskor keze már régen a tőrre fonódna, vagy varázsigét kántálna magában, de most nem tesz semmit. Sőt, mosolyog, mint egy őrült, beharapja a száját hogy ne ordítson, ne sikítson, és...hangja, mikor ismét megszólal, nyugodt, már-már felsőbbséges. Hiszen ő hatalmas. Hogy becsülheti le őt ez a...?*

-Fenyegetés? Óh, ez nem csupán az volt -hanem eskü. És képzeld, valóban nem tudom, miféle hatalmad van, de biztos vagyok benne hogy nem vagy erősebb nálam. És nem szándékozom bajtársaim ellen orvul merényletet elkövetni...akármilyen tapasztalt vagyok is...akármilyen utolsó gyilkos a szemedben, szeretem látni, hogy áldozataim küzdenek, harcolnak a életükért...-Sal szája széle megrándult. Még türtőztette magát. Ki fogja bírni.-Tehát attól, hogy megtámadlak titeket: akár álmotokban, akár küldetésünk közben...nos, ettől nem kell tartanotok. S most te válaszolj egy kérdésemre. Miért faggatsz ki? Nem mindegy neked az én életem?-Sal az elfre pillantott. És remélte, hogy mostmár vége a vallatásnak. Elege volt. Nagyon elege.

[Hakea Ello]

(Tia)

Kezdi feltüzelni Sal magabiztossága, tiszteletlensége. Azonban továbbra is ura marad önmagának, bár egyre inkább nehezére esik.

-Kötelességem megóvni ezeket az embereket ármánykodásodtól és negatív kipárolgásodtól. Nem igazán vagy nekem szimpatikus, ezen határtalan ostobaságod sem javít. Hisz' ha nem tudod, miféle hatalom rejlik elmémben, honnan veszed, hogy fölveheted velem a versenyt? Mögöttem évtizedek tapasztalata áll, sikeres évek Doran alabástrom tornyaiban. Ha kívánom, úgy hántom le lelked rétegeit, mint egy hagyma héját. Ízelítőt is kívánsz esetleg? Vagy inkább meghúzod magad?

[Layla]

(Sal Hiddle)

<Ez komolyan azt hiszi, félek? Komolyan...? Hát hiú ábrándokat kerget. Téved, ha abban reménykedik, hogy hagyom magam megalázni s egyúttal megfélemlíteni. Szánalmas egy alak -szánalmas, mert elítél, pedig semmit sem tudom rólam. Erőszakkal próbál talán a titkaim közelébe férkőzni? Így nem sokra megy, de tessék, legyen meg az akarata: fejet hajtok előtte. Nem keresem az erőszakot, de ha az rámtalál, hát nem kegyelmezek neki...csak tessék, mindenki a saját végzetével játszik, én meghúzódom az enyém rejtekében, s csak a legvégsőbb esetben küldöm csatára...>

-Legyen, ahogy óhajtod-Sal kényszeredetten elhúzta a száját. Arcára undor ült ki, olyan töményen, hogy eltorzította a lány egyébbként gyönyörű, hibátlan vonású arcát.-Eddig sem bántottalak titeket, pedig lett volna rá alkalmam és okom is, hiszen láttad, miféle fogadtatásban részesültem...de tudod mit, űzd csak a gyerekes játékaidat, de engem hagyj ki belőle...rendben?-Sal fancsali képet vágott és megvetően bámult az elf szemébe.

[Hakea Ello]

(Tia)

<Hmm...úgy látszik, alig érek el nála valami hatást, esetleg túl keményen léptem volna föl?>

-Jól tudod, hogy a fogadtatás teljesen ellentétben állt az én elveimmel. Mellesleg én sosem játszadozom, és nagyon örvendenék, ha leszállnál a magas lóról. Hidd el nekem, jobban teszed, ha nem provokálod ki haragomat, ugyanis ha szükségét érzem, maradandó változásokat okozok benned és önkényesen foltozom meg a lelked. És még egy dolog...ha nem vagy képes rá magadtól, akkor majd megtanítom neked, mit jelent az, hogy tisztelet. Nem igazán tűröm ugyanis, ha nem bánnak velem és ezen keresztül hatalmas és bölcs mentoraimmal a megfelelő módon.

[Layla]

(Sal Hiddle)

-Hmm...-a lány fejében egymást kergették a gondolatok, de a lelkét furcsán üresnek érezte. Meghátrált a másodperc századrészéig -de tovább nem. Ismét felvetette a fejét, és úgy bámult Tiára.-Azt mondod, tiszteletlen vagyok? Na és te? Te hogy viszonyulsz hozzám? Mintha csak egy állat lennék: a lovad talán, akinek te magad parancsolhatsz? Hát felvilágosítalak, hogy nem, nem vagyok az. Komoly hatalom van a kezemben, és igazán örülnék, ha nem kötnél belém mindenért. Ilyen a természetem, ez van, akkor ne is figyelj rám, ha nem tetszik.Én is kereshetnék hibát minden egyes mondatodban. És, ha most megbocsájtasz...-Sal ellépett az elf mellett, vetett rá még egy komor pillantást, majd elindult vissza a terembe.

[Hakea Ello]

(Tia)

-Nem parancsolgatok, nem áll jogomban, és nem tartalak sem többre, sem kevesebbre annál, ami vagy. Ilyen marakodó természettel nem csodálkoznék, ha nem találok egykönnyen barátokat. Hibát pedig kereshetnél ugyan mondataimban, azonban kétlem, hogy találnál is. No de hova ilyen gyorsan?..

Sal már sarkon fordult, mikor Tia utánalépett és gyengéden megállította, vállára téve apró kezét.

-Minden ellenére amit mondtam neked, nem kívánom az ellenségeskedést. Ha tovább nem is...bár ki tudja...legalább a küldetés végéig ássuk el a csatabárdot. Elveink ugyan különbözőek, de én ezért még sosem gyűlöltem senkit. Remélem hasonlóan gondolkodsz, és nem kívánod hátráltatni az egész vállalkozást gyerekes viselkedéssel.

Bizalma jeléül kezét nyújtja a boszorkánynak, kivételesen nem törődve a lehetséges következményekkel. Arcára magabiztos, ám rokonszenves mosoly ül.

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Mikor Sal megérzi az apró kezet a vállán, összerezzen. Alig két órája találkozott először a kalandorokkal, de máris...zsibbasztó fájdalom kerítette hatalmába a szívét. Mi ez? Mi folyik itt? Halkan megfordul, de mikor meglátja az elf arckifejezését, mintha a félelme -igen, abban a percben, ott és akkor, félt...- egy csapásra elpárolgott volna az előtérben szinte álló levegőben. Elmosolyodott: pontosan ezt várta. Ő is a kezét nyújtotta a lány felé, s mikor tenyerük összeért, ujjaik egymásba fonódtak, csak ennyit mondott.*

-Rendben, megegyeztünk. Én -küldetésünk során legalábbis- nem emelek kezet rátok, sőt, ha jól kijövünk majd az együtt töltött idő alatt, azután sem fogok. Csak...-a lány szeme összeszűkült-...ne faggass, ha semmi szándékod nincs velem. Kérlek. Elveink valóban különböznek, de ezt az akadályt át lehet hidalni, persze csak ha te is akarod...-arca mélyen elrejtette érzéseit. Ennek örült. Az elf lány nem láthatta a mérhetetlen megkönnyebülést...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Amint Sal és az ef lány visszaszállingózik az asztalhoz, az öreg Szürkecsuklyás mosolyogós hunyorgásából révedve ismét megszólítja a társaságot...*
- Nos... amíg elvolt a két hölgy, mindenki kifejtette a véleményét... a hölgy..* itt Trishára néz* és az úr * Itt Shanilra* szintén csatlakoztak... nos tehát igen, a részletek... kemény feladat. A kovácsdinasztiák nagyrésze Ifinen kívül székel. Hm... több szempontból is egyedi, hogy a mi dinasztiánkkal nem így van. Képzeljenek el egy kúriát... melynek nagyobbik hányada a föld alatt nyújtózik el... képzeljék el azt, hogy éjt nap alá téve őrzik ezt a helyet... és képzeljék el a tetejébe mindazt, hogy egyetlen bejárata van, az is az előkelők negyedében. Átlagos műhelynek tűnik... ám egynéhány titkos hátsó ajtó, és máris a föld alatti folyosórendszeben találja amgát az ember. Midnez ott hibádzik, hogy tudjuk jól hogy nagyon jól van őriztetve... ám egy külső szemlélődőnek nem ez jön le. Giribichik... igen, jól hallják. Fejvadászok egy csoportja les az árnyak közt az óvatlan betolakodóra... nem kockáztatnánk meg, hogy a bejáratot használjuk. De ugyebár nincs más út... legalábbis egyesek ezt hiszik... kérlek vedd át a szót...
* Int az ifjúnak, aki a dinasztia leendő feje...*
- Nos... apám, és az ő apái szándékosan saját senyvízelvezetőt és ivóvíz csapokat furattak, hogy véletlenül se legyen összeköttetése a folyosórendszernek a csatornahálózattal. Egy bejárat... az őriztetve van.. hol lenne a gond? A gondjuk ott van, hogy néhány helyen levegőt kell lejuttatni a föld alá... a testvériséggel hetek óta azon fáradozunk, hogy az egyik ilyen szűk járatot... kitágítsuk ha úgy tetszik. Nekünk se tetszik de... paktumot kötöttünk néhány... másik klánnal. Varázshasználókkal... ők segítenek. Ma éjjel bevégzik...hajnalban, ha a járat szabad lesz... eljön az ideje annak hogy cselekedjünk. Egy dolog hiányzik csak... kell egy szakértő, aki kiismeri magát odabenn. Nekem kevésszer adatott meg hogy lássam azokat a járatokat... apám erköcslös és tekintélyes ember... ám családtagjaival legalább ennyire konzervatív és rideg. Azonban... barátunk...* Kandúrra pillant* Az elmúlt hetekben azon mesterkedett, hogy megnyerjük az egyik kovácsot az ügyünknek... Humm-korr Muzgob mestert... igen... egy ork. A torponiak háziasított fajtájából... büszke egyed meg kell hagyni, az acélhoz is konyít. Az akció előtt fel kell venniük majd... onnantól a feladat annyi, hogy behatolni a kürtőn keresztül, végigmenni a föld alatti járatokon a Muzgob által megjelölt helyre, ahol apámat találják... és ott be kell végezni a sorsát... velős de érthető... kérdés?