Árnyjáték, Nirmajéban [OM-UT]

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete
Helyszín: Mindenki, lakása alvóhelye, amerre van/ Ismeretlen
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Mindenki

*Ez a reggel is úgy köszöntött mindenkire, ahogy eddig számtalan éven keresztül. Neki keztek regeli foglalatosságaitoknak, mikor 5 óra tályékában egyszer csak különös dolog történik.
Hirtelen, testetek felhevül, majd iszonyatos erejű ránást éreztek minden porcikátokban. A világ elsötétül, egy pillanatra.
Szemeteket feltárva hatlamas pusztát pillantotok meg. It mindent benő gazdagon a kb fél méter magas fü, fák ritkásan vannak elszorva a vidéken. Körbetekintve meg pilantjátok egymást, kezetekben a legutobb használt tárgyak, rajtatok az elöbb viselt ruhátok.
Egymás melelett vagytok, mögöletek, egy részeg ember szaga érzödik.
Veleket szemben vagy’ 30 haramia, lovon, felfegyverkezve lándzsákal, szabjákal, rövid ijakall. Arcukon elégedettség nyomai, aminek helyét sebesen átveszi a döbbent.
Hang mögületek, pyar nyelven:

-Mostmár elhiszitek, hogy varázsló vagyok? Még mindig azt kivánjátok, hogy elpusztitsalak titket pár szavammal? Láthatjátok, legharcosabb rokonaim mágia nyelvén ejtett szavaimra eljöttek!

A haramiák harci kedvének, a fenti mondat megadta a végső döfést! Üvöltözve rémülten megugratják lovaikat, ezernyi irányba menekülnek. Közben ordibálnak egymásnak:

-Elinétt! Ez egy mágus!
-Meneküljetek!
- Futás!

Míg az események előtt, döbenten áltok, a haramiákra már csak a felkavarodott porfelegek emlékeztetnek.

Gondolom megfordultok, és megszemlélitek az ismeretlen varázslót. Aki nem igy tesz, a következö részt ugorja át.
****
A varázslo hajlothátu, igen öreg teremtmény lehet, jó másfél méteres botjára támaszkodik, mejen diszes borostyán fut végig. Kissé dülöngél, borzalmasan tömör szeszag árad belöle.

Haja ezüst szinü, szemei vizenyösek, megfáradt öreg szemek. Haja válla alá omló földig érö, hajzuhatagábol két hegyes fül kandikál ki. Arcvonásai, és fülei egyértelmüvé teszik: Egy elfel van dolgotok, méghozzá retenetesen idös elfel. Kékszinü köpönyeget visel, azon zöld és sárga szinü álaati diszitö motivumokal. Fegyvere, botja, bár álapotát elnézve azis kész csoda hogy nem döl el.
***
// A karakterek leirása, a "rántás után". Mindenki tudja szerintem kicsoda a leirás alapján//

Középen egy fehér nemesi inget, homokszin térdnadrágot viselő férfi áll. Melete egy Meseszép hegyedfülö növel. A férfi és a nö kezében lokantárt szorongat, érkezésük után egy pillanatal a nyeregtáskáik, és nyergük a földre hullot, a hozájuk rögzitett hátitáskával együtt. Heves csörömpölésel, lehet valami el is tört? A férfiu oldalán diszes rapir.

Tölük balra Egy magányos feketebée öltözött, barnára cserzett börü emberke, áll. Vastag vörös övell a derekán. Kisé saras a cipötalpa.

A párocskátol jobra egy magányos csabzott alak áll. Szakadt ruházatal, tépet hajjal. Arcát számtaln sebb csufitja most el, fejeén alvad vér maszatok. Baljában egy üres kulacsot szorongat, miböl némi pálinka szag árad...

//A karakterek arcát majd magatok irjátok le létszives//

Távolban vágatava közeledö lovas csapat robajára lesztek figyelmesek! Ugy sejtitek a lovasok megérkezéséig pár öpke perc van hátra... Nagy porfelleget vernek fel amguk körül, az est árnyai miatt nem tudjátok kivenni arcvonásaikat.
Mit tesztek?

[con Claudius]

A csapzott, sebesképű fickó, gyorsan végignéz a társaságon majd hangos böfögéssel üdvözöl mindenkit. A varázslón megállapodik tekintete és határozottnak szánt léptekkel felé indul, láthatólag mata részeg. Az arcán nehéz vonásokat felfedezni, ahol nincs seb, alvadt vér és zúzódás ott sár és mocsok van. Az nyilvánvaló, hogy nem borotválkozási baleset érte. Ezt a hátán lévő két - a többi ruházatához képest - ápolt hosszú kardra emlékeztető eszköz is valószínűsiti. A varázslóhoz érve először hátra majd előre dőlve őrzi meg egyensúlyát majd közös nyelven így szól:
-Az enyém elfogyott. Fordítja fejjel lefelé az üres tömlőt -ugye adsz a tiedből?

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete
Helyszín: Mindenki, lakása alvóhelye, amerre van/ Ismeretlen
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: con Claudius

*A varázslo lasan felemelei tekintetét, arcodra mered. A mozgás kissé megingatta egyen sulyában, szerencsére idöben beléd kapaszkodik. Eképp sikerül talpon maradnia. Rádnéz, elmosojodik:

(Pyarul)
-Kedves rokon, hoyg is hivnak? - Majd egy méjröl jövő böfögés kiséretében irgalamtlan akohol büz csapja meg arcodat. Vagy inkább mámoritoan vonzó?

-Háát a mi azt ileti miért is ne! De szolok ettöl hamar be lehet rugni a hámba! Ezzz orcalllinn! Ugyám!!! Igyál csak kedves rokon! Mond csak a te a rcod oja... furcsa.. hiccc kinek vagy a gyermeke?-közben átnyujtja a kulacsát

*Tovább nem képes folytatni mondandolyát. Elöször rád nehezedik, majd a földre rogy. Békésn elterül. Közben vigyorog.*

[Huor Aikanáro]

Harass

*Nem sokkal ébredés után, éppen a lovakat szerszámoztuk fel Seerinnel, mikor minden előjel nélkűl rettenetes rosszullét tört rám és elsötétűlt előttem a minden. Talán csak egy pillanatra borúlt sötétségbe a világ, de mikor újból kitisztúlt a látásom, már nem a fogadó istállójában voltunk.
A rosszullét immár elmúlt, ám még is falfehérré váltam a látványtól.*

< Mi történt? Hol vagyok? Mi ez? Hová tűntek a lovak? Kik ezek? >

*Kavarognak bennem a kérdések és az érzelmek. Ekkor a hátam mügűl ismerős, ám érthetetlen nyelven megszólal valaki. És a szagából ítélve egy részeg valaki.
Szinte be sem fejezi mondandóját a lovasok réműlt képpel, inuk szakadtából elvágtáznak.
Megfordulok és megpillantom a hang gazdáját. Egy elf, egy vénséges elf. Még soha sem láttam Seerinen kívűl másik hegyesfülűt.
Azonnal Seerin keze után nyúlok és megszorítom. Talán félelemből fogom meg a kezét, talán a döbbenettől, vagy csak bisztos akartam lenni benne hogy ő is itt van és nem csak valami látomás. Majd értetlen arcal, elkerekedett szemekkel ideges hangon megszólítom (shadoni nyelven) Seerint.*

- Mi ez? Hol vagyunk? Mi történt? És kik ezek? Te is látod amit én? Vagy megbolondúltam?

// Nos, a teljesség kedvéért bátorkodom és egy komplett karakterleírást adok.

- Fehér nemesi ing (álló galléros), homokszín térdnadrág, barna derékszíj (lovat ábrázoló ezüst csattal), az öv
csatja és a jobb oldali kardhüvely között bőr övtáska (csattal zárható), vékony homokszín térdharisnya,
mívesen megmunkált barna lovagló csizma, az övön balról fekete bőrrel borított ezüsttel futtatott igen
keskeny kardhüvelyben kosaras markolatú kard (1m hosszú), jobbról hasonlóan keskeny, ugyan ilyen díszes
kardhüvelyben ugyan ilyen kosaras markolatú kard csak fele olyan hosszú, mind két markolat kosár ezüsttel
futtatott és 1-1 vágtató ló van belekovácsolva a kosarakba

- Fekete rövid haj, barna szem, ápolt borotvált arc, csak az alsó ajka és az álla között visel
apró kecskeszakállat ("szakálla" is fekete), arca egy parányit hosszúkás, orra egyenes és picit hegyes,
összességében jóképű 18-20 év közötti fiatal ember, vélhetőleg jómódú //

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete
Helyszín: Ismeretlen- A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Harass

*Ahogy végigtekintesz a vénséges elfen, annak vonásait, ojan ismerösnek látod.. A hasonloság... kisérteties mintha Seerin lenne csak férfi kiadásban!

Mikor Seerinre pillantasz, arcárol a mélységes döbbenetet olvasod le. Ajkai résnyire szétnyilva, szemei mereven merednek köd ereszkedik tekintetére, lélegzete meg-megakad. Ezernyi izatságcsepp gyöngyözik homlokán, lábai megremegnek, kezét végtelen alsuságal felemeli és a varázsrola mutat. Remegö hangon másodjára sikerül érthetöen kiejtenie a nevet:*

(Elf)
-Vez...Vezaf...Vezafiész! Te... itt ez hogy... -Ekorra szál ki lábaibol minden erő, térgyre rogyik. Látszik rajta hogy lelki ereje egy végtelenül hosszú pilanatra cserben hagyta.

*Döbbenten mered a csapzott képü sebhelyes alakra aki, elkéri Vezafirész kulacsát.Rád mered, ajkain lassan formlája meg szavait:*

(Shadoni)
-Ö a nagy apám... akiröl meséltem neked...ez pedig...a ha..oh NEM!- Tekintete meredten a távolrol közeledö lovasokra szegezödik. Arca fehérmárványba borul, aléltan döl hátra (szerencsére nem fog nagyot esni).*

[con Claudius]

Bárgyún magam elé meredve hosszan elgondolkodom. A lehanyatló öreget követem a tekintettemmel, majd nagyot húzok a kulacsból. Hosszas merengés és erőltetett gondolkodás után: -Nem tudom. -Te cifa...ciraf...cirafa...öööö...te díszesruhás...ezaz...te díszesruhás! mutatok Harassra -te ismersz engem?

[Rayamancor]

*Gyomrom iszonyatos ekliptikus forgásba kezd amint múllani látszik a szemem előtti vakító fényesség ,eggy lépés előre és eggy hátra ,talán csak az edzett gyomornak köszönhető hogy nem mutatom meg rögtön a tegnapi vacsora maradékát.És ahogy tudatosul bennem hogy valami nagyon nem stimmel...furcsa böfögő ,szörcsögő hangokat hallok a hátam mögül ,rögtön megfordulok és megpillantom az idegeneket.,beledúrok hosszú hollófekete hajamba és borostás kölyökképem hallatlanul idióta ámulattal teli grimaszba húzódik.Ahogy végig nézek a szerencsétlen társulaton elordítom magam.*

-mi a fene folyik itt? és kik vagytok ti??????

*Bár mire ezt kikiabálja magából ..a dübörgő lópatkók zaja is elér fülébe.fölméri a helyzetet.hirtelen megembereli magát és újra elkezd üvőlteni.*

-Jobban tennénk ha összeszednénk ezt a két szerencsétlent és eltűnnénk innen még mielőtt azok ideérnek.

*Mutat a közeledő porvihar irányába,majd elindul a fetrengő alakok felé.*

[Rayamancor]

*Fejem iszonyatosan kavarog és mocskosul nem áll össze a kép,de a közeledő lovasok zaja cselekvésre készteti ..ha másban nem is a veszélyérzékemben még mindig megbízok.miközben próbálom egyensúly érzékemet visszanyerni és egyre közelebb jutni a sebhelyesképű és a vén elf találkájához.Eggy kósza pillantás balra és ahogy meglátom az elf nőt összeesni még eggy mondatot intézek a seggrészeg párosnak majd inkább a másik páros felé indulok.*

-Jó lenne ha összeszednék magukat mert itt pár perc múlva kő kövön nem marad,csak szólok túlzottan nem érdekel a sorsotok.

*Majd szapora léptekkel elindulok a pár irányába,hogy miért érdekel ennyire a többiek állapota jó kérdés magam se tudom rá a választ ,talán nincs kedvem egyedül bolyongani a pusztában ,vagy az elf lány látványa váltotta ki ezt az ismerős helyzetet nem tudom.Oda rikkantok Harassnak.*

-Kell a segítség ember?.Tűnjünk már innen a fészkes fenébe.segítek vinni csak menjünk már .

*Sürgetem a rapiros alakot.és egyre türelmetlenebbül várom a választ*

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Ismeretlen lovasok
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: con Claudius

*Mikor ajakidhoz érinted az idegen kulacsát, érzed ahogy a tüzes ital végigszántja torkodat, mintha tüzet nyeltél volna. Az ital pillanatok alatt a fejedbe szál, a világ szemeid előtt táncra kél, megszédülsz.*

*Mondandód végeztével úgy érzed, ideje lenne le pihenni egy picit, a földön. A késztetés az idő múlásával rettenetesen gyorsan erősödik... Környezeted zajai eltompulnak körülötted, most minden, olyan békés.*

[con Claudius]

-Minek sietni? mondom olyan buta tekintettel ami egy ganéhordó ork sihedert is megszégyenítene. Majd lassan a jelzett irányba tekintve és a közeledő paták hangjára eszmélve próbálom magam összeszedni.
//KM! Van bennem annyi öntudtat, hogy érzéktisztítást csináljak legfeljebb pár percre?//

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Ismeretlen lovasok
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Rayamancor

*Mikor a tör kardos alakon végighordozod tekintetet, arc vonásaiban tipikus Shadonira ismersz. Azok a vonások... a nyakában megpillantasz valamit, valamit amit már láttál.. láttál sok sok idővel ez előtt, egy ismerős medaliont. Egykori szerelmed nyakában viselte...*

*Idegesen üvöltesz a rapiros alak felé. Ekkora tudatosul benned KÉSŐ! A lovasok megérkezésétöl, már csupán pár szív dobbanásnyi idő választ el titeket, Nincs hova menni! A legközelebbi bokor, is hat-hét lépésre van a fák sokkalta távolabb... Most nincs idő társalogni most cselekedni kell *

//A továbbiakban mindenki írja ki, milyen nyelven szól, mert sokan nem beszélnek bizonyos nyelveket... //

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Ismeretlen lovasok
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: con Claudius

*Szavaid halk motyogássá halvényulnak, minek értelmét ebben a zajban aligha értheti meg bárki is.
Dülöngélve fordulsz egy csendesen robajló tömeg felé, a tömeg egyre csak dagad... a világot homályosan látod, lábaidból lassan kezd kiszállni az erő. Nagyon össze kell szedned magad hogy talpon tudjál maradni!*

//Már eleve részeg voltál, ezen tovább rontott az elfogyasztott ital (Erejét tekintve Fekete Abszint erejű volt...). Elméd erejét ebben az állapotban nem vagy képes használni. Dobj állóképesség próbát, A következő levonásokkal: -4 az ital ereje miatt, dorbézolás minden foka után +1. Eredményt PM-ben küld meg.//

[Rayamancor]

*Mikor megpillantom a déli nyakában a medaliont mintha kést szúrnának a szívembe.ezernyi érzelem és indulat járja át testem ,ám a vész hangjai erősebben kopogtatnak halántékomon.eggy kósza gondolat suhan át a már így is csordultig teli fejemen..Az öreg szavai amiket akkor hallott mikor próbált föleszmélni a hatalmas rántás után.ő hozott ide minket?..de miért?..nem is ez a lényeg ő az eggyetlen aki vissza is vihet,mert rohadtul nincs kedvem megvárni míg ezek ideérnek.
Két jókora szökkenés és már a vén elf ruhája grabancát rángatva övőltök az arcába közös nyelven..*

-Te hoztál ide minket?????? akkor most azonnal vigyél minket innen !!!!!!!! és ez nem kérés!!! Tégy már valamit te vén bolond!!!!!!!!!!

*szemeimben az erek majd el pattannak ,az összes indulat kitörni látszik belőlem*

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Ismeretlen lovasok
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Rayamancor; Mindenki

*Pihe könnyűnek bizonyul az öreg. Arcán döbbenet, és némi félelem suhan át hirtelen jött haragodat tapasztalva. Első válasza kirohanásodra a gyomra mélyéről előtörő, orrfacsaró, rettenetesen büdös böfögés. Többre nem jut ideje, a lovasok beértek titketekt!*

Mindenki:
* A sötétben vágtató lovasok elértek hozzátok, töletek mintegy három-négy lépés távolságra megálitják lovaikat. Habár hatlmas harci lovaik megtorpantak körölüttük még hevesen kavarog, a préri felkorbácsolt porfellege. Alakjuknak csak körvonalait tudjátok kivenni. Tekintetüket magatokon érzitek, minden rezenéstelen és néma...*

//Off: Várjuk meg Huor Aikanáro mit reagál eddig, nagyon előre szaladtunk a történésekben. A helyzet leírását folytatom miután Huor Aikanáro élt a cselekvés jogával. Addig ne reagáljatok semmit!//

[Huor Aikanáro]

Harass

*Oly váratlanúl és gyorsan történnek az események, hogy csak teljesen értetlenűl kapkodom a fejem ide-oda. Hol a vén elfet, hol Seerint, hol a másik részeget, hol pedig a fekete ruhás embert nézem. Semmit sem értek. Valahogy ez nem olyan mint egy előre letisztázott hősies párbaj.
A sebes arcú kérdésével nem foglalkozok, el sem jut az elmémig, de a fekete ruhás alak ordítozása sem hagy túl sok nyomot bennem. Csak egy értetlen pillantással "felelek" neki.
Minden gondolatomat Seerin és az imént elhangzott szavai töltenek ki.*

< A nagyapád? De, de hogyan? Mi folyik itt? Seerin...! >

*És réműlten kapok utána, térdelek mellé, ahogy a földre rogy. Ekkor megszűnik körülöttem a világ, csak Seerin foglalkoztat.
Fölemelem a fejét és az ölembe rakom. Arcát símogatva szólongatom (shadoni nyelven).*

- Seerin. Seerin, mi van veled? Seerin, térj magadhoz. Semmit sem értek.

*Túl sok volt már ez egyszerre, egy könnycsepp gördűl végig az arcomon. És semmi mással nem törődve magamhoz ölelem Seerint.*

- Seerin, nem hagyhatsz itt. Szeretlek...

*Suttogom neki elcsukló hangon (shadoni nyelven) és könnycsepp könnycseppet követ. Különös, dermesztő érzés tör rám, még soha sem éreztem ilyet...*

// Bocsánat a lemaradásért, de délelőtt dolgozom... //