Egy mindenkiért, mindenki egyért II. (ETK)

[Mesemondó]

Általános tudnivalók:

A karakterek tagjai a pyarroni hadseregnek, de nem reguláris csapatok.
Elsődleges feladatuk a felderítés, és a kényesebb rajtaütések megszervezése lebonyolítása, amennyiben erre engedélyt/utasítást kapnak.

A csoport vezetője Sakál, az ő helyettese Kard. A tényleges tervezés általában az ő dolga, de a Magisztert és a helyzettől függően más „szakértőket” is meg szokott kérdezni. A tervet ezután tálalja Sakálnak, aki általánosságban bólint egyet, aztán megy a saját feje után. (Ezt a tényt Kard figyelembe szokta venni a tervezésnél.)
Az egységen belül a felderítést Szellem végzi, esetenként Kobra segítségével, illetve a Gróf úr hathatós közreműködésével.
A Magiszter felel a térkapu megnyitásáért, vagyis az oda- és hazajutásért, illetve a fellelt amund mágikus tárgyak biztonságos kezelése a dolga.
Segítségére van a zóna varázsjele is, amit egy kőre írt fel. Ez valamely másik karakternél van, biztos, ami biztos alapon. (Általában Sakálnál, vagy Kardnál)

Az egységnek utasítást Heltair Nenton adhat, a pyarroni seregek stratégája.
Ő az, aki mindenről tud, ami kisebb, mint egy hadsereg, és a sivatagban van. (Ami akkora, mint egy hadsereg, azzal több stratéga is foglalkozik.)
Igazi íróasztal szakember, nem veszi ki magát a harcokba, de ettől függetlenül nagy koponya, jól végzi a dolgát.

A pyarroniak, és így a csapat bázisa is, a Debuna el Gerro oázisban van, innét indulnak a támadások, gyakran térkapuk használatával. Ezeket sosem a táborban nyitják meg, hanem 1-2 napi járóföldön belül, nehogy ezzel elárulják a bázis helyét.

Az egység eddig minden bevetését sikeresen teljesítette, emberveszteség nélkül, emiatt a pyarroni vezérkar is felfigyelt már a tagjaira. Nincs még egy ilyen egység sem a pyarroniak, sem a krániak között!
Híre van a csapatnak!

A krániak vezetője Dhor Kyntar, egy varázsló, akiről a Magiszter is csak annyit tud mondani, hogy nem szívesen mérné vele össze a hatalmát. A krániak kirurgusa egy enyhén púpos alak. Igazán visszataszító a külseje, és két fegyveres testőr kíséri mindenhová.
Kard szerint akik a keze alá kerülnek, ritkán épülnek fel.
A két egység első közös bevetésekor még kb. 50-en voltak, mára már csak 40 főt számlál a csapatuk.
A verekedések oroszlánrésze általában az övék.
A kráni tábor ugyan olyan titkos,mint a payrroni, ezért mindig semleges terepen vannak a találkozók. (ennek nagyon szoktak örülni a homoki elfek )

Általánosan bevett taktika lett, hogy a pyarroniak felderítenek, likvidálják a külön álló kisebb erőket, őröket, esetleg elvégzik az orgyilkosságokat (amund papok), a fő támadást a krániak indítják.

[Mesemondó]

Heltair Nenton utasítás adott a csapatnak, hogy a krániakkal együt hatoljon be, és semlegesítsen egy amund templomot a Mélysivatagban, mivel ez útjában van a felvonuló pyarroni erőknek.

Számítani lehetett valami ilyenre, mivel az utóbbi egy héten semmilyen küldetésetek nem volt, pihent a csapat.

Az oázistól 1 órát lovagoltok, ahol már várnak kráni katonák.
Itt a kráni magiatudor nyitja meg a térkaput, amin áthalad az egész csapat.
Megérkezéseteket követően a térkapu bezáródik mögöttetek, és Kard elindul, hogy egyeztessen Dhor Kyntarral, a kráni parancsnokkal a támadásról.
Fogalmatok sincs, milyen messze jártok bent a sivatagban, de igazából az előző három esetben sem tudtátok.
A templomtól kb. 2 órányira délre léptek a mélysivatag homokjára, ami érezhetően sokkal finomabb, mint ahonnét elindultatok. A levegő meg sem rezdül, borzasztó a hőség.

A terv, hasonló az eddig megszokottakhoz: felderítés, behatolás, mészárlás.

Három dűne távolságban leszálltok a lovakról, és Szellem elindul, hogy feltérképezze a terepet.

A jelzésére megindul a támadás: kráni csapatok özönlenek be a templom kapuján, és kezdenek harcolni az amund szolgákkal.
A templom belseje nyomasztó, a felső szinten, (ami a földszint), csak pár szolga van, láthatóan teljesen váratlanul érte őket a támadás.

Gyakorlatilag veszteségek nélkül juttok el a templom hátsó részében lévő lejárathoz. Az előző templomokban is mindig itt volt.
Az alsó szinten már komolyabb ellenállásba ütköztök. Az itteni katonák nagyobb számban vannak jelen, és már fel is fegyverkeztek, ennek ellenére azonban nem tudnak komoly ellenállást kifejteni.
Az egész olyan, mintha valami bódulat lenne úrrá rajtuk, lomhák, és erőtlenek az amundok.
Végigverekeditek magatokat ezen a szinten is, míg a „szokott helyen” megtaláljátok a lejáratot a következő, számításotok szerint utolsó, szintre.
Itt már komoly közelharc alakul ki, ténylegesen meg kell verekedni minden folyósón, temen az előrejutásért. Ennek nem csupán a képzettebb amund fegyveresek az oka, hanem hogy rátok, és a krániakra is kezd rátelepedni egyfajta melankólia. A termekben sötét van, csak pár fáklya világít, amit ti hoztatok.
A krániak eddigre már 2 embert vesztettek, de közületek még senki nem sérül meg.
Amikor reményeitek szerint eléritek a főoltárt, annak helyén csak egy újabb lejárót találtok.
Ez új, ilyennel eddig nem találkoztatok, tehát ez valamilyen kitüntetett templom lehet.
A lépcsőn lemenve egy teljesen új szintet találtok.
Itt már van fény, derengő kékes lidércfények világítanak. Kísérteties a hely.
Csak pár terem van ezen a szinten, így hamar megtaláljátok a főoltárt, persze öldöklő küzdelemben, melynek során a krániak újabb embereket vesztenek, és közületek is megsérülnek páran.
Itt igazi, véres, lucskos közelharc alakul ki köztetek és az amundok között.
Az amund főpap, szólásra nyitja száját, és vészterhes varázslatot igéz, melynek következtében 4-5 kráni katona, kerül a földre, nyüszítésüket azonban elnyomja a csatazaj. Amikor újabb varázst kíván idézni, a közelharc már őt is eléri. Egy kard nyomul kitátott szájába, örökre a torkára forrasztva ártó igéit.

Gyilkos küzdelemben vesztek részt, és amikor a legnagyobb a káosz, és a zűrzavar, amikor már egyértelmű, hogy újabb győzelmet könyvelhettek el, és már csak 3-4 amund képes harcolni, akkor megtörténik az ÁRULÁS.
A maradék, kb. 2 tucat kráni katona, egy varázsütésre ellenetek fordul.
Az amundok saját istenük beavatkozásaként élik meg, hogy az ellenség most a saját társaira támad, és fokozott erővel kezdenek küzdeni.
A kráni támadás hirtelen, meglepő, és elsöprő erejű.
A Kirurgus, egyetlen villámával telibe találja Szellemet, aki ennek következtében lezuhan az egyik oszlopról, a kráni parancsnok pedig, egy térkapu nyitásába kezd.
A kráni katonák közt feltűnik két nagydarab, akik valamilyen különös páncélt viselnek, és egészen különleges fegyvereket forgatnak.
Az egyikük célba veszi Kobrát, és pár szegmenssel később a veszet harcos holtan terül el. Jobb karját tőből szelte le egy csatás.
A másikuk a Sakál felé indul, és néhány kardcsapást követően lefegyverzi, kardjával leüti. A vállára emeli az eszméletlen katonát, és a megnyíló térkapu felé indul.
Titeket eközben lefoglal az öldöklő közelharc, nem tudtok egymás segítségére sietni.
A Kirurgus, a kráni parancsnok, a két idegen harcos, valamint az eszméletlen Sakál eltűnik a térkapu túloldalán, azonban annak bezárása előtt, Kard áthajítja a Magiszter varázsjelével ékített követ, Ding pedig egy nyílvesszőt küld a távozók után.
Meg van róla győződve, hogy pontosan tarkón találja a kráni magisztert, azonban ő ennek ellenére átlép a kapun, ami bezáródik mögöttük.

Az itt maradt katonákkal folytatott harcból nehezen, több sebből vérezve, de győztesen, és élve kerültök ki.
A többi társatokat, Sakált kivéve holtan találjátok.
Szikrát gyakorlatilag lefejezték, csak pár bőrcafat tartja a fejét, körülötte azonban több kráni is megégve fekszik. Nem adta olcsón magát.
Magiszter holtteste az oltár közelében található. Hátát egy meneth tépte fel, fájdalmas halála volt, a csapás eltörte a gerincét is.
Szellem teste az egyik oszlop tövében hever, Kobra pedig a terem közepén, ahol a legnagyobb volt a küzdelem.


A feladatot végül elvégeztétek, azonban újabb probléma merült fel, a kráni árulás.
Feltétlenül tisztázni kell, hogy ez egyben az ideiglenes béke végét is jelenti, vagy csak az egység parancsnokának egyedi akciójáról volt szó.
A krániak azonnali követését megakadályozza, hogy nincs veletek varázstudó, aki képes lenne újabb kaput nyitni.

A fenti eseményeket követően 2 órával megérkezik a pyarroni hadsereg előőrse, majd befutnak a fősereg vezetői is a hírek hallatán.
Rendkívül fontosnak tarják tisztázni, hogy egyedi esetről van-e szó, vagy ez ténylegesen az együttműködés végét jelenti.

A seregek parancsnoka a Heltair Nentonnal egyeztetve azt az utasítást adja, hogy amennyiben lehetséges, a krániak után kell menni, ki kell szabadítani a foglyot, és ki kell deríteni, hogy ez egyedi akció-e.
Különösen fontos, hogy a fogoly kiszabaduljon, minél előbb, mivel az ő elméjéből kiolvasható információk fölöttéb kényesek.
Sajnálatos módon a feketemágia lehetőséget ad arra is, hogy a már elhunyt személyektől is megszerezzék a szükséges információt, ezért a kapu túloldalán a pyarroni csapat elesettjei nem maradhatnak!

A krániak üldözésére a csapattal utazó magiszterek elesett csapattársatok holttestét felhasználva varázslásba kezdenek, és ha a csapat készen áll, akkor a krániak távozását követően 3 órával újabb térkapu nyílik az Ibara homokjában.
A táj, ami a túloldalon látszik, már ismerős.
Átvezetitek lovaitokat a kapun….

Bár már többször is utaztatok térkapuval, szegény állatok még mindig berzenkednek a kapun való áthaladástól.
A túloldalon sokkal hűvösebb van, egy füves tisztásra léptek, ahová a sivatag homokját is átfújja a mágia keltette szél.

OFF!
Ha valakinek indulás előtt még van valami elintéznivalója, tartalékok feltöltése, sebek ellátása stb. megoldható.
Ha ettől eltérő kérése van valakinek akkor jeleze!
ON!

[Ruyan]

Ding

Indulás előtt többé-kevésbé ellátom a sebeimet, ellenőrzöm, hogy megvan-e az össze fegyverem. A lovamnak adok egy kevés abrakot (vagy ha az nincs akkor valami más élelmet), hisz ki tudja hová megyünk és jól jön ha a ló ereje teljében van. Ezután harapok én is valamit. Ezen felül semmi mást nem teszek, várom hogy induljunk és figyelem, hogy a többiek mit csinálnak.

[Fentagor]

/Medve/

A társaink elvesztése miatti fájdalom kommorrá varázsolja, az egyébként mindíg vidám ábrázatomat. Le kell kötnöm a figyelmemet, mert különben biztosan összetörök valamit dühömben.
<hogy Ranil rogyassza rátok az eget kráni kutyák, de utánatok megyek és megismerkedtek az élet árnyékosabb oldalával>
Meg is találom a megfelelő foglalatosságot, a páncélomat és a fegyvereimet teszem rendbe, tisztogatom, olajozom, ellenőrzöm a kapcsokat, és az egyébként is borotva éles csatabárdot élezem. Közben egy régi Dwoon katonadalt dúdolok.

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem, puszta síromon
Elesett bajtársak teste, lesz a vánkosom
Ahová lefognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él,
Tavasz sem fakaszt rám zöldet, s elhordja rólam a földet
Messze majd a szél!

Mikor látom, hogy már készülődik a csapat az átkelésre befejezem és ráncbaszedem magam az átkeléshez. Ellenőrzöm, hogy mindenem meg van-e. Pálinkával töltött kulacs a helyén, akkor megnyugodom. <mi baj lehet> Ránézek a többiekre és megszólalok.
- Na menjünk verjük ki a szart belőlük, és hozzuk vissza Sakált.

[Nekromat]

(Kard)

Megérint a küldetés ilyen mértékű balsikere. Egy átlagos küldetésnek tűnt. Nem volt semmi jel semmien csabdára vagy árulásra, mégis hibásnak érzem magam a történtekért, hiszen a taktika kidolgozása nagyrészt rám hárul.
<A fenébe is mit ronthattam el. Megölték a csapat felét és még a parancsnokomat is elrabolták..... Nem. Most nem szabad emésztenem magam. Azzal tehetem ezt valamennyire jóvá hogy kiderítem hogy a kráni kutyák miben mesterkednek és kiszabadítom Sakált, vagy ha kell, bár ne adják az istenek, végleg eltüntetem a testét.>
Amíg a többiek készülődnek, én egy helyre gyűjtöm a csapat elesett tagjainak holttestét és búcsút veszek tőlük.
<Arel vigyázzon a lelketekre. Nyugodjatok békében.>
Majd szólok a rangidősnek hogy méltó temetésük legyen eme bátor embereknek.
-Ezek az emberek Pyarron szabadságáért küzdöttek, és adták életüket. Legyen hát dicső és méltó temetése mindegyiknek.
Ezután én is felkészülök az átkeléshez. Ha van sebem azt ellátom vagy elláttatom, majd megnézem hogy a csapat életben maradt tagjai készen állnak-e az átkelésre. Ha igen, elszánt arcal ahogy Sakál is tenné, elsőként lépek át a kapun a lovammal, majd miután átértem hátranézek hogy megbizonyosodjak, hogy mindenki átér a kapun.

[Jomadar]

(Gróf úr)

A halottakat nézi és csóválja a fejét.
<Jó lenne hinni, hogy az amund kígyók ügyeskedése az egész, de nehezen hihető, hogy a kirurgust gond nélkül manipulálták, és az egész csapat varázsütésre ellenünk fordíthatták. Nem, ezt a kráni férgek forralták ki és tették meg velünk. Miért hittük, hogy nem így lesz? Vakok voltunk... Most pedig gyengébbek lettünk, de talán még elszántabbak. Vérét akarom venni a rohadékoknak.>
Végigméri megmaradt társait és keserűen belép a kapun.
<Szellem többé nem megy elöl... mostantól újra kell gondolnunk a stratégiánkat.>

[Lorin O Krell]

Bárd

- Ezért valakinek fejét veszem
vére folyik majd fejszémen!
nyögve meggyötörten rimánkodik majd
hitvány féreg életéért!

Citálja miközben elesett társait vizslatja.
<<Legalább egy dologra fény derült... az áruló a krániak között van. Hol is lehetne máshol?!>>
A látványt jól elraktározza elméje egy elszigetelt részébe, nagyon jól tudja hogy szüksége lesz még erre.
<<Főleg ha krániak ellen megyünk...Mert hiába a tapasztalat, eddigi bevett stratégiánk helyett újat kell kidolgoznunk. Bassza meg! Ilyen kevesen nem sok esélyünk van>>

-Ha jő halál
nézz szemébe
ne hátrálj
nincs értelme.

Utoljára búcsúképp meghajol halott barátai, fegyvertársai előtt és számtalan sok gondtól terhes szívvel átlép a kapun. Közben egyre csak azon agyal miként szándékszik véghez vinni igéretét. Melyik kránival kezdje?

[Mesemondó]

Helyszín: Mélysivatag/ismeretlen erdő
Idő: du. 3 óra
Jelen van: Mindenki
______________________________________

/Mindenki/
Ha a csapat készen áll, akkor a krániak távozását követően 3 órával újabb térkapu nyílik az Ibara homokjában.
A táj, ami a túloldalon látszik, egy erdei tisztás képét mutatja.
Átvezetitek lovaitokat a kapun….

Bár már többször is utaztatok térkapuval, szegény állapot még mindig berzenkednek a kapun való áthaladástól.
A túloldalon sokkal hűvösebb van, egy füves tisztásra léptek, ahová a sivatag homokját is átfújja a mágia keltette szél.

A tisztás, aminek a közepén találjátok magatokat, kb. 50 méter hosszú lehet, és kb. 30 méter széles. A szemben lévő vége felé mintha lejtene is egy kicsit.
Három oldalról (szemben és két oldat) sűrű cserjés veszi körül, ami mögött bükkfák magasodnak.

Mögöttetek (a tisztás negyedik oldalán), egy földút vezet, de nem látszik, honnét indul, vagy hová érkezik.

Az út túloldalán nincsenek bokrok, csak az erdő, ami felett, a távolban hegycsúcsokat láttok. Havas hegycsúcsokat.

A fű lábszárközépig érhet, de ahol álltok, kissé le van taposva, és innét egy nehezen kivehető csapás indul abba az irányba, amerre lejt a tisztás.

Tőletek balra, félúton a cserjés és köztetek, egy kiszáradt, megfeketedett fa áll.

/Kard és Ding/
Ezt a tájat, vagyis a tisztás bal oldalát, láttátok a kapun keresztül, amikor áthajítottad a követ, illetve amikor rálőttél a varázstudóra.

/Mindenki/
Az idő szép, süt a nap, néhány felhő látszik az égen, enyhén fúj a szél a hegyek felől. A fák és a fű zöldek.

Sem ellenséget, sem más élőlény nincs a tisztáson rajtatok kívül.

Gyakorlatilag most középen vagytok a tisztáson, ami nyílt terep, és a térkapu bezárult mögöttetek.
Egy teljesen ismeretlen, feltehetően ellenséges vidéken tartózkodtok.

/Mindenki/
Érzékelés próbát kérek!

[Nekromat]

(Kard)

/Érzékelés próba: 2 /

Mikor átlépünk a kapun szétnézek a tájon ahova érkeztünk. A szemem megakad a kiszáratt fán. Ránézek Dingre és a fejemmel a fa felé bökök.
-Hé Ding! Emlékszel arra a fára? Biztosan itt nyílt a kráni disznók kapuja.
Mikor meglátom a nyomokat a földön, letérdelek hogy jobban szemügyre vehessem, de rögtön felrántom fejem, és körbenézek ismét.
<A terep igen nyílt. Könnyen rajtunk üthetnek.>
Gyorsan a többiekre nézek és szememmel keresem mindannyiuk figyelmét.
-Ez a hely nem biztonságos. Alakítsatok ki körkörös védelmet a cserjés és az erdő között úgy hogy ne lássanak meg benneteket. A lovakat vigyétek be az erdőbe és kössétek ki őket. Ding te menny északnak.
Közben a kezemmel mutatom mindenkinek az irányt és a helyet hogy hova mennyenek.
-Medve te nyugatnak, és légyszíves vidd az én lovamat is magaddal. Bárd, tiéd kelet. És Gróf Úr te délnek menny.
Ha elindultak a meghatározott irányokba guggolt helyzetemet még jobban próbálom a földhöz eröltetni, mivel a tisztáson már csak én vagyok és próbálok így kissebb célfelületet adni a feltehető ellenségnek. Most hogy biztosítottuk a terepet alaposan megvizsgálom a nyomokat. Ha tudom minden információt megpróbálok kiolvasni a nyomokból: mennyien voltak, kb. milyen súlyúak, ebből következtethetően van-e nő közöttük, vagy esetleg cipelt-e valaki magával valakit. Voltak-e állatok, például lovak a területen. Mennyire frissek a nyomok, és így tovább.
Közben fel-fel nézek a többiekre hogy jeleznek-e valamilyen ellenséget vagy bármimást.

[Ruyan]

Ding

//Érzékeléspróba: 1k10 = 8 [8]//

<<Erre jöttek az árulók. Ez a táj látszott a kapun keresztül.>>

Miután szétnéztem figyelem mit csinál Kard, majd a kérdésére válaszolok:
- Igen, emlékszem. Erre jöttek, ez biztos.

Az utasításra bólintok egyet és megindulok a mutatott irányba. A lovamat is viszem magammal, ahogy Kard kérte. Igyekszem minél halkabban menni, nehogy észrevegyen az ellenség, ha itt van. Miután a lovat kikötöttem a közelében maradok, kezem a szablyám markolatára helyezem és figyelek.

[Fentagor]

/Medve/

/érzékelés próba:<b>1k10 = 9 [9]</b>/

Mikor átérünk a kapun én is körbenézek, majd lehuppanok a lovamról.
<Na így mégis csak jobb, két lábbal a földön, és legalább már nem az az isten verte homok.>
Kardra nézek és elveszem a kezéből a lova kantárát, biccentek felé, majd ősszefogom a kettőt és mind két lovat kantárszáron vezetve elindulok a megadott nyugati irányba. Elővonom az egyik rövidkardomat biztos ami biztos alapon.
<Sűrű ez a cserjés és a fák között bárki elbújhatott. Remélem nem valami átokverte íjász.>
Nem csípem az íjászokat, főleg nem az ellenség íjászait Valamennyire próbálom a lovak takarásában megközelíteni a cserjést és a fákat. Ha elértem a tisztás szélét, akkor kikötöm a lovakat és a rám bízott terepszakaszt ellenőrzöm.

[Lorin O Krell]

Bárd

//észlelés próba.:9 nincs meg//

Kard parancsának engedelmeskedve elindul kelet felé. Közben leszáll lováról és kantárszáron vezeti tovább.
<<Hm... mintha mi sem történt volna... pedig Sakál eltűnt. Remélem mihamarabb megkerül az átokverte Arelitája. Nélküle még a harc sem ugyanolyan. >>
Lassan osonva, lopakodva halad a cserjésben. A lovát próbálja minél jobban takarásban tartani és közben próbál ő maga is takarásban lenni.
//Lopózás.:43 a 65% ból //

Közben szavadon maradt kezébe egy hajítóbárdot vesz.

[Jomadar]

(Gróf Úr)

Amint átér a kapun sietve körbevizslat és fülel. <Szellem bakker, ha előbb belegondolok, hogy fogsz hiányozni, testemmel védtelek volna... de hát olyan jól elkényelmesedtünk a sok sikeres henteléstől, hogy az óvatosságról teljesen megfeledkeztünk. Nem kellett soká várnunk, hogy ezt kihasználja valaki.>
Egy apró láthatatlan ujjmozdulattal megtapintja az alkarján rejtőző dobótőröket, azután a földön maradt nyomokat veszi szemügyre.
Érzékelés: 14 (megvan)

Ha addig nem tűnik fel neki valami szokatlan, Kard szavára hang nélkül kiköti a lovát és osonva (lopózás 51/83) elindul a jelzett irányba.

[Mesemondó]

Helyszín: ismeretlen tisztás
Jelen van: Mindenki
______________________________________


A kapun átlépve a hosszúkás tisztás közepe táján találjátok magatokat. Jobb kéz felé van észak, balra, vagyis délre a kidőlt fa, Keletre lejt a terep, Nyugatra, pedig a földút van, ami észak-dél irányú.

Akinek megvan az érzékelése, azonnal rájön, a nap állásából, hogy itt még csak dél körül jár az idő.

/Kard/

Dinggel közösen megállapítjátok, hogy a krániak kapuján keresztül látott vidék a tisztáson a déli irányba nyílott.

Kiadod a parancsokat, és a földön lévő nyomokat kezded vizsgálni.

Elég nehéz bármit is kiolvasni belőlük, mert a magas, majd térdig érő fű sok mindent elfed, de abban biztos vagy, hogy az emberi bakancsok mellett lovak nyomait is látod.

Azt nem tudod biztosan megmondani, hogy mennyien lehettek, de négynél több ember lehetett.
Kb. 3 órával korábban keletkeztek a nyomok, mint ahogy ti ide érkeztetek, ami megfelel a krániak távozásának idejével.


/Ding/

Északnak, a tisztás jobb oldala felé fordulsz, és óvatosan, a lovadat kötőféken vezetve a tisztás szélén lévő ember magas cserjéshez mész.
Ahogy oda érsz, a bokrok szinte megelevenednek, és egyszerre érzed meg, és veszed észre, hogy a bokor túloldalához több lovat is kikötöttek.

A lovak is észreveszik az idegen mén érkezését, és ezért fújtatni, prüszkölni kezdenek.
Ha a gazdájuk a közelben van, és ért csak egy kicsit is a jószághoz, akkor biztosan rájött, hogy valaki megzavarta a lovait.

/Medve/

Nyugatnak indulsz, vagyis a földút felé, ami elhalad a tisztás mellett.
Itt jobbról és balról is eltűnik az út a fák között úgy 50-100 méter után, ezért nem látod hová vezet.
A túloldalán az erdő látszik, itt azonban nincsenek bokrok.
Ahogy az erdő felé haladsz, nem kerüli el a tekinteted, hogy felette, magas, hófödte hegycsúcsok magasodnak. A fák viszonylag ritkán állnak, tekintve, hogy elég öregek nagy helyre van szüksége a koronájuknak.

/Bárd/

Keletnek indulsz. A tisztás errefelé kicsit lejt, de ahogy haladsz előrefelé, egyre inkább.
A fűben kisebb csapást fedezel fel, ami egyenesen az erdő felé tart. Közelebb érve látod, hogy az erdőben egy ösvény van, amin akár lóháton is kényelmesen lehet haladni. A tisztás szélét szegélyező cserjék csak idáig terjednek, az ösvény a fák között vezet, mellette nincsenek bokrok.

/Gróf úr/

Tekinteteddel a nyugatnak haladó kisebb csapást követve látod, hogy az a cserjés felé vezet, elvezet a kiszáradt fa mellett.
Az utolsó 1-2 méteren már vérnyomokat is látsz a földön, és a bokrok alól két, sarus láb nyúlik a tisztás felé, gazdájuk feltehetően hason fekszik, az egyik bokor takarásában.
A kilógó ruházat alapján, a kráni alakulat vezetője, a varázsló teste lehet ott.

[Jomadar]

(Gróf úr)

<Talán mégis használt Ding lövése? Furcsa, tudomásom szerint a tarkólövések lappangási ideje nem szokott elég lenni egy bokor alá heveredéshez. Ezek a varázstudók folyton ilyen dolgokkal borzolják a szegény becsületes hullarablók idegeit.
Csodálkoznék, ha a krániaknak meglepetés lenne, hogy utánuk jövünk. - gondolja, így aztán amúgy is kifejlett üldözési mániája (ami túl sokszor bizonyult jogos aggodalomnak) óvatosságra készteti.>

Megáll és fülel. Ha semmi gyanúsat nem észlel, akkor körbekémlel, hogy kifürkéssze, milyen nyomok látszanak a környéken, a test magától jött-e idáig, vagy vonszolták. Azután minden pillanatban csapdát sejtve körbejárja a bokrot, és ha semmit gyanús nem tűnik fel, akkor közelebb lopózik és szemügyre veszi a testet. Először igyekszik megbizonyosodni róla, hogy kilehelte-e már a lelkét. Ha halottnak találja, akkor fordítja csak meg, hogy megtudja, valóban a kráni varázslóról van-e szó.

Ha semmi különös nem történik, akkor bizony hozzálát a hullarablás ősi és nem túl nagyrabecsült mesterségéhez. Tudja, hogy az ilyen szerzeteknél az írások értékesebbek az aranyaknál is, és hogy ha ép jelet talál mondjuk a ruhán, akkor azt nem ildomos felszaggatni.

Ha a csapás nem megy tovább, akkor visszafordul, ha még tart, akkor megnézi, merre vezet, azután ugyanolyan csendben, ahogy jött, visszaoson a csapathoz.