A kikoto mindig is mozgalmas hely volt...
A halszagu moloknal arusok kinaljak a portekajukat, matrozok cipelnek sulyos ladakat es hordokat a hajokrol, a rikkancsfiu pedig kiabalva probalja tulharsogni a kufarok kinalgatasait. A zsivaj es a szag elijeszti azokat, kik a varosias kenyelemben nottek fel, de a matrozok, s a rakodomunkasok igazan csak ezt a helyet hivhatjak otthonuknak.
A magasban siralyok koroznek az arusok tengeri portekaikra lesve.
Ez a hely, mely nappal elettel teli, harsogo es szines, ejszaka atadja helyet egy masik vilagnak.
De amikor az ej leszall, az emberek visszahuzodnak biztonsagosnak velt zugaikba, a tengeresznep pedig a csapszekekben probalja feledni az atelt borzalmakat.
A sotetseg nemcsak az utcakra feszkeli be magat, de nemileg az emberek szivebe is.
Ez a vilag szerves resze Ifinnek. Az arnyas zegzugokban vermocskos penzermek, s torok ezustje villan. Lopakodo alakok sziluettje, nehez legzesek hangja, patkanyok motozasa a szemetben, s szajhak szennyes csokja...mindez resze Ifinnek.
Egy ilyen ejszakan fut be vegul a kikotobe a roppant hadigalya. Deszkai verfoltosak, legenysege komor.
A pallo leereszkedik, s a katonak elindulnak az ejszakaban.
A kapitany a hajo korlatot szoritja erosen, s konnyes szemekkel nez maga ele.
- Nem hibaztathatod oket, mindent megtettek azert, hogy mindez ne tortenhessen meg - szolitotta meg ot egy feketebe oltozott alak. Lehuzza a csuklyajat, s hatrasimitotja fekete furtjeit. Arcan gyasz, baratjanak gyasza - Mindent elkovetek, hogy megtalaljam a megfelelo embereket ra, hogy meg nem tortente tehessuk ezt az egeszet.
- Meg nem tortentte? - rekedtes, erotlen hang szakad fel a kapitany szajabol - Sosem tudom majd ezt elfeledni.... Es ha meg is talaljuk ott, mifele gyotrelmeket kell kiallnia addig?
- Ne gondolj most ilyesmire! Tudom, hogy par jol kepzett kalandozo segithet a helyzeteden. - Tudom, hisz en is az vagyok...voltam.
- Menj, de ugyelj ra, hogy egyetlen magiaforgato aljas fattyu se legyen koztuk!
- Tudok egy modszert...
- Ne! - vag szavaba a kapitany, kesztyus kezet felemelven vet veget a folytatasnak - nem akarok tudni az eszkozokrol...
- Akaratod szerint centarior.
- Most menj, s teljesitsd a feladatod, Tergas!
A sotetbe oltozott alak elindult, hogy teljesitse Ura parancsat, am halkan meg annyit suttogott maga ele: - Csak ne feledkezz meg rola, hogy baratod voltam, s nem szolgad, kerlek.
Az egyik sikatorba belepve eggyevalt az arnyekokkal.