(Benjamin Carvel)
*Kezd egyre komikusabb formát ölteni a szituáció. Düh, szánalom, elégedettség, káröröm és nyugodtság egyfajta keveréke szállja meg a holt húst. Az a benyomása támad hirtelen, hogy mindenki véleménye a két hibbandt, agyalágyulttól függ, mintha a káinita társadalmat itt Souix Fallsban a malkavita testvérpár rángatna zsinóron, vagy legalább is agyatlan zombivá degenerálná az egyéneket. A fertőző kórnak már a Főszolgabíró is áldozatul esett, először a Herceg, majd a ventrue Primogén után... Ez már valóban komikus, még a ventrue számára is. Ami megerősíti törekvéseiben... Belenéz egyenesen a toreador szemébe, tekintetétnem fordítja el egy másodpercre sem. Azonban a szavak hatása csak egy egyre szélesebb mosoly.*
- Ms. Valois... Nem tudom miről tájékoztatták a Hárpiák az imént Magát, azonban őszintén mondhatom a legkevésbé sem áll érdekemben és szándékomban megtudni... Egy azonban biztos: félreért, Ms. Valois... Az Elízium Őreitől mindent megtudtam amit akartam, és nem azért fordultam Önhöz, hogy a segítségét kérjem, mint egy rongyos kölyök akinek elvették a kedvenc játékát és most az anyja szoknyája alá bújik... Szó sincs erről... Csupán az engedélyét kérem, hogy igénybe vegyem a helyi hatósági erők szolgáltatását és segítségét. Tudtommal Ön rendelkezik befolyással ezen a téren... A további lépésekről magam intézkedek...