Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Castor de Vinter]
Helyszín: Dwyll Únió
Idõpont: Adron 2. hava /meleg évszak, nyárközép/
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Prológus

-Eleget ittál már kotródj innát te regõs.-mondta a fogadós és a söntésrõl a kemencepadkára penderítette a vén bárdot. Az öreg nyöszörögve zuhant össze, kezébõl kihullott a fakupa és mocskos ingére, áplatlan szakállára freccsent a mézsör.
-Ezt meg mi a frászért hurcolod mindenhová magaddal, nem tudsz te már jászani semmin, nem vagy te már jó semmire. - dobta a vénember ölébe a gitárját, ami akárcsak gazdája fájdalmas pendüléssel nyekkent az öreg ölében. Reszketeg májfoltos kezek cirógatták az öreg hangszert.
- Óh csak tudnám miért tartalak még. –dohogott tovább- Mikor játszottál már utoljára, he?-mordult rá.
-Játszeni…motyogta utána az öreg reszelõs, rekedt hangján.
Fiatal fiúk jönnek, jókedvûek, kurjongatnak. ételt-italt rendelnek.
Az öreg felhangolja gitárját, megremeg a keze…visszahúzza a húrokról.
-Hé Benett ez vén tróger még él? Mutogatnak az öreg felé.
-Él az, sokáig él, elf volt az apja, azért pusztítja itt még nekem a kenyeret!
-És ki volt az anyja?-kérdezi egyikük. Sutyorgás, majd általános röhögés.
Kikiálltó érkezik, nehéz kékbársony ruháján Erigow hercegi címere díszeleg.
-Ti még nem halllottátok?
-Mit???
- Az Únióban újra mozgosítanak. Állítólag jön a Fekete Hadúr százezer emberrel! Most kell menni katonának! A Szövetség napi három aranyat fizet annak a zsoldosnak, aki elmegy harcolni a dwoonokhoz!!!
Felhördülés, füttyögés, elismerõ kiálltások.
-Az igen, egy hónapot szolgálunk és gazdagok vagyunk! Mindennap kupiba fogok járni!-kiáltotta egyikük- Grófi címet veszek-tódította egy másik- Végre elvehetem feleségül Izabellát!!!-tette hozzá egy harmadik.
Már a toborzót hollétét érdeklõdték mikor a kemencepadka felöl megpendült a gitár.
-Azt a négy hetet túl is kell élni ám!-szólalt meg az öreg, hangja tisztán csengett, minden figyelmet magára kényszerített.
- Mit tudsz te errõl?-intette le a kikiáltó, elittad már az eszedet is!
-Mert én láttam a legutóbbit!-zendült egy kellemes férfibariton. –Mindig ugyanaz: vér, szenvedés, halál. Ti emberek mindig úgy lelkesedtek a háborúért, mint a kisgyerek a cukorkáért de mikor rádöbbentek, hogy méreg van a szátokban, már visszasírnátok az anyátok szoknyáját. Tudjátok hányszor jött már a Fekete Lobogó északra haddal, tûzzel, vassal?
A suhanckorból épp felserdült kölykök a fejüket vakargatták és egymásra vigyorogtak, miközben a halántékukra mutogattak.
- Tizenháromszor!- halgattata el a somolygógkat a hang.
- …mikor volt az öreg?- kérdi egyikük-…a legutolsó.
A bárd elmosolyodott, miközben kezei hangokat bûvöltek a hangszerbõl.
- Megvan annak már úgy jó száz éve.
- Mit figyeltek ennek a vén buggyantnak a szavára?!- höbörgött a kikiálltó- Dicsõség és gazdagság vár fiúk!
-„A háború csak azoknak édes, kik még nem kóstolták.”- kezdte a mesét a bárd; az ifjak figyelni kezdetek.
- Ó, aztán ki mondta? Iszákos lókötõ a padkáról?-próbált gúnyolódni a fogadós is.
De már késõ volt az erigowi ifjakat az öreg bevonta a mese bûvöletébe.
- Valaki aki végigharcolta mind a három..keserves... átkozott évét, míg az az õrület tombolt Északon. …egy katonanõ volt; és a társai: egy Ranil-lovag, egy kardmûvész tiadlanból, Kyel papja,…és egy ilanori bárd…áh de látom nem is érdekel benneteket, inkább holnap mesélem el.
-De,de,de!!! Hallani akarjuk!-tiltakoztak az ifjak.
- Hát jó -sóhajtott az öreg- fura egy csapat voltak- de a gitáromra esküszöm nekik köszönhetjük, hogy most nem Új Kyriának hívják ezt a földet.
nagyon meleg volt azon a nyáron….

…

I. epizód: Öröm és Végítélet

Ranil Dicsõségnapja így hívják a dwoonok az év leghosszabb napját. Igazi örömünnep, mikor az istenük hatalma teljében tündököl a teremtett világ felett. Ezen a napon a marcona dwoon honpolgárok nem mindennapi átalakuláson esnek át. Életigenlõvé, barátságossá, jókedvûvé válnak. Mivel ez a nap állami ünnepnap is egyben, igazi nagy ramazurit csapnak, karnevál, fáklyásmenet, utcai csepûrágók, nagy nyílvános lakomák borítják el Davalon utcáit. Ez a százezres lakosú város, ez az igazi „abbitacéldoboz” is megszépül ilyenkor: színes kelmék, virágok borítják el a házakat, az emberek ünneplõben sétálgatnak az utcán és táncolnak, szórakoznak.
Még a hadsreg vasfegyelme is fellazul ilyenkor: elnézik a kisebb kihágásokat, egy kis nõzést, ivászatot. A katonák többsége kimenõt kap, az õrségben maradottakat pedig óránként váltják, hogy mindenki kivehesse a részét a jóból Ranil ünnepén.
És persze nagyobb a nyüzsgés is a városban. A Dwyll Únió nem oly idegengyûlölõ, mint a szintétn egyistenhítû távoli Shadon. A katonai szövetségeket nem bonthatják meg holmi hitviták a Fekete hadúr légióival szemben. Ha élni akarnak össze kell tartaniuk.
Bár az öt kalandozó még nem sejtette, de sorsuk szálait már láthatatlan kezek szõtték lassan egy fonallá….

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Tiadlan, királyi palota kertje
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________

Csodálatos a tiadlani királyi palotakert cseresznyevirágzás idején. Virágszirom esõ száll a levegõben, elkeveredve a nyiló virágok illatával. A színorgia szédítõ, mégis valahogy harmonikus és megnyugtató. A kerti tóba csöndesen csobog egy kis mesterséges erecske vize. Az éles fül kiahallhatja a gésák csilingelõ kuncogását, suttogásokat. Halk, tompa, nyüzsgés, amit csak egy Slan hallhat meg ha akar. Edényekkel csörömpölõ szolgák a konyhában, akik az uralkodó ebédjét készítik, kardok éneke a kiképzõtér felöl, ahol a testõrgárda tartja napi formagyakorlatát. Tán még a tatami dübbenését is kihallani, ahol Hirohito mester –tiadlan egyik fegyvermestere- a Kígyó útjára okítja az ígéretes tanítványokat.
Egy férfi ül sarkain a tó vizét nézve, nem tudni, hogy meditál, vagy töpreng valamin. Pedig minden olyan szokványos és egyenletesen nyugadt, mint eddig az eltelt évtizedek alatt. Akkor mégis mi zavarja lelkét?
Piciny sárgarigó telepszik a férfi vállára csivitelve, kizökkentve a meditációból. Mi lelhette ezt a kis jószágot? Majd hirtelen, mint aki rájött milyen ostobaságot is csinált, hirtelen tovaröppent.
Fapapucsos léptek koppanását hallod a hátad mögött.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow, Legendák Tornya
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Aries den Morgan
_____________________________________________________________

A Legendák Tornyának várócsarnoka dugig volt a legkülönbözõbb rendû és rangú bárdokkal, énekmondókkal, regõsökkel, még barbár tátos is színezte a levegõben terjengõ nehéz testszagot.
Itt mindenki egyenlõ volt úgy, karattyoltak és vitatkoztak egymással ezek a cégéres zsiványok, mint a homokozóban a gyerekek. Ki hol merre járt, hány nõt ölelt meg/ férfi szívet tört össze mennyi pénzt „szerezett”, milyen bestiákat látott, milyen verset írt, és hogy jó –e ez a dallam a dalnokversenyhez.
Kacagás, emberi beszéd zsongása, sok-sok hangszer pendülése, mesék, titkok suttogása adta meg a „szentély” valódi hangulatát.
Aki már az ajtó elõtt állt, hogy belépjen A MÛ-höz idegesen toporgott, és türelmetlenül. rosszalóan nézeget hátrafelé a többi zsiványra, hogy miért törnek meg léha pofázással egy ilyen áhítatos pillanatot, holott lehet hogy egy másodperccel ezelõtt, mikor még álltak elõtte a sorban, lehet hogy õ volt a nagyotmondás legharcosabb bajnoka. Hát…a bohémek már csak ilyenek.
Aries szíve a torkában dobog, most lépett be elõtte egy dzsad mandolinos, utána õ következik.
Egy rövid, fekete hajú félelf lány lép Arieshez.
-Szia, segítenél felhúrozni?- kérdi hízelegve, miközben kezébe nyomja lantját, amin szerteszét kunkorodnak a fémhúrok. Hozzásimul a bárdhoz, és mosolyogva segélykérõ õzikeszemekkel néz a férfira.
Most a nõ csak így akar Aries elé kerülni, hogy egy alaklmas pillanatban elé surranhasson, vagy ismerkedni akar? Esetleg mindkettõ?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, az egyházi birtok kúriáján
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

Fáradságos és meddõ a birtokigazgatás. Victor Fredrick Faren jól tudja ezt, de a szokászos havi egyszeri szombati „fogadónap” a majorság népének igazságszolgáltatásba vetett hitét szolgálja.
Ilyenkor járulnak az egyszerû emberek, dolgos béresek az úriszék elé, hogy döntést hozzon tyúkpöreikben, vitás kérdéseikben.
A haja is égnek áll mikor a papi tanács õt nevezik ki bírának, de szeretik, mert legendásan részrehajlásnélküli és maximálisan igazságpárti pap hírében áll.
Most is éppen két dühös paraszt veszekszik elõtte. Már vagy öt perce egymást szidják, konkrétumot még nem mondtak, csak rázzák az öklüket egymás felé: hogy te ilyen- te olyan, meg hogy mikor az aratás volt eltörte a kölcsön kaszát, meg amikor megellett a tehén…
Victort bár igen türelmes nyugodt ember, mostmár komolyan kezdi fárasztani a két földmûves perlekedése. Azt látja, hogy régi viszály van kettejük között, és már maguk sem tudják miért is útálják úgy a másikat.
Ahogy ki tudod hámozni a sok fecsegésbõl valami diófa körül áll a báll, ami a két földmûves területének határán van. És azon vitatkoznak, hogy azé-e a dió akinek a földjén áll, vagy azé akié a fa, és hogyha átnyúlik a faág a másik térfelére akkor most az a dió kié.
Az együgyû népnek már csak ilyenek a problémái….
Egyet biztosan tudsz itt minden az egyházé, a földmûvesek pedig megtarthatják a leadózott terményt. (Kb a harmadát megtarthatják a gazdák, kétharmad rész a rendé.)
Sokkal nagyobb problémának érzed, hogy ez a két ember így gyûlöli egymást, holmi dió miatt. Békétlenek, és szívükben gyilkos indulat van egymás iránt. Érzed hogy valami mélyebb dolgog bántja ezt a két egyébként tisztességes gazdát. Mit tesz ilyenkor egy jó pap?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Eran dha Sado
_____________________________________________________________

Hát ez egy fárasztó hét lesz! Hét nap és itt va Rani Dicsõségünnepe! Mindenki meg van bolondulva a városban és gõzerõvel zajlanak az elõkészületek. Tribünök ácsolódnak az utcán, sörsátrak állnak fel, kifõzdék kértek engedélyt a mûködéshez, a piac tömve áruval, a Kapu Téren meg ki be járkál a sok nép, áru, lovas, batárszekér.
Eran dha Sado nyûglödve forgolódik az ágyában, mert éjszakába nyúl ó tanácskozás folyt a Tanácsban. Téged tettek meg az ünnepi hét és az ünnepnap biztonsági fõnökének. Keveset aludtál, ráadásul hajnalban arra ébredsz, hogy munkások sörsátrat eszkábálnak össze davaloni házad ablaka alatt. Reszelõs férfihangok ordítoznak deszkáért szerszámért.
Hát ez óriási. Melyik baromállat adta ki erre az engedélyt?
-Na nyomjad már te ökör!- ordítoznak tovább. –Hova tettétek az ácskapcsokat?- toldja egy másik. – Néz már hova teszet azt a gerendát te tulok! Az a lábam, ha nem látnád te kretén!- ordítja egy harmadik.
Csak a felkelõ Nap elsõ sugarainak láttára szelídülsz meg. Végül is ünnep van….legalább nem kell messzire menjél, ha sörözni akarsz.
Diszkrét kopogás hallatszik a háloszobaajtón kívûlrõl. Éppen az ablak elõtt állsz gatyában és az ébredezõ várost nézed.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

A Marakesh-szurdok az Únió keleti kapuja. A szurdokba beépítve egy garnizon áll. A helyõrség falait maguk a sziklák adják. Kapuvár –merthogy így hívják a helyet- gyakorlatilag egy zsilipként szolgál, hogy az Únióba itt belépõ forgalmat ellenõrizhessék. Két hatalmas vasalt kapuja van egy a bejövõ- és egy a kimenõ forgalomnak. Keletre innét a szintén szövetséges Tiadlan kezdõdik, a Slanek egyik hazája. Bár a zárkózott harcmûvészek nem mondhatni, hogy olyan nagyon gyötörték volna magukat a katonai erõ felvonultatásával. Mindig sikeresen védték magukat, a szorongatott Úniónak néha besegített eg-egy elit, maroknyi kardmûvész csapat, de ennyi. Igaz, belsõ erõt használó harcos nem terem minden bokorban. Így aztán a dwoonok annyira nem erõsítették meg a keleti határt, mint tették ezt délen ahol végig a határ mentén a Sárkánygerincnek nevezett erõdrendszer húzódott. Odafigyeltek rá, de nem itt várták az armageddont.
Toron megúnta már, hogy oda üssön ahol az Únió a legpáncélozottabb. Az évszázadok tapasztalatai rádöbbentették a toroni hadvezetést: lehetetlen egyetlen elsöprõ hadjáratban Ranil országának gerincét eltörni. Mást kell kitalálni, hogy észak vasdióját feltörjék…

Óriási hadoszlop hullámzott Marakesh keleti kapujánál. Egy…, kettõ…, talán négy légió hadizászlaját lengette a szél. ostromtornyok, és egy ballista állványzata kezdett lassan formálódni a toroni négyzetalakzatba rendezõdött légiók mögött. Két napja érkeztek, azonnal a kis helyõrségnek ugrottak…
Ostromlétrák csapódtak a falhoz, emberkígyó kezdte meg útját fölfelé…
A gyilokjárón Ranil nevét harsogva tomboltak a napfiak. A fal tetejét és alját már elborították a hullák és a vér. A falszakasz közepét a dwoon –idegen szövetségeseket is befogadó- Szabadcsapat védte.

…
A toroni kard éle hatlmas csattanással ütõdött a pajzsodnak. A toroni légiós már megvetette a lábát a falon, mögötte társai nyomultak felfelé a létrán. A katon a jó fegyverforgató volt. Alig gyõzöd hárítani dühödt csapásait. A fal teljes hosszában dübörög az ütközet. A saját ordításod a többiek üvöltözésébe és fémcsengésbe vegyül, alig hallják a parancsaidat a szárnyakon.

- Seebaaa! Nem tudjuk már tartani, mire a vértesek felcaplatnak ide!-üvölti melletted az egyik fiatal katonád –egy erigowi lándzsás- akit négyen szorongatnak,- Mills –így hívják az alig tizennyolcéves kölyköt, vitézül állja a sarat, de látod rajta, hogy közel áll ahhoz hogy megtörjön, mind lelkileg, mind fizikailag.
Mills nyakon szúr egy hímlõhelyes arcú légióst, de a többi három sikeres találatot visz be neki, a fiú már több sebtõl vérzik. Üvöltve forgatja a lándzsát, egyikõjüket álcsúcson veri a nyéllel, de a maradék hárítja a köríves csapásokat.
-Parancsnok vonuljunk vissza, vagy itt döglünk!-üvölti hisztérikusan.
Szemed sarkából látod, hogy Vallandel tõled jobbra tizenötméterre áll a gyilokjáró bástyafokai között, felajza íját és célpontot keres a lenti ellenséges embertömegben. Ott ahol õ van viszonylagos nyugi van, mert egyre több vértes gyalogos szállingózik be a falra, hogy visszaverjék az ostromot.
Vajon Seba elég hangosan tud üvölteni, hogy a félelf meghallja a csatazajon keresztûl?
Közben mostmár két toroni fekete légiós csapásai zuhognak rád. Hol késik már az az erõsítés!?

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick faren

-Elég-*Dörren fel öblös hangján, kiveszi a fogvályót a szájából és így szól. A két gazda minta sír úgy halgat.*
-Nos akkor te-*muata az egyik parasztra*-menj ki és ha végeztem a szomszédoddal, téged is meghalgatlak.

*A paraszt zsörtölõdött ugyan amiért kiküldték, de tette amit a pap kért.*

-No te meg-Szólt a másikhoz-Többrõl van itt szó mint arról a diófáról, ugye. Hát akkor mesélj!

*Majd így tesz a másikkal is, de nem engedi, hogy kibontsák a dolgot mert az õ ideje is véges ám. És ezek alapján próbál dönteni.*

//Jól feladtad a leckét az szent igaz//

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Dühe és haragja most a fegyvereké és az ellené, de nem vakítják. Az hiba. Mérlegel. Dönt. A fiú vagy túléli, vagy nem. Ha nem, korai halál, nem lép túl felette érzéketlenül, de a háborúban gyakori az ilyesmi. Érzi, a fiú bepánikolt. A látvány, a szorongatottság s tulajdon sebei miatt mindenképp.
<Voltunk szarabbul is...>
-Maradunk! -*szól rá keményen Millsre, majd szemeit ellenfelein tartva, tesz rá, hogy ettõl még csak jobban belesgít a berekedésnek, odakiált a félvérnek:*
-Vallandel, ide!
<...az anyád úristenét, ha nem hallod meg azzal a keverék füleddel, magam sivítok bele, ha túléljük!>
Nincs ideje nézelõdni s várni a megváltó nyílvesszõt. Övéi mintha jönnének. Kritikus idõ, míg megérzõdik támogatásuk, de ez van! Az újonnan érkezõ toronit megpróbálja hárítani buzogányával s alkalmas idõben jól odacsördíteni neki, a másik ellen pajzsával védekezést folytat. nem hátrál semerre.

//Estére vért fogok pisálni //

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A kelési körülményekre tekintettel eléggé álomittas még a hangja, de így is érzõdik rajta a katonás beállítottság és a parancsnokláshoz szokottság. Visszafordulva az ajtó felé egy inget és egy nadrágot vesz magára gyors, gyakorlott mozdulatokkal. Egyszerû, aranysárga színû, vastag anyagból készült mindkettõ. Nem egy lovagi vért, de korai vendégfogadásra alkalmas viselet.*

<Ez a sok veszõdség az ünnepi készülõdéssel nem valami kellemes. Inkább lennék valahol a határon, hogy a testvéreimmel a falakon állva írtsam toron mocskos férgeit. Node Ranil fénye majd világítja sorsom útját. Ha eljön az idõ ott állok majd az elsõ sorokban, hogy a Fény dicsõ gyõzelmet arasson ismét! De addig is...>

-Igen. Ki az és mit akar?

[Schinter]

(Aries Den Morgan)



Kedvesen a félvérre mosolyog majd átveszi a lantot.

-Hát persze.Milyen férfi az ki nem segit egy bajba jutott hölgynek?

Megvizslatja a lantot majd segit felhurozni.Hurozás közben ugyan nehéz nem a félvért figyelni,de azért kellõ figyelmet fordit felszerelésére és pénzes szütyõjére,ne hogy vkinek szemet szurjon és gonosz gondolatok foggandjanak meg a fejébe


ui.:vért pisálni?de gáz egyeseknek az élet addig majd lógatom a lábam

[Castor de Vinter]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, az egyházi birtok kúriáján
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________


//Saggaras kérlek ne irányítsd helyettem az NJK-reakcióit. Eddig úgy tudtam, hogy ez a KM-dolga. Hidd el tudom hogy kell viselkednie két hívõ egyszerû embernek egy magas rangú pappal szemben.//

A gazdák valóban elhalgattak.
Akire rászóltál hogy menjen ki -pocakos vastag kackiás bajszú, kopszodó férfi- szemlesütve és a kalapját a ezében gyürkészve elballag. Az õ neve O'shien.
Aki ottmaradt -egy Gendor nevû, nyakigláb tetalkatú õsz üstökû férfi- hálásan rád néz:

-Köszönöm atyám. nem is tárhattya úgy ki az embör a szivit, ha közben folyamatosan kiabál vele a másik. Nincs nekem más bajom instállom, csak a termés körüli vita. Elvégre nem mindegy ki adja el a piacon, mink szegény emberek vagyunk, minden réz számít.- köti az ebet a karóhoz a zárkózott gazda.

Szöget üt a fejedbe a nevük, olyan ismerõs: O'shien és Gendor. Megjegyezted ezt a két nevet, mert az O'shien az anyanyalveden gyönyörût, tündöklõt jelent. Meg mernél rá esküdni, hogy múlt héten hitelesítettél egy házassági anyakönyvi kivonatot ezekre a nevekre. Az ifjú párt nem láttad -egy fiatal pap végezte a szertartást- de emlékszel az okmányra mikor aláírtad, mert tetszett ez a ritka családnév.
Ó szent együgyûség, mi bajuk van ezeknek?

[Garcia da'Ramol]

(Hatarisima)

*Fapapucs hangjára már jóelõre felfigyelt... * <a járása nem ismerõs... de legalábbis nem az édes kis Ryonerra tipegõ mozgása>

* lassan a mozgás irányába fordítja tekintetét, hogy megtudja ki kíváncsi éppen õrá ezen a varázslatos napon és rengjához mérten köszönti*

[Castor de Vinter]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________



Az újonnan érkezõ légiós elköveti azt a hibát, hogy túl közel lép be a párharcba, mielõtt fegyverét igazán védekezõ pozícióba emelte volna. Sikerül oldalba verni, mire ordítva összegörnyed. Visszahúzódik egy kicsit a sebeit nyalogatni.
A másik azzal gondok lesznek. Egy ízben mikor a lezúduló penge elé raktad a buzogányt, egy pillanatra mindketten megakasztottátok egymást. A sasorrú toroni mindent elkövetett, hogy lenyomja a hárító karod, de érzed, hogy nagyjából egyforma erõs lehet veled. Gyûlölettöl eltorzult arca egy pillanatra közel került a tiédhez. Rögtön feltûnt a férfi abnormálisan kitágult pupillája, és a lehelletébõl áradó szag nagyon emlékeztet egy harci serkentõre, amit arénaharcosok szednek küzdelem elõtt. Átkozottul gyors és jók a reflexei. Három négy döfést visz be, ami nem szakítja át a láncinget, de fájdalmas zúzódást, véraláfutást okoz a hasfaladon.
A férfi tovább erõlteti a belharcot, arra játszik hogy kifárasszon. Kissé meglepett arcot vág hogy ez valahogy nem sikerül neki. Fölényesen állod a sarat, sõt õ kényszerül védekezni. Késõn emeli védekezésre pajzsát és ütésed a halántékát éri. Meleg és ragacsos fröccsen az arcodra. Van egy leheletnyi idõd a csata állását értékelni.
Vallandel sehol. Mi a f*???
A félelf egyik nyilat lövi a másik után a lent kavargó tömegbe. Tán süket?!
Odapillantasz és mindnet megértesz az egyik ostromlétrán egy szakasz ork igyekszik felfelé. Helyesebben igyekezne, mert a félelf arcán élveteg mosollyal sportlövészetet gyakorol rajtuk. Jobb szem, bal szem, egy száj, egy fül.
Vallandel szívbõl gyûlöli az orkokat és elérkezettnek látta az idõt perverz bosszúhadjárata kiéléséhez.
Neked mint szakaszparancsnoknak ez a gyakorlatban a következõt jelenti: a szakaszod mesterlövésze ágyútöltelékekre pazarolja a drága muníciót, merõ élvezetbõl és fajgyûlöletbõl.
Nagy kegyesen megereszt Mills támadói felé egy gyorslövést, minek eredményeképp az egyik támadó nyíllal a nyakában felbukik, de a maradék egy keresztüldöfi Millsen a kardját. Mills most jutott el arra a pontra, mikor a háború a keresztvíz alá tartja. Üvölve feltornázza magát a karnyi vason, ami a testében van, hogy közel kerüljön a gyilkosához. Egy övébõl elõrántott tõrt markolatig döf a toroni szemgödrébe. Ez már hozzáálás!!! Mills sokkos állapotban rángatózik a földön, de leszolgálta amit kellett.
Ha Vallandel nem az orkok nyírásával lett volna elfoglalva, akik kb még kétszázan nyüzsögnek a várfal tövében, akkor most a bátor kölyök melléd tudna állni, hogy neked vesse a vállát és fedezzen. De most harcképtelen. Szeretnéd megfojtani a félelfet.
Ütemes egyre erõsödõ zörgés a várfalon:
Amalchor de Gelal érces hangját hallod, akinek a meghívására érkeztél a várba, mert ide nevezték ki parancsnoknak, ezredesi rangban. Ezt ünnepeltétek volna....hát harccal ünnepeltek:
- Hirsch!!! Fiam mozgassa a tepsi seggét, mert úgy felrúgom mint a fagyott lószart!!! Ezt nevezi maga erõltetett menetnek???
-Uram, nem Uram!!
-Akkor meg kapkodja a lábát!!! darabokra szedik a Szabadcsapatot ha nem látná!

//Még egy kör míg odaérnek.//

Éppen most igyekszik fel egy ellenséges katona az elõtted lévõ létrán.
A földön az egyik halott felderítõ azt a hosszú farudat szorongatja, ami az ostromlétra eltolására szolgál a faltól. Görcsbe merevedett ujjai még mindig markolják.
-

[Castor de Vinter]

//Off: Többi reag késõbb, mennem kell edzeni, bocsi, pár óra múlva visszajövök.//


Edited Yvett de Crei

Tudom, hogy kicsit nehéz megszokni a két különbözõ "felhasználási módot", de kérlek legközelebb figyelj oda milyen userrel írod a KM-i reagokat.
Rend a lelke mindennek

Yvett

Edited by Quator ar Zaraquer

Meg a fejlécezésre is figyelj, mert ugyan ki lehet következtetni melyik kié, de "Rend a lelke..."

Navaratna:

Tényleg így van: ha KM-ként akarsz írni, Igriccel tedd és fejléccel mindig, hogy tudja a sok Jk, épp kinek szól, mert így bizony elsõre nem derül ki, csak beleolvasva! A fejlecet most megcsináltam, de legközelebb neked kell!

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Ajóbüdöskurvaanyádat...-*morogta, mire sikerült a szívós toronit összepofoztatni buzogányával. Mikor meglátta, mivel üti el az idõt a félelf, nagyon viszketni kezdett a jobbja és a lába is. Ez nem a megfelelõ viselkedés, nincs összhangban a többiekkel. Ám Mills helytállása már figyelmet érdemel, s ha az égiek is úgy akarják, túléli a sokkot. Ha meg nem, úgy tudja, kit kell pofán csapnia miatta.
Hallva hogy jön az erõsítés, röpke idõt szakít arra, hogy a félelfre ordítson:*
-Korcs! Befejezni! Parancs! Védd és fedezd a mieinket, ne velük szarozz!
*Bánta hogy nincs hozzá közelebb, mert akkor a hajába markolva fordította volna maga felé a félelf fejét és úgy üvöltötte volna a szemei közé ezt. Így maradt a szitokszó, hátha arra már odafigyel.
Ezután ránéz a létrára, a felmászóra, a halott kezére. Ha nem tudja lefeszíteni hamar, muszáj karddal levágnia s úgy használni az eszközt, erejével taszítva vele a létrát. *