KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 6. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________
*Furcsa a kalandozók élete. Vándorolnak saját ködös vagy épp kristálytiszta céljaik által hajtva Ynev kontinensén. Mégis nem olyanok, mint az „egyszerűnek” mondott haladók. Útjaik időnként összetalálkoznak és egy időre sorsuk fonala összefonódik. Közösen küzdenek céljaikért, majd ismét elválnak útjaik. Csupán az Istenek a megmondhatói találkoznak-e még akár ebben az életükben, akár további életeikben.
Megterhelő és viszontagságokban, talán még bizarr eseményekben is, gazdag 6 nap áll mögöttük, mióta megérkeztek Verdina városába és tudtukkal vagy tudtukon kívül, de belesodródtak a közös kalandba, melynek során nemcsak saját képességeiket tehették próbára, hanem ismét megismerhették az Elsődleges Anyagi Sík újabb szeletét.
Dzsana Khadde
A dzsad gladiátornő, aki már régóta keresi önmagát és a békét. Északról menekült ide az élet viszontagságai közepette. Itt megismerkedett egy helybéli nemessel, aki révén nemcsak a borok, hanem a pyarroni eszme világába is bepillantást nyerhetett. Arról, hogy ez mennyire volt kedvére való és mennyire tudta elfogadni csak ő maga adhat választ, mégis akárhogyan is legyen sok élménnyel gazdagabban folytathatja vándorlásait.
Abn al Mustafa dzser Zulfaim imn Al Mugaffe Signa Hamata El Dzsiah
A Pók néven ismertté vált egykori dzsad viador, aki Doldzsah felkent szolgájaként érkezett e vidékre, hírnevet és dicsőséget keresett. Bár kevesekkel volt alkalma megismerkedni és ezáltal megismertetni önmagát és eddigi hőstetteit, de sokat tapasztalt és nap-nap után magán érezhette Istene vigyázó tekintetét. A helyi alvilág képviselőivel is sikerült tudtán és akaratán kívül összerúgnia a port, de végül újdonsült társai segedelmével felülkerekedett a nyomába küldött vadászokkal. Bár a legtöbb hitelvben és etikai kérdésben különbözött a véleményük a helyi nemessel, de végül fegyvertársak lette, bár igazi barátságról nem ejthetünk szót.
Arafinwé Súrion
A félelf bárd, aki gazdagságot keresve érkezett a vidékre és emiatt állt kötélnek, mikor egy vén és aggkorára szellemileg megroggyant öreg mesés kincseket ajánlott egyetlen szürke dobozért. Nem is sejtette, hogy mennyi szenvedés vár rá a szintén kincsekre és pénzre áhítozó ellenlábas banditák miatt. Végül mégis üres kézzel tért vissza a városba, de sok élménnyel és ismeretséggel gazdagabban élvezheti a vendégszeretetet.
A három utazó, kalandozó… hős, nevezzük őket bármily néven, többé kevésbé megismerhették a helyi legendák egyikét, mely a város mellett élő egykor hatalmas, mára megroggyant mágusról szól. Végül saját bőrükön is megtapasztalhatták, hogy a legendáknak van valóságalapja is. Tudtukon kívül söpörték tisztára az utat a varázsló és mágikus őrzőlénye, a quintarha, között.
Kissé álomszerű érzés, ahogy mondhatni kívülállóként, talán kissé felülről szemlélik a környezetüket és a történéseket. Dzsana a tolongással és a tömeggel mit sem törődve várja a pult végénél a reggelijét, hogy utána a csomagjait a szobájában átnézhesse indulás előtt. Mustafa a fogadó teraszán üldögélve kortyolgatja teáját és azt tervezi hogyan jut majd ki Malorhoz a birtokra. Súrion pedig jóízűen falatozza Dreina szolgáinak raguját a templom ispotályában pihenve. Mégis mindannyiuk szinte látja vagy legalábbis látni véli a fogadó belsejét. A türelmetlenek a pultnál tolonganak. A türelmesebbek vagy szerencsésebbek az asztaloknál ülve várják vagy már fogyasztják rendelésüket. Mégis a csúcsforgalom ellenére az ablakok melleti sarki asztal üres… azaz nem üres, csupán mindenki elkerüli, nem vesz tudomást róla. Ennél az asztalnál üldögél egy egykor mélylila, de mára megkopott, kifakult köntöst viselő ősz öregember. Pontosan ugyan úgy, ahogy első itt töltött reggelükön is. Most mégsem látszik annyira zaklatottnak és nem motyog magában. Csupán egy törékenynek látszó csésze és egy kisebb kiöntőben gőzölgő víz van előtte. A köntöse lebernyegei között kotorászik, majd elégedett mosollyal húzza elő a jó arasznyi magas és fele olyan széles szürke dobozt, melyet vésetekkel telerótt rézpántok zárnak le és szemét lehunyva végighúzza a pántokon az ujjait. Végül apró, a zajtól nem hallható szisszenéssel nyílik ki a doboz és a közelben lévőket megérinti valami ismeretlen illat. Többen felfigyelnek, de meglátva, hogy kiről is van szó ismét elfordítják tekintetüket. Az egykori mágus remegő kézzel egy kanálkányi sötétbarna port szór a csészéje aljába a dobozból, mad rögtön vissza is zárja a szürke alkalmatosságot és visszarejti köntösébe. A kiöntőből némi forró vizet önt rá és egyre remegve kavargatja a furcsa, zavaros löttyöt, majd jóízűt kortyol belőle, ahogy elégedett sóhajjal hátradől.*
-Áhh, de régen jutottam már hozzá… Évek, sőt évtizedet, nem inkább évszázadok óta várom már ezt. Áhhhmmm. Az a dög ezt is elvette tőlem. Pedig megkapott mindent, mindent amim csak volt ezért cserébe és mégis elmart. Pedig szinte beszerezhetetlen, pénzben nem is mérik az árát ennek, amit a Fekete Birodalomban fedeztek fel és értékelnek a mai napig is.
*Az öreg csészéjében gőzölgő kesernyés, mégis aromás testet-lelket élénkítő ital a Feketeleves.*
