__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, kora délután
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________
Alig ültél le a halványkék kárpitozású és tapétájú nappaliba, hogy igyál egy kis italt a hosszú út után, halk kopogás jött az ajtó irányából. De hisz az inas az előbb még semmi fontosat nem akart közölni veled érkeztedkor!
Legidősebb bátyád, Inever kért meg két héttel ezelőtt levélben, nézd meg, minden rendben-e a taronai családi villával. A papírok szerint igen, de szerette volna, ha személyesen is tanúja vagy az otani helyzeteknek. Nem számít panaszra, te amúgy is ráértél

Akár rá is foghattad volna, nem gyávaságból tettél eleget ennek, hanem mert számodra fontos a család s egy családi kérés szólított el

A Villa Angiolinát már jó ideje birtokolta a család, telente fel is szokták keresni, hisz itt, a partvidéken jóval enyhébb az idő, nem úgy, mint az ország szívében, ahol hó hullik mindenre és a hidegnek foga van.
Elsőre azt láttad, minden rendben: a park gondozott, a bútorok letakarva előírás szerint, hisz a családod tagjai épp nem tartózkodtak ott, de mivel te megjelentél, az általad használt helyiségeket rendelkezésedre bocsátották. No de ha egy órája érkeztél! Szét se tudtál rendesen nézni

Erre máris keresnek. Ilyen hamar híre futott, hogy egy con Seros a városban tartózkodik? Hiúságod ott kuncogott fejedben, hogy ez természetes, ha rólad van szó, hisz szépséged legendás, ez a minimum, amit elvársz


Amint behívtad az inast, az alázatosan kérte, hogy egy úr szeretne veled találkozni, aki arra hívatkozik, hogy bátyád, Arunor hű barátja. Az úr neve Bastian Mirvo, s igen sürgős az ügye.
Úgy tudtad, ifjabb bátyád valóban szokott ebbe a villába járni, s vannak is állandó barátai, így ebben füllentés nem lehet. S mért nem ő jött megnézni a birtokot s mért te? Mert legutóbb bátyád nem adott meg elérhetőséget

Hívásodra egy alacsony, izgága férfi jelent meg, alázatosan lesütött szemmel. Ruháját tekintve lerítt róla, egyfajta jó módban élhet, de nem nemes az illető. Nem kopaszodott, de nem volt dús haja, igen vékony copfba tudta csak összefogni tarkóján fekete hajzatát. Bőre kicsit kreolos beütéssel bírt, azaz született észak-shadoni férfival van dolgot, a korát úgy 30 körülire saccolrad. Meghajolt, atán akadozva belekezdett:
-Uram, köszönöm, hogy így ismeretlenül is fogadott. Bátyja, Arunor con Seros szívbéli jó barátja vagyok, foglalkozásomat tekintve dalnok. Pontosítok, gyermekdalokat szerző művész...
Ilyet se hallottál még. Bárd aki nem hölgyeknek vagy uraknak költ, hanem... gyerekeknek?!
-Szeretném eloszlatni kételyeit az erényeimet illetőleg, mert tapasztalataim szerint gyakran nevetség tárgyává válok, ha szenvedélyem, a gyermekmeséket és a dalokat előhozom. Én ezt igen komolyan veszem, s nem bújik meg mögötte semmilyen beteges, vagy természet ellen való szándék! -pirult el- Épp ezt erősítendő, hogy tegnap kihívtak párbajra!
Nagyot nyelt, esengőn nézett rád:
-Uram, én nem tudok vívni! Törjön le minden ujjam, de ez a kis rapír, ami az oldalamon lóg, inkább dísz, s csalánsuhogtatásra való, nem tudom forgatni! Ha tudtam volna, milyen bajba keveredem, ha úrnőm lányára vetem szemem, ki egy hamvas 15 éves szépség, akkor kiszúrom a szemem világát! Fogalmam sem volt máig, kihez forsulhatnék segítségért! S hallom, ön most érkezett, s ha jól tudom, ön kiválóan vív. Kérem, segítsen nekem, nem szeretnék tőrkardélre hányva kimúlni!