A menekültek sátorvárosa.

[A Rászil]

El Hamed nyugati végében járunk, s szemünk mindenfelé csak sátrak százait látja. A háborútól megviselt menekülõ dzsadok itt zsúfolódnak össze. Szinte minden valaha volt államból érkeztek ide dzsad, és külhoni menekültek. Nem csoda hát, ha egy-két külországbelirõl az a hír járja hogy pyarroni hitû felszentelet pap, vagy épp papnõ, vagy hogy a Titkosszolgálat kéme. Mit keresnek itt? Talán segíteni jöttek? Hát persze! De mellete jó ha figyelnek azért. Az itteni városlakó dzsadok nem követik a Rászil szavát, és nem fordulnak a Nagy Isten imádata felé, vagy aki igen maz elõbb utóbb távozni fog. Mondják, Galradzsa újabban csak Fayumi nyelven ért. A Hagyományos Út pedig látszólag már bezárult elõttük, ígyhát ki tudja mikor van szükség igehirdetõkre?
De nemcsak õk figyelnek ám, mert a dzsennek maradéka ide húzódott vissza, s Rahim el-Haszra vezetésével óvó tekintetük vigyázza a tájat, és a népek nyugalmát is.

[Navaratna]

(Serenissa Illyr-Yitulin)

Új nap kezdõdött. Hajnal lehetett, mert nem hatolt be a sátorba a döglesztõ meleg. Núr rámászott a hasára, ez ébresztette fel. Éhes nem lehet, mert egerészik. Talán unja, hogy gazdája nem kelt még fel? Nissa felnyitotta jobb szemét. A sátor fekete szövetén átderengett a nap, gyenge szél lengette lapjait. Kispárnáját nem lelte a feje alatt. Bizonyára eltúrta álmában. Meg is találta jobbra a fejétõl. Felsóhajtott. Újabb izzasztó nap a kórházsátorban. Hol üszkösödõ végtagok, hol felszakadt sebek, hol marások, vágások jutnak nekik. Mostanában sok a skorpió. Tegnap is egy fiatal dzsad fiút ragadott el a halál. Gyenge volt a szíve, pedig szakszerûen ellátták a társai, már csak alélva hozták oda.
Nissa a hasára gördült, így nyújtózott egyet. Roppant a válla, körbenézett álmosan. A holmija, az értéktelenebbje szanaszét, szem elõtt. Az a kevés ami meg értékes, az mindig a közelében van, elcsomagolva, nem szem elõtt. Vajon ma milyen fura idegenek tûnnek fel a sátortábor utcáin? Olyan messzi tájak sehonnai fiai vagy leányai megfordulnak itt, hogy most, a háború alkalmával derült ki, kiket vetett ki magából a sivatag fiainak városai. Legutóbb vágott szemû nõt hoztak hozzá, felvágta az ereit. Háremhölgyekre jellemzõ ruhát viselt, biztos öngyilkos akart lenni. Nissa megmentette. Nem vesztett elég vért ahhoz, hogy tette végleges legyen. ha meghalt volna, biztos szétkapta volna, már csak különössége miatt is.
Núr mellette lábatlankodott, fejét dorombolva a nõhöz fúrta. Megsimogatta, s felült. Ideje hasznossá tennie magát...

[A Rászil]

Nissa:

A sátorban nem a rend volt az úr. Egykori tanonctársad széthagyott dolgai hevertek a földön, mindenféle rajzolat, és pecsét képe. Az volt velük a célja, mit sokszor ecsetelt már azóta hogy ismerték egymást, hogy újfajta jeleket találjon ki, melyek aztán befogadják a mágiát. Mesterei sokszor megmondták már, hogy nem fog sikerrrel járni, hisz nemcsak tudása elenyészõ hozzá, de a jelmágia hatalommal bíró jelei a messzi multból származnak, nem hevenyészett tanoncmunkák. ennek elenére, vagy talán csakazértis õ tovább próbálkozott. Legutoljára tegnap délben láttad õt, s most hogy szétnézel fekhelye érintetlennek látszik.

[Navaratna]

(Serenissa Illyr-Yitulin)

<Remélem nem próbálta ki magán az egyik jelet...>
Felült, motozni kezdett a fiú friss munkái között, nem-e talál újabbat. Vagy bármi egyebet, ami szokatlan,nem odaillõ lenne. Akár talál valamit, akár nem, felkel, hagyja Núrt lábatlankodni, s felöltözött: vörös kaftán, fekete mintákkal, alá fehérnemû lábára a saruja és kész. Nem csicsáz. Fejére tekert kendõt a meleg miatt, de fátylat nem vett. Éhes is lett, elõkereste pénzes szûtyõjét, hogy a kórházsátor felé menet majd reggelit is vegyen.

[A Rászil]

Nissa:

Mire felkészülsz az indulásra megérkezik a társad: dzsad létére sápadtnak látszik. A magas, vékony szakállas dzsadot azóta ismered, hogy régi mestereidnél gyerekként megkezdted tanulmányaid. Õt leginkább, nem nagy meglepetésre, az aranycsinálás érdekli, s habár még nem sikerült az alkímiai útját meglelnie, és varázshatalma sem elég sokra, nem riad vissza a hagyományos úttól sem: azzal csencsel amivel épp lehet. Laza stílusú elmbernek ismerted meg, sokszor viccelõdik, túlzó gesztusai sokszor nevetettek már meg. Ki tudja miért, õ még sosem akart tõled semmit férfiként. Talán ennyire megértõ lenne?
- Szervusz Nissa drága!...Öhm, csak gondoltam nálad mindig akad valami jóféle kötszer...Ejj, ne fáradj, nem akarlak megzavarni a reggeli készülésben, de azt hiszem szükségem lesz egy kis segítségre... - mire elmondja majdnem elájul, lehanyatlik elõször térdre, majd mint aki részeg és szédül hátraveti magát. Kis vizsgálódás után rögtön feltûnik, hogy bal oldala vérzik, s a vérveszteség miatt ájulhatott el.
Jobb kezétõl két araszra egy kis faládika hever, talán akkor ejtette el mikor lerogyott. Vörös színû fája olyan fajtából való amit még nem is láttál. Tetejét egy furcsa háromágú kerékszimbólum díszíti.

[Navaratna]

(Serenissa Illyr-Yitulin)

Ahogy sápadt társát meglátta,arra gondolt, halálra rémült valamitõl. Amikor összezuhant, azonnal pattant, mint egy jövõbeli rugó. Arrébb tolta a ládikát, ami a társánál volt, hogy ne legyen útban, hátára fordította a férfit és azonnal meg akarta nézni közelebbrõl azt a sebet.
-Csak nem túl messzire mentél és bökõvel köszönték meg ottléted?-kérdezte nyugtalanul. Fejét alápolcolta, ha eszméletlen, próbálja magához téríteni, utána megitatni vízzel. ésd persze mihamarabb ellátni a sebét, nehogy még több vért veszítsen.

[A Rászil]

Nissa:

Szerencsére a seb nem mély, az oldalán lévõ izmok közé hatolt be egy penge, talán kés. Alig végzel a felületes vizsgálattal a sátor takarója libben az ajtó elõtt, s egy arcát elfedõ dzsad lép be rajta.
-Tágulj innen asszony, akkor nem esik bajod! - kiált rád, kezében kést szorongat. Egyszerû jellegtelen ruhát visel, de van rajta nem kevés lyuk is, és egy friss vérfolt. Ahogy elnézed a tartását, láthatod jobb lábára nehezen áll rá.

[Navaratna]

(Serenissa Illyr-Yitulin)

-Kurva anyád-*röppent ki a trágár szó siettében a lány száján és megrúgta a jobb lábát, kezével saját övéhez kapott, hogy tahdzsiját megmarkolhassa, kivonhassa s akár használja is. Balkeze ujjai táncolni kezdtek és egy szót mondott csak ki:*
-Karna!

[A Rászil]

Nissa:

A késes megdermed, mint akit körbefolyt a láva, megszilárdult rajta és kõvédermedt. Szoborszerû merevsége mutatja, varázslatod sikerült, s most azt tehetsz vele amit akarsz, de tudod ez csak idõleges állapot...

[Navaratna]

(Nissa)

*Kikapta kezébõl a kést és tökön rúgta, így meredt állapotban, aztán kilökte a sátorból. Odakinn elkiáltotta magát:*
-Vizet akart lopni! Ez az ember vizet akart lopni!
*Aztán figyelmét újra társának szentelte.*
-Jó voltam, nem? A víz értékes. Befogadónk azzal kereskedik. Na mutasd magad, megmaradsz-e?

[A Rászil]

Nissa:

Társad nincs teljesen magánál a vérveszteségtõl, de izgatottság vett erõt rajta, amikor a férfi belépett, és láthatólag nem múlt el akkor sem mikor kitetted a "szerencsétlent"...
-Megleszek, de a ládikám hol van? Ugye nem vitte el, add ide a ládikát! -mondja, szinte nem is törõdve a sérülésével, pedig vére még mindig folyik, s ez bizony hamar meglátszik, mert újra visszaájul. Nem vagy biztos bene hogy hallja a válaszod, de a ládika még mindig ott hever a földön, ahogy arrébbtoltad, mikor lehajoltál a sebesülthöz.

[Navaratna]

(Nissa)

Furcsállja, hogy fontosabb neki a ládika, mint a vérzése, de inkább még arrébb tolja a szelencét és letakarja, ne legyen feltünõ. A vérzés elállításán ügyködik, hogy legalább ne percenként ájuljon el társa és késõbb megmagyarázhassa a mostaniakat. Ha sikerül, s még eszméletlen, akkor nézi csak meg közelebbrõl a tárgyat...

[A Rászil]

Sikerül lecsillapítanod a vérzést, s a dzsad úgy fekszik elõtted mintha csak aludna. Most van egy kis idõd megszemlélni azt, ami feltehetõleg elég értékes volt hozzá, hogy a bõrét vásárra vigye: Az egy arasznyi hosszú, s ugyanenyi széles, félennyi magas faládika szélét rézveret borítja, tetejére erõstett rézlapba karcolva látod a háromfelé mutató nyilat. Mikor kinyitod fedelét csak egy kis beakasztott zárat kell kikapcsolnao, s máris elédtárul az a valami. Elsõ látásra egy hosszúkás, kifehéredett csontdarabnak néz ki, felszíne viszont nem repedezett meg túlságosan. Eltart egy darabig amíg azt találgatod vajon milyen csont lehet, leginkább egy képtelenül elnyújtott csigolyára hasonlít, de ahhoz nagyon kicsi. Emberi csontot még nem láttál ilyet, szaga nincs, s mikor megfogod felszíne olyan mintha enyhén poros lenne. Tovább erõsíti benned a csigolyamivoltát, hogy látszik rajta az egyhori velõnek szolgáló lyuk. megforgatod egy párszor, a réseiben, s a hajlatokban odaszáradt vér nyomát fedezed fel. Mágiát nem sugároz, érzékeidet mégis megborzongtatja ahogy tanulmányozod. Fura egy csont ez.

[Navaratna]

(Nissa)

Forgatja a csontot, majd visszahelyezi a ládikába, lezárja, s várja, hogy társa magához térjen. Szeretne választ kapni, ugyan mért képesek mások egy csont miatt akár a késelésre is. Ma késni fog a kórházsátorból.