_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - főutca
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
A fiút követed és lassan elhagyjátok a kapu körüli zsongást és felfordulást. A főút széles, legalább négy szekér el tud férni egymás mellett úgy, hogy a gyalogosoknak is maradna hely. Persze itt nem szekerek járnak, hanem gyaloghintók, melyek többsége finom selyemfüggönnyel takarja el utazóját. Ez az út tele van emberekkel, mindenki tart valamerre. A házak oldalt általában egy szintesek, de a tetőn is ki vannak alakítva teraszok ponyvákkal, amelyekről a polgárok lesik az alant mozgolódó tömeget. Színpompás kavalkád a dzsad népség és egy sem akadna, aki hasonlítana a másikra, egyedül a szegény népség visel egyhangú ruházatot, ám még ők is próbálnak valamivel kitünni a társaik közül. Rengeteg kalandor van. Látszik, hogy a háború a legváltozatosabb népeket vonzotta a környékre, Tiadlan vágott szeműi ugyanúgy képviseltetik magukat, mint Darton fehér orkjai.
A főutat időnként kisebb utak keresztezik, amelyek alig nagyobbak egy gyaloghintó szélességénél. Ami talán meglepő, hogy rengeteg a sikátor és a szűk járat, amelyek már csak két-három ember szélesek. Útközben több teaház is látható, vendégeik nyitott teraszokon, hűs árnyékban fogyasztják italjaikat.
Nagyjából egy fél órát gyalogoltok, mikor a főtérre értek. Hatalmas hatszögeltű tér, középen egy medence benne egy szobor, ember alak áll egy különösen szép dzsad arcával, kezében szablya, melyet az ég felé tart. A medence széle csak fél láb magas és vékony sugárból ömlik a víz a szobor talpazatából. Csupány néhány épület van itt, amelyek nagyságukkal körülölelik a teret. Mind hivatalos épület lehet, előttük a város őrsége posztol, egyet kivéve, amelynél tapasztalt szemed edzettebb harcosokat lát, különös zöld pikkelyvértben.
Innen több út is vezet tovább. Kettéválik a főút és a szemközti épület mellett haladnak tovább jobb és baloldalt sugárszerűen. További négy út nyílik még a térre, szabályosan kettő-kettő a jobb és baloldalon, kettő merőlegesen a főútra és pont a tér közepére irányulnak, míg a maradék kettő inkább visszafelé tart.
Bár főtérnek nevezik, itt sokkal kevesebben vannak, mint azt eddig megszokhattad volna. Írnokok és hivatalnokok járnak kelnek.
- Ez itt a főtér - szólal meg a fiú - hivatalos ügyeket lehet itt intézni. Az ott - mutat a szemben lévő hatalmas épületre - a városháza. Mellette tőle a városi őrség és a bíróság. Ez itt - fordul jobb kézre - a kereskedők és adószedők háza, míg ott - mutat balra, ahol a különös őrök vannak - a bankház, amelyik a legnagyobb a városban és az emírhez tartozik, de csak részben. Az a szobor pedig a város alapítója, de a nevét nem tudom. Mi a szolga útján megyünk tovább, ami a rabszolgakereskedő városrészhez vezet. Ezzel fogja magát és a jobb oldali főutat veszi célba.
Gyorsan áthaladtok a téren és megkezditek utatokat még mélyebbre.
Alig telik el pár perc és néhány városi őr szúr ki titeket a tömegből. Látod, hogy a fiú zavart pillantást vesz. Látszik, hogy gondolkozik, fusson vagy maradjon. Talán a pénz ami visszatartja vagy saját ostobasága, de nem tud dűlőre jutni, míg a két kissé pocakos városőr odaér hozzátok.
Még oda sem érnek, néhány lépésről már meg is szólalnak:
- A fiú a tiéd?
Ali egy lépésre megállnak tőled és az egyik megfoja a gyerek karját és magához rántja. A másik kérdőn néz rád.