Habira utcáin

[A Rászil]

Mindazok, akik nappal az utcákra merészkednek, a nap hevítő sugarával, a meleg széllel és mindenhova bebújó homokkal kell megküzdeniük. Ennek ellenére az egész város, mint felbojdult hangyavár, emberek százaival, ezreivel telik meg. Egyedül a déli órák azok, mikor mindenki egy kis nyugalmat keres. Ilyenkor a kávéházak és fogadók telnek meg az emberhaddal.
A zsivaly egészen a nap leszáltáig tart, majd lassan kiürül az egész vidék. Éjszaka csak azok mozgolódnak, akiknek szándékaik nem éppen tisztességesek.

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
A város előtted fekszik. A kapu előtt karavánok várnak a belépésre, itt csak befelé tart az út. A falak mentén összetákolt fa épületek és sátrak sorakoznak. Akik nem jutnak be a kapu zárása előtt, vagy későn érkeznek itt húzhatják meg magukat.
A belépőket a városi őrség tagjai vizsgálják át, van akit alaposan, van akit nem. Nem nyíltan, de észrevehetően, akik pénzt adnak, kevesebb kérdeződködéshez jutnak. Távolabb egy írnok figyeli a belépőket és veszi el a kapu pénzt.

[Anathor]

("Fivér")

*Egy magányos alak közelít a város felé. Körvonalait elhomályosítja a meleg, úgy tűnhet délibáb csupán. Azonban hús-vér ember ő, már közelebbről jobban kivehető. Átlagos testfelépítésű, dzsad ruhákat visel. Teste és arca el van fedve, kirekesztve a homokot szájából és orrüregéből. Pár percig áll a sátorok között felsorakozó emberhadtól pár méterre, és kifújja magát. Legalább is ennek tűnik... Érzékei ragadozóként pásztázzák környezetét. Főleg a kapu bejáratánál időzik tekintete, azonban felszerelésére is figyel. Pár perc múlva feltűnik neki a kis cinkosság. Óvatosan benyúl ruhája redői közé, és tarisznyájából előhalász két ezüstöt, amit markába zár. Kimért léptekkel a kapu irányába halad, és ha eljön az idő, feltűnésmentesen a megfelelő ember kezébe csúsztatja a pénzt...*

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________

Vársz a sorodra, közben van alkalmad megfigyelni a befelé igyekvő idegeneket. Egy nagyobb karaván érkezhetett meg előtted több kereskedővel. Van aki tevékkel érkezett megrakodva több ládával, van aki rabszolgákat terelt maga előtt. Sokan vannak és nagyon lassan megy a beengedés. Persze ez mind a színjáték része, hiszen minél jobban be akar jutni, annál többet hajlandó fizetni. Látod, hogy csak a kereskedőktől vesznek el kapu pénzt, az áru milyensége és mennyisége alapján. Hogy ezt hogyan tudják megítélni magad sem tudod. Éppen ezért sokan vitába szállnak az adó mértékével kapcsolatban és hosszas vita után az ügyesebb akár a feléig is lealkudja. Éppen az egyik kereskedő portékáját vizsgálják át, míg az írnok bőszen számolja a behajtandó adót. Négy városőrt látsz a sorok között, kettő az írnokot védi míg társaik a sorok között lépkednek. Bő fekete nadrágot viselnek, mellkasukon nyitott mellénnyel, bőrük barna. Fejüket finom selyembe csavarták, oldalukon szablya. Petykesen, magabiztosan járkálnak. Egyikük láthatóan kiszemel magának és lassan, kimért lépéssel odalép hozzád. Rádnéz majd alaposan megvizsgál. Sötét szemében a mindenkit lenéző tekintet sugárzik, túl magabiztos.

- Nem vagy kereskedő mi - inkább mondja, mint kérdezi - Honnan jöttél?... Mi dolgod erre?... Várnod kell a sorodra, ami sokáig tart, elnézve, hogy ma igen sokan akarnak bejutni. Persze van más mód is... - száján kaján mosoly jelenik meg és tenyerét felfelé fordítva várja a "kedvességének" az árát.

[Anathor]

("Fivér")

*Egyszer-egyszer kitekint a sor mögül, hogy megnézze mi folyik a kapunál, mintha idegesítené a várakozás. Megjátssza a normális emberi reakciót ami ebben a helyzetben felszínre tör: a türelmetlenséget. Próbál természetesnek látszani, hogy véletlenül se keltsen feltűnést. Kiszúrja a közeledő strázsát, és hagyja, hogy a férfi lekezelje. Nyugodt hangnemben válaszol, testtartása nem görcsös.*

- (Dzsad) Átutazóban vagyok. Feltölteném a készleteimet és megpihennék egy rövid időre... Hosszú út áll mögöttem... - hazudja, azonban szeme nem árulkodik erről.

*Amint az őr elmosolyogja magát, még egy pillantást vet az előtte kígyózó emberláncra. Visszafordul az őr felé, és lassan megfogja a tenyerét két kezével, és észrevétlenül marka közé csempészi az előre kihalászott érméket.*

- (Dzsad) Hálás lennék, ha tetőt tudhatnék ma éjjelre a fejem fölött...

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________

A fém csörgése megnyugtatja a városőrt és gyors mozdulattal elrejti övének egy rejtett részébe. Ezek után szemei szinte mintha barátságossá válnának és nyugodt hangon felel.

- Galradzs0 hozott nálunk! Bemehetsz. - Bök fejével a varos irányába, majd odafordul társaihoz, akikkel néhány fejbiccentéssel, valami egyezményes rejtnyelven, tudatja "kedvességed". A többiek is elmosojodnak és visszatérnek munkájukhoz. Nem törödnek veled többet. Az, akivel beszéltél szó nélkül tovább megy és nem vesz többé tudomást rólad. A félköríves kapu előtted van, szabadon mehetsz. A sor hosszú előtted és többen írigy szemmel nézek rád, nekik még messze van a bejutás, talán itt is éjszakáznak. A dzsadok pénz utáni játéka a kapuknál szinte nevetésre ösztönöz. Mivel a kultúrájukat már némileg ismered, tudod, hogy ez a játék a városon belül mindenhol folytatódni fog.

[Anathor]

("Fivér")

*Beengedik, ezzel egy bólintás kíséretében ott is hagyja a férfit, valamint a többi dzsad irigykedő pillantását. Tekintetét végighordozza utoljára a kígyózó embertömegen, nem érezve sajnálatot irántuk. Hogy is tenné, mikor az csak egy szó, amely nem bír semmilyen jelentéssel a számára...? Elhalad a félköríves kapu alatt és beleveti magát a város forgatagába. Jó ideig némán halad, cél nélkül, felmérve környezetét, próbálva tájékozódni a város méreteiről, népességéről, épületeiről. Hát itt van. A homok uralta fertőben, a koszos és kapzsi népek gyűrűjében... Ám mindez eltörpül feladata fontossága mellett. A klánért a Poklot is megjárja... Oldalra fordítja a fejét, és helyi kölyköket, suhancokat keres. Ők tudni fogják hol kereshet a fáradt utazó szállást éjszakára... Pár rézért biztosan...*

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
A félköríves kapu mögött a város nyüzsgése, mint valami hullám tör rád. Rengetegen vannak az itt elterülö hatalmas téren. Széles utak indulnak a falak mentén és a város szívébe. Láthatólag a tevéket nem engedik beljebb, számukra létrehozott istállók vannak, amik jó pénzért örzik a kereskedők állatait, vagy a fal mentén más helyekre viszik őket.. Ahol a tér összeszűkűl és utcaként folytatódik, hordozók várják a megrendelőket, futárok állnak készen, hogy üzeneteket vigyenek. A város itt nem emelkedik túlságosan a magasba. Egyszerű házak, többnyire egy szintel, míg beljebb látni magasabbakat és a háttérben az emír fehér palotája emelkedik a magasba. Több tornyával és gigantikus méreteivel uralkodik a város felett.
Dzsad kereskedők tömege rakodik át a tevékről a hordárokra, ülnek hordszékekbe. A városkapu őreihez hasonló öltözékben többen is figyelik a teret.
Nem meglepő módon, rengeteg gyerek kószál látszólag céltalanul, nem kétséges mi célból. Körülötted rengetegen vannak, bárkit meg lehet kérdezni útba igazítás végett.

[Anathor]

"Fivér"

*Nem tagadás, kissé feszélyezve érzi magát a körülötte örvénylő dzsad embertömegtől. Azonban próbálja visszafojtani magában, a környezetre összpontosít. Majd megszokja... Tekintete sebesen cikázik körbe, habár mozdulatai nyúzott, fáradt utazóról árulkodnak. A kölykök láttán ösztönösen szorosabban markolja meg zsákját, a tarisznyája ismerős tapintását keresi. Majd beletúr a tartalmába, és egy fél marék rézérmét halász elő. Közelebb lépked az egyik - szerinte középkorú - gyerekhez, és pár méterről odaszól:*

- (dzsad) Hé, fiú! Akarsz egy kis pénzt keresni?

*Kinyitja tenyerét és hagyja, hogy megcsillanjon a kölyök szeme a pénzérméken, ahogy a napfény is visszaverődik rajtuk. Aztán gyorsan összezárja ujjait... A pénzért meg kell dolgozni...*

- (dzsad) Merre találok szálláshelyet éjszakára?

*Kérdezi egyszerűen, és várja a fiú válaszát. Nem beszél többet, mint amennyit muszáj, és véletlenül sem árulja el, ő egy konkrét fogadót keres... Idővel úgyis megtudja, amire szüksége van...*

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
Tapasztalt szemed rögtön kiszúrja azt a pár szemet, amik már egy ideje figyelnek téged. Szorosabban fogod cuccaidat, hogy megelőzd felszrelésed egy részének gyors eltűnését. Beletúrsz erszényedbe és nyugtázod magadban, hogy még minden megvan. Néhány rézzel a kezedben a számodra közeli és céljaidnak megfelelő kölyökhöz lépsz.
Alig tíz éves korával és szakadt ruhájával, kérges talpával koldus személyt veszel észre. Látszólag csak áldogál a tömeg közepén, kezében kolduló tálka.

Ahogy közelebb lépsz feléd nyújtja tálkáját és alamizsnáért könyörög. Kérdésedre felcsillan a szeme.

- Pénzt, persze!...Szállást? Ha olcsó szállást akar, akkor a Muhhamed-et ajánlom, vagy a Kék rózsát, ezek mind a fal mentén találhatóak, persze van olcsóbb is, de azokat inkább kerülje Szahib. Vagy itt a tér szélén a Fényes csillag kereskedőknek tartján fent. Ha követi a főutat az Emír palotája felé, akkor egyre drágább helyek vannak, mint a Sivatag rózsája, Ahhmed csodálatos és szép palotája, Az Emír dicsőségére. Mi dzsadok rendkívűl vendéglátó személyek vagyunk, legalább százával állnak a fogadók és teázók, biztosan megtalálja a legjobbat.

Tálkáját maga előtt tartva figyel rád, hogyha lenne további kérdésed, válaszolhasson.

[Anathor]

("Fivér")

*Az emáme alatt pár pillanatra a gúny és a megvetés mementójaként terpeszkedik szét mosolya. Egyszerű nép ez a dzsad, csak tudni kell velük bánni. Pénz és hatalom... Ujjai közül végül kiereszt két érmét, melyek csillingelve pördülnek meg a fiú tálkájában.*

- (dzsad) A Sivatag rózsája... Hívogató... Mit tudsz róla, kölyök?

*Kérdezi, és pár szegmens alatt újabb érme csúszik ujjai közé, arra várva, hogy a tálba jutassa őket...*

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
A kölyök képe felvirul, talán nem jutott ilyen sok pénzhez, ilyen könnyen már nagyon régóta. Tálkájába néz és gyorsan a markába csúsztatja a pénzt, majd az újabb érmék hatására széles mosoly jelenik meg arcán.

- A Sivatag rózsája nagyon jó választás. Bár nem olcsó, de sokan kedvelik, akinek van pénze. Pár hónapja egy húrit vett fel a tulaj. Akik látták azt mondják csodaszép. Esténként szórakoztatja a vendégeket a táncával. Az étellel nem lesz gondja...Maga a fogadó innen messze van, de nem lehet eltéveszteni. Ha követi a főutat, akkor a főtérre jut, onnan a Szolga útján kell haladnia és hamarosan észreveszi majd. Nyitott teaházáról és rózsáiról könnyen felismerhető.

A kölyök egy kicsit közelebb lép hozzád és halk hangon folytatja.

- Ha esetleg valami mást is szeretne tudni, akkor én segíthetek. Ismerem az utcát és sokmindent meghallok.

[Anathor]

("Fivér")

*Gondolatban végigjárja a fiú által vázolt utat, tekintetét maga elé szögezi. Hosszú út, és még csak nem is biztos odavezet ahová szeretné... A rövidebb szünet zökkenti ki az ábrándból, majd ismét a kölyökhöz fordul, és egy újabb rézérmét ejt a tálkába. Nem reagál a halk szavakra, vegye körbe csak az a benyomás nem érdekli a törvény mögötti áskálódás. Azonban az agyába vési a fiú arcát, talán még jól jöhet egyszer egy kis információ... Jobb felkészülni minden eshetőségre, és nincs kétsége affelől hol találhatja meg a suhancot...*

- (dzsad) Vezess a fogadóhoz, és megkapod a maradék érméket...

[A Rászil]

_______________________________________________________________
Helyszín: Habira utcáin - Nyugati kapu
Időpont: délután
JK: Anathor
_______________________________________________________________
A fiú barna szeméből kihuny a lelkesedés. még több pénzt remélt tőled. Kérésedre arca elkomolyodik, ráncolja homlokát és látszik, hogy elgondolkozik valamin. Egy kis szünetet tart, majd válaszol.

- Elkisérhetlek, de nekem nem szabadna arra mennem. A városőrök nem szeretik arra az olyanokat, mint én. Persze - ezzel megcsörgeti a pénzt a tálkájában - minden elintézhető és megmutathatom a legjobb helyeket, ha a Szahib úgy akarja.

Gyors mozdulattal elrakja a maradék pénzt is és meghajol előtted egy kicsit. Karjával int, hogy merre kell menni, majd elindul előtted a kapunak háttal a főút irányába.

[Anathor]

("Fivér")

- (dzsad) Legyen.

*Válaszolja tömören, egy csipetnyi érzelmet - talán beletörődést? - csempészve a hangjába. Lomhán mozdul, felszereléseire még mindig ügyelve. Követi a fiút, kérdéseket nem tesz fel, bár ha kell válaszol. Próbálja az utat megjegyezni, milyen épületek előtt halad el, gócpontokat keres, valamint felméri általánosságban milyen széles egy-egy út, sok sikátor található-e. Természetesen a kölyköt sem téveszti szem elől, lopva egy-egy pillantást vet oldalra, kíváncsi vajon jelez-e valakinek a kísérője, és ha igen milyen módszerrel. Ha a fogadó elé értek, még kibányászik a tarisznyájából egy marék - úgy egy tucat - rezet, és kifizeti a fiú szolgálatát. Megvárja a másik reakcióját, reagálását, ennek függvényében tölt el még egy kis időt a fojtogató hőségben. Majd belép a Sivatag rózsája enyhülést szolgáló légterébe...*