El Hamed nyugati végében járunk, s szemünk mindenfelé csak sátrak százait látja. A háborútól megviselt menekülõ dzsadok itt zsúfolódnak össze. Szinte minden valaha volt államból érkeztek ide dzsad, és külhoni menekültek. Nem csoda hát, ha egy-két külországbelirõl az a hír járja hogy pyarroni hitû felszentelet pap, vagy épp papnõ, vagy hogy a Titkosszolgálat kéme. Mit keresnek itt? Talán segíteni jöttek? Hát persze! De mellete jó ha figyelnek azért. Az itteni városlakó dzsadok nem követik a Rászil szavát, és nem fordulnak a Nagy Isten imádata felé, vagy aki igen maz elõbb utóbb távozni fog. Mondják, Galradzsa újabban csak Fayumi nyelven ért. A Hagyományos Út pedig látszólag már bezárult elõttük, ígyhát ki tudja mikor van szükség igehirdetõkre?
De nemcsak õk figyelnek ám, mert a dzsennek maradéka ide húzódott vissza, s Rahim el-Haszra vezetésével óvó tekintetük vigyázza a tájat, és a népek nyugalmát is.