Alidax - Alsóváros

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.19. 11:03

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.19. 11:55

Ahogy a kín keveredett a kéjjel, úgy csorogtak végig Hermelin hófehér arcán a könnyek. Rózsaszín ajkai azonban minduntalan kéjes sikolyra nyíltak, megadva Raddaqnak a beteljesült vágyak jótékony bizsergését. Öröm volt kényeztetni a lányt, öröm volt érezni az élet gyönyörû, mindent átható megnyilvánulását; egy idõre feledni minden fájdalmat.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.19. 12:16

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.21. 9:09

A lány teste nyirkos volt a verítéktõl. Amint Raddaq ujjai hozzáértek kezéhez, összefonta ujjait az övéivel, elõsegítve ezzel elõrehaladását. Hamarosan ismét szemtõl szembe kerültek egymással, a csók azonban elmaradt, Hermelin elfojtotta. Helyette könnytõl nedves arcát a krániéhoz dörgölte, majd remegõ hangon a fülébe súgott.

-Még nincs vége. Ha kívánod, a kör bezárul.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.21. 9:17

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

... Éppen megcsókolni készült a lányt ... Nem számolva azzal, hogy Hermelinnek más tervei voltak ... Ahogy félre szegte fejét, s arca arcának simult ... Halk szavak sóhajtottak fel az éjszakába ...

- Zárjuk be, aminek zárva kell lennie ...

Lehelte halkan a másik fülébe válaszul ...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.21. 9:23

A váltás oly hirtelen volt, mint egy szökõár. Hermelin halkan felsóhajtott amint puha, kerekded fülecskéjébe csókolt a férfi, ám rövidesen lecsúsztatta arcát az övérõl és forrón nyakába csókolt. Karjai és lábai úgy ölelték Raddaqot, mint a fojtókígyó, esélyt sem hagyva a szabadulásra. És miközben a lány rózsaszín ajkai a legérzékenyebb pontokra tapadtak, ágyékát hevesen a férfiéhoz szorította. A kör bezárult, tüze felperzsel mindent.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.21. 9:30

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.21. 9:37

Raddaqnak esélye sem volt a gyönyörû szeretõ karjaiból való szabadulásra, még a gondolat sem született meg elméjében. Ahogy végre egyesült testük, Hermelin elengedte nyakát és emberfeletti kéjjel telített csókkal ajándékozta meg. A férfi nem volt hozzászokva az ilyesmihez, Ellana kis papnõje fakó volt ékkõ ehhez a ragyogó opálhoz képest. A lány teste oly mennyei ritmusban simult hozzá, mint a hullámzó tenger, minden egyes lökés az õrület határára kergette a kránit.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.21. 9:41

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

A forrongó pillanat álomnak tetszett a valóság küszöbén ... Mely a nemlét határára sodorta a kránit ... A érzések vad hullámokban csaptak össze felette ... S a lány boszorkányos ügyessége, akaratlan elvarázsolta ... Már nem akart felébredni, ha aludt egyáltalán ... S csak sóhajai jelezték, soha sem akarna szabadulni Hermelin karmai közül ...

Szerző: **Navaratna** » 2007.03.21. 19:52

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a naturalista leírás elkerülendõ, a finom erotikával sosincs gond. ha nem vigyáztok erre, lezárom a topicot egy idõre a szabályzat megfelelõ sorai értelmében :evil:

Alauron: Alidax Úrnõje, nézd meg a panaszládát, és várd meg hogy végül mi lesz ezzel a résszel. Egyenlõre megbeszéljük a dolgokat.

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.22. 12:33

Az aktus hevébe belefeledkezve észre sem vették, hogy mily gyorsan szállt az idõ. A szoba levegõje súlyosabbá vált sóhajaik párájától, hamar elszenderedtek egymás karjaiban és az ébredés is hasonló volt, Hermelin tejfehér teste nyugodtan pihegett a varázsló mellett. A függönyön keresztül épp hogy átsejlett a nap fénye.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.22. 12:37

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Az idõ egyorsan elszállt Hermelin mellett ... Még ha csak órák hossza jutott is alvásrészül ... Nem panaszkodott ... Hozzá volt már szokva a test kíméletlen igénybevételéhez ... Halk köhögéseit elnyelve, óvatosan mászott ki az ágyból ... S az ablakhoz lépve, szélesre tárta azokat ...

~ Egy újabb nap ...

Sóhajtva fordult el a város képe mellõl, s köpenyéért nyúlt ... Magára kanyarintotta, és összefogva maga elõtt ruhái után nézett az emeleten ... Magára hagyva ismét a lányt ...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.24. 9:20

A nap fénye fáradtan ragyogta be a szobát, álmatag fények keltek a lakkozott bútorokon, a fürdés következtében nedves padlón. Furcsa érzés volt; testét úgy igénybe vette a lány, mint egy kimerítõ rituálé vagy néhány átvirrasztott éjszaka. Csekély áldozat, a fáradtság ellenére úgy érezte, hogy lelke könnyebb lett az éjszaka során.

Amint ruháit összeszedte és elindult volna, maga mögül lágy hangot hallott szólni. Megdobbant a szíve.

-Máris magamra hagynál?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.24. 10:43

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

- Azt hittem még alszol ...

Ujjai a kilincsen pihentek már, onnan tekintett vissza a lányra ...

- Megkeresem a ruháim, és hozatok valami reggeli félét, ha ... Mit szeretnél ?

A zár nyelve halkan kattant, és Rad résnyire nyitotta az ajtót ...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.24. 11:03

Hermelin arcán jóságos mosoly rajzolódott ki. Csendesen pihegett, lótuszülést vett fel, teste köré csavarva a törülközõt.

-Csupán egy kis vizet kérnék. Menj nyugodtan, megvárlak itt.

Raddaq immáron nyugodtan útra kelhetett. A folyosó még kihalt volt, a földszintrõl csupán néhány hang szûrõdött föl. Nem is lehetett olyan késõ.

Ki van itt