Alidax - Alsóváros

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:49

- Raddaq -

[ A kikötõben … ]

Mit is várhatott volna egy idegentõl … Miután alaposan végigmérte a lány kezében pihenõ hangszert … Felelt ...

- Egy csendes helyre … Egy kellemes beszélgetésre … Forró fûszeres borra … Tudja nem is olyan régen érkeztem városba, és szeretném megismerni … Idegen vagyok itt, de magára bízom magam ...

Szívdobbanásnyi csend …

- A hangszerébõl él ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:50

-Oh, borral sajnos nem tudok szolgálni. Csendre vágyik? Mit szólna a tengerparthoz? Ott az egyetlen zaj a habok zúgása.

Azzal megindul a férfival a part felé, a kikötõ utcáján. A kék hold fénye sejtelmesen csillog a tenger színén.

-Igen...a hangszerembõl élek. Sok hangszeren játszom, tudja.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:51

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Kimért léptekkel haladtak, s míg bájcsevej formájában társalogni látszottak … Raddaq azon töprengett vajon, hogy örökölhet az ember, Hermelinéhez hasonlatos gyöngyszemeket … Mert a reá esõ sápadt hold fényében, csillogtak azok … Mintha csak üvegbõl lennének … Különös volt, mert ha örökölni nem is lehet … Akkor csak mágia lehet a dolgok mögött …

- Nekem megfelel …

Suttogta jelentõségteljesen … Gyanakvással telve, viszont megtartotta maguk között, azt a bizonyos egy lépés távolságot … A tenger gyönyörû volt, a kék hold fényében … Nem fakította azt egyetlen felhõ sem … Csodás volt a pillant …

- Most már igen …

Felelte a lány kijelentésére, felkuncogva … S az a halvány mosoly is lehervadt orcájáról … Kezével tessékelte elõre a lányt, a kanyargós úton … S bár kövekkel volt kirakva ez is, sokkalta szûkebb volt …

- És a családja ? Õk is itt élnek, Alidaxban ?

Kérdezte, érdeklõdést tettetve, hogy idõt nyerhessen … Míg éles, harmadik szemét a leányra vetheti ...

/ Általános Diszciplínák – Auraérzékelés … /

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:54

Hermelin mit sem sejtett a varázsló tervébõl, kedves hangon válaszol a kérdésére.

-A családom? Nem...nem itt élnek...nem tudom, merre vitte õket az út. Nagyon régen nem láttam õket.

Amint Raddaq pszionikus csápja elméjéhez ér, megbotlik, és el is esik, kicsit megütve térdét a kõben. Utána maga alá húzza a térdét és kérdõen néz a férfira.

//Pajzsát nem tudtad áttörni, erõssége 20-30.//

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:56

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

A hús valóságában, csak egy szívdobbanásnak tetszett csupán … Míg Rad lehunyta szemét, téve egy lépést … Tudatának láthatatlan csápjai, áthatolhatatlan falakba ütköztek … Elzárva elméje elõl a titkokat … S mindeközben Hermelin is elesett … Habár egy újjal sem ért hozzá a varázsló, sejtette, hogy nem önszántából vetette magát lábai elé … Óvatosan ereszkedett maga is féltérdre, és ahogy térde a kövekhez simult … Jobbkezét nyújtotta …

- Remélem jól van és nem esett baja ?

Hamis mosoly tündökölt arcán, míg számító elméje a tapasztaltakon elmélkedett …

- Felettébb csúszósak ezek a nyirkos kövek …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:58

A lány vak szemei vádlón csillantak, mindazonáltal elfogadta a kinyújtott kezet.

-Ah-ah. - mondta olyan érzékiséggel, mellyel Raddaq életében nem találkozott. A feszült pillanat, a hûvös holdfény, és az apró, meleg tenyér a kezében...

-Nem a kövön csúsztam meg...Miért csinálta?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:00

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Ahogy a lány melengetõ ujjai, kesztyû fedte tenyerébe simultak … Balja lassan kúszott tova, combjára …

- Micsodát ? Nem értem mire gondol …

Játszva az értetlent, még szemöldökét is felvonta …

- Csak nem azt képzeli, hogy szánt szándékkal löktem el ? Már megbocsásson, de a feltételezés is rémisztõ …

Habár hangja, különös felhangokkal díszített … Halovány mosolya töretlen … S obszidián fekete szemei a lány lélektükreit kutatta ...

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:01

Szemeit lesütve, némán rázta meg a fejét.

-Tudom, hogy nem lökött el, ügyetlen voltam...a másikat miért csinálta? Éreztem pásztázását, nincs a környéken más ember aki képes lett volna rá. Nincs is itt ember sem...

Ebben a pillanatban a sarok mögül velõtrázó leánysikoly hallatszik. Hermelin azon nyomban odakapja fejét, arcán vészjósló riadalom ül. A sikolyt újabbak követik, majd egy négykézláb mászó alak bukkan ki a sarkon; a hang tulajdonosa, egy kedves arcú, fitos orrú polgárleány. Szürke ruhája csupa vér, szoknyája leszaggatva. Menekülése pedig csúfos kudarcot vallott, amint hátulról egy hatalmas mancs karmai vágódtak vádlijába, majd hihetetlen erõvel rántották vissza a sarok mögé. Egy utolsó, sírásba fúló sikolyra tellett csupán a szerencsétlentõl, aztán vér fröccsent a kikötõ utcájának kövére.

Hermelin szinte megdermedt, az utolsó sikoly hallatán azonban kicsit megnyugodott arca. Végzettel terhes beletörõdés volt. Felállt, és Raddaq fülébe súgta.

-Menjünk innen, gyorsan. Le a partra.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:05

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Mire ajkai szóra nyíltak volna, halál sikoly szelte át az éji csendet … Óvatosan emelkedett fel, elengedve a lány kezét … S tekintetét már a halódó vonzotta, ahogy gondolatait is … Hermelinnel mit sem törõdött … Egy idõben csúsztatta le zsákját jobbik karján, míg a bal a lányt próbálta arrább tessékelni … S ha csak a lány vissza nem tartja, elindul a vérrel színezett sarok felé … Szívét nem szorította vasmarok, nem táplálta félelem … Sokkalta inkább ösztönei, s emberi kíváncsisága hajtotta az elfúló utolsó sikoly irányába …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:07

Amint a férfi ellöki magától, keze után kap.

-Várj. Ha látni akarod, várj. Egy kicsit...amíg végez. Neked nem kell meghalnod, ahogy nekem sem, de ne zavard meg.

A sarok mögül ruha szakadása hallatszik, finom csontok roppannak el, és valaki...valami elégedetten morog.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:10

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Hiába a parancsként csattanó szó … Ahogy elfordult, a lány máris keze után nyúlt … Úgy tartotta vissza a varázslót … És ahogy megfordult, a döbbenet kiült arcára …

- Te tudod mi ez ?

Kérdezte, háborodott hangon, jobbját vádlón szegezve a sarokra …

- Mi folyik itt ? Tudni akarom … Most … Azonnal …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:11

Ijedt arccal tekintett Raddaqra, aki egészen kikelni látszott magából.

-Igen, tudom ki õ...legalábbis sejtem, de nem tudok ellene tenni semmit, ahogyan senki más sem. A Királynõ ágyasa. Sosem találkoztam vele, és minden nap fohászkodom, hogy ez maradjon is így. Idegen, õsi nép sarja, beszélik, és megveti, gyûlöli az embereket. Minden éjjel vadászni indul, egyetlen prédájának halálsikolya a város többi lakosának üdvösség, ami még az áldozat iránt érzett részvétet is elnyomja. Szörnyû...de a Királynõ akarata, vele pedig képtelenség szembeszegülni.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:15

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Mi az, ami emberré teszi az embert … ? Származása … ? Vagy ahogy elkezdte élete útját … ? Vagy valami más, amit nehezebb leírni … ? A döntései, hogy milyen befejezést választ … ?

- Eresssszzz …

Rivallt a lányra, kicibálva kezét … És lerángatta karjáról zsákját ...

- Bújj el … Ott …

Bal keze lendült, s ujja irányt mutatott a felfelé vezetõ lépcsõknél … A düledezõ, romos épület magas falaira vetve irányát … Nem várta meg a lány szavát, és esélyt sem adott, hogy újból mozdulatlanságra kárhoztathassa, marasztalja … Mire Hermelin visszatekinthetett, Rad már úton volt … Zsákjának szíját feltekerte kezére és szótlan bízott benne, elbújik a lány … Ereiben már lüktetett õsei vére … S az ösztönök még erõsebben éltek benne … A kietlen táj, a sötét sikátorok mind otthonát idézték … Rah Gul városát, ahol az erõs gyõz … A gyenge veszít …

- GRASHRAT …

Üvöltötte, az õsök nyelvén …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:15

Amint beért a sarokra és tekintetével az idegent kereste, egy hatalmas árny suhant el szemei elõtt...felfelé. Önkéntelenül is követni próbálta szemével, ám csak akkor látta meg, mikor az már a szemközti ház tetején gubbasztott. Még így is hatalmas volt, tagjai viszont messze nem olyan otrombák, mint a déli kháloké, csupán annyiban hajazott rájuk, hogy képes felegyenesedve járni. Izzó macskaszemei egy pillanat erejéig méregették Raddaqot, majd felállt, és megvetõen lassan fordított neki hátat, majd eltûnt a tetõ mögött. Egyedül maradt, csupán a halott lány teteme és a kiontott vér szaga szolgáltak társként.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:21

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Befordulva a sarkon, jobb vállát visszafogni kényszerült … Elakarta hajítani zsákját, ezzel is idegelve a fenevadat … De a hatalmas árny, egy szemvillanás alatt suhant el a varázsló szeme elõtt … Tett még néhány erõtlen lépést Rad, bár a kettejüket elválasztó távolság, már áthidalhatatlannak bizonyult … A szemközti ház falánál torpant csak meg a bestia … S tekintetük úgy látszott, egybeforr az idõk végezetéig … Hiába emelte Rad balját, úgy tetszett mit sem érdekli a másikat … Az felemelkedve, megvetõen fordított hátat … S a kráni gúnyos mosollyal, szûrte fogai között a szavakat …

- Még találkozunk te dög …

Habár ereje, s lüktetõ vére ûzte, hajtotta volna a még fenevad nyomában … De a józan ész, gátat vetett … Maradásra ösztökélt …

~ A királynõ ágyasa …

Emlékeztette magát, bár a véleménye megvolt az uralkodó ízlésérõl … De a tetem mellé lépve, inkább nem firtatta … Letérdelt, s inkább megvizsgálta a lány holttestét ... Harapsányomokat keresett ... Hiányzó végtagokat ... Vagy csak egy árulkodó jelet, mely fényt deríthet a titkokra ... Majd otthagyta magában ...

- Elõjöhetsz … Már elment …

Szólta az éjszakának, visszafelé igyekezve Hermelinhez …

Ki van itt