Milea városa

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Kaputér
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Az ősz szakállú tiszt, miután elvette kezedből a pyarroni érmét, a kezdő értékbecslőkhöz mérten - meglepően egészséges, fehér fogaival - ráharap, majd lassan bólint egyet, és elengedi a kezében szorongatott menlevelet.
- Kellemes időtöltést Anterában jó uram. - int a bal oldali út iránya, mely egy faragott kövekkel kirakott boltív alatt futott el - Arra jut el a fogadó negyedbe. A menlevelére meg vigyázzon, gyakoriak, főleg sötétedés után, az ellenőrzések. Mindig tartsa magánál.

Négy út vezet ki a Kaputérről, és a teret körülölelő falnál mindegyike felett egy-egy vésett tábla áll közös nyelven megjelölve, merre vezet. A bal oldali, boltíves kapu, melyet az ősz városőr tiszt is mutatott, valóban a fogadó negyedbe vezetett. A veled szemközti, a tábla szerint a kereskedőnegyedbe, a jobb oldali a polgár negyedbe, míg a mögötted és az ősi szerkezet mögött az előkelő, a város gazadag és nemes polgárai által lakott negyed, fallal és őrséggel megerősített kapujához.

A tiszt int társainak, akik félreállnak, és megnyílik az út előtted a város, és talán egy jobb boldogulás felé...

[Meridian]

(Grebor)

*Kiveszi az őr kezéből a tekercset, majd köpenyébe süllyeszti. Mogorván tekint fel az őrre, és odadörmögi a bajsza alatt.

-Igazán köszönöm...

*Majd fejébe csapja a kalapját és faképnél hagyja a tisztet az őrökkel együtt. Felpillant, és szemügyre veszi a táblákat. Merre is menjen?

<Rohadjatok el az ellenőrzéseitekkel együtt, ezt a papírt meg dugd fel magadnak, te surmó... Hova tovább? Nemesi negyed?... ott biztos jó sok pénz van, de szegény csóró törpét biztos nem engedik be... azt hiszem maradok a fogadónegyednél... úgyis akarok egy kis sört inni, meg végre pihenni egy keveset.>

*Azzal cammogva megindul a tábla által jelzett irányba. Keres egy első ránézésre normálisabb fogadót, ami nem kirívó ugyan, de feltehetően normális árak mellett normális szolgáltatást kaphat egy fáradt utazó.

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Az út kiszélesedik, amint a faragott boltív alatt átléped a fogadónegyed határát. A Kaputérhez vezető út mellett magas alapon nyugvó, egymásnak feszülő ódon lakóházak sorakoznak egymás mellett. Az utca, Erion végelláthatatlan forgatagához viszonyítva meglepően üres, alig sétál valaki, azok is valószínűleg többnyire a környéken lakó polgárok soraiból kerül ki. Néha elkapsz egy-egy csodálkozó pillantást, mely személyedet illeti - hallomásból tudod, errefelé nagyon ritka a fajtád, még ha őseid otthona viszonylagosan nézve közel is található. Az utca nem is olyan távoli végén egy nagyobb, az utcához képest népes tér vonalai rajzolódnak ki.

Tekinteted egy magányos, az egyik szürke ház tövében alamizsnát gyűjtő kolduson akad meg, akire még csak ügyet sem vetnek a helyiek. Rongyos, szakadt ruhái alól néha, egy-egy mozdulatánál, amint kérőn előre nyújtja szikkadt karjait, kivillannak fekélyekkel teli bőrének koszos ráncai. Arcát fekete rongyok fedik, csak fakó szemének fénye villan az árnyékból. Amint elhaladsz mellette, a koldus feléd is kinyújtja mocskos kezeit, fél térdre ereszkedve csúszik feléd az utca porában, és rekedtes, száraz hang tör fel a rongyok alól.

- Nagy jó uram! Szánja meg a szerencsétlen lelket egy kis alamizsnával! Napok óta nem ettem. Könyörgöm jó uram...!

[Meridian]

(Grebor)

*Ahogy sétálgat, kicsit felszabadultabbnak érzi magát, mint amikor Erionban volt. Ugyan az a "hazája", de akkor is elég zsúfolt. A csodálkozó pillantásokra ügyet sem vet, de azért körbepillant néha, hogy nem jár-e erre véletlenül egy-egy úrféle, akit esetleg meg lehetne kurtítani pár arannyal. Aztán ahogy meglátja a koldust, erősen fontolóra veszi az adakozást.

<"nagy uram" ahogy látom nem csak fekélyes ez, hanem hályogos is... na mindegy, nem úgy nézem, mintha sok lenne neki hátra, adjunk neki egy keveset>

*Azzal a felé nyújtott marokba szór 5 rezet.

-Nesze fiam, én is voltam már szarban...

*Majd rendületlenül folytatja útját a tér felé, remélve, hogy talál ott egy normálisabb fogadót. Néha hátrapillant, hogy lássa, mi van a koldussal.

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

A koldus mocskos ruháinak redőiben pillanatok alatt eltűnik a pénz, mintha nem is lett volna soha sem.
- Köszönöm nagy jó uram! Az istenek áldják meg nemes cselekedetéért! - tekint fel rád hálálkodó tekintettel savószínű szemeivel, majd arrébb csúszva eláll utadból.
Ahogy haladsz tovább a komor házak árnyékában egyre hangosabbá válik a környék, mely zsivaj az utca végén egyre élesebben kirajzolódó tágas tér felöl szűrődik. Ahogy hátratekintesz, hogy megnézd a koldust, már csak hűlt helyét látod a kapualjban, ahol eddig tartózkodott. Hírtelen egy nyugtalanító érzés lett úrrá rajtad, úgy érzed mintha valaki mély, figyelő tekintetét rajtad tartaná, azonban senkit nem látsz, aki egy pillanatnál többre is figyelmével méltatna téged abból a pár emberből, aki az utcán tartózkodik.

Az utca végére érve sokszínű forgatag tárul a szemed elé. A hatalmas, faragott kövekből kirakott négyzet alakú téren emberek százai tűnnek fel előtted - egy kicsit emlékeztetve Erion nyüzsgésére. A tér közepén egy magas, szépen faragott sellőt ábrázoló szökőkút állt, mely körül apró - tőled nem sokkal alacsonyabb - gyermekek játszadoztak, egymást fröcskölve hűs vizéből. A területet cégéres, tarka épületek tucatjai veszik körül, melyek táblái hirdetik szobáiknak kényelmét, ételeiknek messze földön híres ízletességet, söreik és boraik kiválóságát. Tekinteted a kúttól balra elhelyezkedő, kicsit egyszerűbb külsővel rendelkező fogadón akad meg. Cégére szerint "Fogadó az Árva Leányhoz" nevet viseli. Fehérre meszelt falait egyszerű barna gerendák övezik, - nem úgy mint a mellette állók cirádás, hivalkodó díszítései - melyeket futónövényzet font be egészen három emelet magasságban álló vörös cserepes sátortetejéig. Erős fából készített ajtaja feletti lapos tetőt két egyszerű oszlop támasztotta alá, mely mellett felsorakozó ablakok párkányain egyszerű vörös cserepes virágok pihentek. Oldalt, az épület mellett egy vaskos, nyitott kétszárnyas kapun át vezetett az út udvarába.

[Meridian]

(Grebor)

*Mikor hátranéz, és már nem látja ott a koldust, rossz előérzet fogja el. Valamiért Erionra emlékezteti ez is, ahol a klánok koldusokat is működtetnek.

<Ahogy gondoltam... sejtettem, hogy nem egyszerű koldus... figyelnem kell a hátam mögé>

*A térre érve egy pillanatra megtorpan, elmélázva bámulja az embertömeget. Szemügyre veszi a kutat, meg a tér oldalain álló házakat, amikor megakad a szeme a fogadón. Gyors léptekkel megindul arra, céltudatosan utat vágva magának a tömegben.

<Heh... az a fogadó pont jó lesz... remélem legalább a sörük ízletes>

*Besétál a fogadóba, körbenéz, keres egy üres asztalt, ahova leülhet. Leteszi a táskáját a székre, majd odasétál a pulthoz, és így szól a pultoshoz:

-Szép napot, fogadós uram! Egy tál ételt és nagy korsó sört kérek!

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed - "Árva Leány" fogadó
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Belépve a fogadó ajtaján egy tágas terembe jutsz, melynek mindkét oldalát asztalok és székek foglalják el egészen a végében álló pultig. A söntés szomszédságában egy fehérre meszelt nagy kandalló foglal helyet, mely mellett egy széles lépcső vezet fel a szobák felé. A fogadó forgalma közepesnek mondható, a két tucatnyi asztal felénél ülnek vendégek. Halk, egymásba folyó beszélgetések telítik meg a kissé bórgőzös és ételillatú levegőt. Jobbára emberek tartózkodnak az Árva Leányban, de az egyik csendes sarokban egy hegyes fülű, elfre emlékeztető alak ül, kinek széles csontozata inkább emberi vonásokkal ruházza fel. Mellette egy míves lant foglal helyet jobbján a szék támlájának támasztva, és éppen jó ízűen falatozik az előtte levő sajttal és zöldségekkel degeszre tömött tálból. A többiek egyszerű átutazónak vagy esetleg ide betérő helyieknek tűnnek. Néhányan megbámulnak, mikor elhaladsz mellettük fogadó közepén levő két lépésnyi üres területen, mely egyenesen a pultig vezet. Üres asztal bőven akad, főleg a félelf közelében, akit a többi vendég messze elkerül, és gyanakvó pillantásokkal méreget. A mellette levő asztal éppen üres, mely igen közel, egy lépésnyire áll a pulttól, csak rád várva.

A pult mögött egy termetes férfi állt, és tekintetével végig követte mozgásodat, mióta az ajtón beléptél. Mikor odalépsz és köszöntöd, illően köszönt.
- Jó napot törpe uram! - bólint feléd mosolyogva - A sört azonnal viszem, igazi helyi specialitás. Magam főztem!
Állát felszegve, büszkén húzta ki magát az őszülő halántékú, pocakos férfi, majd sietve hozzátette:
- És milyen ételt kíván? Bár jelenleg íly kora reggel csak meleg cipóval, sajttal, zöldségfélékkel, szalonnával és sonkával szolgálhatok.

[Meridian]

(Grebor)

-Hohó, fogadós uram hát egy ilyen ajánlatot igazán nagy hiba volna kihagynom! Ilyen sorrendben pedig pont megfelel a reggeli, szalonnát nem kérek, köszönöm.

*Most néz csak körül, hogy hova is ülhetne. Az erioni krimók tömegnyomora után felüdülés ebben a tágas, csak félig kihasznált helységben lennie. Ekkor veszi észre a hegyesfülűt.

<Hoppáré, barátocskám hát te meg mi járatban errefelé? ... zeneszerszám heh, tán valami vándorigriccel van dolgunk személyedben? Hej, a jó öreg Gelvon, vajon hol járhat most?>

*Ilyen gondolatok futnak át agyán, de végül félelf ide vagy oda, lekapja a kalpagját, leteszi a székre, táskáját a szék mellé, majd leül, és várja, hogy étele és nem utolsó sorban jó adag söre megérkezzen. Közben néha lapos oldalpillantásokat ereszt meg "szomszédja" felé, szemügyre veszi, hogy az evésen kívül mit is csinál, próbál kideríteni ezt-azt így első ránézésre. Hiú ábránd tán, de valahol a törp azt reméli, hátha öreg barátja az...

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed - "Árva Leány" fogadó
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

A fogadós kisvártatva kihozza eléd a még meleg, kellemes illatú cipót a sajttal, egy nagy szelet sonkával és a tál szélén friss, zamatos zöldségekkel. Elég emberes adag kerül az asztalra, egy falánk törpének is megfelelő mennyiséget szolgál fel eléd. A rézkupa, melyet utoljára tett az asztalra, gyöngyöző, aranysárga nedűt tartalmazott, a saját főzésű sört.

Miközben jóízűen falatozol, szemügyre veszed a melletted ülő félelfet. Első ránézésre, nem találod ismerősnek vonásait, de testalkata nagyjából egyezik régi barátod, Gelvon alkatával. A férfi felnéz, és tekintetek találkozik. Egy pillanat alatt végigmér, majd egy széles mosoly terül el hosszúkás arcán, és biccent feléd.
- Miben állhatok a szolgálatára törp uram? - teszi fel hírtelen a kérdést a félelf, és a mosoly továbbra is ott virít sima, sápatag ábrázatán.

[Meridian]

(Grebor)

*Amint a kocsmáros kihozza az ételt, biccent elé, mint az urak, majd derekasan nekilát az ételnek. Fel sem néz, nem is foglalkozik semmivel addig, amíg csak pár morzsa emlékeztet a tányéron a valaha volt szépreményű reggelire. Ezek után egy húzásra ledönti a sört, majd rendel még egy korsóval a fogadóstól. Azért sandító pillantgatásaival nem hagy fel, de csak amikor befejezte az étkezést, akkor fordul a félelfhez. Köszönésére biccent, majd széles vigyor terül el kerek képén.
Mikor a félelf neki szegezi a kérdést, tágra nyílt szemekkel fordul oda, majd hamiskás mosollyal megjegyzi:

-Hogy miben is, cimbora? Hááát, lássuk csak, itt volna mindjárt... szükségem volna valakire, aki megmossa a hátamat, mert én nem érem el. Ezenfelül meg kéne maszírozni a talpamat. Egy csábos menyecskének jobban örülnék, de ha már így felajánlkoztál, ezeket még te is elvégezheted. Azután pedig szükségem lenne egy gyaloghintóra, amin hordozol a városban. Ennyi azt hiszem elég is lesz hirtelen, a többiről majd később egyeztetünk.

*Tréfáján hangosan felnevet, majd csillogó szemmel néz vissza a fickóra.

-No de kit tisztelhetek benned, cimbora heh?

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed - "Árva Leány" fogadó
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

A félelfel egyik szemöldöke felszökött, és hangos kacaj tört ki belőle, mely hamarosan ismét megnyerő mosollyá formálódott.
- Látom emberemre... oh, elnézést... törpömre akadtam benned. - bólintott elismerően, majd felpattan helyéről, és mint aki kalapját lengetné meg, kezét hosszan elhúzta maga előtt, miközben mélyen meghajolt - A nevem Trasmos Yaicen Tia'ing Da Zhidtan szoldálatára, de a barátaimnak, ha lennének...egyszerűen csak Tras. A messzi vidékeket járó vándormuzsikus volnék szolgálatára törp uram!

[Meridian]

(Grebor)

*Együtt kacag öblös hangján az idegennel, szemmel láthatóan a jókedvű törpök közé tartozik. Int a kocsmárosnak, hogy kér még egy korsó sört, majd figyeli a másik bemutatkozását. Mikor az végez, a széken levő kalapjához nyúl, megmeli, s közben ő is bemutatkozik.

-Grebor vagyok, világutazó törpe, szolgálatodra. Leginkább ezermester vagyok, ha muszály, ötvösnek mondanám magam. És milyen vidékeken jártál már, Tras cimbora? Regélhetnél valamit, olyan kíváncsi vagyok a távoli tájakra! De igazán nem akarlak kényszeríteni

*Ha addigra megérkezik a korsó söre, akkor jó nagyot húz belőle, ha nem, akkor türelmetlenül pillant a fogadós felé.

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed - "Árva Leány" fogadó
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

A habzó sörrel teli masszív fakupa időközben az asztalra került. Íze ugyan meg sem közelítette a híres törpe serfőzők mesterremekeit, de a maga módján, az emberi sörök között jól megállja a helyét.

- Jártam én sok vidéken Grebor cimbora. - mondta, majd míves lantját megragadva asztalodhoz lép - Szabad?

Meg sem várta míg válaszolsz, lehuppant melléd a jobbodon levő székre, és arcán széles mosoly jelent meg.

- Szóval sok helyen jártam már itt északon... - kezdte, miközben maga előtt elfektette lantját, és ujjával megpendített egy húrt, majd folytatta - Erigow, Gianag, Eren - megjegyzem ott rövid időt töltöttem, nem kedvelik arrafelé túlságosan a magamfajtát, sőt még Tiadlan földjét is jártam egy rövid ideig...ezen felül Erionba is elvetett nemrég a sors, és most meg ide Antera szép városába. Mire vagy...?

Nem tudta a mondatot befejezni. A fogadó ajtaja hírtelen kivágódott, és egy idős, díszes nemesi ruhába bújt, ősz férfi jelent meg benne, mögötte négy, a városőrség egyenruháját viselő, alabárdos alakkal.
- Ott van! Az a féreg volt az...!- mutatott a férfi egyenesen felétek, de ujja egyértelműen újdonsült cimborádra, Trasra szegeződött.

[Meridian]

(Grebor)

*Figyelmesen hallgatja újdonsült társát, annak kérdésére csak biccent. Már épp belekezdene az előadásba a másik, amikor is beront az ősz fickó. Rögtön az ajtó felé perdül.

-Mi a...?

*Majd látva, hogy nem rá mutat leginkább a fickó, Trasra néz. Halkan kuncogva jegyzi meg:

-Csak nem a tekintetes asszonynak muzsikáltál?

[Airun Al Marem]

JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Fogadónegyed - "Árva Leány" fogadó
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Tras egy pillanat alatt felpattant az asztal mellől, amikor tekintetét a belépő, rá mutató alak felé kapta, és egy lépést tett hátra, majd kezeit lassan oldalra kitartotta.
- Valami olyasmi... - vigyorodott el feléd, majd arcáról lehervadt a mosoly, amikor a négy városőr kikerülve az ideges idős férfit rendezett sorban benyomult a fogadó ajtaján.
- Antera törvényeinek nevében letartóztatom csalás és lopás vádjával. - kezdte az elöl haladó városőr, jelzését tekintve valami altiszt lehetett - Ha ellenáll, úgy kénytelenek leszünk kényszerítő eszközöket alkalmazni!
Kezeikben levő hosszú alabárdot előre szegezve közelítettek asztalotok felé. A többi vendég hátrább húzódva engedett utat, miközben ideges tekinteteik rátok szegeződtek.
- Gond van... - nyögött fel halkan a félelf, majd segítséget kérő arckifejezéssel feléd pillantott - Hálás lennék, ha segítenél.