Antera (Leírás)

[Airun Al Marem]

A királyság egészen a P.sz. XV. századig tudja visszavezetni történetét, amikor is az obaszok keleti ágához tartozó törzsek telepedtek meg a Jadile folyó völgyében. A védett medencében létrejött államot a XXII. században megszállták a toroniak, akik itt is erővel igyekeztek elterjeszteni Tharr vallását. A kitörő véres vallásháborúk évszázadokon át folytatódtak, és megtizedelték a lakosságot. A Morrak-hegység szurdokait és járhatatlan ösvényeit a toroniaknak soha nem sikerült ellenőrzésük alá vonniuk, így ez lett a hódítók elleni harc központja.

Mire az Északi Szövetség többszöri beavatkozásával meghátrálásra késztette Toront, Antera már a térség vezető hatalmává, a pyarroni hit bástyájává vált. II. Attham király – talán a Papi Szék bőkezű támogatásáért cserébe – Dreina istennő kegyelmébe ajánlotta országát. Noha a főbb kereskedelmi utak már akkor is elkerülték, a város gazdasága erélyes és bölcs királyainak uralkodása alatt fölvirágzott.

Az ország 3050 és 3386 között hódító háborúk sorozatával növelte befolyását; megszerezte a tengermelléket, a lupárok lakta földeket, és igyekezett tengeri nagyhatalommá válni. Uralkodóinak szeme előtt egy második Abaszisz összekovácsolása lebeghetett. Ez a törekvés nem járt sikerrel, mert a Sinemosi Ligával folytatott háborúskodás, a déli wagandák betörése mindinkább szétzilálta az országot, mely 3440-től kezdve sorra vesztette el hűbéres területeit, és lassanként a feltörekvő új hatalom, Rowon árnyékába került.

Mára csak a Jadile-folyó völgyére terjed ki fennhatósága, de az utolsó rowoni háború óta itt sem szilárd a királyi uralom. Ennek fő oka az, hogy Anterában igen erős a nemesség rendi összetartása; a királyt az országgyűlés választja, és hatalmát sem igen gyakorolhatja az egyetértésük nélkül; ráadásul a tartományurak egyre inkább önálló uralkodókként kezelik birtokaikat. Állandó hadseregről az utolsó erőskezű király, VI. Philies halála óta nem lehet beszélni, az egyedüli véderőt a nemesi bandériumok alkotják.

A hanyatló, vidékies Antera jobbára mezőgazdasági ország. A síkföldön búzát, kölest és hüvelyeseket termesztenek. A köves, ritkán lakott hegyvidéken juh- és kecsketenyésztéssel foglalkoznak, bár a helyiek jobbára önellátásra rendezkedtek be. Arrafelé még ma is előfordul a hegyi oroszlán, a félreeső völgyekben rinocéroszokkal lehet találkozni. A parti hegyek cédruserdei jelentik az ország igazi kincsét, ugyanis ez a hajdan gyakori fafajta már szinte mindenhol áldozatul esett a favágók fejszéjének, talán csak Anterában vannak még háborítatlan erdőségek. A sebes folyású hegyi folyókon leúsztatott fatörzsekből a sinemosi városokban és Keskellonban lesz hajógerinc vagy árbocrúd a mesterácsok keze nyomán.

Bár a királyi székhely a déli hegyek közt megbújó kisváros, Gilean, a fontosabb városok mind a tengerparton sorakoznak: Milea és Raxis lakossága húszezernél is több lelket számlál.

Az anteraiak kreol bőrű, fekete hajú emberek, akik az aszisz nyelv keleti ágának helyi dialektusát beszélik; a partvidéken tengeri-közös vagy sinemosi beszédet is hallani. Az egyetlen engedélyezett vallás a pyarroni – az eretnekek és más vallásúak egyetlen szerencséje, hogy a hatóságoknak ma már aligha van erejük betartatni a szigorú törvényeket.

A kis állam, tulajdonképpen Abaszisz korcs mása mára már. A hatalmat a nemesség uralja, a király csak az ő formális bábjuk.
Két nagy kikötő városa azért említésre méltó, Milea és Raxis. Bár a tágabb térséget figyelembe véve, jelentőségük nem túl nagy, de Antera áruit ezeken a városokon keresztül szállítják. A búzát a kölset, és a téli hegyekben, még nagymennyiségben fellelhető cédrus fákat.
A cédrus fák övezte, hegyekben található a királyi székváros Gilean, ám régi nagyméretére, csak néhány elhagyott ház a távolban és a fellegvár a példa. A valódi hatalom szintere széttagolt, és csak az itt ülésező királyi országgyűlés idején kerül egy helyre.
Antera egészére jellemző a vidékies nagy birtokosság, nincsenek különösen nagyobb települések, legffeljebb néhány országos szintű keresztút mentén.
Az országban még a nemesség körében is nagy a szegénység. Nem hogy a parasztok között, ám a mezőgazdaság miatt ritkák az éhezések, köszönhető a jó termőtalajnak.
Egyes bölcsek szerint Anterának pillanatnyilag a rowoni hatalom átvétel adott időt Ynev színpadán.