Milea városa

[Airun Al Marem]

Ha Milea városában jársz

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - kikötő
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Megérkeztek, egy nagy kikötőbe, egy Tiadlantól igen meszse fekvő országban Anterában. Mind két varázsló itt reméli, hogy megtalálhatja célját. Calamagrostis, az ország déli részén fekvő erdőségekbe igyekszik, egyes legendák szerint megfelelő mesterre tud ott akadni. Angor pedig nagybátyja után kutat. Ám kitudja milyen események várnak rájuk ebben az ismeretlen országban.*

*A hajó behajózik a dokkok közé, a matrózok elkezdik kikötni a hajót. Így meg van a lehetőség arra, hogy perceken belül elhagyjátok ezt a karakallát, ami a Kék Szirén nevet viseli. Igazából csak arra nem tudtatok rá jönni, hogy miért ez a hajó neve, hisz a vitorlák piszkos fehérek a hajó teste meg barnára van lakkozva. Ha a hajórol a kikötőbe tekintetek, és azon túl is a városra akkor egy nyűzsgő nagy kereskedő város látképe tárul elétek, ahol több magas épület is helyet foglal. De nem vesztek észre semmi jellegzeteséget. Akár lehetnétek valahol teljesen máshol is.*

[Togar]

Állok a korlátnál és várom hogy kikössön a hajó, nézek az utitársamra és közben gondolkodom hogyan tovább
Most mit csináljunk? Keressünk egy szállást vagy menjünk tovább?-nézek kérdőn

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

-Hasonló kérdésekre keresem magam is a választ. Adok végül pár perces gondolkodás után feleletet Angornak.
-Ha nem megy a kényelmed rovására szívessebben tölteném napjaim és éjszakáim a falakon kívül, nagyobb ott a biztonság. Bár a Te utad, ha jól sejtem eme városka lakóinál kezdödik?
A szemem már régóta a számomra már olyan közeli és egyáltalán vajh mi vonzót ígérö partot kérdezgeti, itt találok-e valakit akitöl remélhetem fejlödésem. A válaszok a falak között rejteznek. A hűs tengeri szél, a Kék Szirén által felvert sós permet élménye üdítöen nyomja el a zsúfolt kikötö morajlását.
A vasmacska eröteljes rántása és a kötelek surrogása riaszt, az utam újabb álomására értem.
A lovam után indulok, le a hajó levegötlen gyomrába.
< szegény Perte, ezt soha nem fogja nekem megbocsátani >
-Rögtön jövök Angor, csak a lovam tudod...
Lépteim sietössek, egy perccel sem szeretném hű hátasom tovább kalodában tartani a kelleténél. A kabin elött -ahol idáig tengödtem-azonban megtorpanok.
< a holmim, majdnem itthagytam>
Beugrok hát az ajtón, szemem körbe villan, < jó minden megvan> felkapom a tarisznyát és az íjat, kardot majd a köpennyel a vállamon tényleg a kanca felé veszem utam.

[Togar]

(Angor Landrin)

Itt kezdődik de ki tudja merre vezet gondolom. Lemegyek a fedélzetről és nézem a hajót amivel jöttünk és a kikötöt merre tovább.Megvárom míg visszatér a lóval és utánna mondom.
-Úgytudom van itt egy üzlettársa aki talán tudja merre indult, elmegyünk hozzá megkérdezzük és ki tudja lehet utánna egyfelé megyünk.

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

A fedélzetre lépve, és Pertét száron vezetve megkönnyeböülten szívom be a város levegöjét. Most még ez az egyébként oly taszító szag is jól esik a penészes hajódongák "illata" után.
A kérdés meglep.
< milyen jól informált pedig alig vagyunk itt pár perce és már van célja lépteinek... >
-Akár mehetünk arra is, ez se roszabb vagy jobb döntés jelent pillantaban akármely másiknál.
Pertét óvatossan levezetem a hajóról és búcsút intve a Quiron hatalamas kéklö tömbjének, nameg a legénységnek az új kihívások felé fordulok. A kikötöben kérdem Angort.
-Akkor merre induljunk?

[Airun Al Marem]

//Huha srácok tényleg kellek én ide mesélni? no nem azért mondom csak jól bekezdtetek.//

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - kikötő
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Epigeyos megtalálod persze a felszerelésed a helyén, majd hű hátasodért mész, aki elégedett prüszköléssel jelzi, hogy örül jöttödnek, amikor pedig kifelé kezded vezetni, nem ellenkezik biztos benne, hogy ennél most csak jobb helyre kerülhet. Kivezeted a hajóból, köszönsz el a legénységtől, ám válasz nem érkezik.*

*Angor, tény hogy van itt nagybátyádnak egy üzlettársa, a kérdés mostmár csak az, hogy ebben a kereskdeő városban hol is van az az itt.*

[Togar]

//bocsi épp ezt beszéltük hogy lehet kicsit siettünk de többet nem fordul elö //

(Angor Landrin)
Talán itt a kikötöben ismerik és megtudják mondani merre találom gondolom innen is szokott árut kapni. Eligazgatja ruháját megmarkolja botját és elindul kérdezősködni, tudják-e merre lakik.

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

Látva hogy a varázsló aktív keresésbe fog Én kicsit a háttérbe húzodva követem, csak hogy ne kelltsünk a szükségesnél nagyobb feltűnést. Emellett az emberek hozzáállása az ami még leköti figyelmem. Perte a balomon jön, akár cérnaszállon is vezethetném az sem szakadna el.
<Most kiderül hova kerültünk ... csak nekem tűnik kissé elhanyagoltnak ez a kikötö? ... mintha nem a felvirágzás korszakában járna ez a város>

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - kikötő
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

//Calamagrostis Epigeyos//

*Nos a város egyáltalán nem nevezhető egy felvirágzott kikötő, kereskedő városnak, annak ellenére, hogy óriási nyüzsgés van a dokkok körül, és a kikötőt szegélyező raktárak mentén. De az úton láccik, hogy a kövezés jócskán kikopott nagy kátyúk tarkítják az utat, a deszkák már itt ott hiányosak. Nem túl szívderítő látvány. Viszont ez hű hátasoat nem zavarja, a kötél egy pillanatra sem feszül meg a kezedben. Érzed, hogy akár el is engedhetnéd annyira közlről követi Perte a lépteidet.*

*Nos az elképzelés nem rossz, mármint hogy kérdezősködni kezdesz, de talán nem a rohano kikötő lesz erre a megfelelő hely. És nem is tudsz sokat az üzlet társról csak annyit, hogy Gregor Freginegnek hívják. És különböző dolgokkal seftel, valamint esténként nívósabb helyeken szokott zenélni.*

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

Haladunk a kikötöi forgatagban, néha fel is tartjuk öket a nagy rohanásban. Megelégedve nyugtázom, ez a város sem kölönbözik a többitöl miben már jártam. Ez az eszement rohanás mely népemet a meg nem értés küszöbére sodorta annyira jellemzö reájuk, hogy akár a fajuk címere is lehetne. Angor sem nagyon halad elöre dolga végeztében mert .. nos embertársai nem igazán szánnak rá idöt. Végül csak beérem és kérdön nézek rá mire jutott, ám nem szólok. Nem tudom hogy viseli saját fajtársai ilyen mérvű udvariatlanságat.

[Togar]

Nemsok mindent tudok meg a kérdezösködés során.Lassan ideje taktikát váltani.
-Annyit tudtam meg hogy ritkén látni erre állítólag fogadókban szokott zenélni, szerintem arra kellene folytatni a keresést
Útbaigazítást kérek valakitöl merre találom a fogadókat és elindulok arrafelé nívósabbakat keresve.
És ott folytatom a kérdezösködést.

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - kikötő
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Angor oda lépsz egy ifjúhoz aki zsebre tett kézel fütyörészve jön veletek szembe.*

-Nos uram, itt fogadóból van választék.

-Áhh valami nívósabbat keres? hát egy rézért utba igazítom.

*Meglepödtök azon, hogy a kisfiu kitünő hibátlan erv nyelven szólt hozzátok. Ám azon is hogy az útba igazítás erre fel nem ingyen mérik, hanem tallérokban.*

[Togar]

Meglepődök a dolgon úgy látszik sokat kell még tanulnom a világról.

-Rendben, itt van a réz, ésetleg tudsz olyat amiben Gregor Fregineg szokott játszani?
-Beszélni szeretnék vele.

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

Felszalad a szemöldököm a kitűnö ragozás és kiejtés hallatán. A kezdeti lelkesedésem, és érdeklödésem azonban szakadékba vette apró kavicsként pörögve hull az önzés és bírvágy mocsarába.
Megrendülésemnek nem tudok hangot adni mert Angor újra -mint általában- hamarabb dönt.
Miközben a suhancot követjük óvatossan a vállára téve a kezem, kérdem töle.
-Megbocsáss, de kíváncsiságom nem hagy nyugtot. Ki volt ki a szavak ilyen tiszta forrását itatta véled?
Ahogy haladunk egy cseppnyi kétely költözik, férközik gondoltaim közé.
< ... segítökész... és csak egy rezet kért ... ami nem egy vagyon ... nem jellemzö... ahogy elnéztem errefelé meg végképp nem >
Próbálom aggodalmam elhessegetni, ezért gyorsan felmérem van e okom rá vagy csak érzékeim csalnak meg.