Rowon [Leírás]

[Airun Al Marem]

Rowon


A P.sz-i XXXV. század közepén az Anterai Királyság vazallusát a déli pusztákról betörõ barbár népek, a wangandák szálták meg. Bár létszámuk még a helyi lakosságét sem érte el, Antera belsõ problémái miatt nem volt képes megakadályozni a hódítást. A sötét bõrû, vékony termetû wagandák gyorsan civilizálódtak, és fokozatosan átvették a helyi kultúrát, de mindmáig zárt uralkodó kasztot alkotnak. Fejedelmeinek keménykezû uralma alatt Rowon elõször függetlenné vált, majd az országon áthaladó kereskedelem hasznából felállított hadseregével sorra hódította meg szomszédait. Hamarosan szembekerült a pyar hitû országokkal, ahogy uralkodói egyre inkább korlátozták a szabad vallásgyakorlást, és saját törzsi isteneik kultuszát vezették be. Rövidesen egy oldalon találta magát Toronnal, és kötõdését csak erõsítette, hogy 3588-ban rowoni földön tûnt föl a Hatodik Fekete Lobogó, mely egykor Davares hercegéé volt.

Rowon a XIV. zászlóháború elõtt már igazi nagyhatalom, legnagyobb kiterjedését is ekkor éri el. Ambíciónak bizonyítéka, hogy még Toronban is növekvõ rosszallással figyelik, ahogy a fejedelem mind több ostrommérnököt, varázstudót és hadtudóst csábít udvarába Az utóbbi években több boszorkánymesteri rend is megvetette itt a lábát, bár róluk nem tudható, igazából Toront vagy Rowont szolgálják-e.

A mai Rowon meglehetõsen heterogén államalakulat: kormányzóságok, csatolt területek és fejedelmi birtokok szövevénye. Középsõ területei a Sasta-szorostól északra elterülõ szikes vidéken fekszenek, ahol csak juhlegelõnek alkalmas sziklás-bozótos dombok találhatók. Délebbre öntözéses földmûvelés folyik a Morrak-hegység megmászhatatlanul meredek, erdõs hegyei között húzódó völgyekben. A hegyoldalakban ellenben gazdag vas- és rézbányák tárnái húzódnak, amelyek – a hajdan itt élt gnómok elûzése óta – bõségesen ellátják nyersanyaggal a kovácsmûhelyeket. A tengermellék vörös földjén olajfa, szõlõ, füge és narancs terem. Rowon bányái a Morrak-hegységben szinte kivétel nélkül a gnómok által hátrahagyott õsi járatokból nyílnak. Mivel az alacsony lényekre méretezett folyosók és termek megnagyobbítása rengeteg idõt és munkát igényelne, a rowoniak elõszeretettel dolgoztatnak gyerekeket a szûk tárnákban. A serdületlen fiúk és lányok valójában alkalmatlanok a napi 14–16 órás, gyilkos testi munkára, ezért egy különleges serkentõ fõzetet, virshát itatnak velük, mely fokozza állóképességüket és erejüket. Mint a legtöbb ilyen ital, ez is csak az emberi test tartalékait felszabadítva éri el hatását, ezért az ifjú bányászok soraiban igen nagy a halandóság. Akik a kamaszkort elérve végre elhagyhatják a tárnákat, már önmaguk torz hasonmásai csupán.

A Narvan felé tartó Fahéjút az országon át vezet, sõt, a tengerpart megszállása óta a Városállamokon áthaladó kelet-nyugati forgalom is rowoni ellenõrzés alá került. A fejedelmek hadiipari mûhelyek sorát alapították, ezektõl eltekintve a kézmûipar nem mondható fejlettnek.

Rowonban igencsak szûk körû a nemesi réteg, csak születési arisztokrácia létezik. Tagjai a hódító wagandák leszármazottai, akik számtalan elõjogot élveznek az élet minden területén. Mivel kevesen vannak, a hadseregben jobbára az alávetettek fiai szolgálnak, ami egyre inkább veszélyt jelent az ország stabilitására. Õk a híres rowoni zsoldosok. Fizetségüket mindig idõben megkapják, és egyelõre biztos támaszai az államnak. Az õslakosság a Rossz Földekre szorult sabardokból áll, akik ma is õsi nyelvüket beszélik, bár számos aszisz jövevényszóval megtûzdelve; vallásuk sajátos, babonákkal átszõtt pyarr hit. Aszisz ajkúak is bõven élnek errefelé, akik az anterai dialektust beszélik. A waganda nemesség ma is saját nyelvét használja, és saját isteneit imádja. Az egész országban kötelezõ az elemek és a hadak istene, a Szélmarkú Haddas vagy Feneketlen Torkú Ganarg, a túlvilág urának kultusza, akinek helyét manapság a Maremiták jóvoltából Darton kezdi átvenni.

Az Égi Fény 3685. esztendejére istene útmutatására meghatározó katonai erõt szervezõ sötét prófétát szektájával együtt a Dúlás megrázkodtatásait kiheverõ Pyarron kitagadta. Al Marem válaszul, amely a mai napig is tart. A karizmatikus egyházfõ a 3690-es évek elején ideiglenesen északra telepíti rendjét. A Rowont körülvevõ Északi Városállamoknak sikerült a maguk oldalára állítaniuk a szakadár egyházfõt, aki kesztyût dobott Rowon urainak, rendjének hátországát hozta létre az északi államban. Manapság kérdõjeles az apró, de jelentõs katonai és politikai erõt képviselõ ország hovatartozása. Bár a 14. zászlóháborúban Alyr Arkhon befolyásának köszönhetõen a Maremiták az Északi Szövetség oldalára álltak, de kérdéses, hogy a jövõben a kiszámíthatatlan istenség követõi mit kezdenek a Rowon elfoglalásával birtokukba került és azóta is rejtegetett Fekete Lobogóval.