Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hogyhogy mikor, te nem is hallottál róla? Hol voltál, barlangban?-csapta hátba Köcsögfej Arent.
-Úgy egy hete kezdték el terjeszteni a népek, hogy a Shadleken egy hattyúforma hajú csorgott le, rajta egy meseszép nõvel, s ahol elhaladt, ott a folyó melletti földeknek megdúsult a termése s az állatok kikerekedtek, a tyúkok mint letojtak!-bizonygatta Köcsögfej.
-Az urakat meg eszi az irigység, mert nem mutatkozik a nemesi körökben. A palotája nyugaton áll a hegyek között, csak úgy ott termett. Még a papokat is kiküldték, nem-e valami istentelen dolog történt, de elégedett ábrázattal tértek vissza, mondván a Hattyúúrnõ egy régi várat felújíttatott s most furcsa hogy azelõtt rom volt, most meg szép...No de egy-két éj alatt!!! Szerintem nem a semmibõl lett hirtelen új reverenda meg szentkép a templomban, pénzt adhatott az a fehérnép nekik adományképp busásan!
-Asztat mondják nem akárki lehet a férje neki!-tette hozzá egy másik alak, akit Aren már látott, õ is régi bútordarab Rindannál, akár csak Aren.
-Méghogy megkeres téged! azt se tudja, hogy világon vagy! Pedig ha a férje lennél, biz nem lenen több adóssága a családodnak...-dörzsölte állát Köcsögfej, majd elnevette magát:
-Sose nõsülsz te meg! Hagyd a csudába!

Aren megint megverte cimboráját, aki káromkodott egyet és italt rendelt. Aztán idegen érkezett, a fogadós engedelmével kiszögelt egy felhívást az ivó falára:

Minden nõtlennek, rangtól és nemtõl függetlenül, mesterségre való tekintet nélkül!

Ím a Hattyúúrnõ férjet keres magának, kivel megoszthatja életét, boldogságát s jólétét! Bárki esélyes erre, legyen külseje bármilyen, ha válaszolni tud két kérdésre, hiba nélkül, elsõre:
Elsõ: mi lészen a Hattyúúrnõ igaz neve?
Második: mi a neve annak a jótevõnek, ki megajándékozta õt mindavval, mivel bír?

Ki veszi a bátorságot s szerencséjét, hogy próbát tesz eme két kérdéssel, úgy keresse fel a palotáját nyugaton, de figyelmesen haladjon ám, mert ha elvéti a lépést, sosem leli meg a palota kapuját s útját s dolga végezetlenül kulloghat haza! Aki pedig rosszul válaszol, az többé nem próbálkozhat s kívül lészen téve a palotából!

Pecsétképp egy úszó hattyú képe volt lila viaszba nyomva.

A név nem lesz gond, ha Ilana az...de Aren szerint ki más lenne? No de egy másik név? Az Árgyél neve túl kézenfekvõ, és azt hallotta innen is onann is, hogy találgatják, nem-e az adott szerencsét annak az úrnõnek...
-És ha kofáslány vagy valami falusi libapásztorból lett?-mondogatták, ám lelegyintették, finom népnek volt leírva s állítólag Domvik csókolta homlokon, egyesek még mágiás erõt is tulajdonítottak neki.

Köcsögfej hümmögött.
-Lehet elmegyek megnézni a képit.

[Erin O'Shanon]

Sietve ugrok fel az aszteltól, markolom a mellényem zsebét ahova a hattyútollat tettem. Sietve indulok nyugatnak...

Ilana Vodacce a neve.A többi majd jön ugyanis azt még én sem tudom pontosan, de egy életünk egy halálunk, majdcsak lesz valahogy.A tündér úgyis azt mondta minden rendbenlesz szerintem õ sem lutrira akarta azt a gyermeket....

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hé, hé! Én is megyek!
Azzal Köcsögfej is köpönyeget kapott és már ment is. Rindan meglepõdött, aztán vállat vont.
-Bolondok!

Az úton négy cicomás fiatal shadleki ugratta meg lovát.
-No, ránézek és rögtön fogom tudni, miféle-kiféle!
-Persze, nem csavaros a te fejed! Nem olvastál elég legendáskönyvet!
-Minek azt! A Hét Angyal nevét kikutattam fóliándsokból, az egyik lesz a nyerõ!-s már indultak is nyugatnak bíztatva egymást.
Öregasszony kárált férjével:
-Nem vagy te nõtlen, bolond!
-Éh, ki a fene látja meg benned a nõt, Rosalinda!-vágot vissza a tata.
A talány ellenére a vagyon sokmindenkit megmozgatott.
-Mi ütött beléd? Nõsülni akarsz?! Azt se tudod, mik a válaszok, ember!-lépdelt Aren mellett Köcsögfej. Ha lóra ül a cimbora sem tesz másképp.

[Erin O'Shanon]

Lovon minél hamarabb...-sietni kell a kislányhoz.

<Magasságos Domvik de buta vagyok...>

<Most jut eszembe mit is mondott a tünérke, majd a kislány megkeres,úgysem tudja senki más, he pedig mégsem õ az akkor nem is vesztettem semmit...>

<"Õ fog jelentkezni, ha látni kíván. Addig térj haza a tieidhez, ez minden, amit tehetsz.">

Hát akkor irány haza és csak várjunk, remélem tényleg igazat mondott az a tündér...Köcsögfejjel elindulunk hozzánk...Ha kérdi megnyugtatom:

-Gyere csak sakkozni, ma a vendégem vagy!

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Ej, bábuállítgatásban tudom hogy jó vagy, meg döntögetésben is, de azért én is tudok olyat! Mi ütött beléd, ember? Megszerelmesedtél?! Ne, ugye nem?
Köcsögfej hazáig végigjajgatta az utat. Odahaza pedig érdekes hírek fogadták Arent: apja nagyon beteg volt, de érkezett egy fehér ruhás hölgy, valami gyógyító teával, megitta Aren apja, s meggyógyult tõle! Pedig már a papot is kihívták hogy vége lesz az öregnek!
-Hú, öregem, ki a fene cimborál a te családoddal?! (Köcs.)

[Erin O'Shanon]

-Mondtam,hogy csak várjunk egy kicsit, játszunk csak le pár partit...

Üdvözlöm a család tagjait.Elsõsorban apámat, a mostoha anyámat.
A könyvtárszobát kinyittatom és leteszem a táskámból a jó öreg sakkészletet és elkezdünk játszani...

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Köcsögfej megmakacsolja magát, kezét a táblára teszi.
-Elárulnál nekem többet is? Kit várunk? Mért? Mért bízol ebben ennyire? Ó, Domvikra, dögös mostohaanyád van...Benne lenne, ha én és õ...érted?
S a könyvtár ajtaját bezáró nõt jól végigméri. Nem zavarja, hogy kazettás könyvespolc mindenhol és a hatalmas ablak egy öreg fákkal teli parkocskára néz. Köcsögfej fejében pajzán dolgok torlódhatnak.

[Erin O'Shanon]

-Mondom, nem kell izgulni a kislány záras idõn belül megjelenik.Addig is játszunk, hidd el õ fogja tudni hogyan is kell idejönnie mi okból, és mikor....

-Addig is jobb lesz ha leveszed a szemed a mostohaanyámról mert kicakkozom e füled, távolvoltam ugyan, de nem felejtettem el a kardom használni.

-Viszont a partira odafigyelhetnél ugyanis már most vesztásreállsz, pedig még el sem kezdtük...

-A titokzatos Hattyúúrnõ az a kislány akit én kísértem volna haza...itt elesélem neki a történetet, a pajzánabb részeket azonban kihagyom, viszont a tündérrel való találkozást részletezem.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Jó, az anyád egy tiszta nõ volt...A mostohaanyád meg...megtisztítottam volna a gonosztól-röhincselt egyet, aztán figyelt.
A tündérkor sandán vigyorgott.
-Meghúztam volna, megbocsáss. Meztelen fehérszemély, mégha tündér is, egy erdõ közepén, tökegyedül! Mért gyereket kért? Mért nem...? Eh...Olyan feketemágia szaga van-csettintett nyelvével.
-Egy szavában sem hinnék, Aren. És a másik nevet meg nem tudod. Ha elrontod, lesheted a lányt, mégha az is, akire gondolsz...és bebuktad a pénzt is meg a csinibabát is...Te most komolyan belezúgtál? Én ottmaradtam volna tündrékéket boldogítani! Híjnye, az áldóját, te nagyon megzápultál falun! Francnak bonyolódsz bele nõkbe! eddig mindig olyan okos voltál! Mi lesz, ha mégis ráhibáznál, hm? Tényleg elvennéd??? És még hû is maradnál? Mert szerintem leszedné a tököd, ha megcsalnád...

[Erin O'Shanon]

-Te csak ne izgulj, bízd csak ide a dolgaimat, majd megoldódik minden most az elsõ probléma az, hogyélvezzük a maradék idõt amíg nem vagyok házas, szóval igyunk, a többi majd elválik.

-Mágia....hmmm. Lehet szólnunk kéne Amriusnak nem gondolod?

Lemegyek az udvarra és megszólítom Torin-t és megmondom neki, hogy gyorsan szaladjon el a Héttornyúba Amriusért.Bízok benne...ügyes gyerek.

A jólvégzett munka gondolatával gyorsan visszatérek az italomhoz és a sakkpartihoz.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hát...ide azzal a pappal, meghallgatnám az õ véleményét is errõl a nõcirõl...!
Mire viszont Aren visszatér a könyvtárszobába, valami azt súgja, az a sakkparty meg békés várakozás egy nõre el lesz halasztva. Apja ült ott s a zavarban lévõ Köcsögfejjel beszélgetett. Most jut Aren eszébe, hogy a sebbel-lobbal való érkezés után be sem tolta az arcát a saját apjához, aki pedig a hírek szerint valami bajból épült fel mostanság...
-Fiam, téged látni is lehet manapság? A barátod azt mondja, nõsülni készülsz. Igaz, vagy csak ugratja az én öreg fejem?
Az öreg O'Shanon egész jól fest, míg máskor látszott, hogy a kor telepszik vállain, most egyenes háttal ült, s a bot csak rossz lába miatt kellett. Szeme élénken figyelt, szellemi tompultság nélkül, bõre egészséges színben mutatkozott. Régen festett ilyen jól Raomer!

[Erin O'Shanon]

-Úgytûnik apám igen, nõsülni is kell egyszer, a család vérét nem szabad apadnihagyni.
-Egyszer nekem is meg kell nyugodnom és úgyérzem ez a házasság elõnyös lenne a családnak.

<Remélem elhiszi a papa, de még mindig nem tudom a kislánnyal mi a helyzet.>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Aren apja régi vágású. Érdeklõdés csillan szemében.
-No, foglalj helyet s beszélj nekem errõl a hölgyrõl! Még egy szóval sem említetted, hogy udvarolsz valakinek komolyan s már meg is kérted a kezét, sõt, el is veszed! Igazán illetlen volt tõled, hogy nem mutattad be õt s a családját vagy hogy az eljegyzést teljes titokban tartottátok meg. Illett volna kis fogadást tartani. S az nem kifogás, hogy nem állunk abban az anyagi helyzetben. Ha már a fiam esküszik, igen is ki kell vágni a rezeket!
-Hogy hívják, s melyik birtok a hozománya? Szép és kedves, vagy más vezérel? Mindjárt szólok a feleségemnek, hogy hallja õ is, milyen dolog esett veled!
Köcsögfej kárörvendõn vigyorgott barátjára, huncutul összevonta szemöldökét, ami nála ennyit jelentett most: "Rafkós öreg!"
Záporoztak a kérdések s a férfi túl érdeklõdõ volt ahhoz, hogy kurta félszavakkal le lehessen rázni. Ráadásul semmi égi megváltás nem lépett közbe, hogy esetleg elhalassza a beszélgetést...
-Igen szép gondolat, hogy végre ráadtad a fejed a nõsülésre eddig igen hebrencs híred volt, ha megbocsájtod nekem ezt az aprócska megjegyzést. S ideje méltó örököst adni nevünknek, aki a házasság szentségében fogan-s itt apja szeme mindentudón pihent meg fián. Köcsögfej elismerõen hümmögött. Aha, apuci tud a fattyakról...
-Remélem is, hogy elõnyös lesz, s jól választottál, mert most ránk fér egy kerek hozomány. S nem mintha ez lenne a lényeges vonás az arát tekintve, de valljuk be, nem tekinthetünk el tõle, fiam. Ugye nem hozol szégyent a fejemre valami rangon aluli friggyel? Mert arra nem adom az áldásom semmilyen templomban.
Köcsögfej szórakozottan könyökölt az asztal lapjára s úgy figyelte barátját.

[Erin O'Shanon]

-Hát papa elõször te mesélj a gyógyulásodról milyen hölgy ment be hozzád, hogy jelentette be magát?Mert tudd meg nem udvaroltam neki, sõt lehet meg sem ismer már, de hidd el õ leszen a feleségem.

Ezzel elmondom neki a kerek történetet az elejétõl, várom, hogy a bölcs öreg mit gondol.Mással is meg kell vitatni.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Egy fényes világos hajú hölgy érkezett, törékeny volt, mint egy álom, s a ruhája olyan vad zöld, hogy olyat én még nem láttam, pedig láttam már egy két dolgot. Szépsége mellett anyád halvány behomályosult régi tükör volt csak, fehér bõre mellett bárkié koszosnak tûnne s még az én betegségem ereje is alább hagyott, ahogy reánéztem. Nevet nem mondatott be csak annyit, gyógyír van nála, mitõl visszanyerem erõm s elfelejthetem a tüdõgyulladást. Merthogy volt itt egy nagy vihar, megáztam sétámban s hamar meglett a baj. S megittam a teát, ahogy hagyta s ahányszor kellett s már másnap elment a lázam, elmúlt gyengeségem s fejemrõl elment a bágyadás. Nem tudtam neki megköszönni, mert csak annyit hagyott meg, Nyugatról jött a hegyekbõl s annak örvendene leginkább, ha engem egészségben látna.
Köcsögfej fejét ingatta:
-Cimbora, ez se nem kicsi, se nem barna bõrû nem volt...Komolyan gondolod te ezt a hattyús dolgot? Még kikapsz valami idegen némbert és lõttel Ilanának. Énnekem viszont nincs kifogásom eme világos személy ellen, megismerkednék vele!-vigyorgott, amitõl kissé undok ábrázata lett. Hiába a mosoly nem mindenki arcát teszi szerethetõvé
Raomer bölcsen hallgatott, miközben fia elé tárta a megismnerkedést, s a késõbbi esetet.
-Ejnye, erre tanítottalak én, hogy csak úgy belegyalogolj a vetésbe aratás elõt? Te nem is tudsz udvarolni, ami szégyen és gyalázat-ingatta fejét. Köcsögfej felröhintett erre a megjegyzésre, rettentõ jól szórakozott. Mondhatni kárörvendõ volt. Vajon mért is Köcsögfej a neve?
-De nem feddeni szándékozlak. Sokkal inkább máson ragadt mega figyelmem: mégpedig az istentelen mágián, ami belengi ezt az egész történetet...Az Árgyél...Hm, hm...a dadám mesélt nekem errõl, pedig az aztán nagyon régen volt! Egy varázslóúr bezárt egy tündért egy szoborba, mert az megszegte az egyezségüket. S azt nevezte el a nép Árgyélnak. Ha ez ugyan az az Árgyél, fiam, gondban vagy. Mert még ha tényleg az a leány ült most bele a Hattyútrónba, akit te megszerettél és arádul kívánsz, nem tudod a másik kérdésére a választ, ami egyértelmû minek kéne lennie: a tündérnek a neve, akit az árgyélos szoborba zártak. No fiam, tudod a nevét? Mert ha nem, akkor el se menj oda.
Fészkelõdött a fotelben, látszott, máshoz sem fûlik az öreg foga.
-Az a másik tündér meg igen cudar dolgot kért tõled. Egy gyermeket szolgálatra.
-Ja, ja, feketemágia-szaga van-bólogatott Köcsögfej, de Aren apja türelmetlenül leintette, hallgasson.
-Tündéreknél bevett szokás a régiek szerint a furcsa kérdések és zálogok. No de honnan tudod, hogy betartja a szavát, Aren? Mi van, ha félrevezet s becsap? Az egyház már a tündér szóra csap a szent tekercsekkel s hívja az inkvizíciót. Lelketlen teremtmények azok, a sötétben laknak...Féltelek, fiam, hogy rossz körbe keveredtél és valami olyan szövetséget kötöttél, amiben tét egy emberi lélek!
Köcsögfej idegesen vakarászta a kézfejét. Na igen, a shadoni azért érzékeny az ilyesmire, hiába a nagyvilági Shadlekben járunk.
-Jól gondold meg, mit teszel...S a tündér neve nélkül neki se vágj...Már ha még szeretnéd hogy elvedd nõül azt a leányt. Kecsegtetõ lenne az a vagyon, amit birtokol, de nem a károd árán, fiam.
Közben a parkra nézõ ablak párkányára rászállt egy nagy fehér madár. Egy hattyú. Köcsögfej csuklani kezdett. Roamer megkövülten bámulta.