Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Erin O'Shanon]

-HA CSAK RÓLAD LENNE SZÓ......?-csattenok fel az elszólásra.
-Nah idefigyelj te ........-magambafojtom<céda>.....most rögtön mondd el mi közöd van volt ehez a paprikajancsihoz, vagy különben, esküszöm nem állok jót magamért, tudom, tudom, nővé változtatsz, de már engem az sem érdekel, HAZA AKAROK MENNI BÁRMI ÁRON!!-ordítom.

<Itt fogok megőrülni, lehet tényleg szükségem lesz arra az érvágásra, mert külömben itt fogok feltobbanni.>

<Basszus, ezzel a kirohanással nagyon elkarmoltam...mi van ha tényleg nővé változtat, vagy békávaá, vagy nyúllá........áááááááá>

-ÁÁÁÁÁáááááá-szakad ki belőlem az ordítás.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Éles fájdalom nyilalt a lágyékodba. Valri nem túl szalonképesen de tökön térdelt. Az üvöltésedből egy nőies szoprán lett s reflexből görnyedtél.
-Ah, végre egy kis csend. Ha csak rólam lenne szó azt jelenti, ha csak én egyedül akarnék visszatérni a múltba, nélküled. De tudod mit...Döntöttem.
A hangja hűvös lett.
-Itt hagylak. Visszamegyek egyedül, mert én meg tudok egyezni Arvandarral, te meg itt maradsz mert nem tudsz vele. Tőlem aztán föl is kötheted magad! Isten áldjon Aren!-s keresztülsétált a falon.
Mi? Ennyi volt? Valri váratlanul úgy döntött, hogy benne hagy a pácban és menti a saját bőrét? Nem jött vissza vigyorogva hogy csak ugratott. A fájdalom pedig lassan akart feloldódni. Lehet Domviknak hálát kell adni, ha megmaradnak a mogyoróid.
De a reggel átadta a helyét a délelőttnek. Egy üzenetet kaptál, egzotikus vonalvezetésű kézírással. Nem nő írta, azt azért felismerted volna, de az aláírás nem kényszerített arra, hogy találgass:

Valsharissz délig marad, megnézi a párbajod, aztán pedig távozik. Igazán sajnálom, hogy nem jutottatok ti sem dűlőre s te sem velem. Arvandar.

S Valri színét sem mutatta. Közeledett a dél. Egy egyenlőtlen párbaj vár rád. Meg egy undok görény, aki nélküled megegyezett a tündérrel s már tudja a hazajutás igéjét. A gyakorlóterem állt rendelkezésedre. Még mielőtt eljött a párbaj ideje, elszólított a természet az árnyékszékre. Ahol társaságot kaptál: alig léptél be a bódéba, hogy aztán hamar magadra zárd az ajtaját, valaki megfogta azt s belendült melléd a budiba s csak azután zárta be az ajtót. Kéz tapadt a szádra.
-Megmukkansz és akkor tényleg nővé csinállak.
Valri volt az, szemei elszántan csillogtak rád a latrina félhomályában.
-Meggondoltam magam. Tetszett a magas céd. S megszántam azt a nyúzott nyúlod pofácskád. Készen állsz a hazaútra? Akkor is ha innen a klotyóból startolunk? Csak innen tudunk. A vár falai az ő uralma alatt vannak, azon belül nem hókuszpókuszolhatok.

[Erin O'Shanon]

Igent bólintok.

<Vártam ugyan a halált, de ezt nagyon nem.>

-Köszönöm Valri hopgy nem hagytál benne a szarban.Sokkal tartozom neked....

Behunyt szemmel várom az indulást.

<Végre hazajutok.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

A budi deszkái minden oldalról rádzuhantak, még sem álltak beléd, miközben egy rövid mondatot suttogott el Valri. Az általad nem ismert vákuum rántotta felétek a közelben lévő minden tárgyat. Sötétség borult rád, éles sivító hang sértette meg hallásod, aztán fejfájás nyilalt a halántékodba és elveszítetted az eszméleted.

Nedves föld és fű illata töltötte be az orrod. Hűvös szél hullámzott ingeden. Kinyitva szemed lóhere néz vissza rád. Hasadon fekszel a nedves lóherék között. Mindened egyben van, úgy érzed. S Messana? a gyűrűd? Ott maradt a jövőben? Rémképek nem rohantak meg. Ott sem így kezdődött, csak idővel... S Valri?
Tudsz mozogni. Tényleg egy hatalmas lóheremezőn fekszel. Fekszetek. Valri is a hasán hever háta fel-le emelkedik, azaz lélegzik. Zöld dombok, erdő foltjai a távolban. Hogyhogy nem a vár udvarában, egy budiban érkeztetek meg?

[Erin O'Shanon]

-Valri....-kezdek bele a mondókámba.
-Ugye mindent jól mondtál.Mert ha nem én esküszöm össze fogok esni....

<Ugye nem, ugye itthon vagyok, és vár rám az én drága Ilanám.Mert ha nem én lassan az öngyilkosságba fogok menekülni, mert ezt tényleg nem lehet bírni.Se nő, se otthon, és még ez a kolonc is itt van a nyakamon.Lehet hogy egyedül jobban boldogultam volna....>

-A magasságos Domvik véreres........-ugye tényleg nem!

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Valri nem felel, fekszik, nem mozdul. Ha közelebbről megnézed látod, eszméletlen. Olyannyira az, hogy az eddig emberenek fenntartott külsője is szertefoszlott. Most megláttad, mitől tündér a tündér: Valri haja és szempillái, szemöldöke is hófehér, csillogó, fényes. A bőre rettentő sápadt, finoman az erek is kirajzolódtak a vékony bőr alól, mégis, mintha csillámporral dörgölték volna be ezt a halovány bőrt, folytonos, tomba derengés itatta át az egészet. Szemének még inkább mandulavágású íve lett, ajka kisebb, testszínű, orra egyenes, idegenszerű ívű, ahogy arcvonásai is szögletesek, ám harmónikusak voltak, tovább hangsúlyozva nem emberszerűségét.A ruhája maradt a régi. Kecses, karcsú ujjaiból már nem öt volt, hanem hat. Valami fajtasajátosság lehet s eddig csak a környezet miatt mutatott ötöt. A körmének gyöngyházfényű lett boltozata. Egész alakja törékenyebbnek hatott annál, amit megszoktál, ám nem lett alacsonyabb. A maga idegenségében volt egy fajta szépsége.
Valri ebben az állapotban nem tud felelni neked. Kolomp hangja üti meg füled, olyan, amit a csorda vezérállatára szoktak felkötni.

[Erin O'Shanon]

-Óóóó ne, most cipelhetem.Ez nem ér!-Valrira nézek.Feltápászkodok.
Leadok neki, egy két finomabb pofont.De tényleg csak finomat, nem olyat mint ő nekem.

<Szép a kislány, valóban szép, de az én Ilanám még szebb, és már lehet, hogy vár otthon.>

Amint hallom, hogy jön valaki azért összerezzenek, de elindulok a hang irányába.

<Remélem tényleg nem hibázta el, mert akkor, úgy itthagyom mint annak a rendje.Szedje fel az aki akarja,nah jó ő is kihúzott engem a szarból, és ő sem hagyott volna ott, bármennyire nyafogtam.>

A hang irányába megyek, de nem megyek messzire Valritól.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

A pofonra nem tér magához. Hmmm...
Végigsétálva a lóherével telehintett dombon, átvágva egy ligeten legelésző teheneket találsz egy tisztáson. Az egyik fa alatt vigyázójuk heverészik, jöttödre csak feljebb emelte fejét. Végignézett rajtad, látszott, érdekesnek tartja.
-Mit szeretne az úr?-kérdezte reszelős hangon a bajszos, borzas hajú, középkorú férfi, akinek kissé koszos a ruhája. Tehénpásztortól nem is lehet elvárni ilaltosított kendőt és csillogó lakkcipőt!

[Erin O'Shanon]

-Khmm...Megmondanád hogy a teremtő Domvik mely évének hányadik napján vagyunk ma?Nagyon fontos lenne.
-Esetleg nem tudnád megmondani, kinek a földjén járok?

<A teremtő rohasztaná meg az összes ilyen büdös parasztot, de most udvariasan kell beszéljek vele, mert lehet valamelyik nagy úr jobbágyagya, és nem akarok már most bajbakerülni.Elégvolt mára a gondokból.Pedig oylan szépen indult.>

<Hmmm...Domvik öreg cimbora, mondd azt, hogy az otthonomban vagyok lassan, és vár reám az én kicsi Ilanám, a szobácskánkban, a kandallómnál.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Furcsállja a kérdést, még jobban megnéz, aztán csak kiböki:
-Közel van a nyár vége, nézze a fákat, uram. S 3701-et írnak a szet emberek, mért talán mást kéne,-s döcögni kezdett.
-Hej, ha ezt Varce úr meghallja milyen csodabogárral találkoztam!

Kit érdekel hogy nem adja meg az általad elvárt tiszteletet ha jó hírt hallottál! Az év stimmel, az idő is, messzire meg nem kerültetek, Varce a szomszédos föld ura volt. A megkönnyebbüléstől megremegetta térded, most aztán le is hülyézhettek volna se zavart volna.

[Erin O'Shanon]

-Jóember kéne egy kis segítség, a Hattyúvárhoz kéne elvinni egy ájult nőt.Busásan megfizetem, ha segít.

<Istenem ezt nem hiszem el itthon vagyok, csak én nah akkor, indulás felszedni ezt a riherongyot, és irány haza, az én kicsimhez...>

Vissza Valrihoz, gyorsan összeszedjük és irány haza, az otthonomba.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Hattyúvár falainak még sosem örültél ennyire. Házasság? Ah, egy angyali ötlet! Gyerek? Ide vele! Most ez mind a legaranyosabb fényben és derűben vett körül, alig fértél a bőrödbe. Még az aggodalmat is elsöpörted, hogy Valri nem akart magához térni. Ó, biztos elfáradt, majd kipiheni magát és rendbe jön!
A hapsinak kellett is a pénz, nem minden nap lát tündért, s lehet, ha nem fizeted meg eléggé, paphoz szalad menten.
Alig nyílt ki a vár kapuja, haravan várakozott ott. Mosolygott.
-Azt hittem, bár elrontott ez a nőszemély valamit és nem találkozunk... Valaki már nagyon várt rád...
Ilana futott le a lépcsőn kipirult orcával. Haravan elhúzta kezét a tehénpásztor arca előtt, aki bambán nézett s elfeledte hogy tündért cipelt.
Egy jó ideig csak ölel téged Ilana, s csak akkor ereszt el, amikor Haravan megszólal.
-Azt hiszem baj van.(H)
Valrit vizsgálgatja.
-Többe került neki az ide való visszatérés, mint hittem. Nem tér magához és én sem tudom visszatéríteni.(H)
Ilana megszeppenve nézett rád. Lám, örül hogy visszakapott, de a barátnőjével pedig baj esett.

[Erin O'Shanon]

Megölelem Ilanát, összecsókolom, ahogy kell.
-Én drága királynőm azthittem már sosem látlak viszont, úgy hiányoztál.

Amikor Haravan elmondja mi a helyzet Valrival elszomorodok, és azt mondom:
-Nem az nem lehet, lélegzik,akkor nem halhatott meg.Vagy éberálomba merült??
-De ugye nem fog................... meghalni?-mondom ki hosszú idő után.

<Nehogymár miattam haljmeg te vén satrafa, úgy hiányoznál, nélküled nem lenne itt ez a vár, nem szeretném így Ilanát, tán még itt is hagytam volna.Ébredj, tudom, hogy hallasz.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Éber álom, igen, ez jól hanzik az emberek nyelvén. Egyrészt kimerült, másrészt a tudatát most nem érem el-jelentette ki Haravan. Ölben vitte be a várba a nőt, hogy aztán egy vendégszobában letegye.
-A várakozáson kívül jelenleg nem tudok mit tenni. de ha az érkezés előtti körülményeket felfednéd...
-Hadd pihenjen ő is!-kérte a tündért Ilana- Most jött haza...
Azonnal szervezni kezdte a meleg fürdőt, ételt, s a vetett ágyat...Kész gyógykezeléssel ért fel az igazi otthoni közeg. Kisimultak tőle a ráncaid is. Megkönyebbült ernyedtség öntöt el. Addig, amíg Ilana le nem ült az ágyad szélére...Ernyedtség? Miről beszélünk?
-Istenem, úgy aggódtam érted! Haravan megérkezett egyedül, de elégedetten., s intett, csak várni kell egy picit. Nos, 3 napja vártam, teljesen magamon kívül kezdtem lenni, erre haravan szól, jöjjel le az udvarba, mert mindjárt itt lesztek. nem tudom honnan látott meg titeket jönni, de nem is érdekel! Végre itt vagy és Darshana már nem teheti a kezét a gyerekünkre!

[Erin O'Shanon]

-Az a lényeg, hogy volt ott egy másik tündér Arvandar a neve, és ő tudta a megfelelő varázsigét, de elég kalandosan egy budiból jöttünk ide....-ennyite gyorsan elhadarok.


Ezek után hagyom magam elvezetni a kényelem felé, és a szoba felé ami után annyira vágytam.
<Itthon, kényelem, legszívesebben most rögtön elkezdeném építtetni azt a templomot,amit eddig is terveztem, lehet szükségünk is lesz rá az elkövetkezendőkben.>
-Nem tudom honnan tudta, de most valahogy nem is érdekel.

Nem is hagyom válaszolni, csókban forr össze a szának, és a takaró alá húzom magam mellé, és utána amit csak ellehet képzelni egy férfitől aki szereti a feleségét, és mintha 3 éve nem látta volna.

<Végre az a szemét Darshana is megkapta amit megérdemel.Domvik jó vagy hozzám.>