*Várakozás közben felhajtja kupája tartalmának jó felét, majd a felé biccentő vedégeknek ő is bólintással válaszol. Az ebéd megérkeztével megnyalja szája szélét az ínycsiklandozó illatokat megérezve és nekilát a csirkének. Jól esik a meleg és ízletes étel, nomeg a mennyiség is fontos tényező jelen pillanatban. El is tünteti, amit elé raktak és csak ezután dől hátra, hogy leöblítse az utolsó falatot bora maradékával. Ezután még pár percet ejtőzik, meg-meg dörzsöli hasát. Végül felemelkedik ültéből és kupájával a pulthoz sétál.*
-Kitűnő volt az étek és a vendéglátás. Ha még egy kis tiszta vízzel is megtölti a kupámat lekötelezne Fogadós Úr.
*Amíg megkapja szomjoltóját erszényébe túr és egy ezüstérmét vesz elő. Gondolva a legközelebbi város lovászára a maradék negyedet neki tartogatja. A pohár vizet felhajtva a pultra teszi a pénzt és kis felhajtással elköszön.*
-Kérem a derék lovásznak is adjon majd valami torokhűsítőt. Mégegyszer köszönöm! További szép napot a háziaknak és az uraknak!
*Ezzel kisétál az istállóhoz és a lovászhoz lépdel szemrevételezni lovát és az istálló nyújtotta takarást.*
-Köszönöm a gondos ellátást. Menj be akad neked egy jó ital a pultnál, hogy megpihenhess a jól végzett munkára.
*Akár érzi az előtte álló szolgáló, hogy most nem nagyon kéne itt téblábolnia, akár csak vonzza a pihenő, azért Acapella reméli, hogy tényleg betrappol. Ha egyedül marad hátasával gyors, gyakorlott mozdulatokkal kibontja vértjét rejtő zsákját és előhalászva a darabokat felölti páncélját. Tudja, hogy sietnie kell és a bentiek segítőkészsége okán valahol legbelül bízik benne, hogy nem pont most lesznek balgák kijönni bámészkodni, vagy ha igen lesz elég eszük, hogy mélyen hallgassanak és meghúzódjanak. Ha elkészült nyeregbe lendül kardját, pajzsát megigazítja oldalán, a nyeregkápán és egy határozott rántással nekiindítja csataménjét az útnak vissza az előző fogadóba. Egyenlőre még csak határozott léptetésben halad, de tervei szerint a célhoz közeledve majd gyorsítania kell, mielőtt a balga húskupacok rájönnek mi közeledik feléjük. A terve egyszerű, ha odaért és még nem ütközött komolyabb ellenállásba, nomeg elkég magas építésű a fogadó földszintje, egyszerűen beront lova hátán és véres rendet vág a bentlévők között. A fogadós lesz az utolsó, vele beszéde van és látni akarja a hiábavaló pánikot a féreg szemében, aki megsértette Ranagol Bajnokát!... De ez még odébb van, először jusson el odáig a város utcáin át. Egyrészt abban bízhat, hogy azért nem mindenki ismeri a titkos rendi jeleket és "csak" egy vértes átutazót lát benne, mégha baljóslatú idegent is. Másrészt várja a napszálltát, hogy ha nem is sötétségben, de ne tündöklő napsütésben kelljen kegyetlenkednie.
*
