Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Lalish merre van rá is vigyáznak? Kerülöm meg az elhalaszthatatlant, aztán mély levegöt veszek és egy szuszra kivágom.
-Ayalát megfojtották. A folyó parton találták meg mintegy órája. A mondat végén az örhöz fordulok.
-Remélem ön is hallotta? A másik tanút is örzik?
Bár valószínüleg Imoennek lenne még pár kérdése, vagy keresetlen megjegyzése most nem érzem magam alkalmassnak arra, hogy belebonyolódjak egy amúgy is értelmetlen magyarázkodásba.
-Sajnálom. Nemsokára bejönek Malváék, remélem. Fejezem ki részvétem, és sarkon fordulva elhagyom a szobát, majd az Ispotályt is. Megyek a fogadóba csomagolni. Hasonlóan emelkedett hangulatban, mint pár perce Firdaushoz. Rendezem a számlám, és a batyum mellé kérek még 2 heti élelemet, meg útbaigazítást arról a vidékröl amelyröl érkeztem. Merre van a legközelebbi falu van-e addig fogadó. Ilyen, és ehez hasonló utazásra készülödö kérdésekkel traktálom, akit éppen a pult mögött ér balszerencséje. Arra figyelek, hogy kérdéseimböl ne derüljön ki, hogy éppen arról jöttem.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdőben, Pala dűlő, este

-A dögkút az jó lesz, van is egy a falu határában!-bólogat az öreg s botjával megböködi a tetemet.
A bóklászás eltart egy ideig. Kiderül hogy a Kaparós északkeleti végében, a Kutas völgyben igen gyakran megmutatkoznak, a nyomok legalább is ezt támasztják alá. Ám ide fél nap az út s bár elindulnak visszafelé Vigyorival, az est a Pala dűlőn éri őket. A hely egy magas, szürke palafalról kapta a nevét, ami a rét fölé magasodik. Mennyei illatokat présel ki magából a mező, tücskök ciripelnek kórusban, s szúnyog sincs nagyon, mert közelben patak nem folyik, vizenyő nem poshadozik. Vigyori bátran gyűjt gallyakat hogy tüzet rakhassanak, sátor nincs, de minek, tiszta az ég, miriádnyi csillagot élesztget éppen, hogy az boruljon arra, aikit fedetlen ér a sötét.
Elhelyezkedve előkerül a vacsorára való, s megered Vigyori nyelve:
-No, a birtok felét ma bejártuk rendesen. A másik fele nem erre van, de az nem is olyan izgalmas. Az úrék arra járnak vadászni, fogod látni eleget. Találkoztál már az úr gyerekeivel? Akkorák lehetnek mint te.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor

Az őr a terem végébe int, ahol elfüggönyözött ágyak sorakoznak.
-Milyen másik tanúra gondol? A barnára? nem kell annak őrzés, haldoklik-mondja komoran az őr, Imoen pedig ajkait kezdi el harapdálni. Nem kezdett el kérdéseket özöníteni a félelfre, sem átkozódni, egyszerűen lehajtott a fejét.
-Átkot hozott nyakunkra ez a föld...Megdöglött az a szemét, de úgy látszik, még nincs vége a bajnak...
Felnéz a menni készülő Leóra.
-Nem látlak már, ugye? Olyan elmenős a szemed. Valahogy én néztem így az otthoniakra, mikor már a fejemben forgattam, hogy lelépek. Bocs, hogy belekeveredtél ebbe a trágya ügybe...-sóhajtja.

A fogadóban csomagolják is az élelmet, de a sok élelem miatt az 80 réz tantumba kerül. A gömbölyded lány, aki az élelmet csomagolja, szívesen magyarázza, mikor merre fordulás, aztán a számla egyenlítése is megtörténik, élelemmel együtt úgy 10 rézbe fájt, majd Leó ott állt kijelentkezve, felpakolva.

//Most mit tervezel a kariddal? Kihagyod a szembesítést is és letapos?//

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Ne aggódj. Ott leszek délután. Utána viszont…. Nézek rá pár percig, aztán tényleg lelépek az Ispotályból. < haldoklik, és senki sem segít rajta, elfordult tán a negyedik arc Surdor városától?>
__________
Amikor összefutok //ha// Malváékkal megállok egy pillanatra, de azért Firdaustól tartom a tisztes távolságot.
-Lalish nagyon rosszul van, az ör szerint haldoklik. Nem értem miért nem tesznek semmit, hisz hatalmukban áll! Talán Te tudsz neki segíteni, ha mást nem annyit, míg kijuttajátok a Birodalomból. Az utolsó két mondatnál már látszik rajtam az értetlenség, és mélységes csalódottság is. Aztán minden marad a régiben, hisz ennél nagyobb gondok nyomasztanak.
A fogadóban megköszönöm a vendéglátást, és az útbaigazítást is. Megkérem a hölgyet, hogy délutánig, míg elvagyok a meghallgatáson, maradhasson a cókmókom a pult alatt, aztán elmegyek a kpaitányságra és várok a soromra. Ha korábban érkeztem, akkor így jártam nem különösebben érdekel. Ha nem engednek be, akkor valahol a közelben beülök valami nem annyira lepusztult helyre, vagy bemegyek egy szentélybe.

[Alauron]

(Ezio)

- Nem, de amikor jöttem láttam egy fiút, meg egy lányt szép ruhában, s olyan vígan hogy csak az úrék gyerekei lehettek. Holnap keresek pár embert a faluban. Nem kell velem tartanod, legalább ismerkedek, csak azt mond meg hol keressem őket. Néhány hurokcsapdát is szétszórok majd, meg egy verem, aztán meglátjuk. Ez itt jó táborhelynek tűnik. Nincs messze, onnan.
<Mégse olyan rossz társaság ez a Vigyori...>

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Liliomvár, délután

Nem, nem találkozott a nőkkel. A kapitányságon nem hajtották el de korábban nem kerül sorra, hiába van nála az idézés. Fix időpontra van kiírva a meghallgatás. Kinn meleg kezd lenni, a falak között legalább hűvös van, bár a jövő-menő őrök, néha becipelt s tömlöcszintre terelgetett zsebes, veszeksző parasztok valami vitás ügyben nem izgalmas társaság és esemény. Megteheti, hogy elnéz az Ibolyás szentélybe, ami arról kapta nevét, hogy falaira sorba ibolyákat festett az ismeretlen mester, nem a megszokot Hétarcú ábrázolásokat, pedig nem pogány szentély volt. Ivónak pedig a Lon Parancsnok nem számított lepusztultnak, nem is látogatta azt gyanús, kocsmatöltelék alak.
Eljött a vallomásmódosítás ideje. Liliomvárban semmi liliomos nem volt: egyetlen köve sem viselte magán az említett virágot, sem falifestménye, dísze sem, de még csak jelképként se mutatta amagát az őrség ruháin. Kert sem gyönyörködtette a szemet, hogy talán ott legyen a megoldás, mért pont így hívták. Ez valami helyi legenda lehet.
Bianco Algeri kapitányhoz egy kese hajú, példás egyenruhájú fiatal férfi kísérte Leót. A kalandornőkkel nem futott össze. Taláén szerencse is, Firdaus lehet újabb ökölcsapással méltatta volna.
A kapitány biztos számlált már vagy ötvenet. Ám hajában egy darab ősz szál sem mutatkozott: erős szálú, fekete haja félhosszú mód lógott volna arca két oldalán, ha nem fogta volna össze. Az orra kicsit nagy volt, de nem pirosította borvirág. Acélszürke szeme emberekben való kutatáshoz szokottan futott végig León, s azt üzente: ő már semmin nem klepődik meg s kiismerte már a lélek valamely rejtelmeit, azaz átvágni sem könnyű. Sötét ingen láncing, azon sötétkék zubbony, fegyverövén egyenes kard. A gyalulatlan asztalon papírosok, köztük egy tőr hevert meztelen. A kapitány állt, amikor Leó belépett, így vállas erős alakja eltakarta a háta mögötti ablaknyílást. Kopár falak, a kapitány balján egy írnokkal, aki maga elé tett egy üres lapot nagy műgonddal. Azon túl csak az ajtó két oldalán két searcú férfi strázsált. Az egyik rágott valamit, talán dohányt.
A kapitány asztala alőtt egy támlátlan négylábú szék állt, arra mutatott rá Bianco.
-Uram, foglaljon helyet. Ez már csak formalitás. Bianco Algeri kapitány vagyok.
Ahogy Leó leült, ő is. Az írnok pennáját sűrű tintába mártotta, várt.
-Kezdjük az elején: az ön neve Leopold. Milyen Leopold? Ezen tegnap is csodálkoztam, hogy nem jelölt meg családnevet. Árva? Lelencház nevet sem jelölt meg, pedig árváknál ismeretes. Ha nevelte önt valaki, hol? Azért ezt az apróságot is szeretném ismerni, mielőtt a javába vágnánk.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdőben, Pala dűlő

-Remélem nem zenélnek majd alepedős tündérek a fejünk felett-döcögött Vigyori-Szeretik az ilyen fátlan réteket s aztán mulatnak egyet a levegőben.
Harapott egy nagyot a cipójából, aztán folytatta:
-No és milyen család nevelt téged, hm? Mi heten voltunk, pap gyerekei. Domvik papé, nehogy már valami tisztességes helyi papé! Sejtheted, elmentem játszani a srácokkal s valahogy jobban állt az eszem a régi hitre mint apáméra, pedig az ő istene legyena megmondhatója, igencsak igyekezett. Képzeld el, 7 gyerek, abból 5 lány! Hijj! A húgom csípett volna téged, rendes jány volt mikro elmentem otthonról, de szerintem azóta apám kiházasította és kölyköket terel az udvarban mint más a csirkét. Jó a sok testvér, de nekem nem fűlik a fogam az apasághoz meg hogy nősüljek. te mit gondolsz ezekről?

[Alauron]

(Ezio)

- Én a Ciatorék régi vadász-famíliájába tartozom. S képzeld, mi is heten vagyunk testvérek, csak nálunk épp fordítva, mert öt fiú van köztünk, s abból én a legfiatalabb. Eleget hallgattam otthon a bátyáim ugratását, de azért jól megvoltunk. S lehet, hogy az én nővéreim is csípnének téged. Szóval vadászok vagyunk, sokat vándoroltunk, mindig ott vadásztunk ahol épp akadt munka, vagy csak úgy a vadonban, saját szakállunkra, hogy később eladjuk amit lehetett. Flavio a nagybátyám. Mesélhetnél róla, te sokkal többet láttad mint én. Hogy házasság meg ilyesmi? Hát, jó lenne egy lány, aki melegíti az ágyam, de egyenlőre nem akarok gyereket, mert még sok vadat kel lőnöm, amik néha messzi vidékeken vannak, de szívesen elmennék utánuk, hogy mindenki tudja, bizony én már olyat is leterítettem. Az úrék rendesnek látszanak, s lehet azzal is jó hírem lesz, hogy itt szolgálok.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdészlak, délben

-No, összeismerkedtetlek már pár falubeli lánnyal! Vagy még megeshet, hogy szemet vet rád a Hárfás tyúk! Itt lakik a Kaparós végén, ő nem foglalkozik a tündérekkel, még az is lehet hogy barátkozik velük! Khar úr tud róla, ő úgy tudja, egy kencekeverő szomszéd falubeli lány, aki egy kicsit hibbant, de én jártam már a szomszéd faluban. Senki nem tud meglépett csajsziról, aki aztán az erdőbe vermelte magát. Én is csak egyszer láttam, a Csobogó kút forrásnál.
Ezután ha van még valami, eltrécsel róla Vigyori, majd elteszi magát holnapra. se lepedős tündér, se más nem veri fel Eziót.
Délre érnek vissza a lakhoz. Vigyori felgmán veszi tudomásul, hogy a kecskéje megkerült, s szemtelenül legel, de kötél nélkül.
-Koszos dög, szórakozik itt velem. Megfejem. Ha bemész a faluba a pónid miatt meg hogy vermelőket szerezz, igyál sert!

[Herold Bardelot]

(Leó)

A környezet egyhangúsága nem dob a hangulatomon, elég mélyre zuhanok magamba a folyosón várakozva. Csak nevem hallatán riadok fel és lépek a szobába. Illöen köszönök a jelenlevöknek, és eleget teszek a kérésnek, leülök.
-Uram, tudomásom szerint nem vagyok árva, bár anyámat nem ismertem. Apám egy Lerrdas nevű faluban nevelt fel, hol kovács volt. Rdorgart volt a becsületes neve, alig több mint két hónapja vitte el egy tüdönyavaja. Gregor Lucrecioanus atya volt ki a névadásom vezette, és a templomkönyvbe is így lettem bejegyezve. Lehet ez Önök számára furcsa, de apám nem a fényes birodalomban látta meg a napvilágot, és családnevét sem említette soha. Gondolom gyerek koromban nyúzhattam emiatt, de végül feladtam, mára beletörödtem. Anyámról semmit nem tudok. Ha annyira fontos az iratokban megjelölni családnevet, akkor talán a lerrdasi Leopold lenne még helytálló.
Próbálok minél részletesebben beszámolni a tegnap esti eseményekröl, és csak a tényekre szorítkozni, nem belekeverni a saját meglátásaimat. Mikor végzek megköszönöm a türelmet és elbúcsúzom. A fogadóba megyek és magamhoz veszem a holmim. A várost a kikötö irányába hagyom el majd a városfal után pár száz lépésre nyugatra fordulok, le a tengerpartra. Ott a fák és a part határán haladok.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Egy csőszlaknál, késő délután

-Tehát Lerrdasból való Leopold. Javítsa ki kérem-szólt az írnoknak.
Röviden idézi a tegnapi vallomást s kérdezte, óhajt-e változtatni rajta, akár kiegészítéssel akár visszavonásal élve. Majd bevezették a sebesült Macskát meg a bevert képű nagydarab Szilánkot. nem volt kétséges, ők voltak a helyszínen.
Megköszönve együttműködését Leó szabadon távozhatott. Ekkor már találkozott Firdaussal. A nő nem ugrott neki, de tüntetően hallgatott.
Az ég harsogó kékjével ellensúlyozta a nemrégi, rossz eseményeket s haláleseteket. A tenger sós illata, folytonos szele s sirályai fogadta a félelfet a falakon kívül, nyugatnak fordulva. vele szembe halászfeleségek közeledtek, mögötte két kölyök, akik hálót cipeltek. Délután volt, holmija tömve élelemmel, kicsit húzta is a vállát. Semmi nem tartóztatta abban, hogy oda menjen, ahova akar, talán csak pénze szabhat határt.
Az este csőszház mellett érte, ám nem volt már mit őrizni, lévén betakarították a termést, azaz a kukoricát. Balra a kukoricatábla, előtte kis út, jobbra a csőszlak egy vadalmafa tövében, amögött bokrok, füzek. A füzek közül csörtetés hallatszik.

[Herold Bardelot]

(Leó)
//hol olvastam hogy csöszök is vannak? átírom az egészet//

A nöknek és a gyermekeknek köszönök, de nem állok le velük beszélgetni. Az elmúlt nap eseményein rágódom. Beérve a tengerparti fák árnyékába lépteimet kicsit meglassítom és úgy 3-4 óra gyaloglás után leülök pihentetni kicsit a vállam meg a lábam is. Nézem az öböl vizét, és fel nem foghatom hogy keveredhettem ekkora galibába. Egy óra pihengetés után útra kelek ismét, bár még magam sem tudom merre tartok.< az elsö út jó lessz, majd csak vezet valahova>
A csöszlaknál szedek pár almát ha van még rajta jó, és senki nem vág a kezemre, de nem állok meg pihenni. Jól benne járhatok már az éjszakában, csak különleges látásom az mi segítségemre van mikor a zsák súlya újra megállásra kényszerít. Leülök a parton, és nézem hol a tengert hol a mögöttem elterülö tájat. Komor gondolataimon a festöi szépség sem tud segíteni. Álmatlanságom tán abból fakad hogy nem akarok azokkal a dolgokkal álmodni mik egész nap az agyamban jártak. Sajnos nem akaródzik elaludnom így a sötétben egyedül fürkészem a kék különbözö árnyalataiban játszó könyezetem.

[Alauron]

(Ezio)

Nem is akarja kihagyni a falut, se a kocsmát. Annak dacára, hogy hozzá van szokva a meneteléshez, azért ő is szeret pihenni, főleg most, hogy jobban alkalma van bekapcsolódni egy falu életébe, hisz ha nem is ott lakik, azért oda tartozik, s ünnepekkor biztos lesz helye a mulatozók közt.
- A pónim? Hát, nem is tudom...de mit szólnál hozzá, ha azokon a napokon amikor te mégy az erdőbe én lenék itthon, és fordítva. Így nem maradna őrizetlenül semmi.- kérdi távoztában.
<Bár képzelem mennyire őrködsz, ha egy asszonyság alatt nyögsz éppen, no mindegy.>
Cordo nem nagy falu, de tökéletesen megfelelő arra hogy a kocsmában megigya az ingyen sörét. Így ezzel kezdi a körutat.
<Vajon errefelé hogyan jelzik ha eladó lány van a háznál? Ha minden jól megy sokáig fogok még itt szolgálni, s akár feleségem is lehetne. Ejj, mire is gondolok! Évekbe telhet amíg megházasodhatom, de udvarolni nincs már korai, hiszen van tisztességes jövedelmem. Sör után körbe is nézek, hogy mennyibe kerül kerül egy ház, vagy felhúzni egyet, bár ha megnősülök, s az úréknál addig beválok, még az is lehet, hogy adnak egy telket házzal.>

[Lianna Pentangelin]

Ezio
Cordo falu, kocsma, nyár, délelőtt

-Nem rossz ötlet! de meg kell tanulnod kecskét fejned ha éppenséggel nem értenél hozzá!-mondja Vigyori hokedlivel a kezében ahogy a kecskéhez tart.

A faluban 6 házat elhagyva elébe kerül a kocsma. Azaz a baljához Borostyánnal benőtt kőház, előtte nagy gesztenyefával,ami alatt kevés pad asztallal ad lehetőséget leülni. Most egy kis fekete kutya ül az asztal alatt s liheg. Munka van, senki nem lógatja a lábát.
Belépve a kocsmáros számadást tart, erősen koncentrál, számolgatja készletét. Az érkezőre felemeli szemöldökét, de csak azt, fejét nem.
-Igen? Ki vagy?-érdeklődik. Nem éles a hangja.

[Lianna Pentangelin]

Leonak
Tengerpart, nyár, este

Az almafa szabad préda Négy szebb darabot, kukacmentesen le is szedhet.
A zörgés ismét megismétlődik, majd egy gazdátlan kalap száll Leó mellé a parton. Káromkodás, valaki megbotlik és elesik, nagy ó-zás közepette. Majd szedett-vedett állapotban egy nyitott ingű, hanyagul nadrághúzott, kabátos férfi rogy le Leótól 20 lábnyira, nagyot szusszan. Elnyúlik, fejét szürke zsákjára pientetve. A kalap Leó mellett heverget.
-Ó, Domvik az égbe!-sóhajt a férfi. Nem volt idős, középkorú lehet, fegyver egy szál se nála. Fejét Leó felé fordítja:
-Üdv! Nincs egy kis vized?

férfi