Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: este
______________________________

A paraszt, Augusta apja, megnéz magának, biccent. Szófukar ember lesz ez. A felesége kíváncsi, szeme kedves. A lány öccse az orrát túrja, amíg anyja a kezére nem üt.
Mikor rátérsz arra, miket érzel lányuk felé, az apja jól figyel ám téged, anyja kezét szája elé tette, mosolygott.
-Csak ne szálljon túl sokat, mert még lezuhan a madárka. Az én lányom ám nem olyan csibe, amire minden sas rászállhat!
A kölyök felvihogott, Augusta fülig vörösödött.
-No, hogy mikor gyün el az ideje, hogy házunk teteje alá jöjj, ezen még gondolkozni kell...-vakarta állát az apja csendben elindulnak az istentiszteletre. Augusta anyja oldalán van, nem illene mellé állni, talán helyesebb az apa mellé sorolnod.
-Eddig miket lőttéál vagy fogtál?-kérdezte az öcskös.

[Alauron]

(Ezio)

- Nahát, nem is hittem én, hogy Auguszta ne volna tisztességgel nevelt leány, de majd meglátjuk azt is végül kiteszik e a szűröm vagy sem.- Válaszolja a lányát védő apának, aztán elindulnak hogy meghalgassák a prédikációt.
- Fogtam már egész sokmindent, ami csak az erdőben él, kiskacsától az őzgidáig, leteríteni meg a vadkantól a farkasig ugyancsak sokmindent sikerült. Olyan szarvast is hajtottam már meg, hogy a két agancsát nem érném át kezemmel, de aztán mégis elfutott, bár nem sajnálom. Az is csak maga úr volt a saját földjén...-mesélget egy kicsit a fiúnak.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: reggel
______________________________

A prédikációt kicsit unalmasnak találtad, mert olyan fogalmakat használt a pap, amit te nem értettél és affélékkel folytatta, amit nem ismertél. neked a 7 angyal, azon nevei, ilyen olyan bűnök semmit nem jelentettek, se azon szentek nevei, akikről tiszteletteljesen szólott. Hogy ezzel más hogy volt, nem tudtad, de a kútnál a falu összes járásra képes tagja megjelent. A vágán áldást osztott a férfi, s te azon túl, hogy megérintette a fejed, semmi érdekeset nem tapasztaltál.
Az istentisztelet után széledni kezdtek az emberek, a férfiak a kocsma irányába, a nők gyerekek hazafelé. Augusta apja direkt lassan ment és néha rád nézett. Csak nem ivászat közben akar veled szót váltani?

[Alauron]

(Ezio)

Észreveszi a férfi várakozó pillantását, és mellésorol a kocsmába menet, mintha ő is csakúgy eltervezte volna, hogy oda indul.
- Hát, megmondom ahogy van, én ugya egy kukkot se értettem a papunk szavaiból, nem is sokat tudok vele kezdeni. Bizony, szép és jó lehet a sok szentnek a nagy kiességben, dehát ezzel mi dolgom lőn? Erdőt járó emberként az ősi úton járó is vagyok, hát csak az maradok már, akárminő angyalok is vannak az égben, azok biztos nem figyelnek rám. - kezdi a beszélgetést, arra számítva hogy tán egyetértésre talál, hisz Auguszta szerint ők is a régi hitet követik. Mivel pedig úgyis jár neki a járandóságával némi ser a kocsmából, legalább lesz alkalma amellett beszélgetni. Ha letelepedtek azért megkérdi amire még kíváncsi.
- Honnan valóak kendek? Az én családom már nagyapám apja idejében is a Felföldi rengetegeket járta, háza se volt igazi semelyiknek, hacsak be nem áltak egy gazdához mint a nagybátyám Flavio, meg én is őutána ide.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
______________________________

-A pap a maga istenének fia. Más világbul gyütt, ott lehet,. az úgy van, ahogy mondja, de itt, ahol az istenek mellettünk vannak, nem az égben s nem kell hozzá pap, hogy szóljunk hozzá, más világ van. Lehet, az ő istenét a mieink nem is ismerik. A szentek olyanok, mint a tündérek, tisztelik őket, mert jó dolgokat tettek az emberek között. Nohiszen! A mi tündéreink néha csak játszanak, néha bosszúságot okoznak! Láttál már tündért?

A férfi családjáról szívesen beszél:
-Mióta eszem tudom, s mióta véreim eszüket tudják, mi tősgyökeres helyiek vagyunk. Flavio előtt vót egy család, ki vadászgatott, de csak lányuk maradt, oszt az máshova ment férjhe', nem maradt fiú, gyütt Flavio. Új még az, hogy itt idegen a vadász...

[Alauron]

(Ezio)

- Nem tudom szerencse-e, vagy sem, de még nem találkoztam egy tündérrel sem szemközt. Persze, sokszor látni furcsán mozgó árnyakat, meg mikor ismeretlen hangokat hoz a szél odakinn az erdőben...én akkor fülemhez tűzök egy tölgylevelet, vagy magyalt, és továbbmegyek, mintha mi se történt volna. Eddig még nem toppantak elém.
A kocsmába érve hangosan üdvözli a társaságot, és megsüvegeli a kocsmárost. Mikor helyetfoglalnak az egyik asztalnál megkérdi: - Aztán, akadt e már kérője a lányának, ha meg nem sértem a kérdéssel?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
______________________________

-Jó is a föld szellemeivel tartani a viszonyt, mert megharagudhatnak, ha messziről gyütt istenségnek túl sokat hajlongunk. Tudná a papunk is, miről beszélek, ha csak egy éjjelt töltene kint az oltár tetőn! Megnézném én akkor mire megy a tudásával! nem rossz ember, csak azt hiszi, az a való, amit ő beszél, minden más meg mese. Errefelé nehéz is neki a prédikálás, mert kemény a fejünk, nehezen hajlunk a szavára. No de bajunk nincs vele, nem okoz kárt, és ért a gyógytíáshoz. ha már a régi imák meg a füvek nem segítenek, őt hívjuk. Nem kerül sokba, hogy segíljen, fejet hajtunk Domvik neve hallatán, és kész. Nem pénzsóvár, ami hasznos.
Leültök, kapsz te is rövidet, az apa kényelmesen pipát kezd tömni.
-hamar kérdezel ilyesmit. Mire ez a sietés? Csak nem úton van a gólya?-néz ki rád szemöldöke alól.

[Alauron]

(Ezio)

- Nem hát! -vágja rá. - De ha úgy lenne, ami nincs úgy, hát akkor se hagynám. Szóval...nem ijedek meg az élettől. Nekem aztán jöhet bármi, én igazán szeretem a kend lányát, tudja meg. De vigyázok is rá, nem lesz rossz hírbe hozva velem megígérem. -makacsul magyaráz, bár közebn egyre inkább nem tudja, hogy értelmesen beszél e még. Inkább elkezd mesélni a terveiről, és reméli eléggé kihallatszódik belőle a lényeg.
- Ha egyszer tán megházasodnék, akkor csak olyan lányt vennék el mint ő. Nagyon derék, kedves teremtés. Itta birtokon jól megy a sorom, van vad bőven, az úrék pedig elégedettek, eszembe sincs továbbállni. Hát csak itt ér az idő, idestova nemsoká tizennyolc esztendős leszek. Jó a bérem is az úréktól, mellettem nem szenvedne hiányt senki.
<Lásd mán be, hogy jó legény vagyok! Remélem nem megint két szót fog válaszolni >

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
______________________________

Az apa fejét ingatja, mert ő másképp gondolta:
-Ha úgy lenne, hogy suttyomban megkörnyékezted a lányom, szíjat hasítanék a hátadból és bottal kergetnélek ki Valencio úr földjéről. nekem nem kéne olyan vő, aki már így akarna belépni a családunkba. Az élettől nem félni kő', hanem ésszel élni.
Hallgatja áradatod, summásan felel:
-Nem is láttad még főzni őt, meg a keze munkáját, hogyan mondhatod, hogy akkor elvennéd? Az, hogy szép mosolyú, kerek a fara, meg hetyke a csecse, az még semmi. Nem is szoktál még meg körünkben, ahhoz idő kell. No meg látnom kő', méltó vagy-e ahhoz, hogy kezed nyújtsa neked Augusta. Szóval, figyelni foglak-néz rád a férfi.

Eliszogatott még veled és ha szeretnél még vele szóba hozni valamit, megteheted.

[Alauron]

(Ezio)

- Persze, persze. Én is csak azt mondom, jól érzem itt magam, és maradnék. Majd később, persze.....Jól mondja, de oly sok szépet hallottam róla.....Igen majd meglátjuk, de nem fog csalódni bennem.
válaszolgat a kicsit felpaprikázott férfinak. A beszélgetésben jól megizzad, ráfér a pincehideg ital.
<Azért csak nem volt olyan morcos...tán egy kicsit előreszaladtam? Hát nem látja hogy szeretem én a lányát? No sebaj, majd belátja, és értékelni fogja idővel.>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
______________________________

A kocsmázás után hazafelé botorkálsz. Kicsit fejedbe szállt az ital, mert a sered mellé töményet is itatott az öreg, visszautasítani meg nem voolt illdomos. Így fogad téged Vigyori is, aki nevéhez híven vigyorog:
-Beszívtál? Hol jártál báránykám? Mekkora macskajaj lesz így! Jó, hogy Augusta nem lát!
Nocsak, tényleg, ha löttyedt aggyal, de rémlik, ő nem volt ott az istentiszteleten.
-Keresett az úr fia, rédbízta a lovát, ő meg elment bóklászni a sűrűbe. Remélem, nem vész el, mert jelenleg nem vagy alkalmas utána menni keresni!

[Alauron]

(Ezio)

Szemét mereszti, és figyelni próbál nem sok sikerrel. Azért valahogy hazakeveredik, ha nem is egyenes úton, ki tudja menyi idő alatt. Vigyori jókedve először nagyon szimpatikus, gondolja most majd jót nevetgélnek, és átmulathatják a nap további részét is.
- Hát a misén voltam! Oh hogy mennyit gajdolt a pap, kettéáll a nép füle tőle. Nem leszek én másnapos, sőt! Nincs itthon még egy kis ital? Lassan megint kezdek szomjas lenni...- aztán persze jönnek a kevésbe vidám hírek is, de Eziónak nem tűnik fel a saját állapota.
- Az úrfi lova? Hát nincs lovász? Szegény lónak még egy kuckóra se telik? Mi? Hogy a susnyásba ment bóklászni? Na, elindulok és megkeresem, jól vagyok én nincs nekem bajom, de nem iszunk előtte egy pohárkával? -leül az ágyára, és elfintorodik.
- Hasogat a fejem. Mikor ment el a herceg? Izé, az úrfi?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
______________________________

-A pap szava önmagában olyan, mint egy kupa tömény, kimossa az értelmet a két füled közül. Ülj le, még orra buksz!-nyom le a faház lépcsőjére.-Mit tudom én mi a dolga Ramironak a vadonban, de itt hagyta a hátasát. A helyedben seggen maradnék, józanodnék. Mikor rúgtál így be, ember? na meg ki miatt? Talán a begyes macád elhagyott?

[Alauron]

(Ezio)

- Ki az a Ramiro? Ja, hogy az úrfi. Milyen maca? Ohó, nem, csak épp az apjával beszélgettem, és kicsit...ö, izgultam?
Elfekszik a lépcsőn, és hátra veti a fejét.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: délelőtt
Esemény: a nemesúr fiának kérése
______________________________

Józanodásod kora délutánra sikerül, de veszettül szomjas vagy. A rosszullét elkerül, gyomrod bömböl. Épp nekilátnál szalonnát vágni Vigyorival, aki erdőjáró élményeivel traktál, amikor megjön az úr fia:
-Jó étvágyat! Ezio, mondd, válthatnánk egy kis szót kettesben?
Társad szemöldöke felszalad, de nem figuráz. A kútig megy Ramiro, ott belefog:
-Figyelj rám, kérlek. Lehet, apám fog érdeklődni felőlem, de te tégy úgy, mintha csak velem járnál ki vadban gazdag részekre járni. Okom van arra, hogy az igaz szó helyett erre kérlek, a szív szava néha bolond, ellenállni neki nem lehet, de apámat se szeretném nyugalmából kiverni. Járok egy lányhoz, erre kéne ez a füllentés.