A Mámor kocsma tömve volt, s túlnyomó részt gorvikiak alkották a vendégeket. Itt bizony a shadoni szó kicsit elnyomódott, de a kocsméros nem zavartatta magát, kiszolgálta õket és pénzüket ugyan úgy elvette, mint bárkiét. javuk gorviki matróz volt, de pár jobban öltözött fazon is iddogált. A füstöt vágni lehetett, piaszag volt a levegõben s testszag is. Conra senki nem kapta fel a fejét, még közepes kategóriájú arcberendezésnek számított. -A lábamra léptél, fafej! Kérj bocsánatot!-mordult valaki Conra a tengeren túli nyelven. Való igaz, alig lehetett lépni itt, s tényleg rálépett a gorviki férfi csizmás lábfejére. Ez nem matróz volt, s nõ volt vele: shadoni nõ. Valami szajha. A gorviki a nõ szonyás fenekén nyugtatta kezét, s hagyta, a némber hadd hajtsa hullámos szõkésbarna haját a vállára vigyorogva. Nem volt kérdéses, az ivás után hol fog folytatódni a férfi éjjele.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A jobban öltözöttek felkeltették érdeklõdését, de csak távolról szemlélõdne... üres hely után kutakodva tapossa meg véletlenül a gorviki lábát...
<Domvik verjen meg te isten átka...>
- Húzd magad alá... csodálkozol, hogy megtaposnak, ha útba pakolod? Idióta...- válaszolja anyanyelvi gorvikisággal... azzal nem is foglalkozik tovább vele... a pulthoz megy, s egy pohár sört rendel... csak gorviki nyelven szólal meg... és keres magának egy üres széket ahonnan a díszpintyeket figyelheti...
Egy billegõs, szálkás faszéken megpihentethette farát Con. Az egyik jobban öltözött bagázs a következõkrõl csevegett vegyes hangulatban: -Ezt most komolyan mondod?-*nézett tágra nyílt szemekkel eza egyik gorviki söröskupát markolva egy komor társára.*
-Igen. Csak felismerem. Egy idõben az õ egyházkörzetébe tartoztam.-*morgott a férfi, aki nem tudta eldönteni, most szitkokat szórjon, vagy tojja le az egészet.*
-És ledobta a Kos hitét?-*tudakolta halkan zsíros hajú társuk*
-Megáll az eszem!-*hörpölt bele sörébe a tágra nyílt szemû.*
-Pedig így volt. Azzal a hajóval jött mint én. Az egyik kezét alig tudta mozgatni és kendõ volt a fejére kötve. De egy ízben láttam, le van nyúzva a feje bõre, de már gyógyul...
-Maga csinálta vagy a többi pap?-*fészkelõdött a zsíros.*
-Ha a többi csinálja, megölik, hülye!-*legyintett a komor.*-Szóval már a jelet sem viseli és a szeme olyan...Bassza meg, megtört volt! Én még ilyet nem láttam csak rabokon!
-Hol láttál te rabokat, hm?-*billentette félre feét a zsíros.*
-Martez birtokán. Tudod hogy a barátom volt. Náluk voltak rabszolgák.
-Oh, tényleg, Martez. És õ? Vele mi van?-*tette le a söröskupát a szájtáti.*
-Meghalt. A háborúban. De hagyjuk már azt a barmot, már az Úr hegedül a hátán!-*mordult a komor.*
-Melyik úr?-*vigyorgott a zsíros.*-Domvik, vagy...?
Kapott egy nyaklevest a komortól. Nagyot csattant. -Szerinted, féreg? A Martezek nyalták legjobban a kecske seggét...
Bólogattak nagy egyetértésben. Ranagolról elég elhúzott szájjal nyilatkozott a három díszpinty. -Hm, tudod, nem hittem volna, hogy egy pap is bemondhatja az unalmast. Mert hogy mi így csináltunk, az egy dolog. Az én családom eleve csak látszathívõ volt, az ipar jobban érdekelte õket. No de hogy egy pap!...-*ingatta fejét a sörös. A komor összefonta karjait.-
-Na ezen akadtam fel én is! Otthagyta a hitét, hajóra szállt és elvegyült a shadoniak között. állítólag valahova vidékre ment, hogy házat vegyen és...úgy haljon meg mint ergy paraszt!
Ezen már azért felhördültek. Con viszont érdekességet tudott meg: papok, akik otthagyják bakos hitüket s ártalmatlanul jönnek az országba...élni?!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Hmmmm.... szóval ez a gorviki banda csak úgy dobja le magáról Ranagol igáját mint valami szennyes ruhát... s ráadásul a papok is... Tudtam, hogy csak bálványimádat de azért nagyobb kitartásra számítottam tõlük...>
Tovább nézelõdik, s lassan kortyolgatja a sörét...
A tömegen átfúrta magát egy lány -olyan 22 lehetett- , szemeivel keresett valakit, meg is találta. Ám odáig nem fog Con elhallani, ha figyelemmel akarja követni az eseményeket. Egy rövidre nyírt hajú gorviki volt, maga mellé ültette a lányt, italt akart neki adni, de a lány elutasította. ingerülten belekezdett valamibe, a férfi szórakozottan hallgatta. Miközben szájához emelte kupáját, jobb csuklójáról felcsúszott a ruha ujja, tetoválását megmutatva. Önmaga farkába harapó kígyó. Egy boszorkánymester-szekta és egy egyszerû méregkeverõ céh jelképe. Mind a kettõé egyforma, sosem lehet tudni, hogy egy gorviki iparos viseli, vagy egy sunyi hímbanya, aki lekoppintotta a jelképet a céhérõl, s ezzel bajba is sodorta azt. Általában ellenmérgeket is kevernek, jó híre van a céhnek errõl.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Unom! Már megint engem ostoroznak a hülyeségeikkel!
-Majd kibírod...-érte el Con fülét a beszélgetés. A lány haja vállig ért, hullámos-göndör volt, sötétbarna, szemei pedig világító kékek, bõre fehér. nem a tipikus gorviki jegyek birtokosa. Sötétbarna szoknyát viselt, ugyan olyan színû kabátkát alatta vajszín inget, s szép fekete öv díszítette derekát. beszéd közben egy kis, dísztelen ezüst gyûrût forgatott az ujján. -Mondod te, te nem vagy közöttük egész nap...S nem neked kell elviselned a lekezelõ modorukat vagy a fennhéjazásukat. Maradtak volna otthon!
-Csillapodj! Van már valami arról, ki találkozik vele?
-Szerintem nem én-*biggyedt le a lány szája*-Szerintem megint Edessa lesz az, aki kivívja a figyelmet és a majdani elismerést.
-Nem szereted õt-*tette le kupáját a férfi és a lányra sandított.*
-Jól mondod, nem.
-Pedig a nõvéred. Segítened kéne és támogatni.
-Õ sem segít engem és még csak nem is támogat. Inkább lejárat.
-Mert hagyod. Mutasd meg hogy különb vagy annál, amit gondol.
A lány duzzogva összefonta karjait melle alatt. -Pukadjon meg. Találkozzon csak vele. Úgy is ronda.
-Aysa, nem az a lényeg-*feddte meg õt türelmesen a férfi, és finomana lány tarkójára tette jobbját, megsimogatta ott a bõrt. Az Aysának nevezett lány lehunyta szemét, megborzongott.*
-Mért engem választottál? Edessa szebb. A haja fekete és a bõre barna. Én meg olyan mintha keverék lennék.
A férfi somolygott, összekapcsolódott tekintetük, majd a lány lesütötte szemét és kuncogott. -Oh, ezt el is felejtettem...
A beszélgetés szünetelt mert a férfi a lány ajkaira hajolt és csókolózni kezdtek. A férfi nem volt szemérmes, keze bátran a lány mellére kúszott s kicsit meg is masszírozta, mitõl Aysa elpirult s zavartan igazította meg kabátját. -Ne itt.
-Sajátjaink között vagyunk.
-Akkor is, ne itt.
-Ahogy akarod. Visszatérve a korábbira, állj ki magadért, még ha nehéz is.
-Megpróbálok...
-Neked már tudni kéne, nem megpróbálni. Más a többiek között nem elvörösödött volna most, hanem bíztatott volna.
-Mmm...-*hajtotta le bûnbánón a fejét Aysa.*
-Semmi baj, pont ezért vagy különleges...-mosolyodott ela férfi.-Lassan mennünk kellene. Kívánlak.
Aysa beszívta felsõ ajkát. Ment is volna meg maradt is volna.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Nocsak-nocsak... azt hiszem itt találtam valamit... a gorviki nemes lányai... c-c... jól sejtettem... azt hiszem várok még keveset... hátha megtudok még valamit...>
//Pszivel bevésem az elhangzott neveket, a gorviki férfi és lány arcát... //
Ha nem történi semmi különös, kb még egy órát eltölt a kocsmában, s utána kicsit dûlüngélõset játszva elindul vissza a szállása felé...
Még a férfi megitta az italát, aztán felállt a lánnyal, akit maga elõtt terelt kifelé a kocsmából. A lány nem tûnt nemesnek, ami kicsit elbizonytalanító lehet. Testvérek forogtak szóban, az rendben, de a város nagy, számtalan ilyen gorviki páros lehet! Távozásakor még látja a férfit és a lányt: Aysa a parton -mivel a kikötõben vannak- kavicsot dobál a sötét tengerbe, mert a férfival leállt valaki beszélni, valami rszeg, de a férfi ismerte. Valami tõrrõl volt szó, hogy csak holnapra tudja kifenni az élét, mert elfeledkezett róla. A férfi nem örült neki, de csak morgott valamit, intett Aysának s tovább indultak. átkarolta a lány derekát, néha a nyakába csókolt, Aysa zavartan kuncogott néha, majd az egyik sötétebb kapualjban a férfi már nem bírta tovább, a falhoz szorította a lányt, hevesen csókolni kezdte, keze felhúzta a lány szoknyáját elõl s a maga nadrágját kezdte megoldani. Aysa erélytelenül tiltakozott, majd felnyögött, mert a férfi elérte, amit akart: ott helyben a magáévá tette. A végét Con már nem látta, de még a szokatlan hely ellenére sem az a kétperces menetnek ígérkezett. Con akár vissza is mehetett a fogadóba. Letizia még aludt, de lerúgta magáról a takarót. hason feküdt, egy szál ingben, popsija fedetlenül világlott
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Kissé fáradtan, kimerülten tért vissza a fogadóba, de mindenképp eredményesen. Halkan lopózott be a szobába, nehogy felkeltse a lányt, az ajtót visszazárja, s mikor meglátja a meztelen testét.... htyûûû
<Domvik az égben... miért teszed ezt velem? Olyan hmmm... nem is tudok rá szavakat...>
Levetkõzik, eltünteti az álruháit, a maszkírozás nyomait... a gyûrûjét újra visszahúzza az ujjára... pár percig még gyönyörködik a lányban, majd óvatosan betakarja, hogy meg ne fázzon.
//Pszi ébresztés ajtó és ablaknyitásra //
S maga is nyugovóra tér...
<Jó lesz... már érezem a sikeres vadászat szagát... de alvás van... ma is nap lesz...>
Reggel ablaknyitásra kelt. Letizia tárta ki sarkig, beszívta a friss levegõt, nézelõdött. Alvós ingjében illegette magát az ablakban, élvezte a napsütést. Con kicsit gáradt volt, de azért sikerült aludnia. Aztán a lány kitette a bilit a folyosóra, majd Con ágyának szélére ült, megérintette a haját. -Szõrös az arcod. Beretválkozni kéne.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Szemei azonnal nyílnak az ablak nyitódására, de mikor látja, hogy csak Leti volt az megnyugszik... s kellemesen meglepõdik, ahogy a nap sugarai átvilágítják a "hálóingét"
<Mily kellemes látvány kora reggel :)>
Mikor a lány mellé ült, épp belátott az ing résein, s láthatta meztelen mellének vonalait... nagyot nyelt... s csak ezek után jutott el tudatáig mit is mondott a lány... végigsimítja arcát, s megnyugodva veszi észre, hogy ez a saját borostája...
- Meglesz Kedves... de gyere bújj ide egy kicsit... - megfogja a kezét, s magához húzza amennyiben nem ellenkezik, átöleli, cirógatja...
Letizia somolygott, Con mellé bújt, simogatta a férfi haját, még borostás arcát is, majd finoman megcsókolta. A csók elnyúlt, Letizia hajának illata Con orrába kúszott, a lány kezei a férfi nyakát simogatták, testével Conhoz simult. A férfi arcába és lágyékába vér szökött.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Élvezi a finom kezek simogatását, a gyengéd érintéseket... ilyenben még nem volt része, és nagyon is kedvére van... óvatosan simít végig a lány hátán... mígnem vége az ingnek s a meztelen fenék bársonyosságát érzi... finoman végigcirógatja... Ekkor érzi, hogy nincs minden rendben odalent... azaz hogy túlságosan is...
<"Szeretlek, de csak a házasság szentségében lesz a testem is a tiéd, Con Larrodan"...> hasít belé a felismerés... lehet hogy ez most még sem kellene... ki tudja hogy megálljt tudnak e parancsolni...
Apró csókot ad, s kissé távolabb húzódik... - Mi legyen a mai program? Mit szeretnél ma csinálni?