Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Ugyan, ne csinálj már magadból fajankót!-*kerekedett el a lány szeme*-Te nem vagy földmûves, te szereted a puha ágyat. Én viszont nem. Emiatt nem kell ide ereszkedned. jaj, a lovagoktól mentsen Domvik minket!-*sóhajtott. Nem haragudott de látszott, zavarba is jött és nem érti ezt a fajta utánzást.
Aztán elkezdte a lábát megmosni. Lassan eltûnt bõrérõl az út pora, még lábujja közeit is kitakarította s nagy elégedetten nézte az elõtûnõ rózsaszín színt. persze talpa már hozzászokott a járáshoz, így ha Con azt hitte, majd rózsás babatalp fog vele szembe nézni, csalódhat, mert meg volt már vastagodva a lány talpán a bõr, de nem repedt be a sarka, mint ahogy a kapálós asszonyoké szokott.
Ám ha ez esetleg nem is ragadja meg figyelmét, az igen, hogy a mosási mûvelet közben az ing a lány ölébe csúszott le-mert a földön ülve vizeskedett- s majdhogynem a feneke is szem elé került. Letizia közvetlenül, a maga ártatlanságában mûködött. Faluhelyen úgy látszik ebbõl nem csinálnak nagy ügyet. Vagy csak a lány nem csinál? Annyi biztos, semmi mesterkélt mozdulat vagy rezdülés nem utalt arra, hogy emögött szándékosság lapul.*

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Sokszor aludtam már a földön, nincs vele semmi bajom.... s szerintem neked sem ártana, ha az ágyon pihennél... De Te tudod...

A külvilágról teljesen megfeledkezve figyeli a lányt....

<Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum,
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum,
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum...>

Hajtogatja egyre magában... s ahogy majdhogynem megpillantja fenekének vonalait kétségbeesetten fordít hátat a lánynak, s dõl le fekhelyére....

<Uram, ne hagyj el engem... erõsíts meg hitemben, most mikor legnagyobb szükségem van Rád.... In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti.>

- Azt hiszem jobb lesz ha én most alszom... reggel dolgom lesz, de mint mondtam, szeretném a delelõig pihennél....
- Jó éjt...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Hogy az Úr keze volt-e benne, vagy sem, nem tudni, de Letizia a lábmosás után még neszezett kicsit, elfújta a gyertyát, megint neszezés, s végül csend. Lefeküdt. Az a kevés alkohol, amit illembõl meg kellett innia Connak mélg ereiben volt, épp ezért, akaratlanul is kevés buja gondolatkép keringett a fejében, mintegy az imák között! Ezt a csúfságot!
Majd a lány egyenletes lélegzése õt is lehiggasztotta. Elaludt, akkor így nincs több kísértõ mozzanat Conra nézve.
De hogy hang akadt, az biztos: a szomszéd szobában nyikorogni kezdett egy ágy, s a falon sóhajok, nyögések hallatszódtak át, félreérthetetlen jelét adva, hogy ketten most a testi örömök oltárán áldoznak nagy buzgalommal...Letizia szuszogása maradt nyugodt, õ nem kelt fel rá, ám most meg az álom röppent ki a férfi szemébõl! S az elõbb olyan szépen elûzött képecskék most visszatértek... Gonoszul...Hol horgolt nyakdíszû, fehér géz anyagú hálóingben tûnt fel lelki szemei elõtt Letizia, kifésült hajjal, amint vízcseppes falevelek között, nedves fülön sétál nevetve, s lassan a fáról a cseppek a hálóingre esnek, ami rátapad a lány testére...Ó, hogy a hét angyal rúgja meg a fantáziát!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Nyitott szemmel feküdt a földön... nem bírt aludni, ezt csak tetõzték a szomszédban zajló események... Néha lopva a lány felé pillantott, s gyönyörködött a látványban, ahogy a kék hold sejtelmes fénye megvilágította, s szinte selyemként takarta be...

Elhesegette a képzelt képeket... nem most van itt az ideje... egyszer talán, de most biztosan nem...

...

Lassan hajnalodott.... s egy szemhunyást sem aludt... furcsa mód mégsem volt kimerült... lehet az alkohol hatása? Ki tudja.... Óvatosan szedelõzködni kezdett, s felöltözött. Láncingjét a széken hagyta, de fegyverét oldalára kötötte... egy egyszerû fehér inget öltött magára, szent medálját ez alá rejtette.... S kiosont a szobából...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

reggelre az este már csak egy rém?álomnak tûnt. Letizia egy mormogást hallatott, valami helyeslõféle felhanggal és a másik oldalára fordult.
A fogadó fura mód nem votl csatatér. Szemét, italfolt sehol, se ételmaradék rakáson. csak egy seprûnyelet markoló elcsúszott kendõjû lány aludt az egyik asztalra dõlve. Egy kövérkés, szeplõs fiú hajolgatva keresett valamit a padlón.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Szép jó reggelt! - köszönti a fiút halkabban, hogy a leány hadd aludhasson,s közelebb megy hozzá...
- Lenne egy kérésem és egy kérdésem... Elõször is a kérés, a szobámban fekszik a húgom, még alszik, s ha felkel vigyetek fel neki reggelit. Friss cipó, köpült vaj, rántotta, sült ropogós szalonna és ezek mellé egy kancsó teát, s ha kérne valami a távollétemben azt nyugodtan az én kontómra teljesítsétek.

- A kérdés pedig: hol találok a városban egy szabót, akinek vannak jó minõségû, divatos, szép ruhái?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Jó reggelt uram!-emelkedett fela fiú-Minden úgy lesz, ahogy kérte. Ami a ruhát illeti, az attól függ, menyire nehéz hozzá az erszénye. Mert tudok én olyat is, ahova az urak járnak, de olyat is, ahova a kenyérhajrágók...Hopp, a bal csizmájánál vagy egy fülbevaló, ezt kerestem, arrébb állna picit?-csillant fel a szeme.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- A legközelebbi ahova urak járnak... -mosolyog Csak a legjobbat veheti egy báty a húgának.

Mikor észreveszi, hogy megcsillan a fülbevaló a sarka mellett, lenyúl érte, s felveszi... nézegeti, majd a kissrácnak nyújtja.
- Ki hagyta el?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-A nõvéremé-*sóhajtott*-Kitáncolta magát, mert hát az elhegyzése az azért az eljegyzése, aztán meg szór mindent szanaszét!
Kis fülbevaló volt, nem nemesfém darab, de kedves azzal a kis virágdísszel, amit formázott.
-Csak azt nem tudom, hogy most hol van...A szobájában nem találtam...
A fogadós érkezett, kicsit alvatlan szemekkel.
-Jó reggelt, uram. Antonio, meglett? na végre. Felviszem neki.
-Ööö...nincs a szobájában...-húzta nyaka közé a fejét a fiú. A fogadós meglepõdött.
-Nincs...? Akkor...?...
Elvörösödött.
-Ha a võlegénye mellett találom, elfenekelem! A nászéjszaka nem most van!
Connak kezd összeállni a kép...Mintha a szomszédos szoba, ami elalvását zavarta, pont az apa gyanúját erõsítené. A fiú kifelé kezdett araszolni:
-Elkisérem az urat egy szabóhoz, apámuram maga csak tegye amit egy apának kell! -*folytott hangon szól Conhoz:*-menjünk kérem, nem akarok itt lenni, amikor tajtékzik!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Jó reggelt - köszönti a fogadóst, az elõbbi kis közjátékot hallgatva úgy dönt, hogy jobb ha így kora reggel inkább jobb kedvre deríti, mert ha így kapja el a lányát abból lesz aztán "ne mulass"...
- Várj kérlek. szól a fiúnak, majd bizalmasan az apjához fordul.

-Uram, engedje meg, hogy húgom nevében is megköszönjem a tegnap estét. Rég nem éreztük ilyen jól magunkat, s a ház szakácsát, is dícséret illeti. - mostmár halkabban beszél, hogy csak a fogadós hallja...
A szállásunkkal kapcsolatban, lehetséges volna, hogy hosszabb idõre foglaljuk le a szobát? S szeretnénk kilétünket rejtve tartani... amennyiben ez is megoldható lenne, vadászni jöttem Berrana-rodába. Nem hiányoznak a kíváncsi szemek.

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A fiú megtorpan, fogát szívva várja, mi következik. A fogadóst nagy felmehetnékjében állította meg Con. Aztán mikor meghallja, mirõl van szó, pislog, majd komoly ábrázatot ölt:
-Bízhat abban, hogy nem jár el itt senki szája s nem zaklatják majd sem önt, sem húgát amíg itt lesznek. S igazán szükséges a vadászat, mióta Gorvikból menekültek jönnek a háború miatt, sose lehet tudni, melyik csoroszlya banya! Úgy, úgy! Én nem bízom ezekben a senkiháziakba! Ki is fogom írni, hogy gorvikiakat nem szolgálunk ki!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönöm a segítségét, jó szolgálatot tesz az egyháznak, s ezért nem marad jutalmazás nélkül. S ne felejtse, "Amilyen a hangulatod reggel, olyan lesz az egész nap" biccent felé, majd a fiú után siet...

- Most már indulhatunk, s talán a nõvéred sem részesül olyan nagy büntetésben - rákacsint. Vezess, és siessünk. Szeretnék visszaérni mielõtt Letizia felébred

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A fiúnak nem kell kétszer mondani.
A reggel a koránkelõké, inasoké, józanodóké és a macskáké! ha hatot nem látott belõlük Con, akkor egyet sem. A piac irányába sokan mozogtak. Az árusok is meg az urak inasai is tudták, ki korán kel, aranyat lel. vagy ha azt nem is, bevételt.
A piac szélét érintették, de a reggel ellenére is nem egy városõr posztolt ott. A tolvaj nem alszik
Hátuk mögött maradt a nyüzsgés. Szeles idõ volt, lobogtak a ruhák, hajak s zászlócskák. Aztán egy szélvédettebb, tág utcában a fiúlelassított.
-Nos, uram, az utca elején vanak a drága szabók, s minél messzibb teccik menni, annál jobban esik az ár. Mivel jóféle helyet keres, talán benézhet Kékvéghez. Nagyon szép anyagai vannak, de lassan dolgozik, kész ruhát nem árusít, azt rendelésre varr. De akkor meseszép munka kerül ki a keze alól! Ha kész ruha kéne, akkor ott van Kalcedona, vagy ahogy mi hívjuk, a háta mögött, Rövidke. Õ nem hazánkbélinek született, de áttért hitünkre és példás mód buzgólkodik nem csak a temlomban, de a mûhelyében is! Amint látom, nyitva van már egy ideje, mert a varrólánya ásít-mutat is az egyik üzlet elé, ahol egy bordó szoknyás, kötényes, barna mellényes leány, haját fõkötõ alá rejtve nyújtózott, majd elõvett egy almát és rágcsálni kezdte. Talán reggelizik.
-De ott van arrébb Toto, ott, ahol az a nagy vas olló lengedez a szélben, mintha bakó cégére lenne, viccelik is néha miatta, milyen komor az, pedig maga a bolt nem hasonló hozzá. Toto bõbeszédû, zizeg az ember körül, mint a légy, sokan pénzsóvárnak tartják. Azt nem tudom, úgy van-e, de hogy õ sem ma kezdte a szabósságot, arra a fejemet teszem!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Jókedvûen lépdelt a fiú mellett, s nézte a kialakuló nyüsgést, de eközben éberen figyelt minden kis apróságra. Végighallgatja a fiú mondandóját... majd hallgat egy darabon.

- Akkor nézzünk be elõször Toto mûhelyébe, s ha nem találunk ott megfelelõ holmit, akkor irány a Kalcedona.

Azzal a nagy vas ollót megcélozva halad az üzlet felé. Határozott modulattal nyit be az üzlet ajtaján, s az ajtó sarka megüti a lelógó kis csengettyût, jelezve vásárló érkezett.

- Jó reggelt az Úrnak... Domvik kegyelmébõl... [i]- köszön a megjelenõ szabónak.
- Úgy hallottam, hogy gyönyörû varrott ruhái vannak... tudna mutatni párat közölük?
- Húgomnak lenne ajándékba... a pontos méreteit sajnos nem tudom... szabadkozik, de nagyából kézzel megmutatja //Emlékfelidézés 1 Pszipont //, hogy mell, derék, csípõ tájékon mekkora kellhetne... Tudna segíteni?

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Ahogy betette az egyik lábát Con Totohoz, egy inas, sasorrú férfi, élénk fekete szemekkel s kis borostával -az az ápolt fajta borosta, ami sármot ad a férfinak, nem az ittas elhanyagolt- elõtte termedt. Szép sötétkék bársonymellény, élére vasalt ropogós vajszínû ing, fekete nadrág, újnak tûnõ bõr öv, meg még egy öv, a fegyvernek, mert tõre van, gondosan fésült sötét hosszú(!) haj, kreol bõr, igazi észak-shadoni férfi jelentette Totót. Olyan 40es lehetett, de a jófazonúból. Ujjai hoszúak voltak és finomak, bal kezének hüvelykujján ezüst gyûrû díszlett valami zöld féldrágakõvel foglalatában. Körme illõ hosszra nyírva, tisztán díyszelegtek ujjai végén.
-Jó reggelt önnek is, a szentek hozták, de különösen Szent Dominik, a szabók védõszentje!
S máris felmérte Con alkatát, minta a jövendõbeli vevõvel állna szemben egyenest. A fiúra is sandított, de sok figyelmet nem szentelt neki.
-Ha így hallotta, jól hallotta! -*hát még mikor meghallotta, nem Connak, hanem hölgynek kell ruha, akkor csapta össze a tenyerét.*-A legjobb helyre jött! Múlt héten készült el a legújabb kollekcióm, direkt fiatal leányoknak s direkt az új tavasz égisze alatt! Most a zöld arannyal lesza divat, bár más azt állítja a lila arannyal. Majd elválik, úgyis az úri dámák diktálják a divatot, én alázatos szolgájuk vagyok s alkalmazkodom fennséges izlésükhöz!
Kicsit féloldalasan állt, hogy Con szemügyre vehesse üzletét: szemben széles nehéz fájú sötét asztal, jó nagy lappal. Rajta olló, cérnák spulniban és tû, tûpárnába tûzve. Az üzlet mennyezete sötét fájú fakazettás, csinos rózsaintarziával. A padló ahogy kell, fénytelen kõvel kirakva. S két oldalt felakasztva ruhák sora, néhol kis csokor illatosító szárított virágokból. Két modell fababára volt húzva. Egy férfi és egy nõi öltözet, a kettõ akár illett is egymáshoz.
-Szabad tudnom, a húga mennyi idõs? Sudár, vagy telt? Haja színe olyan, mint abúõzamezõ, vagy fekete, mint a holló tolla? S a szemei? Vakító kék, vagy meleg barna? Ez mind igen fontos, ahhoz, hogy a legmegfelelõbb, leginkább reá illõ ruhát eltaláljuk!