Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Fogalma sincs arról, milyen veszélybe keverte azt a lányt!-hallatszott még a fiatalember sopánkodása s elkocsizott.
A fõpap Con felé fordult s kezével helyet mutatott maga elõtt.
-Foglaljon helyet, mendraiosz. Itt nyíltan beszélhetünk. Örülök, hogy eljött. Gergio tájékoztatta önt a helyzet súlyosságáról? Mármint hogy mennyire fontos a hallgatás és a titoktartás, no meg az óvatosság, igaz hit.
Megvárta Con válaszát, aztán töltött egy kis bort neki.
-Nem kerülgetem a forró kását. Sajnos a boszorkányszekta, amit ön is keres, kissé magasra próbál törni. S a bált választotta lépésük alkalmának. Egyik befolyásos pap társunkat akarják megrontani egyik lányukkal. Összeismerkedtetni õket, szeretõnek bejuttatni a nõszemélyt, aki aztán elveszi a férfiú józan eszét, s közben kémkedik...csúnyán hangzik, nem igaz? De a tényt nem tagadhatjuk, hogy néha a legszentebb felkentek is megbotolhatnak egy szépséges virégszál miatt...Addig nem is lenne baj, ha az a virágszál ártatlan s késõbb feleséggé válik, de most...Most nem ez kerülget.
A belsõ inkvizíció egy tagja hívta fel erre a szervezkedésre a figyelmet. S hogy Augustino Tassi ingatag vidékre tévedett. Attól tartok, a lány, Ra-Ra, akit választott, nem elég makulátlan. Mondhatni nem jelenthetõ ki teljes biztonsággal, hogy nincs kapcsolata a Fekete Jáspissal. Ezt pedig rossz hír. Nem biztos, hogy Tassi már a miénk, bár õ még nem tud róla. Kell egy független, tiszta szem nekünk a bálba. Én magára és a lányra gondoltam.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Némán követi a Főpapot, s miután amaz leült maga is helyet foglal. Látszik rajta, hogy ideges, nem tudja mire számíthat. Mély lélegzetet vesz, kissé előrébb hajol, hogy erősebb legyen a diszkréció, és belekezd a mondandójába.*

- Köszönöm Uram a megtisztelést, de azt hiszem tudnak kilétemről. Miután a parkban beszéltem önnel éreztem, hogy követnek, s mikor elkaptam a ficót kiderült, hogy Tassi az. Tud a beszélgetésünkről, biztosan gyanítanak valamit, s ha Tassi tényleg az ellenség kezére került a bál túlságosan veszélyes kísérőm számára. Bátorkodom javasolni valami új terv előkészítését, mert már nincs velünk a meglepetés ereje.

*Hosszan hallgat, várja a főpap reakcióját*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak


A főpap, Domenico elmereng a hallottakon.
-Nem, nem hiszem hogy tudja mért hívattalak. de van összekötője. Ennek pedig utána járok. Kifigyeltette, hogy jár valaki nálam s mikor távozik. Járt valaki a fogadóban, ahol megszállt, fiam? Ugye nem fog nehézségbe ütközni a lány elhozatala, aki magával van? Mi is észleltünk mozgolódást, nem tartom lehetetlennek, hogy a társnője életére is törhetnek...Róla tassi nem tudhat, csak magáról, s hogy nálam járt meg hogy hol szállt meg. Nyugalom, fiatal mendraiosz, Domvik az igazakkal van. Éhes? Kér valamit még inni?
-Nos, abban egyeztünk meg, hogy a lányt felkészíttetem, hogy mire eljön a bál, szalonképes legyen. Tánccal ön hogy áll? A feladat az, megtudni, melyik egyházi személyt akarják megkörnyékezni a Jáspisos banyák. Vagy személyeket. Hisz sose lehet tudni, hányra vetik ki hálójukat...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Atyám, bocsásson meg, de túl sok megmagyarázhatatlanul különös dolog történt az elmúlt néhány napban, s miután elkaptam Tassit nem bízhattam senkiben. Egy furcsa fickó kérdezősködött utánam, s a lány után a fogadóban. Mivel a két találkozó egybeesett (az enyém önnel, és a kocsi érkezése Letiziáért), nem tudtam megbizonyosodni arról, hogy jó kocsiba száll-e be, és nem az ellenség kezére kerül. Ezért meghagytam Letiziának, hogy semmiképp se hagyja el a szobánkat, s a fogadós is biztosított segítségéről.
- De azt legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy meg akarják ölni! Köszönöm, sem éhes sem szomjas nem vagyok, s kérem hunnyon szemet tiszteletlenségem felett, de felelősséggel tartozom azért a lányért, Kérem engedjen távozni, hogy magam hozzam el!

*Ahogy utolsó sorait mondja térdre ereszkedik a főpap előtt...*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Hm, megfigyelő. Fiam, aki fiatalember idekísért, már úton van. Fél óra, míg a városba érnél, akár lovon, akár szekéren is mennél. Bízz benne, ért az ilyen ügyekhez.
Lehunyta szemeit a pap, majd mikor kinyitotta, Conra nézett:
-Megérkezett. A lány biztonságban.Bár az igaz, hogy csak egyházi felszólításra volt hajlandó beengedni őt. Okos lány. Most is menni akarsz még? És ami még fontosabb: készen állsz a feladatra, ami rád vár?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Megnyugvás tölti el tekintetét, nagyot sóhajt, látszik hogy megkönnyebbült.... amikor hallotta, hogy Leti csak egyházi felszólításra nyitott ajtót akaratlanul is somolygott.*

- Köszönöm a megnyugtatást, természetesen bízom az embereiben. Ebben az esetben maradnék. Őt is ide hozzák?

- Természetesen készen állok, életemmel Domvikot s Egyházunkat szolgálom.... rendelkezzen velem.

*Szemeiben tűz izzik... a düh, amiért Kedvese élete veszélyben forog*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Nem, a lányt az öcsém birtokára fogják vinni, ahol már várja a hölgy, aki majd kitanítja. Fiam, a bálig nem találkozhat vele. Veszélyes és kockázatos lenne odavezetnie azokat, akik önt figyelik. Ugye ezt megérti.
Egy inas süteményt hozott, kis korongok, közepükön lekváral. A főpap nyugodtan vett belőle.
-Egyen, ne mondja senki, hogy rossz vendéglátó vagyok.
-Nos, a java a megfigyelés eredményességével következik. El kell fogni azt a nőt, vagy nőszemélyeket, akik ilyen aljas eszközökkel akarnak beférkőzni az egyház soraiba és ott zavart kelteni. és ha Tassi nem kap a fehjéhez, akkor sajnos vele is számolnunk kell. Igen rossz fényt vetne az egyházra, ha két boszorkényvadász egymásnak esne. Elindulna a szóbeszéd a széthúzásról, vagy hogy valami nincs rendben. Ezt nem engedhetjük meg, s azt sem, hogy megrendüljön a népnek az egyházba vetett bizalma. Így igen körülményesen és diszkréten kell eljárni. Képes lesz rá? Erősnek kell lennie. Tassi nem tudjuk mennyire veszett el. Ha bűbáj alatt áll, nem ura önmagának. Meg kell erről bizonyosodni. Ha pedig csak szimpla versengés vezeti, le kell állítani. Nagy bajt csinálhat most ezzel.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Természetesen megértem Uram, és elfogadom. Ellenben úgy hiszem tánc terén nekem is lenne mit fejlődnöm, sajnos eddig nem volt időm eme fajta szórakozásra. Így elfogadnám a felajánlott segítséget.

- Bízhat a diszkréciómban, igyekszem a lehető legnagyobb gondossággal kezelni az ügyet, s lehetőleg minél kisebb feltűnés nélkül.
- Uram, szükség esetén fohászkodhatom Istenünk kegyéért?

*Elfogadja a felkínált süteményt, s lassan rágcsálni kezd...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Az éjszakát töltse itt. Tánctanárt könnyű keresni, bízza rám, elintézem. Az ön helyében, fiam, elhozatnám a holmiját a fogadóból, ide. Önnek ez a hely biztonságos, de a lánynak már nem lett volna annyira.
Kopogás, zsíros fekete hajú, sápadt arcú, vékony, kicsit koszos ruhájú férfi érkezik. Magas, arca viszont értelemről tanúskodik.
-Igen, Cludo?
-Egy lovas próbált a birtok közelébe férkőzni, uram. Ártalmatlanná tettük. Szeretné hogy kihalgassuk?
-Szeretném, de maradjon életben, nem vagyunk parton túli eretnekek, akiknek az emberélet nem számít.
A Cludonak nevezett férfi egy utolsó pillantást vetett Conra és hátrálva távozott.
-Ő az én megfigyelőm. Nagyon hatékony ember s lojalitása többször volt megméretve s mindig kiállt mellettünk. Kissé igénytelen magával szemben, de ha megbízzuk valamivel, abban felettébb ügyes.Civil, de igen értelmes civil.
A főpap is rágcsált kicsit, majd hümmögött.
-Segítséget kérni mindig lehet, de jól válassza meg az alkalmat. Egyelőre ennyit szerettem volna tudatni önnel. Naponta kap majd híreket arról, hogyan halad a lány a tanulással és megkapja a tánctanárját. Van valami kérdése? Csak bátran tegye fel.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönöm Uram, holnap reggel visszamegyek a városba, és elhozok mindent mi szükséges lehet.

*Cludo érkezését kíváncsian figyelte, és némán hallgatta a beszélgetést, mikor a párbeszéd befejeződött....*

- Uram, részt vehetnék a kihallgatáson? Magam is elég jó értek a vallatáshoz, szükség esetén segíthetek....
Jelenleg nincs több kérdésem, de amint felvetődik valami megkeresem.

*Vár, hogy mit válaszol a Főpap, s ha beleegyezik Cludo után megy, hogy segítkezzen. Ellenkező esetben a szobájába...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Félreértett. Küldetek valakit, hogy hozza el a holmiját és törlessze a számláját. Ne lássák inkább önt. Hacsak nem álruhában tenné
Elgondolkozik a vallatáson, atán jóváhagyólag bólintott. Kis csengőt emelt fel az asztalról, megrázta. Inas jelent meg.
-Kísérje az urat Cludo után. ha végeztek, térjen nyugovóra, kevés nyugodt éjjele lesz, használja ki az időt-búcsúzik a főpap.
Az inas egy otthonos nappalin keresztülvégott, aztán az alagsorba vezette Cont. A tenger illata töltötte meg a levegőt, a vasrácsos ablakok is a tengerre néztek, a falak megmunkálása egyre durvább lett. Ezt már a villa alatti sziklába vájták. Aztán az inas megállt, meghajolt.
-Innen tovább nem vezethetem, uram. Jobbra a második ajtó.
A mondott helyen négyen tartózkodtak benn: egy jegyzetek felé hajoló fiatal férfi, ruházatából ítélve szerzetes, Cludo, aki utasításokat mond halkan egy forradásos fejú férfinak, aki bár nem bizalomgerjesztő ábrázatú, elég tiszteségesen vot felöltözve. Egy asztalon eszközöket rendezgetett. Kínzásra valókat...S a negyedik maga a fogoly volt. Szőke, elég jóképű ürge, ingujjra vetkeztetve, székhez közötve. Kábán pislogott, nem volt teljesen magánál. A világítás még sok is volt, nem a megszokott félhomály töltötte be a helyiséget.
Con érkezésére mindenki rá nézett, a foglyon kívül.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)


- Rendben, ismételten csak megköszönni tudom segítségét mint ahogy egész este csak ezt hajtogattam. Lekötelez Uram, nem szolgáltam ekkora megbecsülésre. *majd néma biccentéssel üdvözli a kihallgatásra feljogosító engedélyt, elköszön a főpaptól, és az inast követve az alagsorba megy...

Az ajtón belépve felméri a helyzetet, s int a bentlévőknek, hogy ne zavartassák magukat.*

- Magam is segíthetek a nyelvoldásban - *nézett végig a kikészített eszközökön, majd a kikötözött férfin* - Beszélt már?

*A férfihoz lép és felemeli a fejét, hogy láthassa az arcát*

//Pszi - Emlékfelidézés 1pp, Ismerős vhonnan?//

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Még nem, várjuk a kábítószer elmúlását. Így használhatatlan-magyarázta Cludo.
-Túl hatékony vagy néha-szólt reszelős hangján a férfi, aki a kínzóeszközökkel pepecselt. Cludo vállat vont és figyelte, mit művel Con a hapsival. Nem volt ismerős arc.
-Rémlik valahonnan?
A férfi negyed óra múlva már viszonylag jó állapotban volt. Nem mukkant, nézte hova került és kik veszik körül.
-Ah, Cludo. Téged ismerlek.
Cludo egyik szemöldöke felszaladt.
-Ez nem kölcsönös.
-Milyen kár-sóhajtott a szőke férfi.
-Tudni szeretnénk pár dolgot, azt is tudod mit.
-Hogy ki küldött és miért.
-A miért világos. Leskelődni. A ki érdekesebb s ha van pár mért, akkor az is kiderül a kivel együtt.
-Hosszú esténk lesz fiúk-szösszent a szőke. Cludo vállat vont, neki mindegy volt, a kínzóra nézett. Azonnal a körömletépő csipeszhez nyúlt. Nem vacakol bemelegítéssel...
A szőke szeme rebbent, úgy látszik ő is finomabb kezdésre számított. A második körömnél már dőlt belőle a szó, meg vérzett is a keze rendesen. Con számára pár idegen név hangzott el, meg egy papé...pont azé, aki anno, a Glória kert bejáratánál várta...Cludo csücsörített a szájával.
-Vigyétek az invizítorhoz-aztán a szerzetestől átvette amit írt és elindult felfelé a lépcsőn.
-Látja, önnek az uját se kellett megmozdítania...-nézett Conra. Mehetett vele, ha akart.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Értem *a továbbiakban némán figyeli a "kihallgatást", egyedül az ismerős pap nevének említésekor rándul meg az arca*

- A fene se gondolta, hogy ennyire puhány alak... *elvigyorodik*
- Akkor azt hiszem inkább nyugovóra térek... jó éjszakát..

*Megkeresi a szobáját, és nyugovóra tér... hosszú lesz a holnap*

<Istenem... mibe keveredtem.... szegény Leti, kérlek óvd meg őt.> *nagyot sóhajt, és álomra hajtja a fejét*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Forgolódva aludt. Sok nyugtalan dolog történt és az egyház újabb rétegébe nyert betekintést. vagy a felszínt súrolta? Már ez is elég.
Reggel finom kopogásra kelt Con. Az inas volt az. Elhúzta a függönyt, s mivel előző este Con szinte dőlt az ágyba, nappali fénynél szemügyre vehette szobáját: a tengerre néz, egy egyszemélyes régi, nehéz fából készített ágyban aludt, minek sötét fája kicsit komor hangulatot teremt. Szép fehér huzatú párna és takaró, kis asztal terítővel, gyertyacsonkkal mécsesben, fapohárban víz, szőnyeg a padlón, minden tiszta és egyszerű. A sós illat beköltözik a szobába.
-Óhajtja hogy felszolgáljam a reggelit, uram? Utána tájékoztatom, mit hagyott meg Dominik úr önnek mára.