Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Berrana roda városa, az utcán, nyár, kora délután

A lány megtorpant, forgatta szemeit, mondott valami olyat hogy puttana, aztán számolt háromig és makogni kezdett közös nyelven.
-Figyel! Én Desdemona. Te? Te van Carlos nem pofa befog és kinyit-csettintett nyelvével, látszik, nem ezt akarta mondani de kínlódik még kicsit. Mulatságosan hat a kínlódása.
-Khm! Te Carlos. Te megy Desdemona, én és Desdemona helyez anyjuk. Nem beszél, csinál ez-s bólogat.
-És ez-s szélesen elmosolyodik.
-Ha Carlos jó és nem talál baj, Desdemona csinál jó.
Majd újra szaporázza lépteit és vonszolja magával a fiatalembert. Közben Desdemona szemügyre veszi kifogottja fizimiskáját, hümmög, bólogat a lantra nézve futólag elvigyorodik.
Desdemona cselédnek látszik. A ruhája is ezt igazolja. Bár most nem visel főkötőt, tiszta blúza, s szoknyája felett sötétbarna köténye azt mutatja, közepes módú helyen szolgálhat,. de mi a fenét akar Erlontól? Mért nevezte el Carlosnak és mért viszi az anyjához?!
Rgymásnak torlódott házakhoz érkeznek. A lányhoz hasonló sorú emberek lakják, tehét annyira nem lepukkant jörnyék, de nem is ez a nemesi negyed!
Kék ablaktéblás házacska előtt Desdemona megáll. Végigsimít ruháján, elgyakorol egy bájvigyort, majd szúrósan Erlonra néz:
-Mosoly, igen, Carlos és csitt! Mamma öreg! Ha csinál kérdés, csak beszél igen!
Aztán benyitott. Konyha foglalta el a kétszintes házikó alsó részét. Két öregasszony tisztított éppen vörösrépát, köszöntek a lánynak, ismerhették, ő visszaköszönt. Félhomály uralkodott a konyhában de az étel már készült. Kérdezett valamit, a nénik felfelé mutiogattak a falépcsőn, a lány bólintott, intett Erlonnak s húzta is magával felfelé. A nők összefigyorogtak fogatlanul. Alacsony volt a mennyezet, ügyelni kellett a fejre!
Nyikorgott, recsegett a sok fa fok, felérve három elfüggönyzött ajtó közül Desdemona a szemben lévőt választotta. Mély levegőt vett, izgult. Aztán ujjait az Erlonba(!) kulcsolta, mintha a férfi a párja lenne és félretolta szabad kezével a függönyt.
Odabenn kis ágy, hímzések szanaszét, cirmos macska az ágy végében, nyitott ablak, ami mikusznyi kertre nézett ki meg egy nagy falra, s egy idős shadoni nő fekete fejkendőben. Felnézett és összecsapta a kezét. Pergő nyelvű beszéd s örvendezés kezdődött el s úgy nézett a két fiatalra a néni, mintha egy pár lennének! Mibe vitte őt bele ez a lány?
A néni áradozott, s amikor kérdezett valamit, a lány megbökte Erlont s szemei villogtak, erőltetetn mosolygott és hol az igent formálta shadoniul ajka, hol biccentett hogy most bólintani kell.
A néni marasztalta volna őket, de a lány valamire hivatkozva elbúcsúzott a Mammától s hogy megnyugtassa a nénit, csókot adott a gyönyörködő öregasszony szeme láttára Erlonnak aztán elhagyták a házat. A sarokig tartotta is a látszatot, majd azt is elhagyva desdemona gugolva lerogyott, megtörölte homlokát és kifújta magát. Pár zaftos, megkönnyebbült káromkodás hagyta el a száját és felnézett "Carlosra":
-Jó, jó...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi nyugodtan „tűri” a vele történő bonyolult eseménysorozatot. Látja, hogy valami nincs rendben. Valószínűleg a lány valami szokásjog végett, talán mert elveszthette szüzességét be kell, hogy mutassa újdonsült párját anyjának. Alig ért meg valamit az idegen hangzatú szavakból, de a Carlos „lejön” neki. Ez a jelenlegi „bemutatkozó” neve. Mosolyogva bólint a zöldséget pucoló nőknek, majd vidáman követi a lépcsőn felfele a lányt. Látván annak izgulását rá kacsint, s egy biztató mosolyt is elejt.*

<… Na te kis nőszemély! Legyen egy jó napod! Erlon bácsi segít rajtad, de remélem nem fog az egész család Shadonon végigkergetni, ha megtudják véletlenül, hogy még sem én vagyok az a nagy Carlos!? Mondjuk kit érdekel!? Egyszer élünk, hát élvezzük! Meg hát egy ilyen hosszú hajóút után kíváncsi leszek, mi lesz az a nagy jutalom, amiben részesítesz, ha bólintok egyet!…>

* Belépve az idős nő szobájába kutatón végigméri a hölgyet, majd bólint, miután Desdemona megkéri rá, s mosolyogva követi a lányt az épületet elhagyva. Mikor a hölgyemény legugól, ő is mellé ereszkedik. Leveszi hátáról zsákját, s előhalássza kulacsát. Letekeri záró fedelét, kortyol egyet az édes vörösből, majd a lányka felé nyújtja.*

- Kérsz? * Néz kérdőn, fürkésző tekintettel Desdemonára, egy kis mosolyt csalva arcára. Kacsint egyet, s folytatja.* Az én nevem Erlon! Ha, jól sejtem én vagyok az állítólagos barátod, hős szerelmed! Ne izgulj! Nem akarok élni eme fennkölt „szerep” minden „előnyével”! Igyál egyet, s sétáljunk el valami nyugodt helyre, ahol eltudod mesélni, hogy mibe is kevertél, keveredtél bele!

<… Hát nehéz eset lesz! Úgy látom a lány „kissé” ki van készülve! Na, de egy „megértő társaság” csodákat tud művelni a hölgyek lelkével, s remélem még a mai nap folyamán puha shadoni bőrőcskéjét ajkaim közt tudhatom! …>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Berrana roda városa, nyár, délelőtt

Kért bizony inni! Jól meghúzta, jólesően sóhajtott és visszaadta. Nem votl annyira magába zuhanva, csak az idegességet most fújta ki.
-Jól beszél Erlon, jól. Mamma mindig akar tud! Áh! Én mond nem jó. De mamma akar lát! Most lát-nevetett s legyintett egy nagyot.
Felállt, megigazította lábát szandáljában nyújtózott is majd intett a férfinak.
Cselédek által látogatott ivóba vitte őt. Itt csavargó nicns, de házaknál szolgáló inas meg szobalány annál inkább! Van aki munka előtt alapozik itt de olyan is aki munka után van s jólesően kortyolgat s cseveg baréátaival. A korosztály inkább fiatal, egyedül egy idősebb. ráncos arcú inast látni.
Desdemona itt is ismerős: három legény integet neki, fülig érő mosollyal int nekik vissza, s oda viszi Erlont.
Leülve rögtön bemutatja ismerőseinekki van vele, az egyik megcsapkodja Erlon vállát:
-Ravasz nőci, mi?-szólal meg tisztább közös nyelven az egyik szöszke srác.
-Majd fordítok ha kell, Desi nem nagy ész!-nevet s Desi felé kap hogy taslit adjon neki félkomolyan, de a srác hátrahajol előle.
-Anton vagyok, üdv közöttünk! Kérsz valamit? Mi mind egy helyen szolgálunk!-magyarázza, Desi pedig bólogat.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd elteszi kulacsát, majd a lány után ered. Midőn betérnek a fogadóba bólintással kösönti a bent lévőket. Helyet foglal a felkínált széken. Előtte azonban leteszi hátizsákját lába mellé, majd leül, s lantját nekitámasztja combjának. Érdeklődve, s enyhe mosollyal néz végig a „díszes” társaságon. Anton szavain ő maga is elmosolyodik, majd érdeklődve figyeli a kis közjátékot. Miután „elcsendesednek” a kedélyek *

- Üdvözöllek titeket! Erlon Arts vagyok Erigow gyönyörűséges városából! Látom felétek is zajlik az élet! * Csal mosolyt arcára, majd folytatja.* Természetesen! Úgy, hallom felétek nagyon finom, s testes vöröset terem a fekete föld! Így, hát ha már megkérdezted egy kupa bort, a vörösebbikből elfogadnék. *Könyököl az asztalra, majd átmegy kérdezősködésbe, közben rá, rá pillantva Desdemonára.* Sejtem, miért volt eme színpadias előadás a hölgyemény édesanyjánál, de azért jó lenne, ha már egyszer belekevert a hölgy, hogy pontosabban megismerhessem eme cselekedetnek az okát!? Anton, lefordítanád számomra, mi is volt ez?! Nem tudom, mik felétek a szokások. Jó lenne minél hamarabb tisztában lennem velük, ha ép bőrrel akarok nálatok, gyönyörűséges országotokban tölteni pár napot!?. *Tekint a szőke srácra, hátradől székén, majd megnyerő mosolyt ereszt el az esetlegesen a fogadóban lévő más hölgyemények felé is. *

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Berrana roda városa, cselédkocsma, nyár, dél körül

-Hogy zajlik, az nem kérdéses! Tudunk mi élni!-vigyorog Anton.
-Nos, a bor itt lehet hogy a te kényes ízlésednek kicsit vizezett lesz de mint látod ide urak nem jönnek így a minőség se olyaféle-magyarázza a srác de kap a vörösből mindenki, nem csak Erlon.
Közben Anton faggatja desit, aki lefáradt fejjel eldarélja a lényeget, Anton csak kuncog.
-Desi anyja már hónapok óta szekálja Desit, mikor lesz már udvarlója. Desi megunta s beadta az öregnek, hogy igen, van neki, Carlos a neve csak nagyon elfoglalt. csakhogy a néni már nem érte be azzal hogy Desi csak mesél arról as fiatalemberről, így ma munkába állás előtt Desi vakmerő tette szánta el magát, miszerint bem,utat valakit carlosként az anyjának. Mi nem jöhettünk számításba, minket ismer a néni. De téged nem és elég megnyerő fizimiskád van, biztos bejött a csel!
Desi hozzátett még valamit, Anton azt is fordította:
-Sebaj, majd legközelebb kibőgi magát az anyjának hogy Carlos elhagyta. kegyes hazugság ez, nem szeretné ha az anyja aggódna amiatt hogy nem jegyezte még el senki a lányát.
-Eh, idő van! Én csak 17!-fogja meg a kupát Desi és belekortyol.
Anton nevet.
-Desinek akadnak széptevői, de kineveti őket.
Desi értette ezt, nyelvet öltött Antonra. Egy izzadt homlokú, idősebb, potrohosabb inas érkezik, barna kabátban, csatos cipőben, gallérja felgyűrődve.
Meglepődnek az asztalnál ülők lélekszakadt ábrázatán, leültetikk, kérdezgetik. Majd a fickó szeme megakad a lanton és megragadja Erlon karját, hadarni kezd valamit.
-Azt mondja, te kellesz neki. Hű, Erlon, ma mindenki téged akar, addig üsd a vasat amíg meleg!-csempész viccet Anton a szövegbe- az úréknál ma kora este lett volna egy kis összejövetel. Azaz most is lenne, de a dalnokuk berekedt akit leszerződtettek és most botrány van, keríteni kell egy újat. Téged akar betenni a helyére.
Desi felemli az egyik ujját, mond valamit komolyan.
-De elébb bizonyítsd be itt nekünk, hogy nem aprófa az, ami nálad van. (A)

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon figyelesen, Desdemonára rá, rá pillantva hallgatja a történetet, néha egy egy biztató mosolyt elejtve a lány felé. A vöröset megkapva belekortyol, s legyen annak bármilyen fancsali íze is megszólal.*

- Hmmm! Nem rossz ez! Kimondottan finom! Erionban sokkal rosszabbat tettek elém elit helyeken! * Dicséri a vidéket, s annak termését, majd kupáját enyhén meglögybölve figyeli a bor színét, közben Anton szavait figyelve. Miután Desdemona megszólal, a férfi felemeli tekintetét, s a lány szemeit kutatón szól ékes hangon.*

- Desdemona! Megtsztelve érzem magam, hogy az ön Carlosát alakíthattam! Ily szépséges hölgyeményt, s annak baját mindig, és minden helyzetben szívesen segítem! * Mosolyodik el kissé kacéran. Felkönyököl ismét az asztalra, majd folytatja. Persze előtte jót kortyolva az italból. *

- Hmmm… Csodálkozással tölt el, hogy egy ilyen szépséges hölgyeménynek nem akadt még egy talpra esett udvarlója sem!? * Majd ismét jót mosolyog a lány nyelvnyújtásán, mit Anton felé elejt. Mind erzek után érdeklődve tekint az újonnan érkezett illetőre, majd mikor az Anton fordítása szerint egy dalnokot keres, felcsillan a szeme.*

<… hmmm… Egyre jobban kedvelem ezt a helyet! Még ép, hogy megérkeztem, máris egy visszafogott szépségbe botlottam, most meg egy úriháznál kellene játszanom! Hmmm… Erlon! Édenkert!!!!!! Remélem akad azon a nagy ünnepéjen egy magányos dáma, kinek kedvére tehetek, s annak „hálájából” pár napig eltenghetek!?…>

* A feltett kérdésre sötét tekintettel néz Antonra, majd ölébe veszi hangszerét, lábát keresztbe teszi, hátradől a székén, de mielőtt belekezdene a megjegyzésre válaszol.*

- Barátocskám! Ez az „aprófa”, oly csodákra képes mire te életedben nem is gondolnál! Főleg, ha jó kezek keltik életre! *Baljával akkordot fog a bárd, jobb keze ujjait kicsit megtornáztatja, majd Desdemonára nézve belekezd egy hős szerelmes dalba, csendesen, fülbe mászó baritonján, a húrokat hosszabbra hagyott hüvelykujji körmével pengetve:*

Ez egy, szerelmes dal ami Neked szól!
Mindig gondolj rám, mielőtt elalszol
Mikor álomba ringat a képzelet,
Gondold, hogy két kezem fogja a két kezed

Mikor álomba ringat a képzelet,
Gondold, hogy két kezem fogja a két kezed

Ez egy, szerelmes dal ami Neked szól!
Mindig gondolj rám, mielőtt elalszol
Mikor álomba ringat a képzelet,
Gondold, hogy két kezem fogja a két kezed

Mikor álomba ringat a képzelet,
Gondold, hogy két kezem fogja a két kezed

/ Dj Chriss T. kicsit átírva /


* A rövid, de hangulatos dallam után még mindig Desdemónát nézve, elveszi jobbját a húrokról, majd a kupa után nyúl, s kiissza annak tartalmát. Visszateszi a kelyhet az asztalra, és az inasra tekint.*

- Megfelel a kényes ízlésének? * Kérdez rá a fickóra enyhén arrogánsan.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Berrana roda városa, cselédkocsma, nyár, délben

Desi állja Erlon lesdeléseit, somolyog, nem kihívó. A bor kicsit tényleg vizezett, de épp annyira hogy el lehessen viselni.
A dícsérő szavakra Anton kuncog:
-Elkezdted fűzni, mi? Érti ő!(A)
-Volt férfi, de mint uncsi!-legyintett Desi.
Anton tiltakozón felemelte kezeit amikor Erlon sértett büszkesége felhorgad:
-Bocsi, de Desi kéri hogy produkálj, én csak fordítok! A hírvivőt ne öld meg!
Meghallgatják a dalt, van aki sokatmondóan vigyorog Desire eg a bárdra, s jelen lévő egyéb lányok -szintén cselédek- közelebb húzódnak az astalhoz.
Egy pattanásos kölyök, aki desiék körébe tartozik, kurjant egyet.
-Na, Patti már örül, vonzod ide a tyúkokat és végre közelebbről is nézheti őket!(A)
A ragyás kölyök, aki a kamaszkor átkát viseli arcán, fülest kap egy begyes lánytól. Kinevetik. Desi vigyorog, aztán komolyan Erlonra néz, magyaráz valamit:
-Azt mondja-kezd bele Anton-ez mind szép és jó rakás cseléd közé, de vajon nemes urak füléhez valót is tudsz összehozni vagy csak zugivódalokat ismersz?
Hurrogják le Desit a kritika miatt a többiek. A potrohos fickó meg izzad és kapkodja fejét hogy mi van.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* a bárd élvezi a „közönségsikert”, majd jót nevet a pattanásos srác beszólásán, körbetekint a köréjük gyűlő fehércselédeken, majd Antonra kacsint.*

- Élvezd az életet újdonsült barátom! * Játszik pár akkordot. Egy bordalt, mely felhívás a csapos számára, hogy nem ártana valamit „teljesíteni”, ha már „fellendíti” az északi a forgalmat. A dal maga igen vidám hangvételű, s csaposokat „megmozgató”.*

Bort ide még, kocsmáros, hé!
Nem érdekel az ára.
A kupába töltsd, ne ám mellé!
Ünnepelünk máma.
Chei is az új hazába'
S Selmo Pyarronál
Tizenhárman setét Kránba'
S tizen Daumyrnál
Borral mondtak vígan áldást
Az égiek nevére,
Hozd hát most a bort rohanvást
Torkom láz-hevére

Ottlokir is, Ifin ura
Bár dülöngél a trónján,
Nincsen nap, hogy bárgyu-fura
Vigyor ne ülne arcán
Ö is bortól, nem egyébtől
Vigyorog a trónon
Hozzál hát a hegy levéből,
Amíg szépen mondom!
Nem köptem a lábod elé
És nem vágtalak hátba,
Ne pislogj az ajtó felé,
Bort tölts a kupámba!

Ne pislogj az ajtó felé,
Bort tölts a kupámba!

* A rigmusok után, közben reagál a neki szánt becsmérlő szavakra.*

- Anton! Mond meg ennek a bárgyú képű inasnak, hogy Erlon Artsnál jobb muzsikust keresve sem találna! Főleg, hogy ily sürgős a dolog! 3 ezüstben meg is számítom!* Mosolyodik el a bárd, de az izzadó komornyikra rá sem pislant! Desdemóna üzenetén elmosolyodik, s kurta választ ad.*

- Desi! A nemes is arra mulat mint ti, vagy más, azzal a különbséggel, hogy azt mind puccos ruhákban! Ugyan olyan részegek, vidámak, mint mi, s ugyan úgy élvezik a jó, az igazán jó dalt! * Kezd bele a dalocska refrénjébe.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, dél körül

A hatást elérte Erlon de hogy ezt mind ki fogja fizetni! Alig érkezett meg máris dínomdánom lett a kocsmában, fényes nappal. Az ital meg fogyott s jól odasűrűsödött a nép a fiatalok asztalához.
Nehezen marad abba a zsivaj a dal után, Desi viszont megérinti Erlon karját, füléhez hajol:
-Menni kell, nékem munka, te is jössz! Csinál pápá!
Aztán felállt és kifurakodott.
-Jöhetnél máskor is!-rikkant Anton, a shadoni véleményeket sajnos nem nagyon értette Erlon, pedig volt belőlük bőven, ám úgy fest nagy tetszést aratott s felkavarta az állóvizet
Mire Erlon kiér a kocsmából, Desi már türelmetlenül topog. Meglátva a férfit a maga nyelvén kárálni kezd, mondja és mondja lendületesen, Ki tudja milyen félkomoly szitkokat szór rá! de tény és való: a shadoni képes egyhuzamban folyamatosan káromkodni
A potrohos inas valahol beragadt a tömegbe mögöttük.
-Jönni, jönni! Úrnő neve donna Cecilia, Hiciano grófnő. Kedves lenni! Férj don Carlos -itt vigyorog, innen koppinthatta a nevet a maga számára- most elmegy, de van vendég! nem tesz baj! Értesz?
S Desi iparkodik, siet, míg egy magas, bordó falú háznál meg nem áll. Az utcafront felé magas fal nézett zárt vaskapuval, s kevés nagy méretű ablakkal, amiken vastag függönyök lógtak. A kapu két oldalán annak tövében kőből faragott pávák őrködtek, s két nagy cserépben törpefenyő süvegei zöldellettek. Desi megállt, káromkodott megint. Késve, kifulladva, beizzadt hónaljjal s vizes homlokkal befutott a köpcös inas is.
-te itt be. Én nem itt be, én cseléd-közölte Desi, aztán utoljára végignézett Erlonon, forgatta mulatságosan a szemeit s félmosollyal a cselédbejárót keresve magára hagyta a férfit.
Az inas közben már kopogtatott, magas, kefehajú, tetsőrnek beillő kapus nyitott ajtót s kritikusan végigmérte Erlont. Az izzadó onas akadozva darálta a magáét, akkorra már megenyhült a kapus és megszólította Erlont:
-Üdvözlök uram a Hiciano villában! Kérem jöjjön be, már nagyon várták magát. Sajnálatos eset ami történt, remélem a hirtelen támadt érdeklődést személye iránt nem találja sértőnek és tolakodónak! Hívok egy segítőt önnek, aki megmutatja, hol készülhet fel s hol öltözhet át. Ha fürdőt kíván venni, csak egy szavába kerül.
Aztán a kapu bezárult. Kellemes udvar fogadta Erlont. A ház -azaz a villa- az udvar köré épült. Az udvar rózsaszín kőlapokkal volt kirakva, s számos fácska, bokor tette hűsítővé, nagy, trombita virágot hozó cserjékkel egyetemben. Egy madárkalicka is zajongott egy pad mellett, rengetek apró, színes állatka repdesett benne.
Segéd alatt Erlon egy csupa szeplős, vörösesszőke fiút kapott, aki olyan 12 lehetett. Elegáns ruha, huncut szemek.
-Üdvözlöm uram! Maga ugrik be ma este? Donna Cecilia szerintem jobban jár magával mint azzal a vénemberrel-kezd bele és int hogy Erlon kövesse.
-Mi az ön neve? Én Nicol vagyok. Amíg itt lesz, én felelek magáért. Meg én szolgálom ki.
A ház cserepei vörösek voltak, néhol vadszőlő kezdett el felkúszni rá. No igen, vadszőlő: az bizony ott volt majd minden korláton, oszlopon, mert a foyosók nyitottak voltak az udvar felé és a csinos korlátokat beszőtte a duhaj növény. Elvarázsolt lugas benyomását keltette az egész villa udvara!
-Van kérdése? Tegye fel, nehogy blama legyen-vigyorgott a kölyök.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi széles mosollyal konstatálja a közönségsikert, majd Desdemona invitálására felkel székéről, vállára akasztja hátizsákját, megmarkolja lantja nyakát. Körbetekint a tömegen, s diadalittasan meghajol enyhén, a következő szavakat hozzáfűzve.*

- Még visszatérek barátim! Addig is jót ne halljak felőletek! * Majd a távozó lány után ered. Körbepillant, hátha látja az inast, de a lány szavait hallva, tudja, hogy ő is elvezeti az új alkalmi „munkaadójához”. Vidáman, fütyörészve hallgatja a lány szavait, az úrnővel és annak férjével kapcsolatban. *

- Hmmm…Nagyjából értelek. Bajt azt nem teszek! Ha csak nem siketeknek kell játszani! * Kacsint a lányra, majd a környéket figyelve követi a siető hölgyeményt. Midőn a kapunál megállnak, s beéri őket az inas. Mosolyogva nézi az izzadó embert, majd a távozó félben lévő Desdemóna után szól.*

- Remélem találkozunk még szépségem!. *Ezután figyelme az inasra korlátozódik. Megpillantva a „méregető” ajtónállót visszatér „úrias” fölénye. *

- Üdvözlöm! Nem tartom tolakodónak eme érdeklődést! Egy úriember ott segít, ahol tud! * Belép a csodálatos udvarra, tetszik, elkápráztatja mindaz, amit lát, de türtőzteti magát. Körbepillant, majd a szeplős fiút követi, de gondolatai már máson járnak.*

<… Na, Erlon! Légy résen! Itt megfoghatod az Istenek lábát! Mily gyönyörű, s rendezett kert. Fürdővel, étekkel, szállással várnak. Az úrnő férje pont most ment el itthonról. Micsoda szerencsés egybeesés!? Ez kell neked! Egy ilyen lehetőség ritkán adódik! Hát ennél jobb napja sem volt még senkinek. Először desdemóna, utána a vidám, jókedvű társaság a kocsmában, most meg egy férjét távol tudó dáma, kinek estélyén bemutatkozhatsz. Ezzel megalapozva a Shadonban elkövetkezendő jövődet! Lemerném fogadni, hogy Berrana- roda elitje részt vesz ezen az estélyen!? Ha jól alakítod a dolgokat Erl,s elkápráztatod őket, akkor jó pár ház, uradalom estélyein muzsikálhatsz még a közeljövőben!…>

* A fiúcska szavait hallván megszólal.*

- Először is! A nevem Erlon. Másodszor. Egy kis étek jól esne gyomromnak, mivel távol földről érkeztem, s megéheztem! Harmadszor. Evés után lefürdenék, az út porát lemosva. Negyedszer. Zsákomban lévő ruhám kellene kimosatni, hogy az estélyre megfelelő ruházatban vehessek részt! Ötödször. *Most már nem bírja tovább, s elmosolyodik saját, úrias hangvételén.* Ötödször. Mesélj már nekem donna Ceciliáról Nicol! * Mind e közben követi a fiút, amerre az vezeti.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, dél körül

Nicol vigyorog.
-Nagy frász az úr, azt már messziről kiszagoltam! Rántott galambcombi van olajbogyós salátával meg finom ropogósbarna cipóval, majd hozatok Leilával! Leila idős, szóval vele nem kell számolnia az úrnak!-vigyorog a fiú. Barna és krémszínű mozaikkal vot végig kirakva a folyosó padlója s olyan tiszta volt, hogy mezítláb is lehetett volna rajta járni.
A szobák, helyiségek ajtaka mind az udvarra nyitott folyosókra néztek, s finom kávébarna színben pompáztak fényes kilincseikkel. Minden oszlopra apró mozaikdarabokból egy-egy páva volt kirakva.
-A fürdőt csak bízza ide az úr, csupán annyit kell kérdeznem, milyen illatot szeret hogy olajban olyat hozassak? Finnyás az úrnő a szagokra! Leila a rohákat is elviszi, de ha kívánja, adhatunk mi is öltözetet!
Megáll egy nyugati fekvésű szobánál, kitárja ajtaját. Odabenn nyitott ablaktáblák, amik nyárfákra néznek, jobbra oszlopos kecses ágy, mályvaszín ágyneművel, a padlón kézileg szőtt, rusztikus, meleg színeket felvonultató puha szőnyeg, balkézre üres kandalló, párkányán két vázával, amiben fehér gerberák nyújtozkodtak. Az ágy bal oldalán komódok, jobb oldalán kis asztalka, kancsóval s fém serleggel, amin szintén páva teregette farktollait.
-A kancsóban nem víz van. A komódra Leila majd hoz lavórt és törülközőt. Ez egy vendégszoba, nem kell régi rokonok szellemeivel osztozkodnia-kuncog a srác.
-Ó, Leila néni nem beszél közös nyelven, régi vágású cseléd, de kenyérre kenhető ha a kontyát dicsérik! Mondja azt hogy bella, és kész!
Miközben Erlon barátkozik a szobával, Nicol folytatja:
-A donna kedvenc színe a rózsaszín. A külseje csinos de amolyan töltöttgalamb, ami nekem nem az esetem, de nem is kell, hisz csak 13 vagyok Édesszájú, vidám természet s épp itt van látogatóban a barátnője, Uza grófnő. Na ő egy jelenség, de majd meglátja a saját szemével! Oh, a donnának csak egy fia van de az az apjával ment üzleti ügyekben Edorlba! Ma este a barátnője kedvéért rendez egy kisebb összejövetelt, szóval ha nagy csinnadrattára számít akkor lehet hogy csalódva hallja ezt.
Ahogy befejezte, egy sötét hajú, feje tetején kontyot viselő asszony érkezett: sötét ruha, nem a barna egyenszín, kerek de arányos alkat, kicsit szigorú arc. Nicol azonnal haptákba vágja magát de a szeme mosolyog. Elviszi Erlon szennyesét, s valóban hoz lavórt halványrózsaszín törülközővel...Ah, mintha Erlon nő lenne
Nicol elköszön, hisz az ételt, fürdőt kell intéznie!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi csodálattal nézegeti a páváktól tarkított gyönyörű folyosót, a díszes ajtókat. Elmosolyodik Nicol szavain, majd válaszol a feltett kérdésre.*

- Hmmm… Talán a fenyőillat jó benyomást keltene a hölgy, hölgyek számára. Egy északi férfi nem illatozhat gyümölcsöstálként! * Kacsint a srácra, majd követi azt. A szobába belépve vidáman tekint körbe a szépen berendezett helyiségen. *

<… Megtudnám szokni eme kényelmet! Jó lenne már látni ezt a donna Ceciliát! Remélem nem valami tepedelem!? Bár kit érdekel, ilyen kánaán láttán!…>

* Ledobja hátizsákját az ágy mellé, majd óvatosan az ágy közepére helyezi lantját. A szekrénykéhez lép, s beleszagol a kancsóba. Ha bor van benne tölt egy pohárkával, majd jóízűen kortyol egy nagyot.*

- Nicol! Felőlem jöhetne egy horda szellem, akkor sem tudnának kiüldözni ebből a kényelemből! *Mosolyodik el, majd a srác felé nyújtja a kupát.*

- Kérsz egy kortyot? * Néz rá kíváncsian a srácra, majd folyatja.* Igyunk pertut, s az után nyugodtan tegezzél, ha már rád vagyok bízva! * Cecilia grófnőről halott információkon jót mosolyog, s elréved egy pillanatra.*

<… Hmmm… kis parti, két úri hölgy főszereplésével! Még a végén hármacskán fogunk eltölteni egy csodálatos éjszakát! Sebaj! Úgyis ki akartam már próbálni azt is! …>

* Leila „asszonyság” érkeztekor Erlon vidáman elmosolyodik, átadja szennyesét, majd üdvözli a nőt közös nyelven.*

- Szép napos időt hölgyem! Oh, teljesen zavarban vagyok, hogy egy ilyen kellemes megjelenésű szépség hoz egy megfáradt dalnoknak mosdótálat, gyönyörűséges hajkoronájáról nem is beszélve! *Mondandóját kezei segítségével, megerősítve el is mutogatja, mivel sejti, és Nicol is mondta, hogy Leila nem érti a közös nyelvet.* Hol, mely fodrász tud ilyen hajkölteményt alkotni?! *Néz a nőre enyhe mosollyal szája szegletében.*

<…. Nem árt jóban lenni egy ilyen határozott személyiséggel! Lemerném fogadni, hogy egyetlen férfi sem mer még a közelébe sem menni, nem hogy kikezdjen vele. Nahát erre van „kitalálva” az én fajtám! Hogy az ilyen nőszemélyeket „elmulattasson” pár, röpke pillanatig, pár örömteli óráig! …>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, dél körül

A kancsóban bor volt, igaz nem vörös, hanem fehér, de abból is egy édesebb fajta. Nicol tiltakozik:
-Ha dolgozom, sose. A helyem kerülne bele! és Cecil asszony ebben nem ismer tréfát. Azt mondta, ez nem lebuj hanem villa!
Az asszonyság találó: egy hatvanon felüli matróna Leila néni, aki már látszatra is rég túl van azon, hogy a testi kéjjel motiválni lehetne. Ám a kedves szavak még megérinthetik szívét!
Hunyorog öregesen az idegen arcra, lehet, a látása nem a régi már, nézi a hadonászást meg Nicol vigyorát, legyint egyet hogy "Bah!", de arca elpirul, felkapja a holmit és már megy is.
-Zavarba hoztad! De ez már nem rossz kezdés! Nem mondta azt hogy kurafi, tehát ez már jó jel!
Erlon egy kicsit egyedül marad lavórjával és törülközőjével s mikor a szöszke kölyök legközelebb jön, épp csak otthagyja az olajat:
-Munkát varrtak a nyakamba, eh, de cudar a mindenesfiú élete!-sóhajt, mint aki mögött egy életnyi tapasztalat áll, szeplői táncolnak jókedvében és hussan is tova.
Törülközés közben éri a zaj, hogy valaki lovon kopog az udvarban. Harsány női szavak adnak utasítást, bizonyára a lovásznak címezve, aztán léptek felfelé a lépcsőn, szoknyasuhogás. A léptek a lépcső teteje táján -mert nem jött régóta az érkezett- megszakad, alázatos hangon tört közös nyelven valaki érdeklődik:
-Mit kívánni az úrnő?
-Na, kicsim, szerintem dobj meg sörrel és barackkal és akkor rendben leszünk. Ceci?
-Az úrnőm sziesztáz a szobájában.
-Na, mit is vártam tőle. Jó, nincs üzenetem számára, kösz-fejezi be fesztelenül a beszélgetést a fiatal női hang. Újabb vidám léptek folytatódnak a körfolyosó mozaikjain. Úgy fest, el fog haladni Erlon szobája előtt a léptek tulajdonosa.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Bólintással köszöni meg a nőnek, hogy szennyesét elviszi. Jókat derül a fiú szavain.*

<… Nem gyenge a srác! Oly szöveggel rendelkezik, hogy pár balfaszabb dalnok is meg irigyelhetné!…>

- Na, akkor sipirc dolgozni, te lókötő, s jót ne halljak felőled! *A srácra kacsint, majd miután egyedül marad leveszi ingét, s lemosdik. A zajokra felfigyel, s ingét magára kapja, de nem gombolja be azt.*

<… Na Erlon! Kezdődik! Ha jól értem a szavakból, megjött a grófnő, barátnője! Laza kis csajszi lehet, ha már egyből sörrel nyit! Na, munkára!!!…>

* Elindul az ajtó felé, majd mikor hallja, hogy a nő lépteinek zaját közeledni, „véletlenüll”,, kinyitja az ajtót, majd kilép azon, majd fellökve a nőt. Úgy tesz, mintha konkrét céllal, Nicol keresésére indult volna. *

- Nicol! Nicol! *Szólal meg hangosan, majd ekkor „ütközik” bele a hölgybe.* Jaj, bocsásson meg hölgyem! * Méri végig a nőszemélyt, s úgy áll, hogy kigombolt ingén keresztül láthatóvá váljon férfias felsőteste.* Bocsásson meg, hogy majd átgázoltam önön, de nem találom sehol azt a szolgagyereket. Nicolt. Ön nem látta véletlenül?! Tudja, olyan kis szeplős, 13 körüli inas! Nem hozta számomra a kért parfümöt! Hát, már az ember senkiben sem bízhat meg!? Nehéz manapság jó szolgálót találni! *Zúdítja a nőre a szövegözönt, közben enyhe mosoly fut át szája szegletén, s úgy nézi a hölgyeményt, hogy az érezze: „Mustra alatt áll”.* Jaj, bocsánat tiszteletlenségemért! Még be sem mutatkoztam! Erlon Arts Erigowból!.* Hajol meg a nő előtt enyhén, majd kezet csókol neki.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, dél körül

A fiatal nő megtorpan, meglepetten bámul, mi ez a kicsörtetés, aztán bedugja kisujjaival a fülét mert Erlon rikkantgat.
Aztán Erlon lehalkít, mert köszön, ekkor már ujjait kiveszi füléből és futólag végignéz a férfin, majd kicsinylő-szórakozott félmosoly kezdett el nőni ajka bal sarkában. Végighallgatta Erlont s lezserül állta a méregető pillantásokat.
-Erre még gyúrni kell-bök a férfi mellkasára, folytatja:-Fogalmam sincs ki az a Nicol, de maga úgy bűzlik mint egy agyongyantázott fenyves a tajgán. És ha nem állna bele az intim szférámban akkor talán nem kapom le a tökeit hogy a kezébe adjam-pereg a nyelve pimaszul de a szeme kedves és nem lekezelő, amit a szavai azért próbáraí tesznek...
-Na most pedig hess-nyomott el egy feltörő nevetést s ellibegett Erlon mellett hogy 4 szobűval adébb lendületesen belökje a maga szobájának ajtaját s hasonló mód be is zárja. Nicol tűnt fel tálcával rakottan, kényelmes tempóban.
-Erlon, mért állsz kinn?-lepődik meg.
Nocsak a pimasz mindenit, még csak a nevét se árulta el!

a nő