Medison

[Mesemondó]

Medison, csendes kis város a Michigan-tótól nyugatra. Az utcákon nyugalom honol, a közbiztonság jó. A rendőrök segítőkészek és kötelességtudóak. A város rendelkezik saját lappal is, melynek címe: Medisoni Hírek. A polgármester, Jack Louis magas fölénnyel nyert a legutóbbi választásokon, s a város lakói továbbra is bíznak benne. Itt található a Wisconsin-Medison Egyetem, mely rendelkezik külön laborépülettel, s gyakran fogad vendégelőadókat is. Gyakran fordulnak meg itt idegenek, de leginkább csak átmenőben, a Michigan-tó felé. A településen nincs különösebb látnivaló, leszámítva egy-két múzeumot, emiatt elsősorban különféle rendezvényekkel próbálják meg idecsalogatni a turistákat. Legyen szó ünnepi fesztiválról, vagy éppen műkincskiállításról és árverésről...

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Felkérés [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / városi szerkesztőség épülete
Időpont: 1929. március 19. / 16:12
Résztvevők: Charles Alvay (Logan)
___________________________________________________________________________

Nem sokkal múlt 4 óra, a munkaidőd vége. Az utolsó cikket is visszateszed a mappába a hozzá tartozó fényképpel. Minősége kiváló lett, annak ellenére, hogy nem volt sok időd a gép beállítására. A megörökített esemény viszont még mindig rossz érzéssel tölt el.
Az autóbaleset a mai nap délelőttje folyamán történt. Ismerted őket. George és Adamson, két fiatal, ám tehetséges fényképész. Milwaukee-ba indultak a fényképész találkozóra. Téged is hívták, de nem tudtál velük menni. Ma mondtál először köszönetet az égnek főnököd mogorvasága miatt. Akkor te is ott ültél volna mellettük, ha kiadja szabadságnak ezt a pár napot. S most Judith is keservesen sírna drága férje után, mint ahogy azt az ő feleségeik teszik. Valamiért mindig…
Gondolataidból az irodád ajtajának nyílása zökkent ki. Ismered az alakot, aki belép. Munkád során ismerkedtetek meg, s mára már barátodnak nevezheted.
- Szia Charles - szólal meg szomorú hangon Harvey Smith, Medison város idősödő rendőrtisztje. Tekintete megkeseredett, számodra érhető módon. Jó barátja volt a két ifjú titán, kik többé már nem tapossák Wisconsin megye földjét.
– Mivel te is ismered a történteket, próbállak nem sokáig feltartani. Most, hogy két kollégám, közös barátaink távoztak, a rendőrségnek szüksége van utánpótlásra. Ne érts félre kérlek, nem akarlak elcsábítani az újságtól. Csak addig kellene nekünk dolgoznod, míg új embereket találunk a helyükre. Nagyjából egy hétről lenne szó, talán kicsit többről. A lapnak van még elég fényképésze, a bíróságon viszont döntő érv lehet egy megfelelően elkészített kép, s nálad jobb nincs a közelben a feladatra. A főnököddel megbeszélem ezt a pár napos átigazolást, s persze nem is lennél alulfizetve. Tudom, hogy nem szereted a rendőrségi ügyeket. Senki sem szereti őket, pláne nem ha hullákról és vérről van szó…
Szavaiban őszinteség és együttérzés csendül. Tekintetében még mindig a szomorúságot látod, mikor folytatja:
- Megértem, mindenki megérti, ha nem vállalod el, de nagy segítség lennél…

[Logan]

Név: Charles Alvay

Meglepődök, hogy a rendőrségnek nincsenek emberei erre a feladatra, na de sebaj jót tesz majd egy kis levegő változás.Össze pakolom holmijaimat és a főnököm ajtajához lépek, hogy könnyes búcsút vegyek ettől a görénytől arra az egy hétre.Kífelé menet az a főnöktől odaszólok Harveynek.
-Szólíts csak Charlie-nak
Míg az autóm felé közelítek holmijaimmal a kezemben, utoljára elgondolkodok (mekkora a szerencsém , hogy ilyen tahó főnököm van kinek az életemet köszönhetem).Mielőtt hazaindulnék egyeztetek Harveyvel.
-Holnap reggel 8-kor az irodádban
Így hát hazatérek egy fárasztó nap után.

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Levél [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / történelemtanszék
Időpont: 1929. március 19. / 16:38
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

Véget ért a mai nap is. Az diákok sietősen hagyják el az előadótermet, annak ellenére, hogy láthatóan élvezték a mai anyagot. Különös. Kollégáid mindig panaszkodnak, hogy lógnak, alszanak, nem figyelnek… Neked sose volt ilyen problémád. Lehet, hogy tényleg érdekesnek találják, amikor a saját élményeidet (mert neked, kollégáiddal szemben, olyan is van) is megosztod velük.
Visszatérsz az irodádba. Könyvek elpakolásával nem kell bajlódnod, az nem a te szokásod. „Akinek nincs esze, annak legyen notesze” – mondogatják egyesek, de rád ez nem vonatkozik. Te az észt választottad, könyvek, jegyzetek nélkül tartod óráidat. Elvégre egy professzor is tudhatja a tananyagot…
Az irodában most mégis egy újdonság szakít ki a megszokottságból. Egy levél van az asztalodon. Valószínűleg Catherine, az a kedves nyelvtanárnő hozta be. Gyakran érzed úgy, mintha törődni próbálna veled, ám most nem gondolkodsz ilyeneken, hiszen a levél feladójának nevén akad meg a tekinteted: Jonathan Edmend

1928. szeptember 23.: A Mexikó közelében fekvő Navojoa mellett található kísértetjárta sírhalmot elkezdi feltárni egy indiánkutatásra specializálódott etnológus, Jonathan Edmund.
1928. augusztus 27.: A professzor mindenféle magyarázat nélkül megtagadja, hogy folytassa a sír felbontását. A kutatás támogatói elégedetlenek.
1928. augusztus 28.: A kutatócsapatot baleset éri. Ketten meghaltak, hárman eltűntek, de a többiek sértetlenek. A földmozgás betemette a sírhalmot, s tönkretette a felszerelés nagy részét. A munkálatokat nem tudják folytatni.

Rémlenek fel a cikkek, s hogy a bennük közöltek után a professzor intézetbe került Milwaukee-ba. Eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Nem tudsz arról, hogy esetleg újra munkába állt volna, ám ez a levél mégis ezt sugallja. A szöveg olvasása a gyanút pedig bizonyossággá tette:

Tisztelt Professzor Úr!

A mai napon (március 19.) átutazóként Medison városába érkezek, s itt töltök egy éjszakát továbbindulásom előtt. A Hotel Medison adja majd szállásom, s arra szeretném kérni, hogy tegyen egy látogatást nálam. Hallottam, hogy Ön is a szakma megbecsült tagja, s én szívesen vennék egy eszmecserét legújabb kutatási eredményeinkről, s tanácsát is kérném egy kérdésben. Amennyiben elfogadja, találkozzunk este 8 órakor a hotel éttermében.

Jonathan Edmend

ui: Amennyiben számíthatok Önre, kérem, hagyasson egy levelet a hotel 211es szobájában.

A kézíráson s a stíluson is sietség látszik, ám egy zseni megengedheti magának a szeszélyességet. Bár ez közel sem foglalkoztat annyira, mint maga a felkérés. Jó érzéssel tölt el, hogy egy ilyen neves kutató hozzád fordul, s hogy még a segítségére is lehetsz valamiben.

[Treolo]

prof. Gregory Miller

Teljesen felvillanyoz a levél - micsoda lehetőség, ráadásul teljesen véletlenül! Természetesen azonnal tollat és papírt veszek elő és megírom a válaszlevelet:

Mélyen tisztelt Professzor Úr!

Rendkívül megtisztelő az invitálása, és nem kevésbé örvendek annak is, hogy az Ön segítségére lehetek! Természetesen számíthat a jelenlétemre.

Üdvözlettel:
prof. Gregory Miller

Miután végeztem, borítékba teszem, lepecsételem majd elküldetem a levelet a megadott címre és szobába. A levelet elteszem táskámba, majd elindulok hazafele. Egy délutáni teát és laza uzsonnát elköltök, majd izgatottan készülődöm az esti találkozóra. Esetleg előveszem a professzorról szóló cikkeket, ha megvannak még.

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Készülődés [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / (prof.) Gregory Miller otthona
Időpont: 1929. március 19. / 18:48
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

Elfogyasztottad uzsonnádat, s még a cikkeket is megtaláltad. Lassacskán 7 óra, s tudod, hogy az út legalább egy fél órát igényel. Ismered a helyet, ahol a hotel van, nincs messze az egyetemtől.
A levelet elküldetted, bár közel sem vagy olyan biztos a megérkezésében. Mivel ma estére szólt a találka, legegyszerűbb lett volna személyesen elvinned, nem telt volna túl sok időbe. Így egy diákodra bíztad a feladatot, akivel még összefutottál a folyóson. Tudod, hogy kollégiumi szálláshelye abban az irányban van, s emiatt megkérted a feladatra. De ha ígéreteit is úgy teljesíti, mint a beadandóit, akkor talán a jövő héten megkapja a professzor az üzenetet.
Még egy kicsit aggodalmaskodsz a dolgon, mire aztán felmerül benned egy másik kérdés: 8 órakor találkoztok, valószínűleg késő estig elbeszélgettek, s akkor sötétben fogsz hazajönni. Magaddal viszed-e a pisztolyod?

[Treolo]

prof. Gregory Miller

Igen; megnézem, hogy be van-e tárazva, aztán elteszem a pisztolytokba, majd indulok.

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Találka [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / Hotel Medison étterme
Időpont: 1929. március 19. / 20:32
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

A négyemeletes hotel étterme barátságos hangulatot áraszt megából. A falakat helyi fényképészek (bizonyos George és Adamson) művészfotói díszítik. A különböző méretű asztalokat vöröses terítő takarja, jól passzol a sötétbarnára lakkozott párnás székekhez, s a barnás árnyalatú falakhoz.
A forgalom sem tűnik rossznak, emberek jönnek, mennek. A kiszolgálás gyors, az étel pedig ínycsiklandozóan néz ki. Még zene is szól, kellemes, lágy dallamok…
Mégis nyugtalan vagy. Fél kilenc múlt, és a professzor még sehol. Nem tudod, mi lehet a dolog mögött. Talán nem érkezett meg? Vagy a levél nem került a helyére? A pincérek is furcsán néznek már rád, hiszen még semmit sem rendeltél, csak ücsörögsz a kétszemélyes asztalnál. Lassan úgy érzed, tenned kéne már valamit, ám még nem tudom, mi is legyen az...
Ekkor lép be a terembe egy ismerős személy. Bár nem a professzor, örülsz neki.
- Szia Greg! – szólít meg a 32 éves, ám fiatalos és elegáns hölgy, Catherine. Hosszú, gesztenyebarna haja baloldalt hátrasiklott, ahogy feléd fordult, s látni engedi, hogy vállát nem takarja a csinos, kék ruhadarab, melyet visel. – Miért üldögélsz itt egyedül? – Barátságos hangjához zöld szemei kedves pillantása társul, így terelve el az aggodalmat elmédből.
Látod, hogy ezután körbepillant az étteremben. Valószínűleg egy találkozóra jöhetett ő is, s most keresi a másik felet. Közel ülsz az ajtóhoz, emiatt vehetett észre hamarabb. Mindenesetre nem tűnt úgy, mintha bárkin is megakadt volna a tekintete.

[Treolo]

prof. Gregory Miller

Meglepődve, mosolyogva fordulok felé.
-Szia Catherine! Micsoda meglepetés! Épp szakmai ügyben várok valakire, de sajnos úgy tűnik késik. Addig is örülnék ha meghívhatnálak egy kávéra - mégiscsak kellemesebb lenne várakozás. Persze csak ha ráérsz - te is talán egy találkozóra jöttél?
Közben fölállok, hogy illendőbben köszönthessem, és hellyel kínálom.

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Találka [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / Hotel Medison étterme
Időpont: 1929. március 19. / 20:32 után
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

- Köszönöm, elfogadom. - Mosolyogva helyet foglal, majd úgy folytatja. - Kivel találkozol, s mi lesz a téma? Sajnos az én partnerem is késik. - Pillantásában inkább egy kis örömöt látsz, mint valós sajnálatot. Közben odalép a pincér, s Catherine meg is rendeli a kávékat. Nincs sejtésed, honnan találta ki, hogy hogyan iszod a kávét, de kitalálta. A csészék pár percre rá meg is érkeznek, így már senki sem fog megzavarni titeket a beszélgetésben.

[Treolo]

prof. Gregory Miller

Amíg a pincér a kávékért megy válaszolok:
-Jonathan Edmend professzor úrtól kaptam ma egy levelet, amiben meginvitált egy beszélgetésre. A pontos témáról nem írt, de gyanítom hogy mindkettőnk szakterületéről, az indián kultúráról lesz szó. És, ki az a megfontolatlan illető, aki nem siet a társaságodat keresni, hanem megvárakoztat?

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Találka [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / Hotel Medison étterme
Időpont: 1929. március 19. / 20:32 után
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

- Csak egy kedves úriember, aki elhívott vacsorázni. Tudod, kicsit már belefáradtam a szingli életbe, úgyhogy könnyebben beadom a derekam a meghívásokra. - Erőltetett mosoly jelenik meg arcán. - Valahogy nem akar ez összejönni nekem... Tudod, mindig... De ne haragudj, nem is terhellek tovább női csacsogásommal, megjött az illető. További szép estét! - Feláll, s az ajtón belépett úriember felé indul. A férfi középmagas, s nem érted, mi lehet, ami megtetszik benne bármelyik nőnek is. Fekete hajába már egy-két őszes szálat is megpillantasz, s az arca is enyhén ráncos már. Emellett nem is csillog ott az az életkedv és intelligencia a szemében, mint Catherineében.
Aztán miután elhessegetted gondolataid - féltékenység lett volna? Hrrr... Nők... - újra azt veszed észre, hogy egyedül vagy, s valamit tenni kéne.

[Treolo]

Kicsit összevonom a szemöldököm - <Nem vagyok már tinédzser, nem kéne így féltékenykednem - habár még mindig nem értem ezt a meghívást miért fogadta el...> - majd az egyik pincért megkérdezem:
-Janonath Edmend professzor úr itt van a szállodában? Esetleg nem tudja hova ment? Nem üzent semmit, ha keresnék?

[Mesemondó]

___________________________________________________________________________
Találka [Alaven]
Helyszín: Wisconsin megye / Medison / Hotel Medison étterme
Időpont: 1929. március 19. / 20:32 után
Résztvevők: (prof.) Gregory Miller (Treolo)
___________________________________________________________________________

-Nem tudok ilyesmiről uram - válaszol tisztelettudóan a pincér. - Esetleg a recepciónál próbálkozhatna még, de tudtommal nem szabad a szállodának magánjellegű információkat kiadni a vendégeiről.

[Treolo]

prof. Gregory Miller

-Rendben, köszönöm! Kérem a számlát, kifizetem, majd odamegyek a recepcióshoz.
-Jó estét! Ma estére beszéltem meg egy találkozót bizonyos Jonathan Edmend úrral. Esetleg tudna segíteni, hogy itt tartózkodik-e, esetleg hagyott üzenetet a részemre?