1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Alauron]

(Alauron)

- Nem, azt énsem hiszem. Balul üthetett ki valami.
- válaszolja a parancsnoknak. A középen haladással alapvetően nem lenne baja, hiába is druida de a nyomolvasást inkább a farkasra, meg a vándorra bízza. Nincs már túl sok az indulásig, maradék élelméből elfogyaszt egy fél adagot, friss vizet iszik rá, és megeteti Vikit a kedvencét.
<Tudom, ha kicsit nagyobb lennél te is kereshetnél nyomot, igaz-e? Megtalálnád mi? Jól megharapnád a lábát ha dezertáló lenne, mi? Na egyél szépen szárított husit! Sajna szegény Fooler most nagy pácban lehet, biztos elcserélné a te harapásodra a helyzetét.>

[Garmacor]

Aramil

- Heian Argent meg tudnád kérni hogy segítsen a szaglásával? Hasznos segítség lenne legelől, ha idegenekbe botlunk akkor visszaküldöm hozzád. Persze csak ha rám mered bízni megértem ha nem.
- Igen egész jól boldogulok a nyomokkal.
- Banyek egy darabig beszélhetsz, de ha szólok akkor csendben maradsz. Megfelel ez így?
- Vegyünk magunkhoz élelmet és ami kell és induljunk. Úgy sejtem fordulok Vonnegut felé a társa életbenmaradási esélyei percről percre romlanak.

[Martos col Legium]

(Heian)

A csapat interakcióit a reggeli közben teljes lelki nyugalommal szemlélem. Amikor Argent felkapja a fejét, én is arra fordulok, de amikor meglátom mi keltette fel az érdeklődését, csak megvakarom hű társam füle tövét, és visszafordulok az asztalhoz. Nagyjából ugyanolyan időközönként nyúlok azért az ételhez, hogy magamnak vegyek, mint hogy a farkasnak.

Az eligazítás során átadott takarót megfogom, és a bizonytalan kérdésre büszkén válaszolok:
- Ha van még szag, amit követhet, akkor Argent meg fogja találni. Csak szóljon, ha mindenki kész az indulásra, mert ha egyszer nekilódul nem könnyű lépést tartani vele.
A második kérdéssel már láthatóan kissé az önérzetembe gázol.
- Rám mindig hallgat. Amíg nem utasítom másra, addig nyugton marad, erre mérget vehet.

Aramil kérésére hangtalanul nevetgélek.
- Ha már ennyien ragaszkodnak hozzá, csak nem utasíthatom vissza. De ha találtok valakit, inkább nekem jelezz, mert nem valószínű, hogy Argent hallgatna rád. Végtére is egy vadállat, és nekem sem kis időmbe tellett, amíg megértettem magam vele. Szóval ha bárkivel találkoztok fütyülj kétszer úgy, mint a rigó, és ott leszek. Nem mintha Argent bántana valakit, de nem akarom, hogy bárki megsebesítené csak azért, mert megijed tőle.


//Tudom, nagyon sok minden egyéb történt, de úgy döntöttem, hogy mivel ilyen pörgös kezdetet produkáltatok inkább beszállok az aktuális eseményekbe, és nem merengek a korábbiakon.//

[Garmacor]

Aramil

-Rendben Heian. Akkor kétszer mint a rigó.
Majd párszor megpróbálom utánozni a rigót amikor elégedett vagyok az eredménnyel akkor abbahagyom.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork csalódottnak látszik a szalonna eltűnése miatt, így csak mélabúsan hallgatja a sok feltételezést, meg "mi lesz ha..." történeteket, de kissé tompa tekintete elárulja, hogy ezek nem igazán foglalkoztatják. Vonnegut első rá vonatkozó szavaira viszont felkapja a fejét és sértődötten mered a vezérükre.*

-holg nem is büdös

*Aztán az ork szavakat és főleg a sokkal egyszerűbbnek hangzó tervet meghallva az éhségét és a sértődöttségét is hamar elfeledi. Szemében a megértés mellett egy sokkal vadabb és vésztjóslóbb szikra is felvillan, majd heves igenlő bólogatásba kezd. A pozíciója kiosztása közben feláll és még egy utolsót bólint, miközben orkul válaszol az öregnek.*

-holg érti. mi megyünk futó ember után, ha holg lát idegent vagy kutyus-lány visít, holg megöl mindenkit, aki nem mi vagyunk.

*Ezzel el is indul, hogy kimossa a csipát a szeméből, majd felöltse utazásokra szánt ruháit és rá a vértjét. A szétszórt cuccait, hálózsákját katonás rendben összecsomagolja hátizsákjába és azt is a hátára veszi. Végül tőrét hüvelyével együtt az övébe tűzi és fekhelye mellől felveszi hatalmas bárdját, ami így ránézésre hosszra és talán még súlyra is van akkora, mint Banyek. A súlyos fegyvert lazán a vállára veti és várja az indulást. Ha nekiindul a csapat, akkor besorol a felderítők mögé és úgy tíz lépésről követi őket. Már készülődés közben is egy vidám kis ork nótát dudorászik anyanyelvén és időnként a refrénre ingatja fejét.*

-hollári-hollári-hóó, ölni csudajó...

//Elnézést a módosításért, de találtam egy túlságosan nagy helyesírási hibát.//

[Navaratna]

(Banyek)

Pakolás közben félig megcsócsálom a hideg tápom, éhgyomorra nem vidám az indulás, ellenőrzöm a fegyvereimet, főleg az ismétlő számszeríjamat, amit helyből be is tárazok, és természetesen a stukkerem se marad ki ebből. Ez utóbi láttán elérzékenyülök, és mielőtt megtölteném, két marokra fogom és úgy teszek, mintha céloznék: célpont a tábortüzünk, a széttúrt hálózsákom, Agyaras bárdja, a menyét...
- Nesze, nesze, nesze... - mondom gnómul, aztán vigyorogva leeresztem a kezem, megtöltöm, ahogy kell, és megpaskolom a fegyvert. - Jól van, Forgács, csak be ne sülj nekem, ha kellesz - dünnyögöm anyanyelvemen.
Mire összekészülök, megállapítom, Agyaras bárdja irtózatosan nagy. Elképzelem, milyen végem lenne az élein, ettől összerázkódok.
Útra készen állok, ekkor isteni ötletem támad:
- Megvan! Mi leszünk a Méh-raj! Sir Vonnegut, lehetünk Méh-raj? A nyolcadik uncsi.
Én ezzel akkor is elégedett vagyok, ha a többiek nem látnak benne fantáziát.
"Már csak anyám másainak és a zárkózott elfnek kellene becenév. Anélkül nem csapattárs a csapattárs. Oh Vonnegut se ússza meg..."

[Togar]

Doraf

Elgondolkodom a gnóm által feltett kérdéseken, ha lesz időm kifejtem neki, ám szerencsémre Vonnegut megkímél ettől és előadja feladatunkat. Örülök neki, hogy végre megyünk valamerre, még ha egy szerencsétlen elveszettet is keresni, de legalább történik valami. Mivel sem a nyomolvasáshoz, sem a lopózáshoz nem igazán értek, így készségesen beleegyezem Vonnegut javaslatába és megyek mellette. A felszerelésem nem igazán alkalmas arra, hogy felderítő legyek, meg jobban örülök neki, ha járható úton kell közlekedni és nem járatlanon.

Magamban jót vigyorgok a félvérnek előadott taktikai utasításokon, meg kissé meglepődök a gnóm hölgy felderítő mi létén. Kíváncsi leszek, hogy fogja bírni kérdés nélkül, pár évvel ezelőtt utaztam egy gnómmal, de az útitársakat köztük engem is az őrületbe kergetett kíváncsiságával, ráadásul alkimista lévén, majdnem felrobbantott minket egy félresikerült, munkája során. Szerencsére, a mostani hölgy nem mutat ilyenféle érdeklődést, így legalább fel robbani nem fogunk, legalábbis remélem.

- Szóval a farkas fogja kiszagolni az elveszett bárányt, ez érdekes lesz. Remélem nem ijed meg nagyon ha megtaláljuk. Amúgy hálás lennék ha közös nyelven beszélnének, mert ez a nyelvváltogatás nem erősíti a bizalmat közöttünk. Holg nagyon jól megért taktika, csak így tovább- válaszolom. Majd beállok a helyemre, karomra felszíjazva a pajzs és kezemben a fegyver.Kissé furcsán meredek a lövöldöző gnómra, no úgy látszik ennek is megvan a heppje, a puskapor is robban. Van olyan gnóm egyáltalán, amelyiknek nincs köze, olyan anyaghoz ami robban,gondolkodom magamban.

[Garmacor]

Aramil

Holg dalát hallva összeráncolom a szemöldököm, de végül szó nélkül hagyom. Gyorsan átnézem a fegyvereim felöltöm a vértem és a többi fegyverem is.
- Akkor már csak ételt kell szereznünk részemről.

[Navaratna]

(Banyek)

- Az étel az fontos - nézegetem a körmeimet. - Ha van bőven, kevesebbet beszélek... De éhesen... - mosoly suhan át az arcomon.

[Martos col Legium]

(Heian)

A megbeszélés után visszamegyek a helyemre, felöltöm a vértem és a pajzsom,
<Ki tudja, mi vár ránk az úton...>
és összepakolom a maradék felszerelésem. Közben meg üti a fülem a csapat egyetlen nőtagjának a felvetése.
- Miért pont Méh-raj?

[Navaratna]

(Banyek)

Hejha - a neve alapján ez a kézenfekvő - aláírta halálos ítéletét. Ugyan nem feledtem, kértem Vonneguttól az új rajnév helyben hagyását, belefogok a magyarázatba...
- Aranycsillám Garl ma rád mosolyogott. Éhes is vagyok, azaz válaszban nem lesz hiány, másrészt kedvem is van hozz. Mért Méh-raj? Mert a méhek mennek rajban, ez adja magát. Tudsz más állatot, ami még rajban megy? Továbbá a méh sárga-fekete... vagy az a dongó? - mélázok el. - Esetleg darázs...? Eh, lényegtelen, mindig keverem őket. Szóval színesek vagyunk, és a méhnek fullánkja van, mi sem vagyunk arzenálban alul-ellátva. Szimpatikus nekem a Méh.

[Togar]

Doraf

A törpe csendes csóválja a fejét, nem véletlen a tarka elnevezés, lassan kezdi megbánni döntését, miszerint ezekkel került egy rajba. Az egyik a méhekről akar nevet kapni, a másik meg nem lát a szemétől és ő a felderítő. De segít neki, így Aramil felé fordul.

- Nos barátom látod ott azt a sátrat, az a raktár, odamész, megmondod honnan jöttél és megkapod az élelmet, mivel két napra megyünk nem lesz túl sok, de mivel parancsba adták, így várnak rád. Ha kész vagy indulhatunk- mondja a törpe.

[Martos col Legium]

(Heian)

- Hogy tudok-e más állatot? - nevetgélek megint hangtalanul, szinte csak magamban. - Miért nem kérdezed meg mindjárt a hollót, hogy tud-e repülni, a vidrát, hogy tud-e úszni, vagy a mókust, hogy tud-e fára mászni? Hogy mást ne mondjak: madárraj. Minden olyan fajtának, ami csoportosan szokott repülni, a csapatait rajoknak nevezzük. Vagy ha már itt tartunk, a bogarak és egyéb rovarok közül is a nagy számban együtt röpködők. Biztos találkoztál már hűvös nyári estéken egy-egy szúnyograjjal, vagy hallhattál arról, hogy egy sáskaraj mekkora pusztítást tud végezni. De egyébként semmi bajom a névvel, és most hogy már így elmagyaráztad, azt hiszem tetszik is. Ja, mellesleg mindegyik általad említett állatka sárga-fekete, de nem javaslom, hogy keverd őket, és ha akarod, majd a szabadidőnkben - ha lesz - megtanítalak, hogyan különböztesd meg őket.


//edit: Néhány fogalmazásbeli hibát javítottam, előfordul velem az ilyesmi, amikor visszaolvasgatom a reagjaim, hogy találok valami nyelvtani, stilisztikai, vagy egyéb jellegű bakit, amit elsőre nem vettem észre. Szóval a későbbiekben se lepődjetek meg, ha azt látjátok módosítottam a hozzászólást, a tartalmi részt nem érinti//

[Navaratna]

(Banyek)

Fél füllel hallom ám, Nagyszakáll az ellátmányos sátorról dörmög. Nekem is szükségem lesz két napi ételmennyiségre, és vízre. Vagy vizezett borra, egykutya, bár az utóbbi jobb lenne.
Meghallgatom szépen Hejhát, ajkamat csücsörítve bólogatok.
- A felsorolt állatokkal nem vagyok beszélő viszonyban, de egy ürgénél majd szélesítem ismereteimet. Lehet, ők is rajban élnek... Viszont a madarak nevei agyon vannak koptatva, keselyűtől a sasig, a szúnyog vérszegény név, a sáska zabarajt feltételez. A Méh viszont... érted.
Még megvárom, Vonnegut mit szól a javaslathoz, aztán viszont irány az ellátmányos sátor, hogy felpakoljak 2 napra. Amikor elhaladok Nagyszakáll mellett, megpöccintem a vértjét.
- Jó kis cucc... - és kacsintok a végére.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A törpe hozzá intézett szavaira elkerekednek a barbár szemei. Eddig azt mondták neki, hogy a törpök undokak és annál jobban útálnak másokat, minél nagyobbak és minél zöldebbek. Ehhez képest eddig csak Doraf "dícsérte" meg. Talán ennek köszönhető, hogy figyelembe veszi a kérést is és elgondolkodó arcot vág, majd szorongva válaszol a törpének.*

-holg ígér, hogy beszél közös nyelv. szakállas törp ért. ... holg nem tud ork dal csak orkul. holg énekelhet dal orkul?

*Ha a dal ellen nincs kifogása Dorafnak akkor énekel tovább, ha zavarja a szövegértés hiánya és ezt meg is mondja, akkor onnantól csak magában "zümmögi" a félork. A méheknél már az első lépéseknél elveszti a fonalat, így inkább nem terheli a lelkét ilyesmikkel, viszont az étel már sokkal kézenfekvőbb téma számára. Mivel a méhes beszélgetésből nagyon úgy látszik, hogy számára hosszú és nagyon fárasztó lesz a keresgélés, főleg itt az elején, így visszatér a kihagyott reggelihez, mint jelenlegi elsődleges probléma az életében. Ismételten Doraf siet közvetve a segítségére. Ahogy a hosszúfülűnek mutatja az utat az ifjú harcos is arra fordul és ahogy tekintete "befogja a célt" gondolkodás nélkül kilép a sorból és üdvözült mosollyal elindul az ellátmányos sátor felé.*

-kaja! holg eszik

*Elérve az ellátmányos sátrat kivárja a sorát, ha többen is lennének előtte, de ezesetben nagyon feltűnően nyalja az agyarait és dörzsöli a hasán a mellvértet, hátha általános rosszhíre előrébb juttatja a sorban. Odaérve kikéri a két napi fejadagját az útra, illetve kicsit közelebb hajol az ellátmányos tiszthez és hallkabbra fogja mondandóját.*

-holg szeret édesség. kajaosztó ad édesség, ha holg szépen kér?

*Megpróbál nagyon ártatlanul rámosolyogni az előtte állóra és erősen reménykedik, hogy kap valami finom csemegét az útra. Akár így, akár úgy, de végül visszatér az indulni készülő menetoszlopba a helyére és séta közben próbál felváltva enni és dudorászni. Ha úgy ítéli már settenkedésre váltottak az előtte haladók, akkor abbahagyja az éneklést, hogy ne kelljen rászólni és ne mondják, hogy "rossz félork".*

//Bocs, ha nagyon előre szaladtam a kajás sátorral, de próbáltam továbbvinni Togar szálát.//