1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Garmacor]

Aramil

Ahogy kimondom egy pillanatra rá rádöbbenek, hogy hova is kell mennünk.
- Igen ismerem a környéket. Ismerek olyan utat amin közel juthatunk talán 10 nyíllövésnyi az a távolság amit gyalog kell megtennünk.
- Az a rossz hír viszont, hogy a környék hemzseg a Zehnt ügynököktől és katonáktól. Sőt néhány vörös varázslók is előfordulhatnak. Szóval nem lesz egyszerű kiszabadítani Foolert pláne hogy a jelek szerint a koboldokat és tartok tőle a környék egyéb szörnyeit is a szolgálatukba állították.
- Mire odaérünk már be fog sötétedni és akkor előjönnek a környék vadjai is. Velük talán könnyebben szót értünk mint a koboldokkal. De nem ártana sietnünk ha még ma éjszaka cselekedni akarunk.
- Banyek inkább maradjon a szekéren. Az ő termetével nem tud olyan gyorsan járni mint én.
Megvárom ha valakinek még valami mondanivalója van majd elindulok. Az íjamat már nem rakom el íjjal és nyílvesszővel a kézben indulok tovább folyamatosan a környéket és a rendellenességeket fürkészve.

[Martos col Legium]

(Heian)

<Eddig sem hallottam sok jót a Termekről, és ezt a most elhangzottak sem gyarapítják. Viszont a futár, mint bajtársunk tényleg megérdemel annyit, hogy legalább megpróbáljuk...>
Amikor Vonnegut megkér, hogy küldjem előre Argentet, megjegyzem:
- Uram, úgy vélem egyszerűbb lenne a dolog, ha én is az előőrshöz csatlakoznék. Persze nem vitatkozni akarok magával, csak én értem legjobban a jelzéseit, és rám hallgat a legjobban.
<Pontosabban másra egyáltalán nem.>
- És mint mondotta volt, úgysem árt, ha többen vagyunk elől... Jut eszembe, magánál van a lópokróc, hogy szagra kapassam Argentet? //Tudom hogy nincs, mert én a szekéren hagytam, a holmim java részével együtt, de valószínűleg így megkaphatom az esőköpenyt //
Meghallva Banyek morgolódását, halványan elmosolyodom.
- Csak nincs máris eleged az utazgatásból? Mit akarsz, senki nem mondta, hogy végig olyan kényelmes lesz, mint ahogy indult. Örülj annak, hogy legalább az idő szép!
Amikor azonban felveti a farkas meglovagolását, teljesen komolyan válaszolok.
- Soha nem próbáltam hátas jószágot nevelni belőle, de tehetsz egy próbát, ha komolyan gondolod.
Ha tényleg megpróbálja, segítek neki, ahogy tőlem telik: nyugalomra intem Argentet és jó tanácsokkal látom el a kis hölgyet. ("Ha meg tudod oldani, ne a szőrébe kapaszkodj, inkább a térdeddel próbáld tartani magad, és öleld át a nyakát. De ne túl szorosan, mert akkor még fojtogatnád!" stb)

Ha a hadnagy engedélyt ad az előre menetelhez, akkor megkérem Dorafot, hogy segítsen levenni a vértemet, és majd rakja fel a szekérre, ha az megérkezik - Vonnegutot már így is eleget nyaggattam.
<Tekintve, hogy hová megyünk, jól jönne egy kis plusz védelem, de most fontosabb a gyorsaság.>

Mivel a botom a szekéren hagytam, kénytelen vagyok most is a handzsáromra hagyatkozni, meg is lazítom a hüvelyében. Út közben próbálom az erdő neszeiből kiszűrni az esetleges gyanús hangokat, és közben észre veszem, hogy bizony már jócskán sötétedik. Sajnos most nem vonulhatok félre Tölgy Apához imádkozni, így be kell érnem egy menet közbeni röpke fohásszal. //Ergo most nem frissítem a varázslataimat.//

[Alauron]

(Alauron)

- Így is van. Holg lesz az aki vigyáz a kajára. - mondja komolyan, remélve talán a többiek is vannak olyan belátóak, hogy a félorknak is kell valami feladatot adni, ne csak a harcban kamatoztassa erejét.
- Nem hangzik jól a hely neve Vannegut parancsnok, de nem jut róla eszembe semmi, sajnálom. Átadom a szekeret, azt teszel vele amit akarsz parancsnokom. De azért, ha vissza nem is küldöd, legalább a lovakat engedd majd el, ha már nem lesz rájuk szükség.
Minthogy a törp ott van még, és úgy véli talán egy pap tud erről véleményt alkotni, vele akar egy pár szót váltani.
- Doraf, a kísértetjárta kastály, ahová tartunk, gyanítom nem a semmiért kapta a nevét. Én nem értek a kísértetekkel vívott harchoz, mit gondolsz mik az esélyeink, leszámítva azt, hogy biztos koboldokkal is találkozunk még? El tudsz velük bánni?-szintén komolyan beszél vele, mintha az előttük álló próbát tárgyalnák át, Alauron felméri a lehetőségeket.

[Togar]

Doraf

Erdeklődve hallgatom a beszámolót, igaz nekem nem sokat mondanak ezek a nevek, bár azt tudom a Zhentek jelenléte sok jót nem jelent. Elgondolkodom a dolgon, végül is nem kell túl messzire menni.

- Nos attól függ milyen kísértetek, mert a kisebbekkel el tudok bánni, ám vannak olyan lények akikkel nem szívesen találkoznék. Igaz ha a koboldok iss ott vannak, és a felső szinten, akkor nem hinném, hogy kísértetek is lesznek a környéken, mindenesetre nem árt nyitvatartani a szemünket.

Nézem a felderítőket, majd viszatérek a szekérhez, és összeszedem a cuccaim, jobb szeretem magamnál tudni őket, mielőtt mégegyszer meglógna a szekér a felszerelésemmel együtt.

- Nos Holg megyünk koboldot meg kísértetet ölni, készülj fel rá.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Mivel lassan a horizont mögé csúszik a Nap, így Holg nagyot ásít és megdörgöli a szemeit ökleivel.*

-holg álmos. csapat szabadítsa ki futó-emberkét holnap, pihenten.

*Az újabb tervek és ellentervek meg ellen-ellen tervek már nem kötik le a félorkot. Ő kb ott elvesztette a fonalat, hogy mi köze a szellemeknek Kutyus-lány lábhosszához. Valami csillogó épületbe mennek majd, de egyébként a törp foglalja össze az igazán lényeginek mondható információkat. Odamennek és ha jön valami izé azt széjjel kell csapni és kész. Ezzel teljesen azonosulni tud a barbár is, így ismét nem kérdezi, hogy pontosan mi is a nagy izgalom oka a többség részéről. Csupán beleegyezően bólint méggy hatalmasra tátott szájú nyöszörgős ásítás közepette.*

-holg érti törpe tervet. holg készen áll ölésre.

*Azért még reménykedő pillantásokat vet a vezetőjükre és a társaira felváltva, hogy nem-e akarnak ők is táborozni egy kicsit. Persze, ha nem, akkor ő sem panaszkodik, csak üldögél a szekéren és ha tud elbóbiskol a szénán. Van egy érzése, hogy ha odaértek vagy jön valami ölnivaló úgyis szólnak a többiek, hogy jöjjön segíteni. *

[Mesemondó]

****************************************************************
Tapasztalati pont kiosztása a Koboldokkal történt találkozás után
****************************************************************

Segítsetek már nekem abban, hogy most így fejből én már meg nem mondom hogy ki mennyi lény ölt meg meg hányszor használt sikeresen egy szakértelmet.
Én leírom mi mennyi Tp-t ér, ti meg szépen visszakeresitek és összeszámoljátok a saját részetek.
Martos! Azokat a koboldokat amiket Argent ölt meg, értelemszerűen azokért nem kapsz TP-t az neki jár.

Fix értékű TP jutalmak:

- egy elveszített ÉP: 2 TP
- egy kiosztott kritikus: 20 TP
- egy bekapott kritikus: 50 TP
(Megjegyzés: ebben a csatában a természetes 20 dobás automatikus kritikus volt, mostantól viszont dobni kell rá.)
- egy kritikus balsiker támadó dobás (1-est gurítottál) csatában: 100 TP
- minden sikeres támadó dobás a koboldok ellen (közelharci vagy táv.): 3 TP (ez változik a lény erősségétől függően)

Nem fix értékű tp jutalmak:

- meglepetés kör elszenvedéséért: 2d10 TP
- (aktív) kaszt képesség használatáért: 1d100 TP /Garma! a Nyomolvasás csak 1d10, mert ez inkább passzív szakértelemhez kötött képesség./
- varázslásért (mindegy hogy papi vagy más): 1d100 TP
- sikeres szakértelem használat (bármi amit használtál és dobtál rá eddig): 1d10 TP

Akkor jó számolgatást.
Ha végeztetek a kockadobósba kérek egy TP végelszámolást ahol tételesen felsoroljátok, hogy mennyi TP-t kaptál és miért.
Köszönöm.

***************************************************************
***************************************************************

[Mesemondó]

/Vonnegut reagál a Banyektól megtudott infókra/

Vonnegut meglepődve méregeti a zhetarim városcímerrel díszített pénes erszényt:

-Ez alátámasztja a kósza szavait. Nem is sejtettem hogy a Termek kazamatái körül ekkora a zhent aktivitás. Ez sok minden megmagyaráz. Nem lepődnék meg rajta ezek után, ha Arabel elestéhez is közük lett volna...-morogja.

/Heinan/

-Rendben Heian mejen előre Aramillal és Hajassal, vigye a farkasát!

/Banyek, Heian/
Nem tudom hogy Banyek veszi-e a bátorságot a farkas megűléséhez, majd ha azt tudom mesélem el a farkas reakcióit. Martos! Csak előre szólok: az állati társad nem kutya, hanem egy vadállat. Próbálj így tekinteni rá és ne úgy mint egy jóindulatú bernáthegyire. Az hogy elviseli a prédaállatokat -jelen esetben Banyekot- maga körül, az nem jelenti azt, hogy nem támadja meg, ha nem hagyja békén. Még egy idegen kutya is megmarja az embert, ha csak úgy átlépik a személyes terét, nemhogy a farkas! Ha sorozatban olyan dolgokra kényszeríted a társad ami a legalapvetőbb természetével ellentétes, el fog hagyni.

/Mindenki/
Akkor elővédbe ment, ha jól értettem Aramil, Heian, Argent és Banyek.

Vonnegut a kósza után szól:

-Aramil Heian! A kósza éjszaka már nem fog tudni nyomokat olvasni, mert nem látja őket! Igaz a farkas segít a szaglásával de, én mégis úgy gondolom az lenne a legjobb, ha a tudásukat felhasználva valami jól védhető éjszakai táborhelyet keresnének nekünk, ahová a lovak is beférnek! Egész nap úton voltunk és harcoltunk, ugyanezzel a lendülettel botorság lenne az éjszaka közepén a Termekbe merészkedni.
Még két teljes napunk van és majdnem teljesen biztosan tudjuk, hogy Fooler hol van. Ha el is veszítenénk a nyomot nagy valószínűséggel tudjuk hogy Foolert hol keressük. Most koncentráljunk a saját biztonságukra, igyekezzenek!

/A szekér megérkezik/

Vonnegut visszarakja a madarat a szekér sarkába.

-Holg! Most jól beszélsz. A többiek elmentek táborhelyet keresni éjszakára. Reméljük találnak valami védhető helyet.

-Inkább imádkozzon az istenéhez Doraf, hogy ne találkozzunk azokkal az élőhalottakkal. Nem szégyellem bevallani engem a hideg kiráz tőlük. Ha csal néhány kóbor szellem, vagy porladó tetem lenne a legrosszabb ami odalent van! Én örömmel kihagynám a velük való találkozást.

-Rendben. Alauron, maga üljön mellém a bakra, ha vártalanul megrettenének a lovak maga jól le tudja csitítani őket.

[Garmacor]

Aramil

Hallva az újabb parancsot rádöbbenek, hogy igaza van a katonának tényleg nem ártana pihennünk.
- Rendben akkor megpróbálunk valami táborhelyet keríteni. Szólok vissza a katonának.
- Induljunk. Hamarabb pihenhetünk akkor. Mondom a többieknek.

[Navaratna]

//Holnap este számolom ki a kiszámolandókat, addig itt a reagom //

(Banyek)

Vonnegut nem marasztal, mehetek előre, ennek örülök. Győzedelmesen nézek Aramilra és hosszan kiöltöm rá a nyelvem:
- A lábam rövidebb, de a nyelvem nem! - azzal felszegem a fejem vigyorogva. - Egyébként a koboldokról még mindig én tudok többet nálad, és jobb ha tudod, imádják a sötétet, az éjszaka az ő nappaluk.
A farkasra sandítok és megrázom a fejem:
- Nem őrültem meg, Hejha. Egy harapással elkapná a nyakam. Ha majd elég sokáig leszel mellettem, megtanulod, mi az, amit komolyan gondolok, és mi az, amit nem Fáradok ugyan, de azért még nem purcantam ki, tudok a magam lábán is menni.
Azzal el is indulok velük. Izgatottan nézek a szabadban hálás elé, nem sokszor volt benne részem, kezeimet összedörzsölöm.
- Hú, sose táboroztam még nagyokkal. Tudom, ez nem sima kirándulás, de azért elmesélhetem nektek a 'Nyolcadik utas a halál'-t. Valami tengerjáró hajón játszódik, elég ijesztgetős, és sorra halnak meg benne, de ide illő, mi sem szalonnát sütünk nyárson

[Martos col Legium]

(Heian)

Banyek visszakozásán nem lepődöm meg különösebben, jobban belegondolva valószínűleg nem is lett volna kivitelezhető. Már éppen beletörődnék, hogy az alkonyi imám kénytelen leszek elhalasztani egy későbbi időpontra, amikor a hadnagy utánunk szól.
<Ezek szerint mégis lesz időm tisztességesen kifejeznem a hálámat a mai napért Silvanusnak.>
Ez a gondolatörömmel tölti el szívem, és örömmel teljesítem a táborhely keresésére vonatkozó parancsot. A korábbiakból kiindulva azonban társamnak próbálok olyan helyet keresni, ahol minimális az esélye, hogy a lovak kiszúrják. Mivel elsősorban az orrukat kell becsapnom, valami szélvédett rekettyés az, ami leginkább megfelelne, persze azért még így is biztos távolban a többiek táborhelyétől. Ha találok ilyet, akkor ott marasztalom Argentet, és visszamegyek a többiekhez az felszerelésemért. Meg persze hogy szóljak nekik, hogy a farkassal együtt kicsit odébb fogunk lepihenni.

Visszatérve mielőtt nyugovóra térnék, elvégzem napi imámat a Fák Atyjához, és megvacsorázom. Közben Argentnek is jut egy-egy finom falat, bár valószínűleg ő már jóllakott a koboldból.


//off: még gondolkozom, milyen varázslatokat készítsek elő, de legkésőbb holnapra kitalálom//

[Alauron]

(Alauron)

Úgy is tesz, ahogy Vannegut mondja, és letelepszik a bakra a veterán mellé. Ott várja az indulást. Ha elindulnak és ráér egy kicsit a parancsnokkal beszélni előhúzza a kobold sámán nyakbavalóját.
- Nézd Vannegut, ezt a medált a sámánnál találtam. Elhoztam, hátha varázserejű, talán hasznos lehet, de nem akarom feltétlen magamnak megtartani. Közös szerzemény, és ha ér valamit eladhatnánk, vagy használhatná, akinek szüksége van rá.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork a szekér zöttyenéseire lassan elbóbiskol hátul, a puha szénán. Bár még nem nyomta el a buzgóság, de már nem sok híja. Alig várja, hogy ráleljenek a megfelelő táborhelyre és ő ismét begubózva "átváltozhasson" éjszakai hernyóvá a hálózsákjában. A körülötte zajló beszélgetésekre nem figyel, csak akkor dörgöli ki az álmot a szeméből, ha kifejezetten hozzá szólnak, őt kérdik. A koboldoktól zsákmányolt csecsebecsék nem foglalkoztatják. Az övénél jobb és nagyobb bárdot nem látott, az érdekes ékszerek meg maximum megvizslati lennének jók, utána úgyis elunná a haszontalan apróságokat. Mindezen nem agyalva teljesen jól elvan a vacsora-alvás fogalomkörében folytatott "belső monológjával".*

[Togar]

Doraf

-Majd a táborban imádkozom, igaz nem tudom mitől félsz, látszik nem nagyon jártál mifelénk. Mi törpék találkozunk odalenn egy két érdekes dologgal és mi tartjuk lenn őket nagyrészt, szerintem ezek a termek sem veszélyesebbek a mélysötét alagútjainál. Így ha kellőképpen felkészülünk, nem lesz vele probléma.- válaszolom.

Felmászok én is a szekérre és kényelmesen leheveredem, a méretemnél fogva nem okoz gondodt, megvárom míg elérkezünk a táborhelyre, utánna lassan enni is kéne valamit, elvégre hosszú volt a nap és harcoltunk is.

[Mesemondó]

/A szekéren utazók/

Vonnegut a fejét csóválja Doraf szavai hallatán, de nem szól.

-Akkor döcögjünk. -mondja és elindítja a szekeret. -Egyébként milyen hely az a Mélysötét? Soha nem hallottam még róla. Messze van Cormyrtól?

/A felderítésbe menők/

A terepviszonyok inkább lágyan lankásodó-dombosodó arculatot öltenek, ahogy haladtok előre észak -a Keleti-Viharszarv hegység- felé, táborozásra alkalmas területet keresve. Igencsak sietnetek kell ha mindezt az est beállta előtt akarjátok megtenni.

Elszórva, elpettyezve a tájon vannak kisebb facsoportosulásuk, amelyek alkalmasnak tűnnek táborverésre.
Az is megoldhatónak tűnik, hogy a farkast -és gazdáját- külön "elhelyezzétek" valahol, de ez a két táborhely igen messze esik egymástól. A másik több mint 300 méterre, északabbra.
(A sikeres képzettségpróba használatért Heian 20, Aramil 10 Tp-t kap.)

Visszatértek a szekérhez Vonnegutnak jelenteni, hogy merre jöjjön. Heian pedig elfoglalja a saját táborhelyét, hisz a farkassal nem sétálhat vissza a szekérhez.

/Mindenki, kivéve Heiant/

A szürkület idején is túl vagytok már mire a felderítők a táborhelyre -6 csillag alakban elhelyezkedő kőrisfa- navigálnak.

-Heian és a kutyája hol vannak?- kérdi rögtön Vonnegut mikor megérkeztek.
-Nem túl szerencsés szétválnunk, -főleg az új információk birtokában- az útonállók előbb támadják meg a magányos utazókat, mint egy csoportot. Ha bajba kerül tudni fogunk róla? Félre értés ne essék: látni sem akarom a lovak mellett azt a dögöt, de nem lehet azt kikötni valahol, a druida meg visszajönne? Ha megtámadják csak magukra számíthatnak. Legalább lesz esélyünk segíteni nekik?
(OFF: Ki lehet számolni hány kör kell 300m, -kb.1000 láb- megtételéhez...)

/Heian/
Egy félkaréjban elhelyezkedő 3 méter hosszan elnyúló bodzabokros tövében tudsz tábort verni.

[Navaratna]

(Banyek)

Táborhelykereséskor:

A táj határozottan tetszik. Látványa gyógyír a lelkemnek, mégsem napi rutin nálam a vérontás. A nap melegsége különösen jól esik, ha nem viselném a vértemet, még a hasamat is süttetném rajta Így viszont megkíméltem társaimat egy gnóm köldök látványától
Kivételesen csendben vagyok, úgy járok Aramil és Hejha nyomában. Nem esik nehezemre tartani a lépést velük, még sérült lábbal sem. Egy idő után, főleg, amikor a szabadban táborozás tapasztaltabbjai alkalmas helyet vélnek találni, megszakad az áldott csend:
- Komolyan külön akarsz tőlünk aludni? - billentem félre a fejem, amikor felvetődik, Hejhára Toportyánféreg miatt ez a sors vár. - Kár. Én aludnék veled, csakhogy nem bízom abban, álmomban nem csócsálná-e le a lábam a farkasod. Könnyen összekeverhet egy kobolddal - jegyzem meg sajnálkozva. - De ha szeretnéd, hozok neked vacsorát a szekértől

Visszafelé menet a szekérhez, még a jelentéstétel előtt Aramilnak:

- Szükséged van egy becenévre. Már majdnem mindenkinek adtam. Vonnegutból lett Uram-Szőr, Holg volt már Agyaras, de találtam ki neki egy újat, amiről hamarosan tudomást szerezhetsz, Heianból Hejha lett a hangzás miatt, Dorafból Nagyszakáll, de ez sem túl eredeti, szóval ez még nem végleges, de te meg Alauron fehér folt vagytok, amit szeretnék hamar kitölteni. Ugye nincs ellene kifogásod? Már hogy lenne! - válaszolom meg azonnal

Mindenkinél, kivéve Heiannál:

Ráhagyom Aramilra, hogy feleljen Szőrnek, hol maradt Hejha. Tényleg problémás, mi lesz, ha rajtaütnek Hejhán, ő meg ott van kint teljesen egyedül. Ujjaimat tördelem, de ettől okosabb nem leszek.
- Sajnálom, Szőr, ha ügyesebb lennék, Toportyánféregnek adnék macska-, vagy igazi kutyaszagot farkas helyett, és itt lehetne velünk, de odáig nem terjednek a képességeim Az se lenne rossz, ha a farkas nem lógna mindig Hejhával, de anyám se vakarta le az ürgéjét, mókusát, majd mikor ezek méltóztattak elpusztulni, a macskáját Én a helyében ott hagynám a farkast és lennék velünk.

Ha túlesünk az "eligazításon", egyből felkutatom a saját ételcsomagomat, aztán megszabadulok a vértemtől, hátizsákomtól. Járok egy kört jövendőbeli táborhelyünk körül, közben tüzelőnek valót is gyűjtögetek, bár nem tudom, szándékoznak-e a többiek tüzet rakni.
Amint ezt letudtam, felkeresem Holgot. Integetéssel hívom fel magamra a figyelmet, aztán lecövekelek előtte. Megköszörülöm a torkom, próbálok lassan, tagoltan beszélni, nem hadarni:
- Kutyus-lány, azaz én beszélni akar veled. Van egy kérésem. Aludhatok veled? - nézek rá ártatlan, nagy kék szemekkel. - Azaz melletted, közel. Te nagy vagy, erős, és bátor, én meg pici, gyenge és nem elég bátor. Ó, és találtam neked új nevet. Tudom, az igazi Holg, de mivel te szereted a sütit, Cukorfalat leszel. Tetszik?