1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Alauron]

(Alauron)

Újabb sebet kap, bár ő is sikerrel betalál. Most már tényleg alig áll a lábán, még egy ilyen kemény harapás és kidől. Akkor pedig a worg könnyűszerrel széttépheti, lovasa megölheti. Úgyhogy mostantól teljes védelemben áll, és várja a felmentést.

//Akt. ép: 8
worgon 14 ép-t sebeztem eddig//

[Mesemondó]

//Alauron//

Rendben innentől kezdve csak a saját védelmeddel vagy elfoglalva.

//Mindenki//

Egyedül Alauron worgja áll még, négyőtökkel szemben.
Vonnegut oldalról keményen megdöfi az állatot.

Holg következik.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork megvadulva, vérben forgó szemekkel fordul körbe alig, hogy megölte ellenfelét. A hirtelen mozdulattól habbá összeállt nyál permetez szerte-szét szája széléről. Vonnegut parancsát meg se várva, szinte félretaszít mindenkit útjából és a még mozgó szőrös hústorony felé iramodik. A józanságot már a fékezhetetlen düh és ölni akarás nyomja el. Hörögve, morogva veti rá magát Alauron worgjára, hogy egyszer és mindenkorra porba sújtsa a vadat.*

//Akt. Ép: 16

Támadás (támadás erőből, roham)
1k20+11 = 2(+11) [13]

Sebzés (támadás erőből)
1k12+13 = 5(+13) [18]

Eddig 2 worg meghalt, Alauronéba most először készülök sebezni.//

[Mesemondó]

//Holg//

A harag ezúttal rossz tanácsadó, vagy tíz kilónyi agyagos földet fordít ki a brutális erejű csapásod a bestia mellől, a nyergében ülő ork felröhög.

//Banyek, Aramil//

A végére Banyek se ússza meg harapás nélkül, ami nem sikerült a kollégának, az most sikerül a másik vornak és banyek oldalába mar -9 ÉP-t sebezve rajta.
Bár a worgon látszik: ez már a hattyúdala.

//Heian következik//

[Mesemondó]

//OFF: Átgondoltam, és azt hiszem mégse túl jó ötlet itt dobálni. Jól van na, nem szívatom a bandát, én is lehetek boci. Csak vigyük már át a dobásokat a kaland kockadobósába ok? //

[Martos col Legium]

(Heian)

Gyorsan felmérem a terepet, és úgy ítélem meg, hogy az itteni warggal ezek hárman már csak elbánnak, és valószínűleg a csapat távolabbi része is boldogul, mielőtt odaérnék //már ha egyáltalán látni őket//, amúgy sem vagyok egy nagy fegyverforgató. Viszont többen is szereztek nem egy komoly sebet, sőt, a törpe pap nagyon úgy néz ki, mintha már elindult volna szakállas istenei felé. Sajnos a mai nap folyamán csak egyetlen gyógyítási lehetőséget kértem égi patrónusomtól, így megpróbálom azt a lehető legbölcsebben felhasználni.
<Ha sikerül ebbe a földszintes papba életet vernem, akkor ő talán meg tudja gyógyítani a többi sérültet. De legalábbis javíthat az állapotukon.>
Miután erre a döntésre jutottam, odasietek Dorafhoz, és mindenek előtt leellenőrzöm, hogy érdemes-e még varázslattal próbálkozni, van-e még élet - akár csak egy leheletnyi is - ebben a testben. Ha igen, akkor Silvanus erejéért fohászkodom.
- Fák Atyja, hatalmas pártfogóm, kérlek, gyógyítsd be ennek a halandónak sebeit, hadd segíthesse a továbbiakban is igaz küldetésünket! - mondom, miközben végigsimítok az előttem fekvő homlokán és súlyosabb sebein. //Dobás kérésednek megfelelően a Kockadobósban.//

Ha esetleg már későn érkeztem volna, akkor csak lezárom a szemeit, és némileg méltóságteljesebb testhelyzetbe rendezem tagjait, kicsit odébb húzva az általa lemészárolt dögöktől.
- Nyugodj békében. Tisztességesen helytálltál, és hőshöz méltón estél el - mormolom az orrom alá. - Csak azt sajnálom, hogy nem ismerem a törpe szokásokat, hogy utolsó utad méltó legyen az utolsó csatádhoz.

[Mesemondó]

//Heian//

A törp sajnos már valóban halott, nem tudsz rajta segíteni.

//Mindenki//

//OFF: Innentől rövidre zárom a csatát, a megmaradt két vorg olyan 2 és 3 ÉP-n regnál, nem akarom tovább húzni az időt a csata levezetéssel, azt hiszem így is elég kemény és hosszú volt.//


Banyek és Aramil, illetve Hol és Vonnegut egyszerre mérik az utolsó végzetes csapást az ellenfeleikre, lezárva ezzel az ütközetet.

Túl vagytok eddigi életetek legvéresebb és legkeményebb csatáján, van aki kevésbé, van aki jobban megszenvedte az ütközetet, de nincs olyan kalandozó a csapatban, aki ne gazdagodott volna legalább egy nagyon komoly sebbel. (Talán csak Heiant leszámítva.)
Vonnegut rögtön arra sarkallja a társaságot hogy még nincs itt az ideje a fellélegzésnek, meg kell keresni a felderítőket.
A worgok és lovasaik hullája, és a felszerelésük szanaszét hevernek a földön, a nyeregtáskáik feszülnek valamitől.
A csapat két része megtalálja egymást, következhet a kárfelmérés és az események summázása.

Vonnegut megkönnyebbül mikor megtalálja a két felderítőjét:

-Jól van...hogy is hívta a szakaszt Banyek? Darazsak? Jól küzdöttetek. Mindenki.
-Azt hiszem szétvertük a teljes helyőrséget, úgyhogy a folyóparton nem kell számottevő ellenállásra számítanunk.
-Doraf elesett.- mondja egyszerűen. -Őt még el kell temessük.

*****************************************************
Mindenki kap 1000 Tp-t.
*****************************************************

[Navaratna]

(Banyek)

A szerencsesorozat természetesen egyszer csak megszakadt, s mellé is szúrok látványosan, no meg mivel odapofátlankodtam az állathoz, meg is kóstolt. Aramil viszont bravúrosan leöli az állatot és ez már okot ad a derűlátásra.
- Megmaradtunk! - rikkantom, bár a végén fintorgok, mert fáj a sebem. Csak ez akadályoz meg abban, hogy nem lejtek győzelmi táncot a farkastetemek körül.
- Hű, mutass egy porcikát, amit nem rágott meg ez a dög rajtad - mondom az elfnek. - Lehetne Rágcsa az új neved Amúgy, ha akarod, de csak ha nagyon akarod, szóval, akkor mostantól nem muszáj Banyeknak szólítanod, hívhatsz Timnának is... - ajánlom fel neki.

Jó, hogy összetalálkozunk végre a többiekkel, fejben már azt latolgatom, hogyan veszem rá Dorafot, hogy rátegye a mancsát egy elfre, fércelés céljából. Mivel hogy biztosra veszem, a vértbe bugyolált törp él és virul, ha csócsálva is.
- Uram-Szőr! Megnyuvasztottam egyet szemtől szemben! - újságolom. - Én, és nem a szomszéd meg nem valami kitalált gnóm hős! Csak úgy frecsegett a vér, muzsikált a kardom! Látom,neked is kijutott, Holg! Ez itt mi? Földet műveltél? Azt is kell néha! Mától én vagyok a Worgok Kicsi, Ám Figyelmen Kívül Nem Hagyható Réme! Hm... ez túl hosszú...

- Mért néz ki még mindenki úgy, mint akit óriás farkas szájából húztak ki? Hol van Doraf, hogy...?
Na itt nyúlik meg a pofám, amikor felfedezem, a törp pap azért nem tett még semmit, mert már képtelen rá. Elhunyt. Heian szépen elrendezte fektében, én meg fölötte állva váratlanul sírva fakadok.
- Ó, Doraf, ez így nem ér! - rívok törpül, letérdelek a test mellé. - Még az adósod voltam, várhattál volna vele, hogy megtérj Moradinhoz! ... Tuti szembe mentél túlerővel, pedig mondtam hogy nem éri meg...! És megúsztad a kérdéseimet is!
Bánatosan törölgetem a szememet, aztán megsimogatom a halott Doraf szakállát.
- Csíptem őt, Uram-Szőr - nézek fel Vonnegutra. - Tudja, a törpök nem földbe temetkeznek. Ez a fektetés így ravatalnak megteszi, a halotti tort utólag is megtarthatjuk, de feléjük a halottak elégetése a szokás, ahogy nálunk is. Nem kell már neki ez a test, Moradintól kap újat a következőben... - ettől újra elered a könnyem.
<Nem is tudtam meg, honnan jött s mi vette rá, elhagyja az otthonát Most hogyan tudják meg az övéi, eltávozott? Ez nagyon rossz!>
- Megnézem, van-e nála valami, amit haza lehetne juttatni az övéinek, jó? - kérek életemben először engedélyt valaki holmijainak átkutatáshoz.

- Méhek voltunk, de a Darázs frankóbb... - szipogok. - Uram, gatyára vertek minket, Doraf halott, még ha el is látjuk a sebeinket, egy rakás rokkanttal jóval kevesebb és gyöngébb banda is elbánhat. Meg én azért megnézném, tényleg a teljes helyőrséget hánytuk itt kardélre, vagy csúnya meglepetés vár ránk... Jó az optimizmus, de valóság gyakorta pesszimista
<Szájon csókolom Vonnegutot, ha valaha meglesz Fooler és élve visszajutunk a táborba vagy hova...>

Lelkemre hirtelenjében még egy gyógymódot tudok: azt, ami mindig is bevált. Ha már leöltük az ellent, bizony nem árt egy kis portya holmijaik között...

[Alauron]

(Alauron)

Szerencsére már csak az ő ellenfele maradt, és a többiek segítségével hamar annak is vége. Alauronnak sok a sebe, ezért a harc után ott helyben hanyatfekszik és pihen egy kicsit, úgy egy fertájórát. Kimerítő harc volt ez számára.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Az utolsó worg eleste után még mindig vérben forgó szemekkel pördül meg Holg és keresi a megölhető ellenségeket, de azok már elfogytak. Lassan enged a tagjaiban vibráló feszltség és a mély hangú hörrenések egyre inkább átmennek krákogásba, lihegésbe, végül kissé rendszertelen zihálásba. A harci láz lohadtával egyre erősebben érződnek a mély sebek fájdalmai. Ennek hatására az eddig biztos kézzel, keményen markolt csatabárd feje a földön dübben és a kimerült félork erre támaszkodva néz körül, hogy vajon mi a helyzet a többiekkel. Látva, hogy Vonnegut és ezzel a torta-ígéretek viszonylag jól vannak megkönnyebbül egy kicsit. Viszont a törpét hiányolja, ilyenkor már szokta mondani az "én megmondtam" monológjai egyikét. Mikor Heian kihámozza a worgok tetemei alól Dorafot és a vezetőjük megállapítja, hogy meghalt, Holg egy kicsit elszomorodik. Bár nem volt valami sok beszélnivalójuk, de ő értette meg legjobban a félork direkt megközelítéseit, ha "stratégiáról, taktikáról" volt szó. Szólni nem szól az ifjú barbár, csupán közelebb kullog és leül egy nagyobb kőre vagy ha más nincs, akkor az egyik farkastetemre. Banyek csipkelődő kérdésére csak felmordul az orra alatt, de egyébként nem reagál rá. Arcán már ismét az a kissé bárgyú és ártatlan kifejezés ül, mint egyébként szokott az utazások alatt. Bár sebei erősen lüktetnek a fájdalomtól, viszont lelki szemei előtt még talán kicsit nőtt is az elképzelhető torta, amit ezért kapni fog, ha visszaértek.*

[Martos col Legium]

(Heian)

- Talán azért, mert mindenki megjárta azt a bizonyos óriási farkasszájat? - válaszolom kapásból a lelkesen viccelődő kis gnóm kérdésére, olyan éllel a hangomban, hogy azzal akár már vágni is lehetne. Némi elégtétellel veszem tudomásul, hogy legalább a torkán akadt a mondandója, amint meglátta mivel is foglalkozom épp. Aztán már átvált valamilyen általam ismeretlen nyelvre,
<Talán az anyanyelve lehet? Valahol azt hallottam, hogy hirtelen megrázkódtatásokkor mindenki azt használja...>
amiből csak annyit értek meg, de azt világosan, hogy azért őt is megrázta az eset.

Mindenesetre én próbálok továbbra is valami értelmet verni a dolgokba, kicsit megrázom a fejem, hátha az segít egy kicsit egymás után fűzni a gondolataimat. Szerencsére megüti a fülemet a "helyőrség" szó, ami sokkal hatásosabbnak bizonyul a fejrázásnál, helyre kis rendet vág odabent.
<Ez az. Foglalkozzunk az ellenséggel, ez egyszerű, kézzelfogható probléma.>
- Azt hiszem Banyeknek igaza van, uram. Jobb lenne megtudni valójában mennyien maradtak, nem találomra odamenni és bízni a jószerencsében. Végtére is, Tymora sem osztogathatja a végtelenségig kegyeit. Tényleg, mi lett azzal az ötlettel, hogy foglyul ejt valakit, parancsnok? Vagy a csata hevességében maga is megfeledkezett róla? Mert akkor azt javaslom, vizsgálják meg a lovasokat, melyikbe lehet még annyi életet verni, hogy kérdéseket tegyünk fel neki. Mindenesetre ÉN visszamegyek a szekérhez a kötszerekért, mert hiába, hogy folytatnunk kell szerencsétlen Fooler keresését, de nem venné ki jól magát, ha közben elvéreznénk.

Ezzel le is vetem a vértemet, ne húzza már le fölöslegesen a vállam. A pajzsomat is itt hagyom, csak a kardomat viszem magammal a hüvelyében, miután gondosan letöröltem róla a vért az egyik halott orknak a rongyaival. Könnyű kis kocogás a szekérig, ott aztán előásom a gyógyító készletemet, és mivel beugrik, hogy tegnap nála is láttam ilyet, kis hezitálás után Aramil csomagjából is előkeresem az övét.

Visszatérve a csata helyére, az elffel kezdem a sort.
- Tessék, utólagos engedelmeddel elhoztam a tiedet is a holmid közül. Tudom, hogy elég csúnyán helyben hagytak, és alapvetően azt mondanám, hogy most pihenj, de Vonnegut jól mondja, sietnünk kell. Tehát egyrészről úgyse tudnál sokat pihenni, másfelől meg jó lenne mihamarabb menetkésszé varázsolni a bagázst.

A következő célpontom Argent, aki talán mindannyiuk közt a legsúlyosabb állapotban van, de ami még ennél is fontosabb a barátom, és csak azért keveredett ebbe az egészbe, mert én belerángattam. Ezek az indokok késztetnek arra is, hogy a Dorafra végül fel nem használt varázslatot most őrá áldozzam, és ha bárki rákérdez, ezt meg is osztom vele. //Könnyebb sebek gyógyítása - kidobjam újra a varázslat hatását, vagy jó lesz az, amit eredetileg Dorafnak szántam? Olyan kár lenne elvesztegetni azt a maxos dobást... //

//U.i: Tudom, hogy sokat szaladtam előre az időben, de az elindulásomat csak nagyon kevés dolog késleltetheti, és az út a szekérig meg vissza talán nem lesz olyan nagy kaland//

[Garmacor]

Aramil

Miután az utolsó Worg is összerogy aggódva nézek Banyekra majd látva a lelkesedését megnyugszom egy kicsit.
- Jól vagy? Mutasd a sebed. mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Majd miközben megvizsgálom tovább beszélek.
- Jól küzdöttél ügyes vagy.
- Köszönöm. És mit jelent a neved Timna? ízlelgetem az új nevet?
Menjünk keressük meg a többieket mondom. S kardjaimat eltéve vesszőt helyezek az íjjam idegére és lassú kocogással a többiek felé igyekszem. Közben folyamatosan figyelek utitársnőmre is.
Ahogy megérkezünk a komor arcokat látva egyből felteszem a kérdést.
- Mindenki életben van?
Majd a választ hallva elkomorulok én is, de nem hagyok sok időt a lelkemre telepedő bánatnak s mikor Heian visszatér egyből a teendőim után nézek.
- Jöjjön ide mindenki aki megsérült lássuk el a sebeket minnél gyorsabban. Lehet hogy ez volt az erőd teljes hadereje, de ha nem minnél hamarabb harcképes állapotba kell kerülnünk.
- Holg gyere te is szólok a törpe holtteste mellet búsuló társunknak. Rajta már nem tudunk segíteni. Mondom jóval csendesebben. Majd miután mindenki bekötöztünk magam is a törpe holttestéhez megyek s magamban némán gyászolok egy pár percig majd a további teendőink után nézek.
- Timna velem tudsz jönni továbbra is felderíteni? teszem fel a kérdést.
- Uram 100-200 méter előnyt adjanak nekünk de maradjanak látótávolságon belül. Még egy csatát nem bírunk ki két részre szakadva úgy sejtem.
- Ha mindenki menetkész akkor induljunk. Ha végeztünk utána méltó búcsút vehetünk elesett társunktól, de most nem vesztegethetjük az időt mert az újabb életbe kerülhet.
Megvárom míg mindenki menetkész és elindulok előre felderíteni vesszővel az íjjam idegén.

[Mesemondó]

Történet: Arabel megtisztítása
Helyszín: Cormyr, Estcsillag Kísértetjárta Termei körüli vidék
I epizód: Fooler megmentése
3. jelenet: Csata a worgokkal


/Mindenki/

-Igaza van Aramil, de azt hiszem akkor se lennénk előnyösebb helyzetben, ha tudjuk hogy maradtak és azt is tudjuk hogy ide tartanak.
-A jelen fizikai állapotunk javítása vagy annak romlásának megakadályozása fontosabb.
-Néha a katona testi hogyléte a legfontosabb biztonsági kérdés. -Maga sincs éppen a legjobb bőrben. A sebkötözés talán megakadályozza a kivérzésünk és a fertőzések, de nem adja vissza az erőnk és a harcképességünk. Az előbb épp azzal került bajba hogy elszakadt tőlünk...csak az isteni gondviselésnek, vagy az átkozott szerencséjének köszönheti, hogy a rohamozó worg csapat teljes túlereje nem állt meg előbb maguknál hogy előbb felmorzsolja kettejüket. Megtehették volna, és akkor esélyük se lett volna.

-Szerintem kutassuk át a nyeregtáskákat, hátha találunk a lovasoknál olyasmit ami a hasznunkra lehet a gyógyulásban.

-Heian, Aramil, önökben van annyi varázserő hogy felgyógyítsák legalább Holgot? Ha ő erőre kapna, nagyban nőnének az esélyeink, túlerővel szemben meg főleg. Ő több ellenfelet is leköt. Tudom talán szívtelennek tűnök de azt hiszem jelen helyzetben Holg gyógyítása a legésszerűbb döntés. Már ha van rá lehetőség...ha nincs akkor így jártunk.

[Garmacor]

Aramil

- Igaza van tényleg fontos lenne, hogy mihamarabb felgyógyuljunk, de én ennél többet nem tudok tenni. Semmiféle varázserővel nem rendelkezek.
- Épp az imént eset miatt mondtam a távolságot. Wargoknak nyomát sem láttuk első alkalommal. A halál lehetősége meg mindig ott lebeg a kard útját járók feje felett.
- A nyeregtáskákra nem is gondoltam. Igaza van.
S ezzel elkezdem átnézni a nyeregtáskákat és az elesett ellenfeleink holmiját.

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

A csapat java ki van dőlve: Alauron eleve a fűben hever, Holg meglehetősen leharcolt, Aramil pedig...- Ú, ezt fel kell jegyezni valahova: ma láttam életem legrondább elfjét. Hm, komolyan, mindehonnan kilóg valamid, mint egy rendes zombinak, annyi különbséggel, hogy ver a szíved és tudsz beszélni Amúgy nem fáj?! - ráncolom a homlokom, mert tény és valű, Aramil nem szenved látványosan. A helyében azt tenném... Ettől s emaitt azért bekötözheti a sebemet Közben el is árulom neki, mit jelent a nevem:
- Timna annyit tesz Leányka. Ezt apa adta, nem volt fantáziadús, de hét fiú után gondolom megörült egy lánynak Jobb, mintha Hevedernek nevezett volna el, és jobb ha tudod, rezgett a léc, majdnem ez lettem Van másik nevem is, amit anya adott, Eithee, legközelebbi fordítása: Nyolcaska. Érted. Nyolcadik gyerek a családban. A kreativitás magasfoka volt ez a név Neked van testvéred, Aramil? S a te neved jelent valamit? Tuti, az elfek is imádnak elnevezgetni

- Felderítés közösen? Ez kérdés? Naná

Nyeregtáska kotozás közben nagyon ügyelek arra, amit már megkaparintottam, vagy amelyik cuccot én már elkezdtem túrni, ahhoz más ne érjen. Árgus szemekkel figyelek a magam zsákmányára!
Azért lomolás közben sem pihen az elmém, arcom grimaszai jelzik, valami jár a fejemben. Emésztem magam, aztán kifakadok, de kezem azért a más holmijában:- Valaki árulja már el, mit keres egy zsák mákban egy rák?! Tudjátok, van az a mondóka vagy mi: Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom, mákomban a rákom. Kiszakadt a zsákom, kihullott a mákom, megmaradt a rákom. Miféle mák lehet ez? Kábítószerkereskedő mákja vagy sima kereskedőé? De akár melyiké is, mit keres benne egy rák? Főleg, ha nem tengerparton viszi azt a zsákot. Most képzeljétek el, a Világ Hátán valaki cipel a hóban egy zsák mákot, hogy keveredik közé egy rák?! Rák tengernél van, emberek!

Mindemellett még arra is van szám, hogy közzé tegyem:- Uram-Szőr, csak a druidák tudnak gyógyítani, azaz Alauron és Heian. Ha még tudnak egyáltalán... Ömmm nálam van gyógyital, kettő is, de Pöröly engem nem kedvel. A lecsapással való fenyegetés nálam a nem kedvelés kategóriájába esik. Szerintem másnál is... Tehát talán ha a nyakába ülhetnék és futna velem egy kört, miközben én nézelődök a magasból és sikongatok, könnyebben bocsátanám rendelkezésére, amim van... - ajánlom fel.