*A kocsonya végleges szétcsúszása és a kis termet betöltő trutymó kissé meglepett, de azért győzelemittas kommentárra ragadtatja az ifjú barbárt.*
-höhh?!?
*Kutyus-lány a szétfolyó kacsafos-lavina mélyére kerül és még Holgnak is hónaljig csap a miazma, így első reflexből két kezét feje felé emeli, hogy fegyverét kitartsa a nyálkából. Rögtön szomorú kifejezést ölt arca és szája szélei erősen lefelé konyulnak, a szinte nyélig olvadt bárdfejek láttán.

-holg akar kard, most.
*Nevezi meg a nagy melák az életmentés tarifáját és megpróbál morcosan nézni a valószínűleg még zselét köhögő apró leányzóra. Mondjuk némi pofafelfújás és a szemei szép, tiszta csillogása arra utal, hogy épp nagyon nevethetnékje van a látványtól. Mintha emlékezne, hogy van a kis gnómnál egy "pótkard", mióta megszerezte a vérmes gyíkocskáktól a mostaniját. Bár mindez csak ideiglenes félmegoldás a nagyra nőtt harcos számára, így erre a kis időre beéri a zsákmányolt gyík-karddal is. Közben ismerős kiáltás hallatszik fentről. Az elf az. Ezek szerint ideért, remélhetőleg nem egyedül, mert úgy nehéz lesz innen kihúzni jóltáplált társát.

-holg jól van. balta nincs jól.

*Válaszolja megnyugtatásképpen, illetve akaratlanul is kisegítve Banyekot a zselébuborék-fújás új bajnokát.
