1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Martos col Legium]

(Heian)

Banyeknek Selia "dudáit" illető megjegyzését megint nagyvonalúan eleresztem a fülem mellett. Akár tagadnám, akár elismerném, csak a lovat adnám alá.
- Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a néped körében te számítasz csinosnak, nem pedig ő. Ha kicsiny csapatunk gnómok között forgolódna, biztos, hogy sokkal többen fordulnának utánad, mint őutána. Egyébként meg szerintem te sem gondolnád komolyan, ha bármelyikünk elkezdené csapni neked a szelet. Valld be te sem "úgy" gondolsz ránk, hiába vagyunk férfiak, és ennek oka szintén elsősorban a méretkülönbség miatt van.

Vonnegut megjegyzésére sokat tudóan elmosodolyodom.
- Kevesen tudják, miféle turpisságokra képesek a druidák, mert akik megtapasztalják, gyakran már nem igazán tudják továbbadni...

//Akkor javaslom menjünk az 1-2-7-8-3-6-5-4-1 útvonalon. Az a leghosszabb, így az lesz a legegyszerűbb //

[Navaratna]

Banyek

- Most mért is ne? - bokszolok Hejha lábába barátságosan. - Érdekes tudományos kísérlet lenne, tekintve hogy elf-törpe keveredésre már van példa Dwelf vagy mi a neve az ilyen érdekes szülötteknek. Most ehhez a gnóm-elf mért is lenne olyan messze egymástól? Gnóm-törpe például előfordul, nem akkora vész, s talán a félszerzet-gnóm is működne Meg a szerelemhez nem feltétlenül számít a méret, ha már a lelki oldalt nézzük, pupák Vagy azt hiszed, kicsi test, kis lélek, nagy test, nagy lélek? Nagysovinizmus!!! Tanuld meg, druida, e világban a mindenki-mindenkivel elv a nyerő! -nevetek fel.
A poénokat félretéve érdekes és hasznos híreket kapunk. Történetesen végre volt valaki, aki láta Foolert és nem csak amolyan titokzatos célpontként létezik szegény.
Nekem vannak elképzeléseim arról mért hozták feljebb Seliát, de nem osztom meg ezt a többieket, ronda nemi erőszak a faerődben jelenet kerekedne belőle
Az is kiderül, alaposan vannak odabent olyanok, akik meg akarják majd akadályozni vendégségünket. Sok az ismeretlen folt is és nem biztos, hogy a legrövidebbnek tűnő út a legnyerőbb is.
Kicsit elpofáztam az időt korábban és lemaradtam Hejha ötletéről:- Mi, hogy mi? Hejha javasolt valamit? Mi lenne az? - kíváncsiskodom. - Ugyan, uram, tartózkodnék az öngyilkoságtól. Ha azon a szekéren én is rajta vagyok, nem lesz bumm.

[Garmacor]

Aramil

Timna szavait hallva egy picit elcsodálkozok, de nem mutatom.
<Hogy Timna és én. Tényleg fel sem merült bennem. De belegondolva nem egy jó ötlet. Az örületbe kergetnénk egymást. No mindegy ezt majd alkalmasabb időben megbeszéljük.>
- Tévedsz Timna. Tisztában vagyok azzal, hogy nő vagy. A többit pedig majd nyugodtabb körülmények között megbeszéljük.
Amikor kísérletként emlegeti az elf gnóm nászt nem állom meg hogy el ne mosolyodjak.
- Nos a meglepetés előnyére már nem számíthatunk. Ezzel együtt kevesen vagyunk ahhoz hogy módszeresen kipucoljuk a helyet. Én azt mondanám, hogy a legrövidebb úton (4-es terem) haladjunk a lehető leggyorsabban. Esetleg Timna gyúporával kifele jövet beomlaszthatnánk a bejáratot, hogy egy kis időt nyerjünk a meneküléshez.
- Bennt meg a Heiannal elmennénk Foolerért amíg a többiek feltartják azt amit a közbenső teremben találunk. Nem gondolnám hogy cél most elpusztítani őket.
- Kérdés, hogy a kisasszony mivel tud illetve akar e támogatni minket.
Nézek kérdőn a nőre.

[Navaratna]

Banyek

Hm, Aramil azt állítja, tisztában van a nememmel és majd akar velem beszélni. Ez rosszul hangzik, mint amikor rossz fát tettem a tűzre.
- Biztos hogy akarom én azt a beszélgetést? - teszem fel félhangosan, kétkedve a kérdést.
Mielőtt alapvetően jó kedélyemet lecserélném egy búval béleltebbre, tiltakozóan felemelem a kezeimet:
- Ácsi! A füstporról én és csakis én rendelkezhetem mert az én tulajdonom! Itt ha valaki robbant, vagy omlaszt, az én leszek, és nem többes számba mi! Ki nem adom a kezemből! Ti, nagydarab melákok a böte kezetekkel mindent eltoltok! Azután. Gőzünk nincsen, mi van abban a teremben, így nem becsülheted le úgy, majd ti ketten elsasszéztok, mi meg tartsuk a hátunkat, bármi is van odabent Nagy pofára esés lehet ilyenből. se a goblinok, se a koboldok nem agyalágyultak. Szerintem fix, hogy számoltak azzal, Koffer kikerülve tálalja nekünk a tényállást, így a legrövidebb utat is, és most szépen rákészülnek. Az ismert helyeken ismert módokon, amit meg Tünci nem ismer, nos azt ismeretlenül fokozzák.
Miután előadtam a magam álláspontját, nyihorászok egyet, mivel járulhatna hozzá sikerességünkhöz Selia.
- Hm, popsival, cicivel, levendulaillatú halálfelhővel, és masnis harci ebekkel. Az ügyeletes szépség és elegancia és Holg távoltartója. Oh, azt hiszem melletted fogok aludni, hacsak pasim nem lesz, mert akkor nem. Vagy melléd fekszünk, csak azért, végtelenül kényelmetlen helyzetbe hozzunk és nézhessem hogyan lilul a pofid.
Vajon meddig bírja, szívózom vele?

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A nagyon gyászos, de sziporkázóan zöld bogárnak öltözött félork felnéz mélyen ülő szemeivel a parancsnokra. Az egy kicsit, de csupán egy ici-picit, javít hangulatán, hogy Vonnegut foglalkozik vele. Nem úgy mint a többiek, jegyzi meg magának későbbre. Mint valami véres kardot tartja fel savmarta fegyverét magyarázatképpen rosszkedvére.*

- holg-balta elromlott. gonosz gyümipuding elront holg-balta a lyukban.

*Ismét nagyot sóhajt, de azért már érdeklődve figyeli az öreg baka reakcióját, válaszát a nagy problémára. A többiek össznépi csivitelését Holg is teljes sikerrel szűri meg, bár ő nem annyira tudatos koncentrációval. A félorknál a szelekció annyiból áll, hogy ami igazán érdekli és érinti arra ideig-óráig odafigyel, minden más pedig egyik fülén be, a másikon ki. Így szerencsésen kihagyja azt az epizódot is, amikor a nudista gnómok és napelf succubusok vannak részletezve. Persze a közjátékok mellett is érzi szíve mélyén, hogy most nincs lehetőség a baltáját megjavítani. Így ha Vonnegut mondja, akkor erőt vesz magán és keres a ragacsos izé maradványai körül valami használható fegyvert. Egy nehéz buzogányt meg vagy két hosszú kardot felejtettek a bestiában emlékei szerint. A bejutás, illetve az útvonal kérdésében már állást foglal a maga "Holgos" és magvas módján.*

- csapat megy körbe. holg öl minden barlangban.

[Mesemondó]

Mindenki

Ami az esetlegesen zsákmányolható fegyvereket illeti: természetesen azok a fegyverek amik a Másolóra ragadtak, a halálával kiszabadultak és ismét hozzáférhetőek.

Holg

Vonnegut elkéri Holg baltájának maradékát és szakértő szemmel megvizsgálja:

-Ez tönkrement Holg. Javíthatatlan, a kovács se tud kikalapálni ekkora anyaghibát. Túl sok hiányzik belőle. Ha visszatérünk Myrmen seregébe majd szerzünk neked egy újat az ellátmányból. A fene gondolta volna hogy ilyen átokfajzat csatornatöltelékekkel várnak itt ránk...

- Talán beszélned kéne valami bűbájossal aki tud neked tenni savtól védő varázst a fegyvereidre.

-De mindenekelőtt be kellene jutnuk a Termekbe. Félő hogy a gerelyhajító barátaink már forralják az újabb adag olajat a nyakunkba, amit majdnem Timna kapott. Az az asztal amit a réven hoztál talán most is jó szolgálatot tejet...a fejünk felé kéne tartani hogy védjen minket.

-Hacsak...

Mindenki

-Hé, van valakinek ötlete rá, hogyan védjük ki azt hogy ne dobáljanak a nyakunkba még több áldást a lőrésekből? -kérdezi Vonnegut

[Garmacor]

Aramil

- Hm nem biztosm, de szükséges.
- Timna nyugi senki nem akarja elvenni tőled, különben mit kezdenék vele azon kívűl hogy vagy felrobbantom magam vagy elszórom mert nem tudok mit kezdeni vele.
- Tény, de a hölgy elmondása alapján ha túl sokat vacakolunk a bejáratnál nagyon sokan kerülhetnek elénk. A barlangok amennyire tudom nagyon visszhangoznak és nem sok esélyt látok rá hogy csendben bejussunk.
Timna újabb előadását már nem bírom ki és kitör belőlem a nevetés.
- Kisasszony ha lehet valami néma állatá változtassa át. Ismerve Timnát ez egy fontos szempont. mondom mosolyogva.
Majd Vonnegut felé fordulok.
- Megpróbálhatom lelőni azokat akik megjelennek a lőrésben, de az kétesélyes és csekély védelem. Viszont tekintve, hogy az ajtó betörésében sokat nem tudok segíteni így nincs jobb ötletem.

[Kyarra]

Viszonozom a köszöntéseket úgy is hogy el el engedem a apró bosszantó lány mondatait a fülem mellett.
-Im gellui le govaded! -válaszolok az druida forma embernek mosollyal. Majd gondolkodva hallgatom hogyan továbbit tervezik máris elfogadva engem csapattagként. A gyorsaság és ahogy már rögtön maguk közé fogadtak furcsán hat és csak néha figyelek fel amikor meghallom a gnómocska éles hangját. Főleg mikor azt tervezi hogy a hajam levágása egész nagy újdonság lenne számára. Bár ránézve rájövök nagyobb a szája minthogy megtenné. Felsóhajtok mikor végül én is szót kapok.
-Esetleg elaltathatom, akkor nem beszél. Viszont akkor, valakinek vinnie kell a hátán.
-Az ajtó jó megoldás és hajlandó vagyok egy elemi ellenállást rá varázsolni hogy a legtöbb efféle támadás ne ártson a ideiglenes pajzsunknak. De az sem ártana ha megnézi valaki, hogy a másoló által hátrahagyott tárgyak közül mi hasznos a társaságnak.
Majd a Timnához fordulok. Lehalkítom a hangom nem muszáj minden férfi hallja a környéken.
-Ha esetleg az a gond, hogy nem vagy elégedett magaddal, ezért piszkálsz engem, beszélhetünk a dologról.

[Navaratna]

Banyek

Ál-vérig sértettség lesz úrrá rajtam, körmeimet kezdem el nézegetni:
- Úgy. Szóval azt szeretnétek, ha természetes lényemet megtagadva hallgassak, mi több, arra is vetemednétek, azon túl, mindenféle csúf néma fajzattá változtatnátok, még az elaltatás is szóba került. Ez azért kicsit erkölcstelen is, bárki letapizhat, míg alszom. Mindezt úgy tárgyaljátok a fülem hallatára, mintha itt se lennék. Modortalanság. Hm, legyen, tehettek egy próbát, vajon az ósdi elf bűbáj fog-e személyemen, de aztán ha csapdával telehintett folyosón hiányom fájó lesz, jusson eszetekbe, nem tudok segíteni.
Sóhajtozva folytatom:
- Sőt, lehet, így végighallgatva az ötletelgetést, majd válogatok, kinek szólok, ha előtte vész van, kinek nem... Kinek csak utólag, vagy pár csapdát szándékosan nem hatástalanítok, esetleg veletek hatástalanítok... Széles a tárház, találékonyságban pedig a félszerzetekkel vetekszem. Igazság szerint ti vagytok néha unalmasak és szótlanok, nehéz kibírni titeket. se humorérzék, se kreativitás, se egy kis találós kérdés, érdekes eszmefuttatás, nem való ez a közeg nekem, meg kéne köszönnötök, hogy elvisellek titeket... - hunyorítok körbe. Mulatságosnak tartom, amiket szövegelek.
Hát még az milyen vicces, amikor Koffer közelebb hajol hozzám és holmi rejtett, belső elégedetlenséget vél felfedezni kicsiny lelkemben, magam iránt. Felfedezem a helyzetben rejlő váratlan és vissza nem térő lehetőséget:
- Csajos dumcsizás? Ó, arra vevő vagyok - mondom neki halkan, elf szlenget használva. Aranyelfként biztos nincs ehhez a füle szokva, de majd megérti, ha olyan okos. Jókedvemben még Koffer hátsójára is ráhúzok egyet, hadd szóljon a ruganyos kis popsiján, aztán csípőre tett kézzel méregetem a bejárati ajtót, a fölötte lévő nyílást, vissza a tutajon a szétlőtt asztallapot.
- Holg! - kiáltok. - Be tudod törni a kaput? - kérdezem meg tőle. Vajon van olyan erős a félork?

[Kyarra]

Mi a....
Kettőt arrább is lépek a veszélyes közegből, mielőtt még több atrocitást kéne elviselnem.
-Rendben Timna-mondom pirosodó kissé dühös arccal-Csak neked, csak most legyen. Felteszek egy találós kérdést. Ha nem fejted meg akkor 3 napig nem teszel megjegyzéseket rám. Inkább a kicsi fejed dolgozzon, mint a kicsi szád.
Tessék: Két macska egy nyitott ablak két oldalán áll. Egyik bent, másik kint és néz egymásra, mégse látják egymást. Miért?

[Mesemondó]

//Mindenki//

Vonnegut a tíz körmével megmarja az arcát és a haját tépi a gnóm viselkedése miatt:
//OFF:Ha jól értem, Seila seggét csapdostad...//

- Az istenekre, Hajas ha magát leküldenénk az Abyssba, két nap után feljönnének az ördögök mert itt nyugi van! Csak egy kicsit ne legyen már ennyire ...gnóm! Tán a gnómok között szokás hogy egymás seggét verik az idegenek? Hol lakott maga eddig, barlangban?

-Most min vitatkoznak tulajdonképpen? Most komolyan találós kérdéseken akarnak agyalni, mikor lehet Foolert meg odabent lehet most főzik a kondérban! Siessünk az istenért!

- Kérem, ön meg ne vegyen fel minden kesztyűt amit ez a kis beszélő kócbaba csipog, mert csak magát fogja vele idegesíteni, higgye el én tudom!

A gnóm lány csapdakeresési fenyegetőzésére Fooler elkomorul:

-Na jól van most már Hajas legyen elég! Megkövetem, ha néha mellőzve érzi magát, de már megbocsásson, ember nincs Faerünben aki el tudja dönteni mikor kell egy gnóm végenincs szófosására odafigyelni, pláne abból kimazsolázni a lényeget. Katonatársak között éles helyzetben nem szokás azzal fenyegetőzni, hogy cserben hagyjuk a másikat, hogy megdögöljön mert az rosszul nézett vagy nem kapunk tőle elég figyelmet.
Mert akkor nem bajtársak vagyunk, hanem gerinctelen csőcselék, érti?
Tudtommal mi sem hagytuk a szarban, mikor idefele jövet farkasok kapták el a torkát, - na azok aztán szó szerint a torkára forrasztották a szót! Mintha kicsit elcsitult volna utána... És Holg sem lépett le a búsba, mikor jött a bagolymedve, és gondolom akkor is jó volt hogy ott van, mikor ki kellett mászni a savas takonylény maradékából nem igaz?
- Ha vissza akar vágni tegye, de ne a bajtársiasságon kezdje az aknamunkát! Ha velünk van ne zsarolja a többieket a segítségnyújtás elmaradásával, mert a végén komolyan veszik! Ez minden seregben főbenjáró bűn, amiből senki nem csinál viccet!

A kaputörös ötletére:

-Holg igazi nehézfiú, de nem ENNYIRE. Egy szakasz katonát és egy jó faltörőt is megfogna ez az ajtó, ebben biztos lehet.

-Azt hiszem a druida mágiája lesz a járható út, ...mit is mondott meg tudja lágyítani? Ha jól értem a szavait attól még magunknak kell kikaparni a lyukat hogy bejussunk nemdebár?

-Holg! Maga tartja az asztal lapott a falat kaparók fölött!

-Aramil! Egy kis fedezet most kifejezetten jól jönne, legalább meggondolják mennyire akarnak akadályozni minket.

-Hajas! Maga, meg én szétdúrjuk a sziklát, ha Heian meglágyította!

-A többiektől azt kérném meresszék közben a szemüket a kapura, azt is figyelni kellene hogy nehogy lerohanjanak minket odabentről!

-Essünk neki, minél többet motyogunk itt badarságokon, a haditerv annál közelebb kerül az összeomláshoz a mi késlekedésünk miatt! Fooler hogylétéről már nem is beszélve!

-Estére vissza akarom küldeni azt a postagalambot az ellátmányjegyzékkel! Ha ezt nem tudjuk tartani, dől az egész felmentési terv!

-Rajta Heian essen neki!

[Navaratna]

Banyek

//Ráhúzott egyet, igen //

Nyitnám a szám a találós kérdés kapcsán, de Szőr elengedi a hangját, lobog a hajam.
Az Abyssos hasonlat hallatán fülig ér a szám, a barlangos dologra meg biccentek.
- Félig igen, uram.
A vigyor jóval halványabb lesz, amint kipergetem fejemből a találós kérdés okozta izgalmat. Míg itt én idétlenkedek, egy fő valóban csak ránk számíthat. Sajnálkozva nézel fel a napelfre:
- Hallhattad. Válasz elnapolva, de nehogy azt hidd, ezzel nyertél. Szőr azt mondta, mással kell foglalkozni, hát mással foglalkozom. Amúgy Szőr nem tudja, milyen tudok lenni, csak azt hiszi, hogy tudja. Őt például megkíméltem eddig.
<Eddig...>
Nem volt komoly a fenyegetés, de Szőrnek ez is elég ahhoz, annak vegye. Bosszúsan a szeme közé nézek.
- Ha csak egyszer is vette volna a fáradtságot, hogy igazán a szemecskéimbe nézett volna, tudhatná, hogy akinek ilyen szemei vannak, mint nekem, sose lenne képes olyan galádságra, mint a társai elveszejtése, vagy aljas zsarolás. Visszautasítom a gyanúját és alkalomadtán tessék szépen bocsánatot kérni tőlem. Ha én valamit komolyan gondolok, az úgy néz ki, ahogy most viselkedem, minden egyéb kritikával kezelendő. Ami a múlt felemlegetését illeti: én még akkor is emlékezni fogok rá, amikor ön 100 évesen álmában elhunyt és 50 éve a sírban pihen, ebben nem kell kioktatnia. Aprócska széljegyzet: önkéntes vagyok és nem hivatásos katona, és abból csinálok viccet, amihez éppen kedvem tartja - azzal kiöltöm a nyelvemet és sértődötten arrébb vonulok.
Duzzogva vagyok tanúja a parancsrepkedésnek, ki mit csináljon.
- Hallod, Selia? - szólok oda elfül a nőnek. - Észbe se kapsz, mindjárt téged is rendez Vonnegut úr rögvest. Még a végén azt is kiköti, milyen varázslatot használhatsz, milyen gyakorisággal és intenzitással, vagy milyen színű rucit húzhatsz, esetleg parancsba adja, nyírd le a hajad mert nem felel meg a katonai előírásoknak és akadályoz a harcban, továbbá takard el a bájaid mert elvonod a bajtársaid figyelmét a küzdelemről, estébé, estébé.
Énhozzám is elér a parancshullám, szúrósan nézek Szőrre:
- És egy sziklát szétdúrni hogyan kell? Feltűnt már, 3 láb magas vagyok és pehelysúlyú?

[Martos col Legium]

(Heian)

<No nekem mára ennyi elég volt a kis gnóm szövegeléséből>
Szerencsére az amúgy sem tartós figyelme hamar másfelé terelődik, ahogy mások is hozzászólnak, így feltűnés nélkül kihátrálhatok a beszélgetésből.
Végül aztán a hadnagy fogy ki leghamarabb a türelméből, és amúgy katonásan istenigazából helyrerakja a kis dumagépet. Persze neki ez sem elég, még így is felesel.
<No, ő is olyan, hogy ha meghal, akkor ahhoz, hogy kívánsága szerint eltemessük, még előbb agyon kell csapnunk a nyelvét, különben végiglocsogná a saját temetését>

- Igen uram, jól értette, nekünk kell kikaparnunk, bár szerintem ha elég közel lágyítom meg a kapu sarokvasaihoz a követ, akkor valószínűleg még azt is ki tudjuk forgatni a helyéről. Így talán kevesebb ásással célhoz juthatunk.
Banyek persze most is csak járatja a száját, nem veszi észre, hogy a tűzzel játszik egy olyan hordó közelében, ami színültig van az ő drágalátos gyú-porával, vagy mivel.
- Édes pici Pehelysúly, találkoztál már életedben nyers agyaggal? No, ha egy kicsit csöndben maradsz, és hagysz koncentrálni, akkor már csak azt kell szétdúrnod, rendben?

[Navaratna]

Banyek

- Nyers agyaggal? Találkoztam. Csúszik, sírhant szaga van, korongozáshoz kiváló. A negédes bókjaid meg felérnek egy szaftos szitokkal, inkább maradjunk a Banyeknél - vetem oda morcosan. - Amúgy széttúrás a helyes kifejezés, fárasztó ez a tájszólás... - állok odébb, abrakadabrázhasson Hejha.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Vonnegut értékítéletét elfogadva reményvesztetten csomagolja el kedves baltája maradványait Holg. Majd elkullog a tutajig a gerely-járta asztaligés azt csak úgy az egyik lábánál fogva a vállára vetve visszacaplat. Közben azért csekélyke értelme lázasan dolgozik, hogy milyen furmányos tervekkel járulhatna hozzá parancsnokuk stratégiájához, ha már megígérte az öreg, hogy szerez a félorknak egy új kétkezi csatabárdot is a táborba visszaérve a malomkeréknyi torta...*

<TÓÓÓRTAAA!!! Nyamm-Nyamm!>

*Holg a gondolatmenet közepén megtorpan és nyelvével végignyalja szája szélét egy nagy körben és üdvözült mosollyal simogatja pocakját. A kis kicsapongás után megrázza busa fejét és folytatja a visszautat. A lényeg, hogy valami "jó ötletet" próbál kifundálni, ami végül sikerül is neki. Legalábbis őszerinte. Így visszaérve a társasághoz Vonnegut kérdésére, miszerint más ötlet van-e, az ifjú barbár feltartott kézzel "jelentkezik", majd nem rest meg is osztani terveit mindenkivel.*

-holg-mama főz gumibogyó szörpi. holg megisz és holg ugrik résbe. holg öl szurkos öntősök.

*Közben folytatódik a szópárbaj Kutyus-lány és mindenki más között. Ami mindebből eljut Holg szűrőjén keresztül az agyába: új-lány = bűbájolt fegyverek. Már épp emelné is a másolótól visszaszerzett nehéz buzogányt meg a kardokat, hogy akkor lássuk azt a védőréteget, amikor Banyek elér az alvás közbeni tapizáshoz meg a seggre pacsihoz. Erre a félork a számára természetes reakcióval válaszol.*

-eww. kutyus-lány tapi. fújj.

*Közben pedig az asztallap, mint valami hatalmas pavéze, takarásába lép és a fölött fintorog a társaság nőtagjai felé, némi ijedtséggel. Ennek köszönhetően el is felejt reagálni Banyek kaputörős felhívására. Viszont a további szóváltás ismét mélyen érinti Holg kissé csökevényes lelki világát. Kutyus-lány kiosztása közben Vonnegut a félorkot hozza fel "jó példaként". Ez természetesen nagyon tetszik az tini izomkolosszusnak és az asztal mögött kihúzva magát, kidülleszti mellkasát és újra tettre készen várja a végső parancsot. Illetve reménykedően lesi, hogy vajon a gumiszörpös ötletének milyen sikere van a sokkal gyakorlatiasabb és reálisabban gondolkodó parancsnokuknál. Ha marad az eredetileg vázolt asztaltartós terv, akkor kikerülve a női szakaszt készséggel emeli a csapat feje fölé a bútordarabot védelem gyanánt.*