1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Martos col Legium]

(Heian)

- Nos, ezek szerint csak élérték a céljukat, Pehely - szúrom még oda Banyeknek egy gúnyos mosollyal.

Holg felvetésére még megvárom, mit reagál a parancsnok, aztán hozzálátok a varázslathoz.
<Végül is mindegy, hogy Holg hogyan jut be, valahogy nekünk többieknek is utat kell csinálni>
A sok csapda között keresek egy biztonságos pontot, ahol megvethetem a lábam. Szembefordulok a sziklafallal, a magyalágat két marokra fogva a fejem fölé emelem. Egy szívdobbanásnyi időre magam elé képzelem, ahogy a kapu melletti szikla átlényegül, majd a fal felé suhintok. Közben hatalommal telített hangon utasítom a sziklát.
- Változz!

[Garmacor]

Aramil

//off én begyűjtöttem a kardom stb csak még mielőtt elsikkadna ezt írtam korábban//

A vitát hallgatva elkomorulok.
<Ez most nem fér bele>
- Vonnegut a időfecséléssel kapcsolatban igaza van elnézést, de ezzel együtt ez nem katonai alakulat és mindannyian tudjuk Timnáról hogy nem hagyna cserben minket.
- Timna te meg tudod hogy ez most nem fér bele, halaszd későbbre a csipkelődést.
- Lássunk neki.
Ezzel válaszra sem várva keresek egy védettebb helyet valamelyik szobornál és onnan figyelem az ablakokat. Ha valaki feltűnik azt megpróbálom lelőni.

[Mesemondó]

Mindenki

//OFF: Pedig mennyivel stílszerűbb lett volna ha a varázslat végén azt mondod: MUKODJ! //

Heian varázslatától a szikla felülete enyhén fodrozódni és hullámzani kezd. Aztán látszatra elcsitul és semmi nem történik, olyan mintha besült volna a varázslat.
Aztán Vonnegut próbaképpen megszúrja a sziklafalat, aminek a felületébe belecsusszan a kard. A katona nagy tömbökben vágja ki az agyagszerű anyaggá alakult sziklát, közben pedig -érdemes volt az óvatosság- felülről újabb adag forró olajat öntenek rátok, ami szétfolyik a Holg által lapjával felfelé tartott asztallapon.
Így is negyedórás megfeszített munka mire a kapu mellett Vonnegut egy embernyi nyílást vág a falon. -mondja és az agyagos kezével megtörölgeti az izzadtságtól gyöngyöző homlokát.

-Rendben. Hajas menjen előre, és sasoljon körbe. -Ha megtámadják visítson és nyomulunk segíteni, félek bent is vannak csapdák, amiket gondolom épp a kapu környékére telepítettek.

-Elismerésem Heian, ha ostromra kerül a sor erre a druidatudományra felhívom a parancsnokok figyelmét. Sok életet megkímélhetnénk vele a mieink közül.

/Aramil/
Egyszer látsz egy pár hüllőkart kinyúlni a lőrések sötétségéből, mikor kidöntik az olajat. A testet most sem látod, mintha szó szerint sötétségből szőtt függöny takarná.
Dobj támadást és sebzést.

[Navaratna]

Banyek

Hejha beszól egy undokat, de aztán leköti magát a varázslással.
Agyagajtó. Nagyon jó.
- Mért nem ás velünk Koffer is? Azért, nehogy koszos legyen a rucija? - fanyalgok. - A varázslói minőség nem jelen fizikai munkavégzésre való alkalmatlanságot s felmentést...
A varázs hatni kezd, habár van egy pillanat,a mikor majdnem visszaszólok Hejhának, ezt elcseszte. Szerencsére Vonnegut teszteli az eredményt és sikert talál.
Én biztos hamarább bejutok, mint Szőr. Kisebb vagyok, nekem nem kell embernyi hely. Más is becsúszhat egy lukon, na. Nem kell kétszárnyú ajtóméret, mintha palotába készülnénk.
Úgy kaparok, mint kutya a vackát, terpeszben állok és lábaim között csak úgy hányom az agyagot, közben pedig fütyörészek.
Ahogy feltűnik a túloldal sötétje, izgatottan fúrom orromat a levegőbe. Alig várom, hogy beljebb kerülhessek.
Mindent persze az óvatosság égisze alatt végzek. Ha élő támadók nem is lesznek egyből az orrunk előtt, simán beletottyanhatunk egy csúnya csapdába.

[Martos col Legium]

(Heian)

- Köszönöm dicsérő szavait, de azért megjegyezném egy várostromkor nem biztos, hogy olyan hasznos lenne, mint most, mert a méretre faragott kövek, amik a várfalat alkotják oly' messzire kerültek természetes állapotuktól, hogy a Természet ereje, melyet szolgálunk és ezért segít nekünk, többé már nem képes hatni rá ebben a formában.

Banyek eltűnése után odalépek a nyíláshoz, a biztonság kedvéért természetesen az asztal alá.
- Hadnagy, ha szólhatok egy szót, akkor javasolnám, hogy amíg Banyek odabent kutat, kicsit bővítsük még ki a rést. Mert ha esetleg egy picit sietősebben kell távoznunk, akkor nem ártana, ha nem egyesével kéne kipréselünk magunkat rajta.
- Mit gondolsz Holg, bírod még azt az asztalt egy darabig? - nézek az ifjú barbárra.
Ha Vonnegut egyetért velem, akkor azonnal nekilátok a bővítésnek, és az öreg bakához hasonlóan a meztelen pengémmel elkezdem legyalulni az agyagot.

[Kyarra]

-Meghagyom az ilyen munkát annak, aki megfelelően el tudja végezni.-válaszolok Timnának látva a hozzáértő mozdulatait ahogy ás. Majd messzebből biztonságosabb távolból még hozzáteszem-A nevem Selia nem pedig Koffer.
Majd hagyom a többieket érvényesülni és magamra varázsolok egy varázslók vértjét. Az esetleges támadások ellen kell egy kis védelem.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Bár kicsit csalódott Holg, amiért nem foglalkoztak érdemben az ötletével, de nem zavartatja magát és a kérésnek megfelelően a csapat felé emeli az asztalt és nyugodt mélázás közepette tartja, amíg szükségét érzik a többiek. Heian kérdésére elmosolyodik, ami inkább egy ádáz agyarvillantós vicsornak hat, de vidám dörmögése elárulja, hogy ezt jó szándéka jelének szánta.*

-holg bír asztal sokat. csapat ás nyugodtan.

[Castor de Vinter]

Mindenki
Vonnegut csak sóhajt egyet Timna reklamálására, de nem meri válaszolni, nehogy megint valami szóáradatot provokáljon a gnómtól.
Több olajat nem öntenek már a csapatra. Aramil túl jól céloz ahhoz hogy efféle akciókat kockáztassanak. Éles sziszegés hallatszik a lőrésből, ahová a vessző beröppent.
Vonnegut jóváhagyja Heian tervét, és kiszélesítitek a nyílást.

-Köszönöm Heian.

/Holg/

-Az nem lesz jó ha beugrasz. Egységben az erő, ne váljunk szét a vége előtt. Nem volt jó ötlet a goblinok után sem. Aramil és Hajas előrementek, aztán beleszaladtak a rohamozó worgokba.

Mikor az olajat rátok öntik káromkodik, de megnyugszik, mikor látja hogy az elf fedezi őket.

/Selia/
Használtad már ezt a varázslatot korábban is, a mágia rendben megfogan és a kiszabott idejéig védelmezi a testedet.

/Banyek/

Bejutsz a kapu melletti résen. Nagy és üres tér fogad, ami egykor valami fogadóterem lehetett, imbolygó fáklyák fénye világítja meg a helyett. Rengeteg itt a nagyobb törmelék, ami kiváló fedezéket nyújt akárkinek.

Mit teszel?

[Castor de Vinter]

//OFF: Igen tudom nem a Mesemondó acc.-jával írtam véletlen volt elnézést, de most már nem fogom kitörölni.//

[Navaratna]

Banyek

Mi ügyködünk, fentről öntenek, alkalmi tetőnk pedig bírja a strapát. Koffer hárítja a feladatot:
- Amíg nem próbáltad, nem tudhatod, neked mennyire menne. Legközelebb te ásol, Tünci - mondom a varázslónőnek.
Megint ások kicsit, aztán hozzáteszem:
- Tudom, mi a neved. Ám mifelénk becenevet adunk mindenkinek. Akinek nem jár, azt nagyon rühelljük, vagy rettentően nincs egyénisége, amiről elnevezhetnénk, esetleg akivel nem akarunk közösséget vállalni. Azt akarod, rühelljelek, vagy üresfejű, karót nyelt varázslibának tartsalak, esetleg rekesszelek ki? - pillantok fel rá. - Ha a Koffer nem tetszik, csinálj valamit, hogy kedvesebbet érdemelj ki.
A bejutás inkább a becuppanásra hasonlít leginkább.
<Oh, tisztára második születés-élményem volt! >
A fáklyák segítenek a látásban, de egyben abban is, engem felfedezzenek. Nagy a kupi. Jó nekem, jó az ellennek. Eddig döntetlenre állunk.
Számhoz emelem állatos sípomat és belefújok. ha megjelenik a jószág, kiadom a parancsot:
- Keress ellenséget és cincáld szét őket!
Ő majd kiugrasztja a "bokorból" őket, ha vannak.

[Garmacor]

Aramil

Szépen megvárom amíg a többiek bemennek a résen és csak akkor követem őket. Addig az ablakokat figyelem. Amint belépek a terembe körbenézek majd elrakom az íjjam és kardra váltok. Egyenlőre csak a hosszúkardom veszem elő.
- Mindenki jól van? Holg nem égették meg a karod?
- Nos Voggenut merre? Az én álláspontomat már ismeri.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork csak bólogat Vonnegut szavaira, mikor elmagyarázza miért ne ugorjon be az ifjú barbár a lőréseken. Ismételten jól esik Holgnak, hogy vigyáz rá a parancsnokuk és nem akarja elveszíteni a csapat legjobb harcosát. Miután kiszélesítették a rést és társai besorjáztak, Holg nekitámasztja az asztalt a kapunak odakint és ő is követi őket a barlangba. Odabent már elő is perdíti a nehéz buzogányt és a jobbjában tartott fegyverrel a bal tenyerét enyhén ütögetve ádáz tekintettel körbepillant.*

- cicc-cicc trolo,.. toglor... ... nyomi-goblinkák

*A "szívhez szóló" csalogatás közben megérkezik sereghajtóként Aramil is. Kérdésére hátrasandít rá Holg és telifogas vigyorgással feszíti meg feltartott karjain az izmokat a smaragdszín páncéllemezek alatt.*

- holg karja nincs bibi. holg van jól.

*A Vonneguthoz címzett kérdésre a továbbiakat illetően ismételten kifejti saját véleményét a félork és közben már azt lesi merre is találhatnak valami leölni valót magának, mert eléggé unalmas volt álldogálni és az asztalt egyensúlyozni, egy kis vérengzés helyett.*

- holg néz meg minden barlang. új-lány mond van sok ölni szörny.

[Mesemondó]

//Mindenki//

Besorjáztok a résen és most már mindenki bent áll a romhalmazok laza szövevényére emlékeztető előcsarnokban.
Banyek a zsákmányolt varázsszerrel megidézett egy mennyei kutyát, aki az orrát a földhöz tartva csaholva, csóvált farokkal eltűnik a törmelékhalmok között, hogy rejtőzködőket keressen.

1k20 = 3 [3]

Vonnegut megvonja a vallát.

-Merre induljunk tovább?

//Banyek//
Egy "leszakadó mennyezet"-típusú csapdát találsz a bejárat előtt. Egyéb gyanús dolog nincs. Eszköz hatástalanítással tudod deaktiválni.

[Navaratna]

Banyek

- Nem szóltam, hogy jöhettek, rosszul fog elsülni, ha hasra ütés szerűen önállósítjátok magatokat. Veszélyes az ilyesmi- fordulok hátra homlokomat ráncolva.
<Bezzeg ha akkora lennék, mint Holg és olyan marcona, máris nem mernék semmibe venni a szavamat >
- Szerintem egyenesen előre, keringenék egy kicsit ismertebb vizeken. Mielőtt nekilódulna a társaság, és nem szeretné, hogy nyakába hulljon pár holgnyi kőmennyezet, maradjatok a feneketeken. Van egy kis dolgom - nézem a helyet, ahol felfedeztem a csapdát.

//Dobjak újra eszközhatástalanítást? Korábban már megtettem.//

[Martos col Legium]

(Heian)

Vonnegutot követve lépek a barlangba, közben próbálom levakarni a ráragadt agyagot a pengéről.
- Akkor a sípolás nem nekünk jelzett?

A "maradjatok a feneketeken" részt meglehetősen komolyan veszem, épp csak annyival lépek odébb a bejárattól, hogy a többiek még be tudjanak lépni, és ne rekedjenek a forró olaj lehetséges hatósugarában.
- Szerintem menjünk azon az útvonalon, amin Seilát hozták ki, ott legalább többé-kevésbé tudjuk, mire számítsunk. De mielőtt elindulnánk, Banyek, szerintem meg kéne valósítani Aramil ötletét a kijárat aláaknázásáról. Nem örülnék neki, ha netán egy sürgősebb távozás után még elkezdenének fogócskázni velünk odakint...