Három tallér - szórakozóhely és fogadó

[Garmacor]

csendesen válaszolok beszélek
- Lighra kérlek most itt ne beszélj a hangunk könnyen az árulónk lehet.
- Nem említette, de ez most nem jelent problémát köszönjük a segítségét, ha netán valamiben segíthetünk csak szóljon.
- Most pedig menjünk be a szobáinkba nem tudom meddig tart a bárdok illúziója.
majd Ligrába karolva bemegyek az egyik szobába és Egrennek is intek, hogy tegyen hasonlóan

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

-Köszönöm szépen hölgyeim.

*Mondom a két felszolgáló lánynak az étel és ital érkezte után. Ahogy viszont meglátom Klastar barbár megnyílvánulását önkéntelenül egy fintor fut át az arcomon.*

-Eléggé neveletlen maga. Az történetesen az én narancslevem és ez a bor a magáé. Ha nem úgy ülne neki elfogyasztani a vacsorát mintha egy vájú mellett kellene tülekedni, akkor nem kerülnénk ilyen kellemetlen helyzetekbe.

*Odateszem elé a borát és a narancsleves kupát két ujjammal eltolom az asztal távolabbi részre magamtól.*

-Azért jó étvágyat, ha kérhetem használja az evőeszközöket.

*Ezzel nekilátok a húsnak és krumplinak. Nagyon ízletes lenne, de ez a disznó megnyílvánulás a nap végére elvette a kedvemet.*

<Ilyen ocsmány állatot! Remélem ideér mostmár az a Stein, mert ezt a fertőt már nem tudom meddig bírom még. El kéne hagynom ezt a várost, mert a csilogó máz alatt csak egy rothadó szemétdomb az egész. Igazuk lett a Mestereknek. Itt csak a romlás vár rám, nem a Nagyvilág. >

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

//A küldetés alapját képező Kereskedőnegyedes szálakra tekintettel emgírtam a rövid verziómat a történésekről. Remélem megfelel a feladatnak.//

*A vacsora eléggé nyomott hangulatban telt ezután. Az étkezés végeztére megérkezett a Stein nevű férfi is. Az ifjú vadász kihasználva a zöldfülűség álcáját, mely az ő esetében nem is annyira hamis, beszélgetésbe elegyedett a célponttal a fogadások és a helyi lehetőségek tekintetében. Az általában gyanakvó „uzsorás” végül engedett az ártalmatlanság látszatának és meginvitálta az általa megkopaszthatónak vélt fiút egy zártkörű kártyapartira. A fenti kis szobában csupán hárman tartózkodtak. Stein, Farro és egy harmadik játékos, aki mint kiderült a Kobrák ügynöke és a bukméker kirendelt védője is volt egyben. A gon-corga türelmesen megvárta, amíg megszomjazik ellenfele és elszalajtja emberét valami frissítőért. Ekkor előrukkolt a szinte hihetetlen kéréssel: adjon neki Stein Úr egyszer 30 ezüstöt, mellyel a Vértestvériségnek tartozik és egy kisebb figyelmeztetés után térjen vissza eredeti gazdáihoz, ha jót akar. Illetve 5 ezüstöt a fogadóbódéja melletti kalózkapitány felé rendezendő tartozását. Elsőre csak elvörösödött a pulykaméregtől, de ahogy előkerült a ramiera kiütközött a hideg veríték és a halálfélelem a malacszerű ábrázatán. Rögtön előkerült az erszény és az egészet odaadta a fiatalembernek, aki tisztességes gyilkos lévén szépen megszámolta a tartalmát és a 35 ezüstön felüli részt kiszórta az asztalra, mondván az nem jár. Ezután még mintha épp eszébe jutott volna valaki egy szinte villanásnak tetsző suhintással megszabadította a célpontot a bal fülétől. Az ordításra szinte azonnal megjelent a kirendelt testőr, így Farro első kézből kapott ízelítőt a Kobrák késelő tudományából. Fürgesége és akrobatáknak is becsületére váló trükkjei végül ismét megmentették az irháját. Ugyan kapott egy-két csúnyább vágást, de végül is szerencsésen kijutott a fogadóból és a negyedből egyaránt. Visszaérve megbízóihoz először az öreg kalózhoz a Tábla terén, majd a Vértestvérekhez mindkét helyen letette a megfelelő behajtott összeget, majd saját részét felosztva a Corga 10 ezüstjét eltette ínségesebb időkre, míg a kalóztól kapott „vérdíjat” a 2,5 ezüstöt beleinvesztálta egy alapos kötözésbe és kezelésbe a viadorok felcsereinek kebelén. Közben Kis Gorvik információs csatornáiból annyi csöppent le hősünknek, hogy az általa űzött kereskedő megneszelte valami képen a nyomában járó vadászt és Északra, Toronba menekült. A gondolat ekkorra elhatározássá erősödött Erion elhagyását illetően. Mivel Észak foglalkoztatta fantáziáját, de pénze nem sok volt, így a kikötőben megegyezett az egyik kapitánnyal, hogy koszt és kvartély, nomeg az utazás, fejében ő beáll matrózinasnak. A kötélzeten jól elboldogul, szeme éles és a felmosás sem jelent neki lelkiismereti zavarokat. Így indult el Farro Luma a Kereskedő Hercegségek hegyei között megbúvó corga fia, hogy végre tényleg megismerhesse a Nagyvilágot…*

//Köszönöm a mesélést. Folytatása Toronban.//

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Köszönöm nem gond az árkategória. Az ételt kérhetjük a szobánkba ugye? Akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy valami vacsorafélét üssenek már össze a konyhán még fellelhetö dolgokból. Meg tudja mondani mikor a legkisebb a forgalom? Csak hogy mikor lehetne a legkisebb feltünéssel elmenniük fürdeni. Intek Kriakék felé. Végignézek magamon, majd csak vigyorgok úgy öregessen.
-Igazán tehetségessek a művészei. Biccentek elismeröen Oris felé.Bebotorkálok a szobámba és várom a vacsorám közben a vértet és a pajzsot lándzsát lerakom,de a kard marad a kezem ügyében.

[Dorio Racchini]

(Egren)

- Hogyne! - feleli Oris a vacsorával kapcsolatos kérdésedre. - Amint kész van, felküldetem! A nap minden órájában készen állnak a szakácsaink, hogy kielégítsék a vendégeink étvágyát!
- Ha minél kevesebb emberrel... vendéggel - javítja ki magát - szeretnének találkozni, akkor a reggeli és az ebéd közti idő a legmegfelelőbb. Olyankor tartózkodnak a legkevesebben odalenn. A legtöbben az északi tivornyát pihenik ki - mondja kuncogva. - Szóljanak előtte és azonnal érkezik a melegvíz is. A dícséretet pedig feltétlenül átadom Rilyan-nak és Warton-nak! Néhány napot itt töltenek még, aztán tovább kell állniuk és más közönséget szórakoztatniuk. Ilyen a zenészek élete! - emeli fel karjait ("Mit lehet ez ellen tenni?")

(Egren, Kriak)

Miután ezt megbeszéltétek Oris-szal, rátok kacsint, végrehajt egy nevetséges pukedlit, aztán elindul visszafelé a folyosón, le a lépcsőn, és eltűnik szemetek elől. Ti pedig bementek a szobáitokba.

(Egren)

A te szobádban egy előre megvetett ágy áll, egy kis asztal, mellette szék, és egy lelakatolható láda (a lakatban benne van a kulcsa). A szobának csak egy ablaka van, a bejárattal szemben, mely elé függönyt húzhatsz. Odabenn sötét van, de a folyosóról beszűrődö halvány mécsfényben látod, hogy az asztalon áll egy-két gyertya, melyet meggyújthatsz, ha szükségét érzed.

(Kriak)

A ti szobátok valamivel tágasabb, mint Egren-é. Két megvetett ágy áll benne egymás mellett (lábtámla és fejtámla érintkezik), egy asztal két székkel és láda helyett egy zárható szekrény. Szemközt ugyanúgy ablak függönnyel, s a ti asztalotokon is meggyújtatlan gyerták.

(Egren, Kriak)

A bárdok mágiája összesen közel 20 percig tart, aztán újra saját magatok lesztek. Mire ez az idő lejár, addigra a vacsorát is meghozzák: hús, krumpli, kenyér, némi gyümölcs és egy kancsó víz.

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

A szobában a ládába rakom a zsákom és gyertyafényes vacsorát tartok. Miután jól laktam, eloltom a gyertyát és behúzom a függönyt. A székkel kitámasztom az ajtót a vizes kancsót az balak alá rakom. Nekivetkezem és a kardom társaságában álomra hajtom a fejem.
< itt van már az ideje egy pihentetö alvásnak, remélem holnap azért felébredek, rohadt Imeko, bezzeg Kriak most nem az alvással foglalkozik , na de a szöke kis liba után hogy merjek ide nöt felhozni?> Kicsit nehezen alszom el így forgolódok az ágyamban.

[Garmacor]

- Köszönjük a segítségét Oris.
majd a szobánkba megyek és magam után húzom Lighrát is
- A gyertyát ne gyújtsd meg drágám. Nem kell fölösleges fény ugyan hangulatos, de túl jó célpontot nyújtanánk.
Az ablakhoz sétálok és körbenézek amíg még tart az illúzió. Majd visszasétálok Lighrához és átölelem megvárom a vacsorát majd elkezdem átrendezni a szobát. A két ágyat beállítom a sarokba és megágyazok magunknak a földön a lantom a szekrénybe a fegyvereim a fekhelyünk mellé rakom
- Gyere pihenjünk szükség lehet még az erőnkre.

[Dorio Racchini]

(Egren)

Hiába nem bízol teljesen abban, hogy a Három Tallér biztonságos, a fáradtság erősebbnek bizonyul bizalmatlanságodnál, és egy kis gyötrődés után el is nyom az álom. Talán nem átvágott torokkal ébredsz, vagy mellkasodból kiálló tőrrel. És talán az étel se volt mérgezett...
Napfelkelte környékén riadsz fel verejtékben úszva, de megkönnyebbülve. Úgy gondolod, négy-öt órát alhattál és még mindig igen fáradtnak érzed magad, a szervezeted eltűrne még némi alvást.
Arra nem emlékszel, hogy mit álmodtál. Csak egy gonosz vékonyka kacaj visszhangzik füledben és egy szemvillanásnyi időre még látod a démoni szempárt, mely a Kárhozat Sivatagából les rád.

(Kriak)

Az ablakból a fogadó előtti utcát látod a holdfényben. Odalenn még mindig emberek mászkálnak, részegek dülöngélnek. Az egyetlen, amit furcsának találsz, az egy apró teremtmény - kisgyereknek tűnik -, aki vidám, szökkenő léptekkel halad el a fogadó előtt és közben mindenfelé jár a feje. Végül befordul egy sötét sikátorba, de mielőtt eltűnne, még visszanéz a válla felett és mintha felvillanának a szemei. Persze lehet, hogy csak a látásod tréfált meg, már elég fáradt vagy, ilyenkor előfordulhat az ilyesmi. Amúgy is furcsa népek lepik el olykor Eriont.
Mielőtt komolyabban elgondolkodnál a dolgokon, Lighra érintését érzed a válladon; próbál maga felé vonni, hogy ölelő karjaiba vonhasson és szenvedélyes csókot adhasson. Ha nem állsz neki ellent, akkor csak a kopogtatás zavar meg titeket.
- Meghoztuk a vacsorát! - hallatszik kintről egy női hang.
Ha kinyitod az ajtót, akkor két nő két nagy tálcán behozza az ételt.
- Jó étvágyat! Ma már nem zavarjuk önöket. Amikor a reggelit hozzuk, akkor elvisszük az üres edényeket - mondja az iménti kintről beszűrődő hang tulajdonosa, aztán elhagyják a szobátokat.
Vacsora és szobaátrendezés után eljött az alvás ideje. Lighra szorosan hozzádsimul és egész addig simogat, amíg el nem alszol, ébredésedkor pedig édesen durmol melletted.
Ez az éjszaka legalább nem tartogatott kellemetlen meglepetéseket.

[Garmacor]

a kopogtatásra riadva még adog Ligrának egy csókot majd ghonnal a kézben ajtót nyitok
- Tessék jöjjenek be.
étkezés után élvezem a kényeztetést majd szépen elalszok reggel ébredve óvatosan megcsókolom Lighra homlokát és elgondolkodok az előző este látottakon most már szöget üt a fejemben az a felvillanó szempár óvatosan felkelek Lighra mellől majd a szekrényből előveszem a lantomat és olyan halkan hogy csak én halljam játszani kezdek. Muszály éreznem a húrok rezgését már hiányzik az érzés. Megvárom míg Lighra magától felébred. Majd visszabújok mellé és átölelem
- Meg kell beszélnünk Egrennel, hogy hogyan tovább. Talán már felébredt.
még megcsókolm Lighrát majd az ajtóhoz megyek és hallgatózok. Ha nincs semmi zaj akkor átmegyek Egrenhez és bekopogtatok ha bármi zajt hallok akkor kivárok és megpróbálom a zajok alapján beazonosítani az illető lépteit ha a folyosón hallok bármi zajt visszamegyek a szobánkba

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Reggel fáradtan ébredek, de ezen már meg sem lepödöm azután hogy milyen nyugtatalanul aludtam. Megmosdok majd a folyosóra lépek,//+kard// és körülnézek. Mivel ezt az idöszakot jelölte Oris a legnyugodtabban odalépek Kriakék ajatjához és bekopogok.
-Most kéne elmennetek fürdeni, sztem. Állítólag most van a legkisebb forgalom itt. Ha gondoljátok lemehetk szólni hogy készítsék elö a fürdöt? Vagy elötte reggeliznétek?

[Dorio Racchini]

(Kriak)

Úgy tíz percnyi lantjáték után észreveszed, hogy Lighra mozgolódni kezd és álmos szemeit felnyitva rád mosolyog.
- Jó reggelt szerelmem! - köszönt, miközben indulsz felé, és amikor lefekszel mellé, szorosan hozzád bújik, átölel és fejét mellkasodra hajtja.
- Rendben - csak ennyit mond, amikor Egren-t említed.
Odamész az ajtóhoz, hallgatózol. Egy másik, közeli ajtó nyitódását hallod - úgy véled, Egren szobájáét -, és pár léptet - most már biztos vagy benne, hogy Egren az, a lépteit már megismered -, mely pontosan feléd tart. Ezután kopogtatnak.

(Egren)

Kopogtatsz és szinte azonnal nyílik is az ajtó. Kriak előtted áll - úgy látszik épp készülhetett valahová, talán pont hozzád -, a háttérben pedig Lighra nyújtózkodik.

[Garmacor]

- Jó reggelt. Gyere be.
megvárom míg Egren belép majd egyből becsukom utána az ajtót
- Nos. Mi a véleményed? Hogyan tovább?
- Nekem eleget kéne tenni a meghívásnak. Viszont az, hogy elmenjek nagy veszélyekkel jár. A bárdokkal kéne beszélni egy illúzióval könnyen kijutathatnának és talán vissza is.
- Mi a véleményed? Lighra te mit mondasz?

[Herold Bardelot]

(Egren)

Az invitálásra belépek és keresek magamnak egy kényelmes posztot ahova letehetem a seggem. Mondjuk az ágy jó lessz.
-Mint mondtam talán enni és fürödni kéne elsösorban. Sztem a bárdok kicsit drágán dolgoznka és nem hiszem hogy feltűnés nélkül tudnál szerepelni egy születésnapi ünnepségen. sztem túl veszélyes, ez a véleményem. Én értem hogy jó áploni a hírneved de ezt már felelötlenségnek tartanám. Gondolj Lighrára is . Én biztos hogy nem megyek inne sehova, pár napig. Meg ha jól emlékszem Oris is valami oylamsit mondott hogy a kedves kollegák lassan tovább állnak vagy mi.
A beszélgetés közben néha felállok és járkálok fel és allá a szobában. Miután befejeztem az érvelésem az ajtóhoz lépek és onnan nézek vissza rájuk.
-Akkor én most lemegyek és fürdöt meg kaját rendelek. Remélem jobb belátásra térsz.
Lemegyek a földszintre és megkeresem a fogadósnét vagy a hugát hogy a fentebb elsoroltaknak eleget tegyek.

[Garmacor]

-Hm. Igazad van. Szólnál Orisnak, hogy legyen szives jöjjön fel. A mai bemutatkozó találkozást azt hiszem kihagyom. Inkább küldök egy levelet Oris segítségével. Viszont a születésnapra elmegyek zenélni ha vállalja az uracska a kockázatot. Jó lehetőség arra hogy esetleg polgárokká válhassunk ami elég nagy védelmet nyújtana. Nem akarom elszalasztani a lehetőséget.

[Herold Bardelot]

(Egren)

Az ajtónyílásban állva nézek vissza.
-Nem hiszem hogy ezért már polgárjogot kaphatnál, de nem is értek a nagypolitikához. Jó akkor felküldöm Orsit vagy akit találok. Valamit még segíthetek? Nektek gondolom ez a bezártság szörnyűbb mint nekem. Egy kupiban .
Ha van még valami akkor azt ismegpróbálom lehetöségeimhez mérten teljesíteni. Figylek hátha a testört is meglátom (az embervadászt).