Utcák, sikátorok

[Cadoras]

Az utazástól még kissé fáradtan témfergek az úton, az épületeket tanulmányozva//az erszényem az utazótáskában//
néha egy egy épület előtt megállok, hogy jobban is szemügyre vehessem
<milyen magasra építkeznek!na és ez a kavalkád...>
végignézek a tömegen, mely körülöttem elterül, aztán egy kiváltképp etikátlan ásítás után továbbindulok, a cégéreket tanulmányozva<valahol csak megpihenhetek!>
fogadó után nézek, miközben lovamat egyre csak vezetem a nyüzsgésen át

[Dorio Racchini]

(Hideki)

Az épületek valóban érdekesek, némelyik egyszerű, némelyik díszes, s van, hogy hosszú soruk mintha egybe nőtt volna, mert sehol sem látsz azokat keresztül szelő utcát, vagy sikátort. Kocsmát szinte minden sarkon látsz, ahogy huncut utcalány is ácsorog minden kapualjban. E kettő közt pedig utcai árusok foglalnak helyet, némelyik jókedvű és harsány, mások csendesek és sunyin pislognak szemöldökük alól.
Városőr csak elvétve kerül periférikus látókörödbe, viszont annál több gyanús alakot és koldust figyelsz meg, s nem egy utcagyerek is rója a negyedet.
Cégért is eleget látsz, az egyiken például egy ágy és söröskorsó van és épp egy bokrétányi parfümtől illatozó, lenge öltözékű hölgy halad befelé kacarászva a kapu két nyitott ajtószárnya között. Ráadásul egy sarokal visszább láttál egy istállót is.

[Cadoras]

<hmm... ilyen álmos lennék?>lovamat egy hirtelen gondolattól vezérelve a másik irányba fordítom, s utamat azon istálló felé veszem.
Út közben a portékát is szemügyre veszem, de kerülöm az utcán ácsorgó hölgyek pillantását, nem értve, hogy vajon mi dolguk ilyenkor
<Nem a férjük mellett lenne a helyük? talán inkább főzhetnének, vagy> -A tea!-kiáltok fel, s rájövök, a teaforraló nincs már birtokomban.
Azonban az első kóválygó léptek rádöbbentenek, hogy most nem jött el az ideje a vásárnak.
Az istállót megközelítve nem is nézem meg, miféle épülettel is akadtam össze, csak szélesre tárom az ajtót, s köszönök:-Jó estét-
a lovamról leveszem a táskám, s kutakodni kezdek benne, majd az erszényem kiemelve hozzáteszem:
- szeretném itt elszállásolni a lovam.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

Az árusok mindenféle portékát kínálnak: ételt, italt, füveket, kelméket és egyéb kiegészítőket (értsd: parfümök, sminkszerek, stb.).
Az istálló ajtajának kinyitása után nem nagy csodálkozásodra egy istálló belsejét látod magad előtt: a két fal mentén boxokkal, melyben a ló kényelmesen meg is tud fordulni, középen egy tisztára sepert úttal és legbelül a falnál kis asztalnál egy idősebb férfi ül háromlábú székén és bicskájával szalonnát szel fél karéj kenyeréhez, s ezeket felváltva tömi szájába. Mellette a falnak van támasztva két-két vasvilla, lapát és seprű, s egy kisebb kocsi is áll ott - melyet egy szamár kényelmesen elhúz - , rajta egy kis halom használt szalmával. Az öregember mögött látsz még egy ajtót is.
Köszöntésedre az egyik boxból egy kisfiú dugja ki a fejét, az öreg pedig rád néz és bekap egy darab szalonnát, amit lassan majszolni kezd.
A kisfiú feléd siet.
- Erre tessék! - mondja és kinyit egy üres boxot, melyben friss szalmaágy és a vájúban elegendő széna várja a lovadat.

[Cadoras]

-Köszönöm, fiú - mondom, miközben lovamat utána vezetem<talán erőtlenül köszöntem volna?>
- jó estét! -mondom immár kissé hangosabban az öreg felé, majd sietve hozzáteszem:- jó étvágyat elemózsiájához!
lovamat a boxba vezetem, lenyergelem, s kissé erőtlenül kérdezem: - a szállás mennyibe kerül?
Oh, igen, még valami. Szeretném, ha bőséges abrakot és egy jó alapos csutakolást kapna minden nap, amennyiben megoldható lenne.
kérdően nézek a fiúra

[Dorio Racchini]

(Hideki)

- Szívesen! - mondja a fiú.
Fura, hogy a gyerek milyen udvarias, az öreg meg a füle botját se mozgatja. Bár amikor felemeled a hangod, akkor alig észrevehetően megbillenti a fejét feléd, de felkelni nem szándékozik.
- 3 réz egy napra, de a mai napra csak 1, mert már a nap nagy része eltelt - feleli a fiú. - Már amennyiben a lovának kell a szállás - viccelődik és az arcára rakódott szürkés kosz alól egy őszinte mosoly tűnik elő - csak a szemei szomorkásak.
- Magam fogom gondját viselni, ígérem, nem szenved majd hiányt semmiben! Hogy hívják? - érdeklődik és lovadra néz (tehát az ő nevére kíváncsi valószínűleg, nem a tiédre).

[Cadoras]

Elmosolyodok, bár nem valami őszintén, lévén a fáradtság kiszipolyozta belőlem a jókedélyt is
- Nem, nem nekem lesz.
- Ó, hogy őt? Sareas, legalábbis azt hiszem.
egy pillanatra elgondolkodom, majd kezem a szám elé téve morfondírozni kezdek
- Csak annyit tudok, hogy kyrül ez homályt jelent.
Ezután észbekapok, s átnyújt a fiúnak 10 rezet
- Akkor a main kívül három napra szeretném itt elszállásoltatni//borravalóról még életében nem hallott//
Miután átadtam a pénzt, biccentek a fiúnak, s távozom.
utam egy fogadó felé visz ezután

[Dorio Racchini]

(Hideki)

- Helló, Sareas! - köszönti a fiú a lovat és megveregeti a nyakát, de ő már nem törődik veletek, mert rábukkant a vályúban szénára. - Nemsokára kapsz zabot is. A többiek már ettek, de jut még neked is - beszél a lóhoz, aztán hozzád fordul és átveszi tőled a rezet. - Egyébként Kodyn-nak hívnak, a nagyapámat pedig Erran-nak. Nem túl barátságos és bőbeszédű, de azért jó ember. Ő nevelt fel.
Mielőtt még kilépnél a boxból, Kodyn megszólít.
- Ha segítségre van szüksége a városban való tájékozódáshoz, nyugodtan keressen meg! Bár a legtöbb helyen még nem jártam, de hallok egyet s mást a vendégeinktől. Mármint nem a lovaktól, hanem a gazdáiktól - megint mosolyog, és búcsúképpen integet neked.

[Cadoras]

Kedvességére hálaképp biccentek, közben egy -köszönöm néked -is elhangzik tőlem.
Kifelé indulok, s a legközelebbi cégér felé baktatok, amelyen ágyat is talál az emberi szem.
Erőtlenül teszem meg utolsó lépéseit a fogadó irányába, s már csak a pihenésre gondolok
<Nem kedvelem ezeket a mágikus kapukat, kiszívnak az emberből minden erőt. A királynak igen fontos lehetett, hogy hamar jó messzire kerüljek. Még azt a nemest sem figyelmeztethettem! Remélem, épségben marad.>
A fogadóba belépvén biccentek az ittlévőknek, majd a pult felé megyek, immár kissé magabiztosabb járással. Odaérvén a fogadóshoz felé is fejet hajtok- Jó estét uram. visszaköszönése után folytatom mondandóm - szállásra és élelemre lenne szükségem az elkövetkező napokban, ahogy a mai estére is. Egyenlőre három napot mondanék ittartózkodásom idejére, de lehet, hogy ez a későbbiekben változik. italként csupán teát kérnék - kissé elmosolyodom, de aztán eszembe jutnak az emlékek a sakéról, s elkomorodom. Kissé elgondolkodom ekkor, de aztán megköszönöm és helyetfoglalok a pultnál

[Nibur Sakraf]

(Grik)
<Hát jó gyerek, de ha becsapsz magammal viszlek a sírba> Gondolja, és ezzel a gondolattal villámgyorsan indul lefelé a létrán. Ahogy elsuhan a szalmazsákok mellett még lesodor párat ha tud, hogy ne legyen olyan feltűnő a lépcsőzetes elhelyezkedésük. <Miért pont ebbe az átkozott sikátorba tudtam bejönni? Olyan sok szép nedves, sötét kis zug van erre...>Becsukja maga után a fedelet, olyan halkan amilyen halkan csak tudja. Mikor leér a suhanchoz fordul: -Merre megyünk? És ki vagy te tulajdon képpen? Tekintete nem sok jót sejtet.

[Dorio Racchini]

(Hideki)

Az istállót elhagyva elindulsz oda, ahol láttad az ágyat és a söröskorsót a cégéren. Áthaladsz ugyanazon a kétszárnyú kapun, ahol előzőleg azok a nők mentek be, s aztán megmászod azt a néhány lépcsőfokot - a mécsesekkel megvilágított lépcsőházban -, melynek tetején két ajtót találsz. A jobb oldali felől hangokat hallasz, a bal oldali néma, így úgy döntesz, inkább az előbbin mész be. És mikor benyitsz, látod, hogy jól választottál.
A berendezés elég érdekes, mert vannak itt rendes asztalok is rendes székekkel, akad két kanapé is és két sarokban két alacsony asztal is, melyek köré párnákat raktak, és amely otthonos érzéseket ébreszt benned.
A padló fából van, illetve a kanapék és az alacsony asztalok alatt puha szőnyeg fekszik.
Tőled jobbra helyezkedik el a pult - előtt faragott bárszékek -, mögötte nem egy férfi, hanem egy elég szemrevaló nő áll. Bár már középkorú, de azon nők közé tartozik, akiket az évek kívánatosabbá és szebbé tesznek.
A világítást az asztalokra helyezett gyertyák adják, illetve a pultot és környékét a sejtelmesnél valamivel erősebb fénybe burkolja három lámpás fénye. Az utcáról semmiféle fény nem áramlik be, s ha kívülről nem láttad volna, hogy vannak ablakok, talán fel sem tűnnének, mert az eléjük húzott, nehéz bársonyfüggönyök színe összeolvad a selyemtapéta bordójával.
A helyiséget női parfüm és falitartókba helyezett virágok illata lengi be.
A vendégek között vegyesen akadnak férfiak és nők. A férfiak az öltözékükből ítélve a tehetősebb fajtából valók lehetnek, a nők pedig mind ugyanolyan lengén öltözöttek, mint azok, akiket már láttál ide bejönni. Őket is látod, közülük kettő épp két férfit etet cukrozott eperrel az egyik alacsony asztal körül, a harmadikat pedig az egyik kanapén hevesen fogdossa egy ittasnak tűnő személy, amire a nő kacarászással válaszol. A többi vendég is hasonlóval tölti az idejét. Már érzed is magadon egy tekintetet, mely minden lépésed kíséri.
- Jó estét!
A pult mögött álló nőnek nemcsak a kinézete, de a hangja is kellemes.
//Vegyük úgy, hogy azért a nőt nem uramoztad le...//
- Egyedül alszik, vagy...? - kérdez vissza pajkos tekintettel és a téged követő tekintet gazdája felé pislant, aki egy közeli asztal mellett ül és ujjával poharát simogatja.

[Cadoras]

Amikor meglátom az eperhez kapcsolódó kicsiny jelenetet, megtorpanok, kissé zavartan figyelem az eseményeket.<tán ily fáradtak ezek a férfiak, hogy még egyedül étkezni sem tudnának?>Mivel látom a mosolyt az arcukon, kissé elbizonytalanodok, majd megrázom fejem, s a pulthoz lépek
...
A kérdésére, hogy egyedül alszok e, meglepődöm, értetlenül szemlélem, majd kis habozás után azt mondom:
- igen - bár e válasz kissé bizonytalanul hangzik számból, lévén nem értem, vajon mire is gondolhat az illető.
Majd némi gondolkodás után megkérdem: - esetleg valakinek szállásra lenne szüksége, csak nincs pénze?
Mert ebben az esetben az megszállhat nálam, csak kérnék még egy hálózsákot személyének.

[Dorio Racchini]

(Grik)

A "Merre megyünk?"-kérdésedre valójában már az megadja a választ, hogy csak egyetlen út van innen: egyenesen előre, egy sötét, földbe vájt folyosó, melyet talán pont menekülési célokra vájtak ki.
- Rix vagyok, de ráérünk még barátkozni. Hamarosan már biztonságban leszünk a Mesternél. Bízz bennem! - mondja ezt a tolvaj, aztán elindul a folyosón, melyről hamarosan kiderül, hogy enyhén lefelé lejt és az a "hamarosan" is kicsit tovább nyúlik.

[Rayvanur]

Gorgun a törplelkű.

Nyugodt léptekkel sétál keresztül az utcán egy magas szikár ember. Majd az egyik kapubejáróban megáll és körbetekint. Nem is mozdul onan egy darabig csak figyeli az utca forgatagát. Hogy gondolkodik-e vagy csak pihenni ált meg nehezen mondhatnámeg bárki is.

< Ez igen. Ez már város. Hallotam hogy nagy és szines de hogy enyire?! A kapuk terétől idáig sem volt semmi de ez a rész egyenesen meghökentő... Vajon itt mindenki tudja hogy merre megy vagy sokan csak cselengenek mint én? Talán azért járnak erre az emberek hogy bámészkodjanak. Talán nem ez az a hely ahol a keresésem elkéne kezdeni. De mivel hogy nemértem a helyiek beszédét talán nem kéne elhamarkodni ezt az egészet. Aszem maradok egy darabig hogy a nyelvet tanuljam. De nem itt mert anyian beszélnek hogy még azt sem tudom ki beszél .>

Gondodlom végig majd elököm magam a faltól hogy újra belevessem magam az utca forgatagába és valamiféle fogadót vagy efélét keressek...

[Lorin O Krell]

(Lorin)

-Arelre!Mitől félnek anyira hogy egy hegyell vették körül magukat?!Csak mifelénk nem szokás ekkora falakat építeni???-ismét szörnyedve tapasztalja hogy hogy ezt a várost is hatalmas fallal vették körül.

Miután hosszasan méregette a falat belép Déli kapun. Örömmel tapasztalja hogy a kép amit elképzelt Erionról a bárd meséi alapján cseppet sem külömbözik a valóságtól.Azért persze az erszényét kellőképpen az övébe dugja nehogy még időnek előtte megfosszák javaitól. Megigazitja Kalapját majd leszáll a lováról.

-Hát ide is eljutottunk... hála Arelnek.-simogatja meg sólymát aki mint mindig ezúttal is a vállán foglallt helyet.
<Remélem mihamarabb találok valami fogadót nem szeretném az éjszakát az utcákon tölteni a fal gondolatától is feláll a szőr a hátamon... >