Előtörténet
Név: Iymer Senton
Kor: 29 év (3663-ban született)
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: paplovag
Vallás: Pyarroni / Krad
Kinézet: középmagas, gönrör, nyírt, de nem rendezett haj, ápolt szakáll, kreolos bőr: erősen dzsadra hasonlít. Az életkorának megfelelő megjelenés. Igyekszik egy tipikus dzsad benyomását kelteni, de ha látszik a pajzsa vagy a kardja (plán a láncing), kiderül, hogy nem idevaló. Ha "terepen" van, akkor könnyű, bő, hosszú inget, könnyű nadrágot, sarut és turbánt hord, bő övvel és tarisznyával. Ha nem "terepen" van, akkor a rendje aranykörös köpenyét hordja, nem titkolja a hovatartozását.
Jellemvonások: Néha elgondolkodik, ilyenkor elég szórakozott tud lenni. Sokszor próbál elméleteket alkotni, olyanor is, amikor annak semmi helye. Igyekszik a konfliktusokat nem izomból megoldani és erre másokat is rábeszélni
I. Gyermekkor:
1. Milyen nemzetiségű a karakter és hol született?
A Déli Városállamokban, Gatermes városában született, sokadik generációs dzsad kivándorló családba.
2. Kik voltak a szülei? Mi a foglalkozásuk/vagy kasztjuk?
A városba beilleszkedett, elfogadható státusú kézművesek. Bőrműves.
3. Milyen társadalmi pozíciót és vagyoni helyzetben volt a család?
Nem kellett szűkölködniük, de bőségben sem voltak. A családnak mindig volt egy kis tartaléka, amit nagyobb bajok esetén éltek csak fel. Elfogadott tagjai voltak városuknak. Apjának már sikerült céhlevelet is szerezni.
4. Hol és milyen formában végezte tanoncéveit a karakter?
Eleinte a családjában, de hamar iskolába is íratták. Bátyja ügyesebb volt nála, így ő viszi tovább az ipart, Iymer fiút pedig, esze miatt is, a Krad rendház vette pártfogásába.
5. Gyermekkorban történt jelentős családi tragédiék.
Nagyszülei meghaltak. Elhagyni a szülői házat. A Gatermesi rendház azért elég kicsi volt, de sokat akart markolni, így túl sok növendékük volt kevés nevelőre, sok volt a csicskáztatás.
6. Gyermekkorban történ jelentős -a karakter életútját befolyásoló- örömteli események.
Egyrészt az, hogy az unalmas és büdös bőrműves műhelyből sikerült eljutnia a rendházba, másrészt pedig az, hogy ott a tehetségével kitűnt, így Gatermesből Laroque-ba helyezték át a képzését.
7. Miért azt tanulta a karakter amit?
A másik lehetőség a bőrműves pálya lett volna, amihez nem értett.
8. Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne?
Mivel végülis Istenének és hitének köszönheti az előrejutását, így a hit elméleti alapjai illetve a küldetései során meg tudja magát védeni.
Könnyen tanul nyelveket.
9. A karakter családi kapcsolatrendszerének vázolása.
Dédszülei Al Abadana északi részéről vándoroltak ki, nagyapja polgárjogot kapott, apja pedig tagja lehetett a bőrműves céhnek. Anyja családja is bírt dzsad felmenőkkel, de minjdkét oldali szülője már gatermesinek vallotta magát. A két család nagyjából hasonló státuszú.
10. Mi volt a karakter "hobby"-ja?
Fiatalabb korában, amikor megtanul olvasni, az olvasás. A családi múlt felkutatása. Ekkor derült ki számára, honnan is származik, ami érdekelni kezdte és mivel nevelői is támogatták, ebbe az irányba folytatta tanulmányait.
II. Ifjúkor
1. Szerelmek és barátok
Még Gatermesben volt egy szerelme, Sabin, de amikor Ennaimba került, könnyen túltette magát az elvesztésén.
Laroque-ban szerzett két barátot a renden belül, hasonló korú fiatalokat: Walendolát és Piast. Walendola Laroque-ban született, míg Pias egy vidéki család gyereke. Közülük Pias érdeklődik még a dzsad kultúra (pontosabban a dzsad történelem és diplomácia) iránt, amikor Al-Abadanában járt, többször együtt mentek. Walendolát igazából az őskultúrák érdeklik, így vele kevés a kutatási területük kapcsolódási pontjai.
2. Pártfogók és ellenségek
Pártfogója a rend, azon belül is Querder apát, az egyik nevelőle, aki leginkább bátorítja a dzsad vidék és kultúra felfedezésére - Iymer érzése szerint még nem mondta el teljesen, miért is -, míg ellenségéről nem tud, de lehetséges, hogy a Gatermesben maradottak között van egy-kettő, nála valamivel idősebb fiú.
3. Jelentős ifjúkori életesemények
Gatermesben hagyta Sabint, ami utóbb mégsem bizonyult jelentősnek. Kiderült számára, hogy a nők kevésbé érdeklik, mint a hasonló korú társait.
Első útja a dzsad területek oázisaiba és az itt érzett szabadság és bezártság együtt.
Az első igazi összecsapása a Dúlás során
Az első rajtaütés a karavánjukon
Az első sivatagi vihar
Azóta mindegyikből volt több is...
4. A tanulóévek vége
Krad lovagjává avatták továbbá beavatást is nyert Krad misztériumába is. Az oktatóira a legnagyobb benyomást azzal tette, hogy sikerült visszajutnia az Abadanai rendházba, ugyanis leszakadt a karavántól egy oázisvárosban.
5. Mit vár el tőle az iskoljája/céhe/rendje/mestere?
Igazából saját magának választott utat, amit az oktatói, nevelői jóváhagytak: a sivatagi oázisok kultúrájának megismerése, rögzítése, és az összeállt tudás eljuttatása Laroque-ba.
6. Mi a karakter célja most hogy az lett aki?
Végigjárni az oáűzisvárosokat, illetve esetleg később a nomád törzseket a Sibara és a Mélysivatag között.
Rövid távon pedig jobban belelátni a népi hitvilágba, ami szükségszerűen eltér a dzsad vallás kanonikus formáitól. Bár ez utóbbi megismerése is hasznos lenne.
7. Kihez hű a karakter?
Hitéhez, rendjéhez. Inkább fordítva.
III. Személyiség
1. Van a karakternek jellegzetes szokása?
Igyekszik felvenni a dzsad kultúra és viselkedés minél több elemét.
Már simogatja a szakállát, különösen gondolkodás közben és szokott vizipipázni is.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága?
Elméleti ismeretek. Képes belátni, ha nincs igaza.
3. Mi a karakter gyengéje?
Új nézőpontok megszerzésének a lehetősége.
Gyengesége, hogy sok esetben pusztán elméletileg érdekesek számára a látottak/hallottak/tapasztaltak és nem megy utána kellő meélységben a gyakorlatnak.
4. Mi a karakter kedvence?
Egy jó, tartalmas beszélgetés a vízipipa mellett.
4.5. Néhány dolog, amit a karakter szeret (pl. csinálni)
Megérkezni a következő lakott oázisba.
Leszállni egy teve hátáról
4.6. Néhány dolog, amit a karakter nem szeret (pl. csinálni)
Tevére ülni, azon utazni.
Észrevenni, hogy már megint elfogyott a tintája.
5. Mi az amit szívből utál?
Sületlenség. A nyilvánvalóan butaságból vagy kényelemből mások hátráltatása.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme?
Az oázisvárosok kultúrájának megszűnése
7. Mi a karakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Elismert professzorként bejutni az Új-Pyarroni rendházba az Egyetemre.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei?
Krad híveként ha van is, elnyomja magában. De amunddal még nem találkozott, de hallott már a kékszeműek népéről meséket.
9. Vallásos a karakter?
Természetesen.
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
A papit gyakorolja, amennyire a ráruházott kegy engedi.
A többiről az elméleti kurzusokon hallott, alkalmanként találkozott is vele.
A világ természetes részének tekinti.
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét mi lenne az?
Béke legyen veled!
A szintlépések
Egy hosszú, otthon töltött kimenő során talált a házuk padlásán néhány
tárgyat és iratot amik az ősei sivatagi származására utaltak. Egy tőr,
két datolyamag, egy menlevél, hogy Sonota és felesége áthaladhat a Sibarán
és távozhat Gatermes felé, majd az apjának és a nagyapjának kedves motívumok,
a burjánzó indák, vagy fegyverek esetleg egy pálma, amikkel a bőröket
díszítették és a szüleitörténetei alapján összeállt a fiúban a család eredetének
a képe. Vagy legalábbis olyasmi, amiről azt gondolja.
A gatermesi tapasztalatok alapján Laroque-ban sok figyelmet fordított
a fegyverforgatás tanulására, viszont a Dúlás elszólította a legjobb
harcosokat. Ez erősen visszavetette volna Iymert, de mivel őket is bevetették,
így volt alkalma többször is élesben kipróbálnia magát, habár a délebbről
visszatéről elbeszélései alapján épp csak a Dúlás szele csapta meg. Iymer
igazából a dzsad világba vágyott, így nagy élmény volt számára, amikor egy
dzsad követséggel, ami az államszövetség új székvárosának kijelölt helyén
járt, eljuthatott Abadanába - Wentuss barát parancsnoksága alatt, Piassal
együtt. Itt még nem kapott engedélyt, hogy egyedül a sivatagba menjen, de a
csapatával volt rá alkalma, ugyanis ott vettek át valamit, amivel sürgősen
vissza kellett jönniük. Ez után Iymerrel madarat lehetett volna fogatni,
ugyanis a sivatagi útjuk célja egy oázis volt, ahol érezte, neki ez az útja,
ezzel kell foglalkoznia. Otthon érezte magát.
A további otthoni tartózkodása megoszlott a laroque-i képzés és az
Államszövetség területén végeláthatatlanul folyó nomádjárás között. Ha egy mód
volt rá, úgy alakították a szolgálataikat, hogy együtt lehessenek Piassal és
Walendolával. Egy ilyen alkalommal egy látszólag ártalmatlan, de azért
biztos-ami-biztos felderítés alkalmával hárman és a melléjük beosztott hat
csatlóssal majdnem belefutottak egy garázdálkozó ork törzs egyik komplett
nemzetségébe. Kis híja volt, hogy nem maradtak ott mindannyian.
Piassal többször is jártak azóta Abadanában. Ilyen alkalmakkor Al-Abadanában
elválnak és mind a kettejük megy a saját dolgára. Iymer eleinte még Wentuss
baráttal és társaival ment együtt, de idővel engedélyt kapott arra is, hogy
egyedül mozogjon a sivatagban. Ekkoriban már látszott a Dúlás vége. Hazatérte
után Querder apát minden alkalommal elszámoltatta és érdekes módon többször
látta, hogy Walendolát is, ha velük ment, míg Piast sohasem.
Utazot már Al-Abadanába térkapun, hajóval egyik vagy másik kikötőig, majd
onnan a hegyeken át északra, vagy hajóval Equasselbe, onnan pedig szárazföldön
Hamed vagy Sobira felé. Hajóval megkerülni Gorvikot senki sem tanácsolta, sőt,
mindenki, aki járt már tengeren, azt mondta, Antoh ismerete a vizekről, Noir
szerencséje, Krad tudása és Kyel eltökéltsége kell hozzá, így azt az utat még
nem próbálta, de nem is tervezi. Mindebből látszik, hogy állandóan megfelelő
útvonal nincs. Hol kalózok tűnnek fel, hol rablól, hol vámolnak, hol pedig nem
járható az út valamiért. Tudni kell, mit mondanak a karavánok.
Jó tíz évvel ezelőtt történhetett, hogy szokás szerint Wentuss barát alatt
a sivatagot járták és valamiért sietni kellett az indulással, míg Iymer a
szállásadóval beszélgetett és pipázott. A karaván elindult, és Wentuss barát
is úgy tudta, itt van a növendék, de mire a következő városba ért, már rájött,
hogy nem. Iymer szerencsére feltalálta magát és az oázisban maradva hasznosan
töltötte azt a mintegy egy hetet, amíg a következő karaván megjött. Több rajzot
készített az ott élőkről, a házaikről, a ruháikról. Majd a karavánhoz
csatlakozott és egy négynapos út végére ő is eljutott Al-Abadanába, ahol a
piarroni követségi épületben újra találkozott Wentuss baráttal.
Mióta sikerült a megátalkodott nomádokat véglegesen kiverni az Államszövetség
területéről, nygalmasabb idők következnek. Több időt tud szentelni a
tanulmányainak illetve jegyzetei rendezésének. Az útjain feljegyzett énekek
igen érdekes eredményeket adnak, ha a szomszéd oázisok énekeivel veti össze
őket, így elhatározta, hogy minden esetben készít egy térképvázlatot is az
általa épp bejárt vidékekről.
Az általa megismert dzsad vallással nem egyező motívumokat is talált az
útjai során skár az énekeket, akár az edény- vagy épp bőrábrázolásokat, vagy a
népszokásokat tekinti, így fontosnak érzi annak a megismerését, hogy mit is
gondolnak az isteneikről az ott élő emberek.