Markard Oxbaren
A fedélzeten
Mikor Walt megpróbál nyugtatni, mosoly fut végig az arcomon. Ránézek, és kötekedésképpen, persze inkább játékosan, mint sértően csak annyit mondok: - Elég, ha egy Isten van velem. A többit meghagyom másnak. – És utána egy kacsintással jelzem, hogy tréfa volt, nem szemrehányás.
Este
Mikor befejeztem a mondandómat leülök, de nem kezdek bele a vacsorába, inkább kérdést intézek a vezérhez.
- Jó uram! – Mondom tisztelettudóan a tisztnek ki felbérelt minket, de nem megalázkodva. – Mesélj, kérlek uradról. Kíváncsi vagyok, te, mint hadvezér, miképp vélekedsz róla?
Csendben, és kíváncsi tekintettel hallgatom a választ, ha van.
//off: Végig koncentrálok, hogy igazat mond-e.//