Életút

[Pelso]

Kör pontok.
2P Varázslat I.
Ha az első varázst még a kör előtt létrehozhatom akkor 2P egy támadásra
2P Varázslat II.
Varázslat I.:
Beszéd 0P
Önmagamra 0P
Gravitáció 6P => 6sp védelem (160 kg)
Bot pontköltség:
Méret gömb 2P => 2m átmérőjű.
Időtartam.
2P => 100 s/mp
Varázslat II:
Beszéd 0P
Önmagam 0P
Hő Tűz 4P => 4sp sebzés
Fenntartás Összpontosítás 0P
Bot pontköltség:
Méret Gömb 2P =>2m átmérőjű
Távolság/Síkban kör 1P => 10m/2m
//Mivel koncentrálok a mágiára nem tudom, hogy menet közben válthatok e a kettő között. Ha nem akkor a bal oldali mérték a mérvadó. A jobb oldali csak akkor kéne ha véletlen körbevennének.//
Célzás 1P =>+ 40 CÉ

Célzás: 17+40=57

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a higany órája (01.00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal
_____________________________________________________________


//off: A leírtak alapján, ami belefért a cselekedeteitek számába, a szerint írtam.//



Első kör



Zul'Khugal fegyverét két kézre fogva rohan a csatába. Futás közben körbe tekint, de mivel az ellenfél nagyobb számban van, így át kell törnie magát rajtuk, hogy a szövetségesek védelmére kelhessen. E ként tesz.


Üvöltve ront az ellenség közé. Az első kivel szembe találkozik csak a lecsapó csatabárdot veszi észre. A vér fröccsen, és a fickó jobb keze fegyverével együtt repül el. Felüvölt a fájdalomtól, de a nagy harcos nem foglalkozik vele, egyszerűen félre löki, és már a következő áldozatra támad. Az időben észreveszi a veszélyt, védekezik. Zul'Khugal nagy erővel lendíti fegyverét. Hús szakad, és csont törik. A fickó kicsavart testtel emelkedik fel a földről, ahogy a roppant nagy fegyver szinte kettéhasította, majd két méterrel arrébb nagyot puffan.
Ekkor egy bátor fekete bőrvértes rohan a nagy harcosnak. Kardjával csap, de az hatalmas termetét meghazudtolva hajol félre. A második kardcsapást a termetes harcos csatabárdjával védi, mire a két fegyver összeakaszkodik. Zul'Khugal vicsorogva fejeli meg a fickót, mire az szédelegve két lépést hátrál.


PM: Zul'Khugal



//off: a mínuszokat levontam a kapás lövés miatt, de így négy nyílvesszőt tudtál kilőni. Vigyázz, mert ha elfogynak a cselekedet pontjaid a VÉ-d 0//


E közben Meeker szinte árnyékként fut a harcos mögött. Látja, hogy Zul'Khugal berohan a sűrűjébe, de ő nem tud utána menni. Ugyan is négy ellenséges zsoldos látva a földön fekvő, majdnem kettévágott társukat, inkább a fejvadászt veszik célba, mint a tomboló harcos. Érthetetlen nyelven szitkozódva tőrnek rá. De Meekert sem a békesség szeretetéért kérték fel a küldetésre. Hamar két igen ritka nyílpuskáját célzásra emeli, majd a nyílvesszőket útjára engedi. Cuppanva áll bele az ellen mellkasába, majd a másik kettőjébe is. Hörögve esnek össze a fejvadásztól 5 lépésnyire. De a negyedik nyílvessző elsuhan áldozata mellett, és az kihasználva az alkalmat, csatabárdját feje felett lóbálva rohan a védtelennek tűnő Meekernek.
Az csapást alkarvédőjével félre üti, de a lendület így is fél térdre nyomja. A fejvadász ledobja a nyílpuskáit, hogy kezével tudjon védekezni, de késő. A bőrvértes térddel arcon rúgja, és fegyverét csapásra emeli. Meeker érzi, itt a vég… De a csatabárd nem súlyt le. A fickó fájdalmasan felnyög, és hátában egy nyílvesszővel a fejvadászra borul.



PM: Meeker


A varázsló nagy levegőt vesz, és kizárja a külvilágot a gondolataiból. Érzi, ahogy a mágia erős hullámot vet a botja körül, és szívében.


Megáll, és ősi szavakat mond a föld felé, majd felemeli mind a két kezét. Botján a rúnák zöldesen felizzanak, és Pelso körül hírtelen szélvihar szerűen örvénylik a levegő, majd zöldesen kavargó köd borítja be, mely kétméteres gömbbé válik. Ezután újra hívja a mágia erejét, szavai mások, érezhetően durvábbak. A botján most vörösen izzanak fel a rúnák, és kétméteres tűzvészbe borítja a varázslót. Az minden fájdalom nélkül indul el, és a tűzvész követi lépteit. Amerre elhalad, a kőpor szikrázva pattan szét.
Először a csatától távolabb álló fekete bőrvértes figyel fel a közeledő fényre. Megfordul, és tátott szájjal, döbbenten nézi a tőle pár lépésnyire lévő démont. Mozdulatlanságra átkozott teste béklyóba köti, és ez lesz a veszte. Hírtelen a több színben örvénylő tűzgolyóból egy csóva csap felé, sé tűzbe borítja. Felüvölt a fájdalomtól, oly keservesen, hogy a csata abban a minutumban megáll. A fickó lángolva fetreng a földön, és sikít, mint egy kölyök.


Pelso észreveszi, hogy egy katona tőle jóval messzebb parancsokat osztogat.

PM: Pelso



A vadász gyorsan kap fel a két méternél is nagyobb kövekre. Pillanatok alatt elhelyezkedik, és már fél térden állva céloz, de nem lő. A csatateret fürkészi, az ellenség vezetőjét keresi. Meg is találja egy vértócsában feküdve. Egy gonddal kevesebb. A szövetségeseknél még él a vezető, és ez látszik is a harcon. A fekete bőrvértesek káoszként rohangálnak a csatamezőn, bár lehet ez Tharnak tetszik. Viszont ezért tudja a fele akkora csapat vissza verni őket. De ekkor elveszi a figyelmét valam. Egy kétméteres mozgó tűzgolyó, mintha a nap jött volna le az égről. Egy ellenséges katona közelébe megy, majd lángok csapnak ki belőle, és a szerencsétlen égő fáklyává válik. A sikítására abba marad a harc. Ekkor egy ellenséges katona érthetetlen nyelven parancsolgat valamit, és társai a tűzgolyó felé fordulnak, mintha támadni akarnának. Aedus ekkor döbben rá, hogy a tűzgolyó nem más, mint Pelso.
Viszont már megvan a célpont. Nagy levegőt vesz, és céloz. Lelke csendet int, és egyedül apját érzi maga mellett. Az ideg útjára küldi a nyílvesszőt. Egyenesen a zsoldos nyakába csapódik, és az torkához kapva esik térdre, majd dől oldalra. Egy kicsit még fuldoklik, majd nem mozdul többé.



PM: Aedus



Marion nem szokott hozzá az ilyen csatákhoz, így a fürgén mászó vadász után megy. Ő biztos tudja a jó helyeket. Felérve a kő tetejére gyorsan körbe néz. Aedus már vállához helyezve a puskát, fél térden céloz. Érti a dolgát, de hamar tovább tekint a kyr nő. A csata véresen zajlik, a nagydarab harcos írtja az ellent, de ekkor látja, hogy Meeker a földre kerül. Nem is érti hogyan, de ösztönösen vállához emeli a puskát, és szinte azonnal lő. A nyílpuska vessző hangtalanul suhan a levegőben, és egyenest a fickó hátába csapódik.


Mariont büszkeség fogja el, de ekkor hangos kiáltás töri meg a nyugalmát. Egy fickó égő fáklyaként hempereg a földön. Mellette egy két méteres tűzgolyó, mely közepén nehezen ki lehet venni, hogy Pelso áll. Ekkor a csata abba marad, és az ellenség a varázsló felé néz, aki most egy kavargó tűzgömb. Nem időzik, azonnal tölti fegyverét, mert érzi, a csatának még nincs vége.


PM: Marion


Első kör vége

[Sirak]

<Zul'Khugal>

//off: rajtam van a sisakom, ugye?//

Nem foglalkozok egyik ellenséggel sem, akit már eltaláltam. Nem fognak harcolnak azok (ha esetleg életben maradtak) és felkelni sem egy jó darabig. Nem szennyezi gondolat a harcot, csupán a tapasztalatból való cselekedetek.
De ekkor észre veszem, hogy felfigyeltek Pelsora.

//off: egymáshoz közel állnak akik fegyvert készülnek dobni, igaz?//

Pillanatot sem habozok, neki iramodok, lábam alatt szinte dobog a föld. Akár egy rinocérosz, rohanok neki az ellenségnek a megszokott csatakiáltással.
Enyhén bal oldalra dőlök, hogy a jobbom legyen elől, s neki ütközök a fekete ruhásnak. De nem állok meg, ahogy erőmből bírom, mikor az elsőnek neki megyek, kicsit megemelem a testem, hogy felakadjon a vállamra vagy elsodorhassam, majd két kezemet kitárva így tolom tovább a kettőt és addig rohanok és nyomom, amíg neki nem ütköznek a falnak. Figyelem hogy mikor következik a szikla, s mielőtt még hozzá érnénk nyomok rajtuk egy erőset. Majd azonnal elengedem őket, s az elsőre küldök egy tolórúgást. Ahogy nyomom őket, torkom szakadtából üvöltök, majd hirtelen megállunk a hangommal együtt, s a rúgassál még jön egy enyhébb kiáltás: -Há!
Remélhetőleg ezt kellőképpen megérzik.

(tervem a továbbiakban: visszarontok a többi fekete ruhásra és szabdalom őket, nem foglalkozok tovább ezekkel)

(nem vagyok benne biztos hogy ez most hány támadásnak számít, de ha kettőnek akkor kettő de elvileg így is van 4 védekezési cselekedetem)
KÉ: 27+39=66
TÉ: 34+42=75
VÉ: 23+35=58
Sebzés: 1

[Gorodak]

Dink Meeker

< Hogy az a >
Majd tátott szájjal fekszek az ellenség előtt
< Ez fájni fog >
Majd meglepetten veszem észre, hogy rám esik holtan, meglepetésemben csak le lököm magamról majd kardot rántok!
Körbe nézek
< Ezt meg úsztam, de nem sokon múlott! majd valakinek meg kell köszönöm! Asszem. >
Majd látom, hogy ketten Dobni akarnak Pelsora, ha közelebb vagyok mint Zul'Khugal és nem látom, hogy rohan akkor rájuk lövök a pengémmel, ha nem akkor tovább támadok, az ellenségre.

Igyekezve minél több ellenfelet le szedni, de vigyázva magamra, nehogy megint négyen támadjanak rám egyszerre!
Reakció: 19+25+5+2+8=59
Te : kard: 18+25+5+4=52
sebzés:7
Te : puszta kéz: 18+30+6+2+9+5+7=76
sebzés: ? vasökölel?
Ve : 21+30+ 6+1+3+10=71

[HugiLee]

-Marion-

Felmérem a terepet, és azonnal tüzelek amint látom, hogy ki a legveszélyesebb Pelsora. Ha azt látom, hogy Zul'Khugal mire készül akkor annak megfelelően azt támadom , akit úgy gondolok, hogy az ő támadása ellenére is veszélyes lehet , tehát gondolom a tőle legtávolabbi emberre , akinek még ideje maradhat elhajítani valamit Pelso felé. Vagy ha nincs ilyen , akkor a következő ellenfelekre, akik veszélyeztethetik a mieinket . A lényeg, hoyg nem teketóriázok sokat . Lövök és töltök . Mindezt természetesen úgy, hogy továbbra is fedezékben legyek , amíg csak lehet ne lássanak meg .

//OFF: 44+ fegyver célzása 4? = 48 //

[Pelso]

/...P.E.L.S.O... Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit.../

<... Na az első meg is volna... Kíváncsi vagyok meddig tartanak majd ki...>
*Most, hogy a figyelem középpontjába kerültem egy félmosoly jelenik meg az arcomon. Félelemnek nyoma sincs rajta. Ahogy lassan előre haladok, a föld cserepesre szárad. A fűszálak elhamvadt maradványait arrébb löki az aurám. Tekintetem a parancsokat osztogató toroni tisztre emelem.
<... Hát ez meg honnan tudja, hogy varázsló vagyok?... Na mindegy annyira nem lényeges...>
*Ha 10 m-en belül van akkor rámutatok és egy újabb tűzkitörést küldök, ezúttal rá. Utána a következő kitörést az a bátor katona kapja aki elsőként indul meg felém. Ha a tiszt 10 méternél messzebb van akkor az elsőt kapja meg az aki felém indul. A második kitörést a második nekibuzduló.

Kör pontok.

2P Tűzcsóva I.
2P Tűzcsóva II.
Varázslat I.:
Beszéd 0P
Önmagamra 0P
Gravitáció 6P => 6sp védelem (160 kg)
Bot pontköltség:
Méret gömb 2P => 2m átmérőjű.
Időtartam.
2P => 100 s/mp
El telt belőle 5s/mp
Varázslat II:Beszéd 0P
Önmagam 0P
Hő Tűz 4P => 4sp sebzés
Fenntartás Összpontosítás 0P Eltelt koncentráció 5s/mp
Bot pontköltség:
Méret Gömb 2P =>2m átmérőjű
Távolság/Síkban kör 1P => 10m/2m
//Az előző ragban nem válaszoltad meg ezért ismét megkérdezem. Koncentrálok a mágiára és jelenleg a 10 méteres egyenes tűz oszlopokat küldök az ellenségre a gömből. Érdekelne, hogy ez szabadon átváltható e koncentráció közben síkban kör 2m-re formára vagy marad a csóva? Természetesen a gömb aura végig megmarad.//
Célzás 1P =>+ 40 CÉ

Célzás: 17+40=57

[revoltz]

Aedus

Csak az egyiket van időm lelőni. Így kivárom a megfelelő pillanatot, hogy azt szedjem le, akit kell. Ha esetleg a többiek elintézik a Pelso felé haladókat, akkor nézek más ellenfelek után és az előző reagomban leírt értékek érvényesek.

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a higany órája (01.00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal
_____________________________________________________________


Második kör


Nagyot csattan a kard a pajzson, ahogy a katona kivédte a rá támadó toroni ütését. Tanult mozdulattal löki ellenfelét hátra, majd pajzsa árnyékából kardjával ellenfele szíve felé döf. A penge mélyen hatol a testbe, és tulajdonosa felnyögve esik térdre. Már készül a következő támadásra. Érzi itt fognak veszni, de nem adja könnyen életét, halálát. Ha lehet, minél több mocskot küld vissza Tharnak, hogy legyenek játszó pajtásai. De ekkor olyan dolog történik, amire egyáltalán nem számított. Hírtelen hatalmas tűzgolyó jelenik meg tőle 30 lépésnyire, melyből lángok csapnak ki, és egy toronit nyaldos meg. Mintha maga Ranil küldte volna le hozzájuk harcosát, hogy segítsen nekik. A meghatódottságtól könnycsepp folyik végig az arcán. Nagy levegőt vesz, magasba emeli kardját, és lelkével teli büszkeséggel, teljes torka szaktatából üvöltve ront ellenségeinek. Társai ezt látván istenük nevét üvöltve követik a katona tettét. A pillanatnyi megfagyott levegőt hamar elfújja a bátorság izzó vihara.


Zul'Khugal eddig is lángoló lelkét még jobban feltüzeli szövetségeseinek támadása, és mint valami vadállat ront neki az előtte álló két harcosnak. A két férfi riadtan néznek a feléjük rohanó harcosra, de kitérni már nem tudnak előle. Nagyot csattannak a férfi vértjén, és a megfeszülő izmok, mint valami bivaly tolja őket a sziklafal felé. Pár lépést megtesz a nagydarab harcos, és közben a két fickó lába a levegőben kapálózik, majd felnyög és puszta erejével neki dobja a kőfalnak. A biztonság kedvéért még a lábával jól belerúg az egyikbe. A két férfi a seggén ülve, háttal a falnak, halálfélelemmel az arcukon néznek a feléjük magasodó harcosra.


A fejvadász lelöki magáról a halottat, és gyors hálaima után fegyverrel a kezében pattan fel. Látja, hogy a szövetséges katonák kitörtek, így már nem a varázslóval foglalkozik az összes ellenség. Igaz, még egy kettő dobásra készül. Éppen nekiindulna az egyiknek, mikor kettő fickó állja útját. Kardjaikkal támadásra készülnek. Nem hagy időt nekik a támadásra, egy mozdulattal eléjük ugrik, majd mire az egyik csak felfigyel, már Meeker kardja a hasába fúródik. A fickó öklendezve esik össze. A másik azonnal támad, de nem készült fel eléggé. A fejvadász hihetetlen sebességgel félre hajol a támadástól, majd elkapja a fickó kardforgató csuklóját, és egy könnyed mozdulattal tovább lendíti, mire a toroni hasra esik egyenest ellenfele lábai elé. Nem is kell sokáig várnia, a gyilkos penge a földhöz szögezi a szerencsétlent. Meeker kirántja halott ellenfele hátából a kardját, felkészül rá, hogy újra rárontanak, de nem történik meg.


A vadász gyakorlott mozdulattal tölti újra nyílpuskáját. Megtanulta, ha túl lassú az ember, hamar a préda lesz a vadász. Felajzott fegyverével újra céloz. Teljes lelki nyugalomban van, tekintete a kiszemelt prédán nyugszik. Látja lelassult mozgását, amint csatabárdját hátra emeli, hogy lendületet szerezzen a dobáshoz. Útjára engedi a nyílvesszőt, az pedig sebesen suhan célja felé. A férfi jobb oldalán a bordák közt csapódik be a vessző. Felkiált a fájdalomtól, majd elejtve fegyverét oldalához kap. Remegő kézzel tapasztja be tenyerével a kilyuggatott oldalát, majd összeesik. Aedus rideg tekintettel nézte végig a férfi rövid haláltusáját. Nem érez semmilyen terhet annak megöléséért, hisz ki tuja hány ártatlannal végzett, és mennyi menekült meg halálával. Nem gondolkozik ezen, újra húzza nyílpuskája idegét, hogy fegyvere gyilkolásra készen álljon.


Mariont egy pillanatra ámulatba ejti a kitörő katonák bátor rohama. Úgy rontanak rá ellenségeikre, minta veszett farkasok. Kegyetlenül lemészárolják közben megfogyatkozott ellenségeiket. Míg a Dwyll unió katonái csatakiáltást hallatnak, addig a toroniaktól csak a félelem hangja halható. Sikoltva fetrengenek csaját kiontott belsőségeiken. De van egy, mely még szabadon áll, és dobásra kész kardját a varázsló felé lendíti. A kyr nő nem habozik, azonnal célba veszi a fickót, és lő. A nyílvessző egyenest a fejébe fúródik, és a test hang nélkül esik össze. De késő, a kard pörögve repül a varázsló felé. Marion riadtan követi a fegyvert, és megnyugszik, mikor a varázslótól egy méterre hangosan csattanva, füstölögve pattan le a mágikus kavalkádról.


Pelso érzelemmentes arccal nézi az előtte fetrengő toronit. A lángok az egész testét beborítják, hosszú szenvedés lesz a halálig. De a varázslót nem érdekli, csak egy legyintésébe kerülne, és a körülötte izzó levegő pillanatok alatt hamuvá égetné a toronit. Szenvedjen csak, megérdemli. Tekintetével inkább a parancsot osztogató felé néz, de abban a pillanatban egy nyílvessző csapódik a nyakába. Ekkor a szövetségesek üvöltve törnek ki, és egyszerűen lemészárolják a megfogyatkozott toroniakat, de egy még maradt. Kardját meglendíti, és dob. A varázsló látja, hogy őt is leteríti egy nyílvessző, de érzékei inkább a felé repülő kardra szegeződnek. Nagyot ütődve csapódik le az auráról, és ahogy a lángok körbe érik a markolatán lévő bőr megpörkölődik. Pelso egy pillanatra megáll. Bár bízott védelmében, még is egyszer kihagyott a szíve. Hamar összeszedi magát, de már nincs ellenfél, ki neki támadna, vagy akit ő megölhetne.


Egy toroni halálsikolyával ér véget a csata. A szövetségesek vérben ázva állnak győztesként magasodva ellenségeik felett.


Összesen kettő ellenséges zsoldos maradt élve, ők Zul'Khugal előtt ülnek, és a megadás jelét mutatva messze eldobják maguktól fegyvereiket.


Az egyik pajzsos katona leengedi fegyverét, majd a fölbe szúrja. Ezután egy lépést tesz segítői felé, és kissé meghajolva szólal meg idegen nyelvén. Ezután mögötte álló társai kardjaikkal a pajzsukra ütnek.
Majd kérdést tesz fel idegen nyelvén a kalandozó csapatnak.


PM: Pelso, Marion, Aedus, Zul'Khugal, Meeker


Harc vége

[HugiLee]

-Marion-

Örülök, hogy vége .De újratöltök. A látvány és az égett hús és bőr szaga szörnyű. Nem vagyok hozzászokva ennyi vérhez és szenvedéshez. Azt hiszem ezt az estét sosem felejtem el .

Enyhe büszkeséggel vegyes örömmel látom, társaim teljesítményét. Épp csak egy csepp üröm vegyül, az örömbe, hogy győztünk, mert szövetségeseink nagyon valószínű, hogy be tudnak vinni a várba s akkor nem csillogtathatom majd tehetségemet , pedig nagyon élveztem volna . )) De ha választanom kell egy harc közepén, hát inkább vigyenek csak be, de minél hamarabb .

Még néhány pillanatig nem lépek elő rejtekemből és onnan figyelek a párbeszédre , és körbetekintek innen fentről, hátha maradt még egy fenyegető "árny" valahol , akit nem vettünk észre a káoszban. Azért biztos, ami biztos, jól megnézem magamnak a szövetségeseinket is. Vajon honnan jöttek? Milyenek ?

//Off: a megfigyelésnél a képzettségemnek megfelelően, esetleg a vallás, történelem, lélektan és van e mágia, bármi ami feltűnhet ? Nagyjából biztos vagyok benne, hoyg most mi következik, és hogy nem kell tartanunk tőlük, csak jobb félni, mint megijedni alapon, felmérem , amennyire tudom, hogy kikkel állunk szemben . //

[Pelso]

/...P.E.L.S.O... Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit.../

<...Huuu... Ez közelvolt... Most már teljesen bizonyos lehetek abban, hogy működik az aura...>
*A győztes csatatéren lassan végighordozom a tekintetem. Miután megbizonyosodtam, hogy nem fenyeget már veszély, felhagyok a koncentrálással. A tűzgolyó egy lobbanással kihuny. Újra holdfény világította félhomály költözik vissza a katlanba. A tiszt szavait és cselekedetét figyelmesen követem. Felénk intézett szavai végén lassan megindulok felé. Az aurám árasztotta zöldes fény kaotikus formákban játszik a katlanban. Botot tartó kezem fel emelem és magam előtt félköríves mozdulatot teszek. A mozdulat végére a tiszt elé érek és az utolsó aurám is szertefoszlik. Nem hagyva más fényt a katlanban csak holdat és az alig pislákoló fáklyákat.
Dwoon nyelven.:
- Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit vagyok. Társaim Marion, Aedus, Meeker, Zul'Khugal.
*Szavaim formálásban erősen kiüt az erv akcentusom. A többiek nevét sorolva botomat arra döntöm amerre a nevezet van. Tekintetem is arra fordítom egy pillanatra.
- A kettős hold országainak egyesített seregeinek különleges alakulata. Miénk a megtiszteltetés, hogy bajtársaink segítségére lehettünk.
*Egy pillanatnyi szünetet tartok.
- Tájékoztasson kérem az ostrom körüli hadi helyzetről.

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Habár egyáltalán nem értem mit mond, nem zavarodok meg, tudom mit jelent amit csinál.
Ezért én is a földbe szúrom a fegyverem (természetesen éllel lefele) és leveszem a sisakom, de közben hallom hogy Pelso már elkezdett velük kommunikálni. Valószínűleg érti is hogy mit mondott, mert ő is halandzsa nyelven beszél. Amikor a nevemhez ér, öklömmel megkoccantom a mellvértemet.

[revoltz]

Aedus

Mikor vége a küzdelemnek, leengedem vállamról a nyílpuskám és felállok. Hosszasan nézem a csatamezőt, még akkor is a holtakat nézem, mikor Pelso már beszélni kezd. Egy sóhajtás után pillantásom a nyílvesszőimre vetem, amikért lehajolok és a hátamon lévő tegezbe visszahelyezek.

Elegánsan pattanok le a szikláról, szövetségeseink mellett elmegyek. Nem köszöntöm őket, egyenesen második áldozatomhoz megyek. Letérdelek hozzá és egyszerűen kihúzom nyílvesszőm belőle. Így teszek azzal is, aki a parancsokat osztogatta, de őt már át is kutatom hátha találok valamit.

Ha igen, akkor azt elteszem. Felállva onnan Zul'Khugalhoz lépek, de nem szólok hozzá és nem is rá, hanem két rabjára nézek.

- Megérdemlitek az életet? - Kérdem Toroni nyelven kettőjüktől, hangomon a halál nyugtalanító érzése ül. Nem is kérdek mást, várom remegő hangú válaszukat. Kezembe még ott van két társuk életét kiontó véres végű nyílvessző.

[HugiLee]

-MArion-
Ha nem látok senkit sunnyogni, menekülni, vagy hasonlók, akkor lesétálok én is a harctérre. Nem vagyok oda az ötletért, hogy vérrel és béldarabokkal legyen tele a köpenyem alja, de ez csapatmunka, tehát megyek . Fél szemmel a beszélgetést figyelem, a másikkal körbenézek, hogy látok e valami használhatót valakinél.Akár egy plusz tőrt , hoyg ne a magamét hajítsam el.
// Off: értékbecslés, és mechanika , hogy használható e valami //
Amikor lenn vagyok, inkább kicsit félrevonulok, arrafelé, ahol a rabok vannak de nem túl közel , szeretek mindent belátni. De a fegyverem továbbra is töltve van .

[Gorodak]

Dink Meeker

< Ez meleg volt, de megúsztuk és még én is élek! Nagy baj most már nem lehet... >

A csata végeztével ,körbe nézek esetleges menekülő után, de hamar rá jövök, hogy mindenki a porban fetreng kínok között vagy holtan.
Nem is időzök rajtuk!
Majd gyorsan vissza megyek a skorpióimhoz és el is rakom őket, majd kiveszem a nyílvesszőket az áldozatukból, nem mert nem lenne elég töltényem inkább azért, hogy ne hagyjak nyomott magam után.
Mikor meg hallom a feltehetően a vezér hangját rá figyelek és miután, nem értek belőle egy árva szót sem, csak érdeklődve nézek, majd mikor meg hallom, hogy Pelso érti mit mond, utána már tudom, hogy majd ők lerendezik a dolgokat.

< Remélem azért informál minket is! >

Majd gyorsan körbe nézek valami magaslati helyet, ahonnan jól körbe lehet látni a környéket!
Szolok a legközelebb lévő csapat társamnak, hogy mindjárt jövők vissza , csak kicsit körbe nézek.

- Mindjárt jövők, csak körbe szaladok gyorsan, hogy biztosan egyedül vagyunk e és nincs véletlen a környéken még egy csapat amelyik hirtelen ránk rontana 5 perc és itt vagyok. -

Meg várom a választ , majd el is megyek gyorsan körbe nézni, használva a hő látásomat, mivel ez úttal senki nem akadályoz annak ki használásában és így gyorsan körbe tudok nézni!
kb egy 100 méter átmérőjű gömbben megyek vagy lovaglók vagy nézek körül, ha nem látok vagy hallok semmi gyanúsat vissza megyek! Ahogy körbe nézek azt is figyelem, hogy mennyire látni messziről a fáklyáinkat, amik a fényt adták a csatában.
Körbe nézek a csata téren, hogy ki mit csinált és ha senki semmit akkor a fölösleges fáklyákat eloltom, majd a maradékot úgy helyezem el, hogy azok ne adjanak nagy fényt, csak épp eleget, hogy mindenki lássa a másikat beszélgetés közben, a többit eloltom.

Ha valaki kérdőre von vagy nem akarja engedni akkor meg mondom neki, hogy :
- A túl sok fény messziről is látható és veszélybe sodorhat minket, és gondolom, nem akarsz még egyszer ekkora túlerő ellen harcolni rövid időn belül még egyszer???? -

Miután sikerült elintéznem a fény csökkentést , vissza tértem után, szólok...

- Nem akarok bele szólni a társalgásodba mágus, de túl nagy fényt csináltál, és nem időzhetünk itt túl sokáig büntetlenül!
Indulnunk kéne lehetőleg minél kevesebb fényt használva. Illetve Aedussal itt maradnék néhány csapdát itt hagyni az utánunk szaglászóknak, meg eltüntetnénk a nyomainkat is, utána utánatok mennénk, ha ez így meg felel mindenkinek! -

Itt persze kérdőn nézek Aedusra!

< Remélem megfelel mindenkinek és nem az lesz, hogy a minek okoskodsz, maradj már most ölünk meg mindenkit... >

< Remélem jól gondolom, hogy ért a csapdákhoz, ha nem akkor a nyomok eltüntetéséhez, vagy lehet meg kéne kérdeznem Mariont is... >

[revoltz]

Aedus

Valószínűleg, amikor a Meeker első mondata elhangzik én még a csatamezőt figyelem üveges tekintettel, ugyan észre veszem, hogy távozik a csatamezőről, de különösebb figyelmet nem fordítok neki.

Mire visszatér én már összeszedtem nyílvesszőim és szerintem épp a két fickót akarom kivallatni vagy már át is estünk rajta.

Ha épp a vallatás folyik, akkor nem figyelek Meekerre, ha hallom, akkor sem azon gondolkozom. A vallatás első mondatától azt várom, hogy maguktól elkezdjenek regélni, hogy menthessék mocskos irhájukat. Ha ez az út nem megy, akkor elkezdem a kérdéseket feltenni az ostrom állásáról, csapataik létszámáról, elhelyezkedéséről és útvonalukról. Ezen információkat természetesen a Zul'Khugalnak folyamatosan fordítom, hisz ő ért ehhez, illetve segítségét is kérem a vallatáshoz, ha szükséges. Nem szeretem a kínvallatást, amit többször el is ismétlek, nekik, ha a kérdéseket fel kell tennem nekik, de ha nagyon ellenállnak minden fajta szívfájdalom nélkül kínzásba fajul a vallatás. Ha lehet utána kiontom életük, mert fölösleges lenne cipelni őket, ha nem beszélnek rövid időn belül - hisz hamarosan indulnunk kell -, akkor átadom a katonáknak.

Ha a vallatásnak már végen vagy a vallatás után ismét felteszi a kérdését felém, akkor szavai után kérdően tekintek rá. Arcomból tisztán ki lehet venni a döbbenetet és az értetlenséget és a következő valószínűleg sértő szavakat mondom egykedvű hangnemben.

- Milyen nyomokat akarsz eltüntetni? - És tényleg értetlenül állok előtte, mert vagy én vagyok a buta vagy nem értem mit akar. - Vagy egy tucat felfegyverzett hulla, vér és csata nyomai vannak körülbelül tíz méter sugarú körben. Ezt holnapra sem tudnánk feltakarítani. Maximum azokat a nyomokat tudnánk és esetleg lenne értelme feltakarítani, amit mi hagytunk.

Majd várok a válaszra, hogy kifejtse milyen nyomokra gondolt és miért akarja eltüntetni.
Ha megkaptam a választ, akkor folytatom a terve első felének kiboncolásával.

- Egyébként tudok csapdát állítani, de bizonyára nem olyanokat, amilyenekre te gondolsz. De nem is látom értelmét, hogy felállítsunk. Mivel a sietség tényleg nem árt, mert ez valószínűleg egy őrjárat volt, ami ha nem tér vissza biztos, hogy kiküldenek még egyet, hogy kiderítsék mi történt. Ez valószínűleg csak reggel fog megtörténni, így van időnk eltűnni, de akkor nem csapdák állításával kéne foglalatoskodni.