Rupert Farigon
Szomorúan látom a kivérzett katonát, de van, mikor az istenek másképp rendelkeznek. A temetésben részt veszek, de nem csak az imában, hanem a sír ásásban is. A tiszt kardját elteszem, hacsak valaki nem szól érte. Mivel nem ismertem a katonákat, és igazából csak Sogron hatalma állította meg őket, ezért sem nekik, sem pedig a tisztnek nem mondok szép szavakat.
- Isten bocsásson meg bűneitekért.
A rövid temetés után visszatérek a táborhelyre.
Kis időre elfeledteti velem a szörnyűséget, amit ezek az emberek átéltek a jókedv láttán.
Tanakának megköszönöm, hogy egymaga kiállt a katonákkal szemben, ez nagy bátorságra vall. Bemutatkozom neki:
- Rupert Farigon, Sogron papja.
Majd nem zavarom, hisz látom, egy időre a magányt keresi.
Míg a mulatozás tart, kérek az emberektől tűt, meg cérnát, mert meg kell varjam a megvagdosott ruhámat. Bár nem vagyok varrónő, de ideiglenesen megfelel.
Leülök, és a ruhámat varrom. A mulatozás rám is jó hatással van. Még Roneld pálinkáját is elfogadom, és köszönet képen hozzá teszem.
- Nem csak a test sebeihez jó, a lelket is ápolja.
Majd mosolyogva iszok egy kicsit belőle. Persze, ahogy végig marja a torkomat az erős ital, kissé felköhögök.
- A pálinka biztos Sogron kedvenc itala, hisz olyan tüzes.
És hangosan felkacagok.
Mikor kis időm van, én is arrébb vonulok a mulatozó társaságtól. Kis tábortüzet készítek, és leteszem mellé a tiszt kardját. Hosszasan meditálok, hogy a papi hatalom visszaszálljon belém. Ezután imát mondok az úrhoz, és a kardot a kezembe veszem.
- Köszönöm uram, hogy méltónak találtál minket, és segítettél a harcban. Töredelmesen bevallom, az elején féltem, de Erőd láttán, és társaim bátorságának köszönhetően kiráztam magamból a félelmet. Itt ez a kard, legyőzött ellenségünk használta. Kérlek, fogadd el.
Felemelem az tűzhöz közel a kardot, majd a lángok közé dobom. Megvárom, míg a kard szerte foszlik, majd vissza imádkozom a hatalmat.
//off: 3 kegypont az áldozás, de utána visszaimádkozom.//
Az elf nő kettős érzést kelt bennem. Látványa megindító, természetesen férfiként vonzónak találom. De hosszú élete miatt másképp néz ránk, ami kicsit rossz érzés. Persze nem a hiúságomat zavarja, inkább nem tart minket embereket egyenrangúnak. megvan rá az oka.
A hercegnő dicséretére meghajolok előtte az udvari etikettnek megfelelően. És amikor Roneld dicsérő szavakat mond felém, mosolyogva bólintok felé is.
- Köszönöm kedves szavaidat, de Sogron ha nem talált volna mindannyiunkat érdemesnek, akkor nem segített volna. Így itt mindenki megérdemli a dicséretet. – Mutatok körbe.
Roneld és az elf nő szavaira csak bólogatni tudok.
- Én magam is egyetértek az előttem szólókkal. Szerintem is jobb, ha mi nézünk a dolgok után. A könnyebb munka jut nekünk, a nehezebb a hercegség vezetése, és a rend visszaállítása.
Mondom mosolyogva a hercegnőnek.
Roneld javaslatával egyetértek, beszélni kellene az őrökkel.
- Azt javaslom Norina, te beszélj a katonákkal, természetesen mi is ott lennénk, és segítenénk a kérdések feltevésében.