Mesék a Megyéből-A fehérdombi vasbánya visszahódítása

[Mynea]

Misil

- Értem-értem! Ezért se lesz belőlem soha nagy hadvezér. – emelem fel két kezemet a megadás jeléül – Ezekhez a dolgokhoz egyszerűen nem értek. Csak kicsit hihetetlenül hangzott, hogy manapság ilyen ősgonosz figurákkal akadjon össze az ember. De a világért se gondolja, hogy nem hiszem el. Ez az Ön szakterülete…

Bizonytalanul mosolygok rá a sheriff-re, és csak remélem, hogy nem bántottam meg nagyon. Ezután már csöndesen lapátolom a reggelimet. Nem is szólnék már indulásig, ám a személyemre és képességeimre tett bizalmatlan megjegyzéseket mégse tudom szó nélkül hagyni. Elsőre persze felmegy bennem a pumpa annak rendje s módja szerint, s nem sok választ el attól, hogy előkapjam a szekercémet. Szívesen megmutatnám a teremtés koronáinak, ki az, akire vigyázni szeretnének… bár ahogy magamat ismerem, még levágnám pár ujját valakinek, vagy a lábamra ejteném favágó alkalmatosságomat. Végül úgy döntök, inkább nem járatom le magam már az elején.

- Nahát, micsoda gavallérokkal hozott össze a sors! Hogy itt mindenki énrám akar vigyázni… még a végén elérzékenyülök. – vigyorodok el, s mint aki jól végezte dolgát, felállok az asztaltól, s a nyakamba kanyarítom tarisznyámat. – Köszönöm a felvilágosítást, Jim, majd igyekszem távol maradni azoktól a vasaktól. Lehet, hogy nincsen íjam, de ha ezek az orkfajzatok a kelleténél jobban fejbe találnák önöket kólintani, legalább lesz, aki összefércelje a sebeiket, vagy imát mondjon a lelkükért. Ezért kérem, ne aggodalmaskodjanak többet, árt az egészségnek. Indulhatunk?

[Con Larrodan]

Pöröly Balin

- Nem lesz egyszerű menet, főképp, ha ilyen mozgatórugó áll az egész mögött, de! Annyi baj legyen, megoldjuk, szerintem, kár aggódni. – mondom, ahogy reggelim utolsó falatja is martalékká válik.
Barhelm és Jim megállapítására csak helyeselni tudok. Mivel már mondtam korábban, hogy a hölgyeménynek nincs félni valója, ezért csak egyetértően bólintok, vigyázunk rá, nem kérdés.

~ Ezek szerint ért valamit a felcserkedéshez ez a leány. Ez jó, remélem nem lesz szükségünk rá, de ha mégis akkor azt, hogy biztos kezekben leszünk. Bár, ha belegondolok, tőlem csak ügyesebb lehet ~

Még egy utolsót kortyolok a sörömből és az utolsó morzsát is felporszívózom… böffentek egy velőset. Ahogy felállunk az asztaltól megigazítom a nadrágom.

- Egyetértek a többiekkel, induljunk vala, mert lassan magasan jár a nap. Jim, - fordulok a hobbit felé – velem bizony pórul jársz, ha lopózni akarsz, mert mindenre alkalmas vagyok, de arra bizony nem. A gyors futásról meg csak annyit, hogy a törpök rövid távon halálosak, de – megpaskolom a pajzsomat – remélem ismét jó szolgálatot tesz majd régi bajtársam. Bízom benned, hogy nem leszünk tűpárnák a vezetésed alatt – vigyorodok el. Barhelmhez hasonlóan magam is felcihelődöm, és indulásra készen állok. Útközben igyekszem figyelni a környezetem, hogy kiszúrjam a nem odaillő dolgokat.

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
JK: Mindenki
Helyszín: Eriador, Megye, Nyugati Fertály, Michel Delving városa
Idő: 2911. március 26. "Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba." (A Gyűrűháború előtt 107 évvel)
2. nap, hajnal, úton
______________________________________________________________________________________________________________


Elindultok Jim vezetésével a fehérdombi vasbánya felé. A városkapu átlépése után minden átmenet nélkül rátok zuhan a nyílt természeti környezet, elmaradnak a városi zajok és hangok, amiket madárfütty, szélzúgás, apróvadak neszezése, és némi veszélyérzet vált fel.
A zöld lankákat hamarosan sziklás dombok váltják, és végül egy olyan kanyargós szekérúton haladtok, amelyeket két oldalról meredek domboldal szegélyez.
Az út élesen balra kanyarodik és Jim int a kezével hogy álljatok meg. Előreóvakodik, addig a pontig, hogy a domboldal takarásából rálátási szöge legyen a kanyarulaton túl elterülő vidékre. Aztán ismét int hogy gyertek közelebb, de a mutatóujját is a szája elé teszi.

-Ahogy mondtam. Őrposzt előttünk a kanyarulat után. Hat őr, ebből két íjász.

A kanyarulat után egy kb 20 méteres fedezék nélküli szakasz következik. Az útszakasz végén, néhány fatörzs van felhalmozva, hevenyészett (féltakarást adó) barikád gyanánt. A barikád mögött egy nagy darabárú szállítására használt faládát fordítottak le, ami köré fatuskókat helyeztek el. A fatuskókon bőrpáncélos félorkok ülnek és a faládát asztalnak használva kockáznak.

-Nos, mi legyen? -kérdi Jim

[Quator ar Zaraquer]

Barhelm

*Az út kényelmesen fogy és a táj is Barhelm kedvére való. Bár nagyon kedves vendéglátók a hobbitok, de azért már hiányzott a "vadon csöndje" az erdei embernek a majd' folyamatos tevés-vevés zajai helyett.
Ahogy a dombok között futó úton haladnak, egyre figyelmesebben szemléli környezetüket a harcos, mert elég jó rajtaütési lehetőségnek tűnik az egyik dombot kettévágó szakaszon a nyakukba ugrani. Végül nem kerül sor ilyesmire. Jim a helyismeretére és félszerzet érzékeire hagyatkozva megállást és csöndet int. Barhelm megáll és bajával pajzsa szíjaira, jobbjával szekercéje nyelére markol, de egyenlőre nem készíti elő őket, hátha lesz mód kerülőútra. ... A Sheriff visszatér, pontosabban közelebb hívja a társaságot és halkan vázolja a helyzetet. A szavai alapján hiába másszák meg a meredek domboldalt, azon még jóval túl van az őrposzt, így felesleges zajforrás lenne a próbálkozás. ... Azonban egy nem túl direkt megoldás kezd felderengeni Barhelmben. Állát megdörgölve rásandít Misilre, majd Jimhez hasonlóan halkan közli ötletét.*

- Mit szóltok, ha megpróbáljuk csapdába csalni az őröket? Misil Kisasszony kifordul a domb mögül, mintha csak erre vinne útja és mikor felfedezik az őrök, ijedten visszafele szalad. ... Talán utána iramodnak. Tündék és hölgyek nem hiszem, hogy gyakran járnak erre. Az őrök élete meg eléggé ingerszegény lehet itt. ... Ha 2-3 őr beleszalad a kelepcébe, már azzal is csökkentettük az egyszerre ellenünk törők erejét. Így először a remélhetőleg gyanútlanul idefutó "előörssel" tudunk megütközni és utána vagy jön a többi is vagy mi megyünk oda hozzájuk.

*Természetesen nem akarja igazi veszélynek kitenni a tünde nőt, illetve túlbonyolítani a helyzetet. Amennyiben egyszerűbb ötlete van valakinek, akkor szó nélkül bólint arra is. Közben pedig elkezdi mégiscsak bajára venni pajzsát és jobbjába szekercéjét a közelgő harcra készülve.*

[Mynea]

Misil

Vidám ábrázattal talpalok Barhelm-ék mellett a bánya irányába. Az utóbbi időben túlzottan is társammá vált a magány, így egészen felvillanyoz, hogy egy igazi csapat tagjaként folytathatom utamat, még ha csak egyetlen küldetés erejéig is. A fogadón kívül azért füttyentek Maszatnak, semmi pénzért nem hagynám ki egy ilyen kalandból. Hátha még a segítségünkre lehet: a mosómedvék okos állatok. A vadon számomra is megszokott, otthonos környezet, hiszen a közelmúltban szinte mást se láttam egész nap, mint fát meg bokrot. Már épp rá is gyújtanék egy nótára, amikor Jim int, hogy várjunk, amíg előre megy. Azonnal vissza is nyelem jókedvemet: nem sétatúrára jöttünk. Na és most? Mit fogok tenni? Láttam én már egyáltalán orkot? Zavartan ráncolom homlokomat, ám végül arra a következtetésre jutok, hogy még nem volt szerencsém egyhez sem. Persze mindenki azt mondja, borzalmasan félelmetesek, ám végül lezárom a gondolatmenetet azzal, hogy igazán nem lehetnek többek, mint nagyra nőtt koboldok. Megtapogatom tarisznyámat, hogy megvan-e még a szekercém. Kellemetlen lenne, ha most jönnék rá, benne felejtettem a legutóbbi fatuskóban, tűzifaaprítás után. Ám szerencsére nem, elég egyértelmű tapintása van a durva szöveten keresztül is. Hát inkább kibányászom csomagomból, s az övemre erősítem. Az ördög nem alszik...

- Hmm? Ilyen sokan lennének? – pislogok meglepetten, mikor Jim végre visszatér köreinkbe, aztán észbe kapok, és halkabbra fogom – Mennyien lehetnek a bányában akkor? Talán mégis igaza volt hobbit uramnak… Hmm, mi? Hogy én menjek ki?

Eszembe jutnak az íjászok és elsápadok. Nem lenne jó sündisznóként végezni… Ám ezek az "emberek", a társaim az első nagy feladatot rám bíznák, nem hagyhatom őket cserben. Rózsás pír jelenik meg az arcomon: itt az ideje, hogy bizonyítsam, nem „csak” egy tünde nő vagyok.

- Vállalom. – húzom ki magamat büszkén. S már indulok is, nehogy elszálljon a bátorságom.

Ha visszatartanak értetlenül fordulok hátra, ám ha nem, elszánt ábrázattal masírozok ki a dombok takarásából. Hangosan trappolok, hogy bizonyosan észrevegyenek – ha lehet még lőtávon kívül, bár erre ilyen rövid szakaszon elég kevés esélyem van. Erőtlenül motoszkál bennem a gondolat, hogy a látszat kedvéért jó lenne, ha nótára is gyújtanék, ám valahogy most egyetlen kocsmadal se jut az eszembe. Így csak valami régi altatódalt kezdek dúdolgatni, amit anyám énekelgetett nekem hajdanán, mikor még eszénél volt. Aztán meglátom a Jim által említett urakat és… remélem jól megjegyezték az arcomat, mert ezután legfeljebb hátulról csodálhatnak meg. Ugyanis a megtorpanásom és az ezután produkált hihetetlen sebesség visszafelé nem csupán frenetikus színészi alakításomnak köszönhető. Egyszerűen futok az életemért. És nagyon remélem, hogy Balinék tényleg jó fedezéknek bizonyulnak majd…

[Con Larrodan]

Pöröly Balin

Részemről csendesen baktatok a többiekkel, legfeljebb mikor már nagyon unom magam rázendítek egy jóféle törp kocsmadalra, természetesen csak halk dúdolás szinten, mert biztosra veszem, hogy a társaim nem épp műértők, és nem értékelnék megfelelően eme műremeket. Meg hát az is problémát jelent, hogy borzalmasan józan vagyok, és ilyen „tisztán” még én sem bírnám a saját hangomat. Így marad a hümmöngés…

Ahogy telik az idő, s egyre közeledünk, úgy dübörög egyre gyorsabb ütemben bensőmben az éltető nedű. Aztán végre Jim int és megállunk. Szívem a torkomban dobog, ahogy lassan, szinte nesztelenül előrébb ólálkodunk.


* Nos, mi legyen? * - hangzik a kérdés.
* Há vajon mi lenne, he?* - vágnám rá reflexből, és már azon vagyok, hogy fegyverzetemben jobban megkapaszkodva rohamra induljak. Csak egy szívdobbanásnyira vagyok attól, hogy elbődüljem magam, s a rosszbajt is rájuk hozzam ijedtükben, de Barhelm megszólal, s oda a pillanat.

- Ó, hogy a rossebb… - morgom a fogaim között, aztán hallgatom a tervet! Használjuk csalinak egy lányt. Megszalad a szemöldököm csodálkozásomban. Jómagam a frontális rohamra szavaztam volna, aztán legázolni őket, s úgy rájuk ordítani, hogy összesz*rják magukat mint egy jó penészes pörkölt után. Aztán még inkább elképedek, mert a nagybetűs NŐ, fogja magát, és elindul… egyedül. Nincs esze, látszik asszonyállat, konyhában a helye. Rohamozni fog, pajzs nélkül… Esélye sincs.

Én már magamban temetem, s készülök a legrosszabbra, ahogy látom kifordulni a domb mögül. Hátizsákom a domb tövébe dobom, hogy ne legyen útban, szorosan rámarkolok a harci kalapácsomra, s pajzsomra, és várom, hogy megjelenjen az ellen, és hatalmas ordítások közepette a földbe döngöljem őket.

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
JK: Mindenki
Helyszín: Eriador, Megye, Nyugati Fertály, Michel Delving városa
Idő: 2911. március 26. "Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba." (A Gyűrűháború előtt 107 évvel)
2. nap, hajnal, úton
______________________________________________________________________________________________________________


1. kör
Onnan veszi kezdetét hogy Misil kilép a domb takarásából és a helyőrség észreveszi.

-Na nézd csak kit hordott ide a szél! Egy magányos utazó!
-Szeretjük a magányos utazókat!
-Hé kislány gyere csak ide, nem bánt a bácsi!

Mindegyik odahagyja a kockázást, fegyverre kap és a tünde nő után ered.

-Ne üssétek nagyon, hosszan akarok szórakozni vele! -feddi társait az egyik varkocsos hajú férfi.

A kör egyből a Mozgás fázishoz ugrik, hiszen ti csak várakoztok a bejövőkre, csak Misil és a félork martalócok mozognak.

/Misil/

Nem kell túl sokat mozogjál visszafelé, a félorkok viszonylag hamar észrevettek, még ha séta tempóban mész is, akkor is hamarább érsz vissza az út kanyarulathoz, mint hogy ők beérrnének.
Nem érdemes távolabb húzódnod a többiektől hogy a közelharcot elkerüld, mert a támadódi látszámfölényben vannak, a csapatotok nem tud minden ellenfelet fogni, hogy rád senki se jusson.

/Mindenki/

Misil visszatért, mögötte hallatszik a trappoló őrök zaja. Ebben a körben még nem tűnnek fel, de a következőben ide érnek.

2. kör

A félorkok felbukkannak a domb takarásából, és botladozva próbálnak lefékezni:

-Mi a f....!?
-Mi van itt?

Mivel nem volt tudomásuk rólatok, meg vannak lepve, így +20-at kaptok az ellenük intézett támadásokhoz ebben a körben.

A továbbiakban a kör a hagyományos fázisokra bomlik.

1.) varázslat előkészítése vagy elmondása

Nem tudom hogy Misil (emlékeim szerint más nem tud varázsolni a csapatból) nem akar-e egy varázslat előkészítésébe, vagy elmondásába belefogni?

[Mynea]

Misil

A kommenteket persze már nem vártam meg, hamarabb nyakamba szedtem a lábam. Futottam vissza a biztonságot nyújtó dombok közé, ahogyan csak bírtam. Ennek ellenére hallásom elég éles ahhoz, hogy a kéretlen megjegyzések elkezdjék piszkálni önérzetemet. Micsodaaaa? Hogy szórakozni? Veleeeem? Na, majd adok én nekik!

Épp befordultam a sarkon, korábbi terveim szerint meg se álltam volna Balinék mellett, hanem futottam volna tovább, de most mégis lecövekel a harag. Sértődött ábrázattal fordulok meg, ám amikor félork „játszópajtásaim” újra látóterembe kerülnek, azonnal átértékelem a tervezett térd- könyök kombinációt. Eddig azt gondoltam, nő létemre nem tartanak majd sokra, és talán ha kettő, esetleg három utánam ered. Az íjászokra egyébként sem jellemző a roham, ám elképedve veszem tudomásul, hogy jelen esetben formás hátsóm jobban motiválta őket az ésszerűségnél. Ott álltak, pár lépés távolságra MIND!

Szerencsére őket is meglepte három hősies gardedámom felbukkanása, s ezzel nyertem egy kis időt, hogy összeszedhessem gondolataimat. Pár szívdobbanás, s hátrálok egy lépést… egyszerűen, nem akarom… nem! Nem lennék képes elviselni még a leheletüket se, nemhogy az érintésüket! Egy röpke pillanatig még küzdök feltámadó undorommal, majd mintegy jelzés értékkel az orkok irányába mutatok. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ellenségeimre koncentrálhassam pszichém és istennőm erejét. Aztán mintegy önkéntelenül, hangot is adok óhajomnak:

- Nuhta! (tünde - Megállj!)

// „Nyugtatás II.” varázslatot szeretném alkalmazni a hozzám közelebb eső orkokra (Ami hozzám esik közelebb, nem Balinékhoz!).
Költsége: 2 erő pont
Távolság: 30 m
Időtartam: 5 perc
Hatás: Célpont semmilyen agresszív, támadó tevékenységet nem tehet!//

[Con Larrodan]

Pöröly Balin

Hallom a fiatal jány gyorsan közeledő lépteit… vérem mint harci dob a füleimben lüktet. Várakozni… nagyon rossz vagyok ebben, de szerencsére megjelenik a sarkon a sprintelő fehérnép, és már mellettünk is terem… mögötte sorjáznak az yrchek.

Látom a döbbenetet arcukon, arcomon vigyor, érzem ahogy az adrenalin elönti testemet és előre vetődöm, hogy kalapácsomat meglendítve hatalmasat sújtsak a hozzám legközelebbire.

- Baruk Khazâd! Khazâd ai-mênu! – szakad ki tüdőmből az ősi kiáltás.

Csak a harcra koncentrálok, megszűnt a külvilág, megyek és zúzok. Megmutatom nekik, miért is hívnak Pöröly Balinnak. Igyekszem magamra vonni a figyelmüket, s feltartóztatni a söpredékek falkáját, hogy ne mehessenek el mellettem a tünde leányzó felé.

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
JK: Mindenki
Helyszín: Eriador, Megye, Nyugati Fertály, Michel Delving városa
Idő: 2911. március 26. "Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba." (A Gyűrűháború előtt 107 évvel)
2. nap, hajnal, úton
______________________________________________________________________________________________________________


2. kör

Misil bűvige szavaiba kezd és varázsol.

Mivel a félorkok meg vannak lepődve, a helyzeti előny Barhelmnél és Balinnál. Ti kezditek a verekedést az orkokat megelőzve.
Dobjatok támadást az Egykezes Vágó táblázaton. Módosítók: melepetés: +20 félorkok VB-je: 25 (azaz -5-tel dobtok)

[Quator ar Zaraquer]

Barhelm

*Barhelmet is elönti lassan, de biztosan a harc előtti várakozás izgalma. Ő nem kiált fel, mikor befordulnak a félorkok Misil nyomában, csupán egy halk morranással maga elé fordítja pajzsát, hogy fogadja a botladozva lassító ellent és feje felett megforgatva szekercéjét széles ívben lecsap oldal irányból a legközelebbi őrre. A szakállas fejű balta halántéknál találkozik az áldozat fejével és a porba sújtja a félorkot. ... Hogy él-e vagy sem mit sem számít jelenleg. Eggyel kevesebb fattyú, aki a tünde nő közelébe férkőzhetne. Az erdei ember továbbra is igyekszik minél nagyobb felületet kitakarni az útból Misil előtt, bár 6 rohanó férfiből kevés az esélye, hogy mindet fel tudják tartani Balinnal.*

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
JK: Mindenki
Helyszín: Eriador, Megye, Nyugati Fertály, Michel Delving városa
Idő: 2911. március 26. "Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba." (A Gyűrűháború előtt 107 évvel)
2. nap, hajnal, úton
______________________________________________________________________________________________________________


2. kör

Két orkot azonnal levágtok, illetve Balin torkon zúzza a saját ellenfelét aki a földre omlik. Nem kell tapogassátok a pulzusukat, anélkül is tudjátok: ezeket az ütéseket nem élhették túl.
Jim, -akiről mintha mindenki elfeledkezett volna- mint egy kis vérhörcsög ugrik egy harmadik nyakára, akiben most tudatosul hogy a kis 100 centis terminátor a kardját két marokra fogva nekifutásból felugorva, átdöfte a nyakát. Földre viszi és tekergeti benne a bökőt mint a veszett.
-Most megdöglesz te mocsok! -üvölti, hobbitól merőben szokatlan módon.
Három ellenfél maradt. Egymásra néznek, sarkon fordulnak és megpróbálnak elmenekülni.
Ezt a tervüket végre is hajtják, mintegy 18 méterre távolodnak el tőletek.

3. kör
Misil varázslata bekövetkezik. Kérek tőle egy támadó dobást az alapmágia táblázaton (235. old), a páncél nélküli oszlopra. Hogy lássuk mennyi járul mínuszba majd az orkok mentődobásához.

[Castor de Vinter]

______________________________________________________________________________________________________________
JK: Mindenki
Helyszín: Eriador, Megye, Nyugati Fertály, Michel Delving városa
Idő: 2911. március 26. "Az Ádáz Tél. A Borbuggyan és más folyók befagynak. Északról Fehér Farkasok törnek be Eriadorba." (A Gyűrűháború előtt 107 évvel)
2. nap, hajnal, úton
______________________________________________________________________________________________________________


3. kör

A két megmaradt ork mozgása rendezett visszavonulássá szelídül, nem lassítanak, de nem is lóbálják a végtagjaikat olyan eszeveszetten.
Ők semmi mást nem óhajtanak csinálni a körben csak minél messzebb kerülni a számukra furcsa meglepetást tartogató társaságtól.
A JK-k mit óhajtanak csinálni?

[Quator ar Zaraquer]

Barhelm

*Barhelm tényleg el is feledte kissé Jim-et a Megye őshonos csúcsragadozóját. Kicsit össze is rezzen az orkölés közepette, mikor az apró harcos ordítva ráveti magát a közelébe érő félorkra. A harc még azelőtt el is dől, hogy igazán megkezdődött volna. Ezt Barhelm nem is bánja, ha őszinte akar lenni magához. Egyrészt mindenki ép és egészséges a csapatukból. Másrészt Misilt se érték el az orkok. Így utólag lehet, hogy túl vakmerő volt ez a csalis ötlet. ... Azért a látszat kedvéért pár lépést a menekülők után iramodik a harcos, véres szekercéjét feje felett lóbálva, de nem kívánja komolyan üldözni életben maradt ellenfeleiket.*

-FUSSATOK CSAK! VIGYÉTEK HÍRÜL, HOGY ÍGY JÁR MINDEN BITORLÓ! A SZABAD NÉPEK VISSZAVESZIK HAZÁJUKAT!

*Ha a félorkok elkanyarodtak a domb mögött, akkor Barhelm is lassít, leengedi fejszéjét, de még nem tűzi övébe, pajzsát nem veti hátára. Elsétál óvatosan és tőle telhetően nesztelenül a halom széléhez és kies, hogy tényleg elfutnak-e ellenfeleik vagy csak újraszerveződnek a kártyázós ládájuk körül. Nem lenne szerencsés, ha a sikeres beköszönés után mégiscsak tűpárnává lőné őket három félork poroszló.
Amennyiben tényleg elmenekülnek az ellenfelek, Barhelm ismét szusszan egyet és visszasétál a társaihoz.*

-Nagyon bátor vagy Misil. Elnézésedet kérem, ha túl vakmerő tervvel álltam elő. Szerencsénk volt, hogy nem törtek át közöttünk a martalócok. ... Balin, Jim azt hiszem mindannyian kitettünk magunkért!

*Közben leguggol az előbb levágott félork mellé és szekercéje pengéjét annak jobb állapotú ruhadarabjaival tisztára törli. Ezt követően pedig átnézi a tetem zsebeit, ruházatát, hogy van-e valami nála, amiből többet tudhatnak meg a további útjukhoz? Nem kifosztani akarja a hullát, így minden talált dolgot szép sorban kirak az útra, hogy mindenki megnézhesse. Több szem többet lát.*

[Mynea]

Misil

Laposan a kiáltozó Barhelm felé lesek. Igyekszek úrrá lenni indulataimon, és nem azonnal felrobbanni. Mégis minek kiabál? Hogy a nyakunkba csődítse a teljes ork pereputtyot? Ki tudja meddig hallatszódott ez el, és még mi vár ránk pár száz méterrel arrébb. Az a két megmaradt ragyás szörnyeteg így is totál be van rezelve. Szemöldököm megremeg.

Kénytelen vagyok gyorsan dönteni… lehetőleg azonnal. Így szekercémet, ami eddig hasznavehetetlenül csüngött oldalamon, most kitépem övemből, és ahogy csak tőlem telik az egyik menekülő irányába hajítom. Nem hagyhatjuk, hogy ezt az akciót akár egy is túlélje. Barhelmmel ellentétben nekem semmi kedvem hozzá, hogy hírül vigyék mocskos hőstettünket. Akárhogy is: most megtapasztalhattuk, milyen, ha valakit készületlenül ér a támadás. Épp ezért nem szívesen veszíteném el a meglepetés erejét.

Bárhogy is sikeredik rögtönzött támadásom, a végső megállapításom ugyanaz:

- Először is: köszönöm a védelmet, igazán gáláns dolog volt Önöktől, Uraim. De… Mondd csak, Barhelm, miért jó nekünk az, ha az ellenség idő előtt tudomást szerez rólunk? – kérdem színtelen hangon – Persze én nem értek a harchoz, de ha csak nincs jó okom rá, nem bosszantom fel a fenevadat, mielőtt a ketrecébe lépnék.