Karácsonyi játék [2006]

[Mesemondó]

_________________________________________________
KM esemény: A Télapó
Helyszín:Valahol Beriquel déli partjainál
Idõpont: egy téli fagyos délelõttön
Résztvevõk:Hát azt nem tudom most ki fog ide jönni, de jöjjön
_____________________________________________________________
Hohhohhohóóóóóó! Üdvözlökk mindenkit ezzen a szép fehér délelõttön itt, Ynev legészakibb szigetén! Remélem senki nem szenvedett hajótörést az ide vezetõ úton. Nos a változásokról annyit, hogy természetesen hiányos öltözetû táncoslányok és énekeslányok most is vannak, csak a késés miatt feladták, és elmentek meginni valami melegítõt a "melegedõnek" csúfolt késdobálóbálóba. Egyébként igény szerint tudunk táncosfiúkat is importálni ha szükséges. A futárszolgálat egy napon belül garantáltan szállítja!

Nos akkor az idei feladatról... Hagyományosan most is szaloncukrot kell gyûjteni. Rumosat! Félreértés ne essék, nem rumos töltelékkel, hanem fíínom folyékony rummal, mert azt szeretem! Mindenfelé találhattok ilyet a szigeten, de a legtöbbet az északi hóbuckák Yetijeitõl és a keleti barlangok Krampuszaitól szerezhetitek, de õk is szeretik a jó italt, úgyhogy nem lessz gyerekjáték!

Nos elõljáróban ennyit, most pedig induljatok, és siessetek mert szomjas vagyok! Ó hogy ezt a francos szalagot is nekem kell elvágni... NYISSZ

RAJT

[Navaratna]

Ma Micis kedve volt. Ma Mici lesz. Tegnap még másképp hívatta magát. ha Tharrnak lehet három feje, neki mért ne lehetne több neve?! Az igazira halványan emlékezett csak. Hohó, van még emlékezete? Azt hitte, azt teljesen szétszívta már.
Ideje volt megmozdulni. Egészen belepte a hó, csak a szeme látszott ki a kupacból. Megint egy mély estét tudhat maga mögött. Rémlik neki, mintha pralinékkal álmodott vona, amikbõl töltelék helyett nyálkás ördögfiókák keltek ki, és le akarták szopogatni az ujjairól a húst, de ez már rutinos rémlátomás neki. Fel sem veszi. Hol így, hol úgy sikerül... Ám a parlinékról eszébe jutott valami. valami új szer. A rumos szaloncukor.
-Nem halhatok úgy meg, hogy azt még nem próbáltam. Az arzén a múlté, a marihuánát az anyetejjel kaptam...De a rumos szaloncukor...
Kótyagosan felállt, a reggeli löketet is megadta magának ahhoz, hogy magánál legyen -egyetlen kését elõvette (meztelen volt, tokja sehol), lapjára kis fehér port szórt sebtiben és orrlukát odatéve, másikat befova mélyet szippantott.
-Ah, mit itt a fekete leves imádata! Meg se érzem...
Kicsit megrázta magát, hogy a hó ne maradjon rajta, már a hideget se érezte és vigyorogni kezdett. Beleszimatolt a hideg levegõbe s szagot kapva elindult keletnek.

[Raoul C.]

(IzMos)

*Ahogy a hajó kiköt, azonnal felpattannak méregzöld szemei, s vad eltökéltség, és becsvágy lángjai lobbannak fel bennük.*
<Itt az én idõm... Most megmutatom, hogy méltó vagyok a megtiszteltetésre!>
*Hátborzongatóan nevet fel, ami késõbb erõs köhögésbe fullad, majd szitkozódásba, álmában lerúgta magáról az elcsent kabátot, amit takaróként tarített magára, s meghûlhetett. Gyorsan felkapkodja kis motyóját, kardját, és a raktárból óvatosan kilopakodva, ahol eddig rejtõzködött, indul meg a part felé. Odaérve széttárjaizmos karjait, és behunyt szemekkel indul el a város iráyába.*
<Végre! Reszkessetek, itt van...>
*Nem tudja befejezni a mondatot, mivel egyszercsak valami elgáncsolja, és jó adag homok kerül az arcába. Villámló tekintettel néz hátra, és megpillantja a vétkest, Egy pimasz ág volt az. Hatalmas (szintén köhögésbe fulladó) csatakiálttásal veti rá magát, s néhány perces kemény küzdelem után, elégedetten, bár néhány karcolással rakja el kardját, és folytatja útját a város felé.*
<Így jár mindenki, aki belémköt!>
*Dülleszti ki kidolgozott mellizmait, majd alakját elnyeli a sûrûsödõ köd.*

[Sion]

Valahol a tömegben megbújva, a sorok közt lapítva figyeli az eseményeket A SZEMLÉLÕ! Minden bizonnyal erre a versenyre is megvan már a taktikája, most azonban kicsit a háttérbe húzódik, és inkább felméri az ellenfeleket. Hahh a sok vesztes! De idén biztosan õ nyeri majd az elsõ díjért járó kupát!

-Az az enyém. - suttogja - A dráágaszáágom...

[Shirin Horha]

(Galodan)

Egy kis bárka köt ki,amirõl 15-20 ember lép a partra.Majd egy rövidebb szünet után egy nagy izomkolosszus,akinek messzirõl úgy néz ki,mintha a jobb lába szélesebb lenne,mint a bal.Aztán közelebbrõl megnézve látszik,hogy egy törpe-féle csüng a jobb lábán.A melákon látszik,hogy már nagyon ráunt a "kicsire",és ez a "kicsin" is észrevehetõ pár zúzódás formájában.

-Szállj már le róllam te kis kullancs!!!Nem leszek a barátod!Keress mást magadnak!-és lendít egy nagyot jobb lábán,annak reményében,hogy a törpe elengedi végre

-De tényleg jó barátok lennénk!Segíthetnék neked a szaloncukorgyüjtögetésben!Jó?megegyeztünk?-erõsködik a törpe

Erra a nagydarab csak ennyit felel:

Odamegy egy fához,és elkezd jobb lábával,és rajta a törpével rugdosni a vaskos fenyõfát.Közben a törpe minden rugásnál hatalmasat nyög,végül úgy a 10-12.rugás után nem bírja tovább tartani magát,és a rugás után a fa törzséhez támaszkodva félájultan huppan a hóba.A nagydarab örömordításokat hallatva rohan el,az apró alak meg csak ennyit mondd:

-Akkor majd a célnál találkozunk!-és eldõl,nagy tompa puffanással a hóba.

[Navaratna]

("Mici")

tanácstalanul torpan meg. kezd bizonytalanná válni. felmarkol talajt borító matériából egy anyagot és vizsgálgatja. Nem, nem egyértelmû. Valakit meg kell kérdezni...
Két fura alakot -vagy normálisat?- lát. felszalad a szemöldöke, de csak egy kicsit.
<Bíztos vízió. Akkor látok ilyen morbidokat. Sebaj, a víziókat csípem.>
-Ott ni, zöld meg szarvas! Ez most homok, vagy hó?-mutatja fel a kezében tartott anyagot, meg még bizonyára is van rajta egy jókora adag. Szemén látszik, csak félig van magánál, kis eszelõsség költözött tekintetébe, s mintha a jobb szájstzeglete feljebb lenne a balnál. Hogy fogyatékosság-e vagy megmerevedett grimasz, nem tudni. De nõnemû, ha nem is egy szépség: girnyó és a hajában akár tetvek is lehetnek a nem túl bizalomgerjesztõ összeállt állaga miatt. Ha kell, közelebb is megy. Ritka, amikor egy vízió ráugrik. De akkor meg tudja hogy vízió és nem pánikol. Megvárja míg elmúlik. Közben eltátotta a száját, mert az égen elhúzott egy rózsaszín színû, ormányos valami, és integetett neki kicsit...örömében felrakott magára egy nikotin-tapaszt is, ami egy szütyõbõl került elõ és a nõ homlokán landolt. A tapasz még kísérleti fázisban lehet, zöld macskaszarra emlékeztet.

[Layla]

(Miranda)

A lány szemöldöke felszaladt, ahogy formás lábait keresztbe téve pártfogójára nézett.
-Óhó, kiskomám, nekem nem elég a sima bor. Én forralt bort akarok. Ha nem kapok, nem táncolok neked, sõt, lehet, hogy a szaloncukor-hajhászásból sem veszem ki a részem. Dönts. A sorsom a kezedben van.
Azzal elõvette bunkósbotját, és olyan fejet vágott, mint egy ork a Gyûrûk Urából.
-Hát... izé... rendben. De honnan szedjek neked forralt bort? -a férfi tanácstalannak tûnt. Legszívesebben rávetette volna magát a nõre, de a bunkósbot és a 'nem táncolok neked, béjbe' arckifejezés elrettentette.
-Nemtudom. Na tudodmit? Ráér. Majd amikor teletömtük magunkat szaloncukorral, megbeszéljük. De ha nem kapok forralt bort, az istenért... olyan véget fogsz érni, mint Leilani Sarelle.
-Ammegki? -a pasas érdeklõdve szemlélte a lányt.
-Jahm, nem vagy otthon a filmiparban. Elemi ösztön, drága... de ha így állunk, akkor keletre.
Azzal a páros, az Eleven Hold utasítása szerint, megindult balra.

[Tysson-lar]

(Ugrok)

* Hetek teltek el. Sõt hónapok, mióta Ugrok elhagyta a mágikus mezõt, ahol a sok-sok csokitojás és a mindenféle jó lakozott egykoron. Azóta sok midnent élt meg a bölcs ork: föld alatti ütközetek a rémséges patkáybárókkal, tengeri csata a gonosz törpurakkal és víz alatti hajsza a yamm-haikanokkal. De Ugrok újabb kihívás csábításába esett: a messzi északra kalauzolta az orkok szent scillaga, Gröh. Miután véráztatta ladikja a partot elérte, hatalmas harci kiáltással és egy 4 m magas zászlóval ugrott a partra. Egy-egy kezében 1,5m magas pallos, teljes haci vértben mozog: tekintete akár a medvéé, hallása akár a törpetyúké. Szaglása olyan kítûnõ, mint a királysirályé. A levegõbe szimatlva nem akármit keres. a télapó rénszarvasainak ürülékének fennséges illatt. Nem másért jött: a hótenger bíbor urának szívét jött kiszakítani a jóságos kebelbõl, hogy az uradalmat birtokába vegye és ezzel az összes szaloncukrot a magáévá tegye! Wáháháááá!*
<... Keletrõl gyün a szag. ugrok megy keletre...>
* hamarosan egy páros tûik fel a horitonton. Sõt mi több: egyújab alak a tõrére hajolva... furcsa a járása, kótyagosnak tûnik... EGY KOBOLD! - Kiált fel a bölcs ork. Harci láztól eltelt vércsevillyogással rohamo indít a tõrös felé. A páros látványa telejsen kiesik a fejébõl: most csak a gonosz kobold.. avagy házimanó vagy télapósegés mitugrász jár a fejében... pallosát magasan lobogtatva ugrik egyet... lecsap áldozatára!*
//.. a kobold Szita karija...//

[Layla]

(Miranda)

Látta az orkot. Az ereiben meghûlt a vér, ahogy megpillantotta a pallost. Majd rágyújtott egy piros Marlboro-ra, és tökéletesen megnyugodott. Még a bátorságát is visszanyerte. Bizonyám. Pedig nem is kártyára tette fel.
-Óhó, drága uram, nincs magánál forralt bor? pedig olyan fess úriembernek tûnik. -kiáltott oda az orknak, és úgy érezte, mintha pillangók kergetõznének a gyomrában. A következõ pillanatban összegörnyedt és hányt.
-A xxx-ba, már megint ez az idióta pillaleves. Mindig kijön belõlem. Az agyamra megy...
Érezte, hogy az ork õt nézi. Tudta, hogy nem tud betelni a látványával, és valóban: amikor felpillantott, észrevette a gyönyör kifejezését az ork arcán, aki egy fura, beszívott fejû idegen elõtt fél méterre hatalmasra gúvadt szemekkel, lenyûgözve állt.
-Óhó, hátha van nála szaloncukor... elegem van, hogy minden évben csak az az átkozott habcsók jut nekem. Meg sima bor. Forralt bort akaroook!

[Flamme O'Styg]

A tenger felõl érkezik. Szájába ott fityeg kedves kis spanglija. Mélyet szippant bele percekig bent tartja, majd egy bárgyú mosoly kiséretében távozik az áldott füst a tüdejébõl. Elkezd fütyõrészni és dalolászni.
-Sállálá-lálálá-lállálálá-lálálááá...
Dont vörrii...
Lállálálá-lálálááá...
Bíí heppi...
Lálálááá...
Dont vörri bíí heppi...
Aztán következik a második slukk, és újra jön a dalocska. Ezt ismételgeti míg oda nem ér a társasághoz.
-Hehe... Mekkora szaloncukrok...Rumva benne, részegaklok lenniii...
Teljes erejébõl elkezd futni, egyenesen a marlboros lányhoz, hisz az a legfényesebben csillogó, ergó abba van a több százalék alkohol. Rámászik a gyönyörûségre és elkezd nyalogatni a melleit. Pontosabban megpróbálja, hisz a ruhát lebontva szegény csajról már a "Csokoládémázt" akarja érezni a szájban

[Yvett de Crei]

Ako

A nõ egy kicsit unottan munstrálgatja a körülötte állókat, mászkálókat, a versenyre készülõket. A rummal töltött szaloncukor híre feldobja, így a verseny indítására odafigyel. Az elsõk közt rajtolókat mosolyogva néz: balgák.. nem mindig az elsõ a nyerõ.... Szemei elé tolul egy pár hónappal ezelõtti kép... húsvéti tojásokat akart nyerni... de csúfos vége lett. Abból a rohadt ketrecbõl nem tudott kiszabadulni egyedül, az ork is otthagyta, az a varázsló is otthagyta.... mindenki otthagyta. Arra nem emlékezett, hogy a ketrecbõl hogyan került ki. Arra eszmélt fel, hogy bilincsbe verve áll egy állványszerûségen, sok fogatlan, büdös, visszataszító ffi állja körül és licitálnak... az összeg egyre magasabb és magasabb lesz, merthogy van egy pár igencsak érdekes különlegessége. Phe.... az új gazdáját hamar átverte, s pénzébõl eddig futotta... most viszont üresek zsebei... Ideje valamit tenni, hogy legyen betevõ falatja, s ha más nem az a rumos szaloncukor igen jót tenne.... éhes is, szomjas is, meg fázik is.
Aztán meghall egy hangot, egy ismerõs hangot. Fancsali képére egy igencsak torz vigyor kerül - s az ordibáló ork felé néz.... kétség kívül ez az a büdös ork, aki akkor otthagyta a ketrecben.... A torz vigyorral a képén felállt helyérõl, hátsója alatt megolvadt a hó - még szerencse, hogy mellénye bõrbõl van, így nem néz ki úgy mint aki behugyuzott volna.... Megropogtatta minden csontját nyakától a lábujjáig, megigazította mind a négy! mellét, s az ork felé vette az irányt...
Még látja, amint az egyik nõt leteperi egy igencsak kapatos ffi - õk legalább jól érzik magukat vigyorogja el magát, majd folytatja útját. Nem kapkodja el.... hagy lengesse azt a pallost, azzal is fárad a drága

[Layla]

(Miranda)

-Héhé, mi folyik itt? -néz a férfire, aki egyenesen nekiment és rámászott -a támadás hirtelen volt, és éppen ezért aggasztó. -Figyelj, megegyezhetünk... kapsz egy cigit, ha gondolod, de légyszíves, szállj le rólam, mert egy kicsit nehéz vagy nekem, ráadásul elég ijesztõen festesz. - Miranda egy percre elidõzött a férfi arcán, majd hirtelen ötlettõl vezérelve a nyakába borult, és boldog mosoly ült ki hófehér pofijára. -Óóóó, nálad biztos van bor... méghozzá forralt bor! Nincs kedved cserélni? Nekem az a legfontosabb. Na meg a szaloncukor. De régen hegedültem már...

[Navaratna]

("Mici")

Mici bûvölten nézte a pallost és aki tartotta (azaz az orkot):
-Én hõsöm...de hisz te gyönyörû vagy!
Egy magas, fess férfit látott benne, aki megviselt bár a világ cudarságától, de igen jól áll neki. Pedig ha józan lett volna...Még azt is elfelejtette, milyen homok és milyen hó érdekelte az elõbb. Megszûnt körülötte a világ és csak a "jóképû" idegent bámulta.
<Ah, de kár hogy látomás! Mindig kiszúrom az ilyeneket, és aztán kiderül, hogy képzeltem az egészet...>
Mikor a pallos emelkedni kezdett, valami védelmi ösztön csak lehetett benne, egyik szütyõjébe nyúlt és kis port kicsippentve belõle a kardos arcába fújta:
-Tessék, ez majd jót fog tenni. Van, akiben szerelmet ébreszt, van aki elalszik tõle... <Vagy kiköhögi a lelkét >

[Hakea Ello]

(Moe)

Megjelent. Õ. És csúf volt. NAGYON CSÚF. A szél kavargott, a hó fútt...vagy fordítva. Mindegy. Egy pillanat erejéig leseggelt a földre...vagyis tulajdonképpen nem a földre, hanem egy fenyõ csúcsára. Mivel rájött, hogy ez így nem lesz jó, mérhetetlen kegyelmében engedett a gravitációnak, és hatalmas robaj kíséretében földet ért áldott fertálya. Felállt, mintha mi sem történt volna, és körülnézett. A létezés tizenöt párhuzamos síkján. Egy szegmens alatt négyszázszor. Miután már másodjára felfedezte a csapatot, rájött, hogy teljesen fölösleges volt amit csinált. Fogta magát, és odament hozzájuk, leült a hóba, és várt. A harcsa egyik szeme pimaszul kacsintgatott a lotyó felé, a másik meg pokolra kívánta a füvest aki épp kettyintgette.

[Raoul C.]

(IzMos)

*Máris nyúlt volna sárkányokat, és egyéb, rút teremtményeket, bõsz aquírokat gyilkoló kardja után, ahogy a lány megszólította, hiszen szegény goblin enyhén agresszív, de látja, hogy egy ork már le is csap rá. Kicsit csodálkozik, majd észrevéve magát, felveszi szokásos, csorba vigyorát, amlyan "hûdemenõvagyok" stílusba, majd megpillant egy fickót, aki egy szemrevaló fiatal lányt molesztál. És elmosolyodik.*
- Háháháhá! Ha leölik egymást, enyimé lesz sz öszes cukoj...! - *Nagy nevetésében (ami újfent köhögésbe torkoll) észre sem veszi, hogy sejpít megint. Rég elhagyta már ezt a szokását, de most újból kiújulni látszik. Ekkor pillant meg egy fura ruhás bárdot, és felé veszi az irányt (Flamme), mert látja, hogy az már birtokol cukrot. a lassú sétából roham válik, és elõrántva tengernyi szörnnyel végzõ kardját, támad rá. Vagyis támadna, ha nem esne pofára. De hamar felpattan, viszont egyelõre ki kell törölnie a havat szemebõl.*
- átkozott hó! De útálom! Ne akajj védekezni, ember! Semmi esélyed! - *Morogja Flamme-nek, s megindul felé ismét.*