Ako
*A kéznyújtásra a két füle össze-vissza lóbálódni kezdett - ez jelentette nálla a teljes örömet.*
- Méénjünk... ketten többet látunk úúúúgy is... A többiéék meg hagy maarják egymiist nyugodtan legalább itt rágádnak, s mienk lesz az a fini rumos cukiiii, amit aztán elmajszolgááááthatunk egymás bõrén... öhm...bundáján... .... .... Ááááááááhhhhhhh.......... Ako a nevem Jiinnub. Olyan éééédes, kis szeretgetni vááááló nyuszi-muszi vagy..... Úgy megenném ááázt áááz édes ici-pici kicsi fakincááádat :K
*Azzal bele is karol a nyuszifiúba, s elindul. Elindulna, ha a kis qrva azzal a kics mütyürjével le nem pausolja õket.... Elmondja mondókáját, minek hatására Ako-nak elönti a pajkosság az agyát - és ilyenkor igencsak nincs beszámítható állapotban. :K Aztán újra indult minden, s Ako egy bocsánatkérõ mosollyal arcán elfordult Ynnub-tól és az igencsak szexi állítólag rózsaszín ködöt látó nehézbombázóhoz lépett - aki mellett igencsak elbújhatott volna egy B-52 Stratofortress nehézbombázó is. A legcsábosabb Blend-a-med vigyorát vette elõ, s olyan közel hajolt hozzá, hogy szinte összeértek orraik.*
- Fiú-lány szérélem nééééked fúúúj.... és mit szólsz egy lány-lány szérélemhez...hehhh?... - *szemöldökeit sokat sejtetõen, kihívóan, piszkálódva húzogatta fel párszor. Majd egy gyors csókot nyomott a nõ szájára - melynek következménye az lett, hogy látszatra a lányból egy hatalmas barna szaloncukor lett ... egy két lábon járó, édességet, mámort, élvezetet adó szaloncukor.....
Ako visszasétált a Ynnub-hoz, ismét belekarolt és nevetett.*
- Hogy milyen jó úgy alakítani a tárgyakat, ahogy szeretnénk Te mi szeretnél lenni? Én répának is örülnék .... éhes vagyok...