Beszámoló az I. OM szerepjátékos találkozóról:
Szándékosan nem írtam "versenyt" mert ahogy már említettem véleményem szerint a találkozónak mindenki nyertese volt.
Eleve olyan találkozóról volt szó, ami abszoút alulról szerveződött és akik eljöttek teljes mértékben motiváltak voltak rá, hogy jól érezzék magukat, és jól szórakozzanak. Az külön érdem, hogy véleményem szerint nem sok internetes közösség fejlődött odáig, hogy saját találkozót szervezzen, ahol gyakorlatilag a teljes aktív tagság ott volt. Azért ezt nyugodtan lehet valamiféle "áttörésnek" vagy "mérföldkőnek" nevezni az OM-történetében, azt hiszem minimum Impresszumba kívánkozik. Köszönet Cattinak aki anyagilag támogatott minket, és bár nem jött el, de mégis szerette volna hozzátenni valamit a maga részéről a találkozóhoz.
Valóban jó hangulatú és szórakoztató rendezvény volt és ez azért sikerült így mert mindenki akarta hogy így legyen. Sokat számít hogy -többé-kevésbé- de a tagok igazi élő embereket, arcokat tudnak kötni mostmár az avatarok mögé.
Tudom alaposabban többnyire csak azokat az arcokat ismerhettétek meg, akik a játékostársaitok voltak, de én azért megjegyeztem jópár olyan arcot akiket már régen szerettem volna látni "élőben" is. Cont, Siont, Yvettet Quatort, Joet, Sesst, Togart, -no meg a saját csapatom tagjait, mostmár mindenképpen tudom arccal párosítani, de azt hiszem Sorgentől és Orwentől is vagy háromszor kérdeztem meg a nicknevét a találkozó alatt; és Crainnal is váltottam pár szót a HEMO-be menet, mert szerencsétlen bőrig ázott az odaút alatt.
Illetve Saggarasszal is megdumcsiztam a nőügyeit....
A közösségépítés legalább olyan fontos szerepet játszott ezen a találkozón mint maga a "verseny" előbbinek több pozitív hozadéka is volt.
A helyre nem lehet panasz a kis HEMO-s nő egy csupa bűbáj kis csaj volt, látszott hogy szívesen fogadnak, és a terem is jó nagy volt, szerintem kétszer ennyien is elfértünk volna.
A kezdéskor nekem volt egy elvetélt próbálkozásom rá hogy köszöntsem az egybegyülteket, de lányos zavarában mindenki tojt a fejemre, mikor ezt szóvá tettem, Garmacor megerősített ebben, hogy "igen pontosan ez történik". . Köszönöm a támogatást Garma. Nem baj a végén pótoltuk a "díszbeszédet".
Végül is a KM-ek leültek egy-egy asztalhoz aztán mint a tyúkanyók maguk köré gyűjtötték a csibéiket.
A KM megbeszélésben is több volt a humor mint a vérkomoly elemzés. A magam részéről Quatort átlag félóránként zaklattam valamilyen kérdéssel a modullal kapcsolatban, de Yvettet se hagytam ki a szórásból mikor az ő részét meséltem.
Abból is látszott hogy jó volt a tali, hogy nagyon rövidnek éreztem, hamar eltelt az a pár óra 17.00.-ig.
A csapatértékelés végül is rendhagyó módon történt, ugyanis Con olyan 16.30. felé bejelentette, hogy "Elhagytuk Masgart!" ami a modul kiindulási helyszíne volt eredetileg.
Hogy "magánéleti" pletykákat is lebegtessek -hogy Con örüljön- most itt elmondom, hogy Con és Amica a való életben egy pár és mit ad isten épp annak a csapatnak volt KM-je akiknek mesélt. Mielőtt igaztalanul részrehajlással vádolnátok szeretett Adminunkat, sietve közlöm, hogy az első karakter akit Con megölt -egy szerencsétlen 00-ás dobással és maxot dobott sebzéssel- az a barátnője karaktere volt. Szerintem mára Con nemesebb szervei nincsenek meg...
Árpival (Joe) találkozni külön öröm volt, sokat segített a szervezés dolgokban, -karilapnyomtatás. teremberendezés és a közös kaja- kösz Joe...
A gombás óriáspizza és Niobe-Amica sütije jó volt én mindkettőt megkóstoltam.
Yvett üvegfestménye nagyon szépre sikeredett, ha a mindenkinek odaadott díszoklevélről valamelyik KM-nek az aláírása lemardt volna, azt sajnáljuk, de a végén elég nagy káoszban írtuk gyorsan alá. Én például vagy 5-6 oklevelet Quator hátán írtam alá, bocsi ha kicsit csúnya lett de Q háta nem túl sima...
Ami a modult illeti 5 találkozóra is elég lenne a terjedelme, majd meglátjuk még mi lesz a sorsa az el nem mesélt részeknek.
Én örülök hogy ott lehettem, és a legnagyobb értéke a dolgonak az volt, hogy ez a kis -eredetileg netes fórumos- közösség túllépett az anonimitáson és mostmár személyes kacsolatra; meg merem kockáztatni -szimpátiára- helyezte a további találkozók létrejöttét; és ez tényleg más, több és jobb, mintha valami könyvkiadó által szervezett "hivatalos" versenyen vettünk volna részt. Saját szervezésben maximális motivációval meg tudtuk csinálni és emiatt valóban remek "személyes" hangulatú találkozó lett, soha rosszabbat a jövőben.