Név: Manul
Faj: ember
Kaszt: korg
Jellem: rend-halál
Vallás: szellemhit
Kor: 20
Nem: ember
Év: Psz. 3701
Manul gyerekkorát törzsével viszonylagos békében töltötte. Ám a Zászlóháborúban megfogyatkozott Korg harcosok miatt az utóbbi időben egyre több gorviki portya dúlta fel a Keleti-Barbárok földjét.
A falujára törő gorviki zsoldosok senkit sem kíméltek, csak a rabszolgának eladható gyerekeket és különleges példányokat. Így került egy gorviki rabszolgaszállító hajóra, majd az Al-Hidema-i arénába. A Manifesztációs háború kitörése után, kényszerből egy ellenálló törzshöz (a Haszim törzs) csatlakozott, mely Hidemától északra a Sherál lábainál vert tanyát. Portyáik során az amundok hátvédjeit és előőrseit támadták. A háború végéhez közeledve az egyesült dzsad sereghez csatlakozott a törzzsel együtt. Így vett részt az amundok végleges visszaverésében. Pyarroni és főleg Kráni alakulatokkal együtt szervezett támadásokban vett részt. Kényszerből vagy sem, de több-kevesebb sikerrel megtanulta a vele harcoló népek nyelveit. És ez gyakran az életet jelentette.
A háború miatt az otthontalanul maradt barbár csatlakozott az újjonan alakuló dzsad birodalom, a Hardzs, szabadcsapataihoz. Ez eltelt évek alatt megismerhette a dzsadok természethez való ragaszkodását és tiszteletét. Ez a megismerés segítette abban, hogy az új népet sajátjához hasonlatosnak tudja látni.
Határt nem ismerő kitartása és makacs eltökéltsége révén figyelt fel rá maga a Rászil. Aki meglátta a lehetőséget abban, hogy egy ilyen harcost állít az oldalára és bíz meg egy olyan feladattal, amire egy átlag dzsad nem lenne képes. A hely ahová mennie kell, sokkal inkább hasonlít saját hazájára, mint sem az Ibarára. A nomádok lakta kráni határsáv még egy jól képzett dzsadnak is csak vesztőhely lenne.
A háború alatt a kráni csapatok nem csak harcoltak az amundok ellen, de krániak hasznot is húztak a fejetlenségből. Befolyást és ereklyéket szereztek szerte az Ibarában. Egy ilyen ellopott ereklye a rég elfeledett Sahih el-Rúah (igaz lelkek) handzsárja, amit egy elfoglalt amund templomerődben találtak a krániak. Látszatra csak a markolatgomb borostyánköve teszi különlegessé. Ám ezt a kardot az első Manifesztációs háború idején kovácsolták, az akkor itt élő elfek. Hogy az akkor még "barbár" dzsadok sikerrel vehessék fel a harcot az amundok ellen.
A kard mindenki számára bizonyos mentális és asztrális védelmet nyújt, aki elfogadja vezetőjének azt, aki a handzsárt forgatja. Ezzel védve a dzsadok népét az amundok asztrál- és mentál „viharától”, ami a seregeiket körbe veszi.
A handzsár létezéséről a sivatagban maradt homoki elfeket kivéve, csak a Rászil tud, aki a Nagy Isten (Galradzsa) kegyéből minden dszad múltját ismeri.
Az információk szerint egy a kráni határvidéken tanyázó félnomád törzs, az Öt Daru Népének bégje szerezte meg a kardot.
Kinézet:

2 méter magas, 160 kg izom, bronz színű bőr, fekete szem, fekete hosszú haj, fekete hosszú szakáll (2 db réz szakállgyűrűvel összefogva), medvekarom nyom hegek a két vállon és a melleken, 2 db kivert bőr alakarvédő, mell alá érő kivert bőr csataszoknya, bőrnadrág, barna lenvászon ujjas, barna bőrkabát, 2 db fegyveröv (1 a derékon, 1 a mellen rézsutosan) ezüst korongokkal díszítve, bőrcsizma, 1 db vadászkés (fegyveröv-jobbról), 1 db handzsár (fegyveröv-balról), 1 db másfélkezes kard (fegyveröv-háton), bőrszütyő (fegyverövre kötve), csuklyás köpeny (hideg és eső ellen)
Jellem:
Az ősi hagyományok tisztelete és követése mindenek felett, ha élni akarsz. Az Anyatermészet megtalálja a módját, hogy megtanuld ezt. Az ősök nem azért találták ki így, hogy egy taknyos megkérdőjelezze ezt, ha mégis megtenné, hát egy verés biztosan a helyes irányba tereli majd. Ami nem öl meg, azt Te ölted meg.
Kezdő helyszín:
Külső-Krán (Gyepű-vidék)