Vyergas Raquan előtörténete
Az ősi kráni gyökerekkel büszkélkedő Raquan család közel három évezred alatt lassan felhíguló vérvonala a lecsúszottak útján jutott valamely középső birodalmi tartományból a ma csak Kránnak Martaléka néven ismert Yanna Karthinmak régiójába és immár ötszáz éve áll dísztelen, komor kastélyuk Rah Gul városában. Bár a család kegyvesztettségében más tisztázatlan tényezők is közrejátszottak, mégis elég jelentős terjedelmű birtokot tudtak kanyarintani a város határában. A családfa vizsgálói szerint ma is élhet egy-egy névtelen, embernek nem nevezhető ősatya a középső, vagy belső tartományban, de ha igaz is lenne ez a feltevés, nekik már nincs törődésük a kihalófélben lévő Rah Gul-i családhoz. A folytonos csatározások, összetűzések nagyon megtizedelték a névörökítő férfiak létszámát, kikből már csak ketten képviseltetik magukat; az ifjú művész lélek Vyergas, és az idősödő apja, Arius.
Két tucat szolgáló család dolgozik földjeiken, ércbányájukban, udvarukban. Gazdaságuk hozományából nem szűkölködnek...
Apja Arius Raquan, a F'horuum mentalistája megannyi jobbnál jobbnak vélt kráni nőnek nemzett gyermekei közül, csak Vyergast találta elég erős jellemnek, s méltónak a Raquan név továbbörökítéséhez. Átvizsgálásuk után a méltatlan gyermekeit névtelenségre ítélve, árvaházi intézményekre bízta. Vyergason korán észrevette, hogy a Kosfejes kegyét hordozza, ezért a vallás taníttatásait nem hanyagolta számára. Az ifjú szépen szívta magába a család főbb angyalainak tanait, ám a papi szokásoktól elkanyarodva, sajátos módon kezdte hirdetni a Káoszangyalok eszméit. Zene kíséretében.
Vyergas Raquan több művészetben is kipróbálta képességeit, de a zenéléshez minden másnál tehetségesebbnek bizonyult. A vonós hangszerek specialistájaként, már ifjú korában is olykor fellépett jelentősebb események keretében a Rah Gul-i előkelőségek számára. Művészete távol áll az érzelmektől, csupán önkifejezésre hivatott. Rekedtes énekhangja mellé leginkább a cselló mély hangszíneivel játszott monoton zenét, ritkán dallamot. A Káoszangyalok művészi magasztolásával felkeltette egy hasonló stílussal bíró szekta figyelmét. Nemsokára bebocsátást nyert a Hóhérpoéták egy társaságába és elsajátított mindent amivel az Angyalok tanait a bárdmágia támogatásával gyakorolhatta. A társaság művészei (bárdok, papok, boszorkánymesterek) titkolták kilétüket a külvilágtól.
A főbb bűnök elkövetőinek – mint árulás, túlfűtött érzelmek - az volt a legrosszabb sorsa, ha haláluk a Hóhérpoéták markába került. Ilyenkor szép jegyárak ellenében, színháztermekben rendeztek színvonalas, bizarr előadást az érdeklődők számára. Felgördült a függöny; a poéták álarcban, jelmezben díszletek közt adtak elő legendás történeteket, miközben a bárdmágia segítségével látványos effekteket jelenítettek meg. A színjáték alatt monoton, zenei aláfestés, tébolyító énekek, versek hangoztak el Huvarhg, Oudakka, Sraddhu és Vulak dicséretére. Az előadás csúcspontján pedig a szerencsétlen sorsú bűnösöket állították ki a színpad közepére és Sraddhunak áldozva különböző kínzóeszközök segítségével elnyújtott, lassú kínhalálra gyötörték a közönség előtt.
A szektának volt egy másik, még titkosabb élete is Sraddhu imádatára ami nem közönség előtt zajlott...
(...)
Ez volt az a momentum ami esztétikai okokból Vyergas leválását eredményezte a társaságtól, mint később kiderült – szerencséjére. Az ifjú Raquan ettől humánusabb módon akarta folytatni a művészetét.
Szertartásaikhoz sokszor indultak vadászatra inkognitóban. Egyik vadászatuk alkalmával elvetették a sulykot Rantan-ban. Mintha az egész ork negyed ellenük fordult volna. Bár nem adták olcsón a bőrüket, de kis híján mind egy szálig lemészárolták a szektát aznap este. Az ork túlerő elől talán csak - mivel holttestét nem találták – a poéták legfőbb mentora menekült meg, de azóta sem került elő. Továbbá Vyergas aki akkorra már elidegenült a szektától és nem tartózkodott a tetthelyen.
Apja a fiú vívódását és egyre dallamosabb zenéit észlelve, bár továbbra is szilárd töretlen akaratát látva, kioperálta az esetleg később nem kívánt érzelmek csíráját növeszthető emlékeket Vyergas elméjéből (pl: a leválás oka). Adottságaiban fantáziát látva kísérleti stádiumba hivatott egy Sűrű Rosta programot, melyben helyet kapott a fiú megjelenése és érzelmeket kiváltható dallamos zenéje. Színlelt előadásai közönségét vizsgálók fürkészik és az amúgy szilárd jellemnek vélt nemesek közt felmerülő érzelmekre, elérzékenyülésre hajlamos egyedeket jegyezik, majd később megvitatják sorsukat a F'horuum keretében. Úgy tűnik a Sűrű Rosta működik. Megannyi ifjú, leány és hölgy került már az érzelemcsapdába.
Vyergas mély meggyőződése, hogy a Káoszangyalok által ismét kiemelkedettebbre válthatja önmaga és családja becsületét a Kosfejes színe előtt, ezért új hivatása mellett, megrögzött vágya, hogy másik művészi szektát találjon, vagy hozzon létre angyalai színvonalas magasztolására.
Az orkokat kimondottan gyűlöli. Társaságban visszafogott, titokzatos alak. Megjelenésében kedveli az eleganciát. Aranyszín, vagy vörös selyeming, fekete velúr, vagy hasítottbőr öltözékkel, díszes, cizellált fegyverekkel. A cselló hangját nagyon kedveli, de a hegedűvel is sokszor elmélyed művészetében, valamint szokatlan módon olykor pengetve is játszik a vonós hangszerein, ám ritkán láttatja mágikus hangszerét. Általában csak önmaga, vagy angyalának szánt múzsája előtt mutatkozik meg az éjfekete cselló, hófehér macskabél húrokkal. Páratlan darab.
Kráni vonásait, csak a néhány árnyalattal világosabb bőrszíne törné meg, ha nem kompenzálná kékesen csillogó éjfekete vállig érő haja és mandulavágású szemében a lencséjével egybefolyó sötét retinája. Női szemmel nézve, kimondottan szép lehet, bár 1,75 magassága nem valami óriásnak számít. Kifinomult mozdulatai, egy macska kecsességével bírnak. Arca mindig simára borotvált, érzelmektől mentes.
A Raquan kastély (városnegyede helyezését a HM-re bízom)
A sötétszürke kövekből készült építményben főleg alapszinten, van hol egy – két köbméteres szikladarabok is helyet kapnak. Alapterülete négyzet alakú. A hat méter magas fallal körbezárt terület, szekerek, hintók kényelmes közlekedésére is elég tágas udvarházat képez. A fallal körbevett terület teljesen le van kövezve, sehol sem hagytak ki csupasz földdarabot, növények és fák nincsenek sehol. Az udvarház közepén egy jókora cseréptetős kerekes kút található. A fal mentén hosszú istálló az egyik oldalon, míg a másikon kocsiszín épült. Az istálló soron egy helységben két igás, három hátas utazó lovat tartanak, folyton járatott, jól tartott, szelíd jószágok. Külön helyiségben két fejős tehén, a kastély élelmezéséhez szükséges tejtermékekre hivatott. Ugyanezen soron hátrébb takarmány és széna raktár az állatok számára. A kocsiszín soron egy hosszú nagy épület a járműveknek. Egy kéttengelyes szekér ellátási, munkálati célokra, egy kéttengelyes fedett hintó és egy egytengelyes nyitott gyors hintó található benne. Hátrébb műhely a járművekhez való szerszámok, kiegészítők, lószerszámok tárolására. A műhelyben található még: vödrök, talicska, létra, seprű, villa, lapát, fejsze stb. Fás kamra a tüzelő tárolására. A borház, külön épület az udvarban, melyből ajtó nyílik a pincébe. A borházban üres, vagy javításra szoruló hordókat, palackokat és egy cefrepárló üstöt tárolnak.
Az udvarházban két szolgáló dolgozik; az egyik az állatok ellátásával foglalkozik, a másik nagyon jó sofőr és karbantartja is a járműveket. Besegítenek egymásnak.
A dísztelen komor szürke kastély három szintes. Az alsó szint a leghatalmasabb. A szolgálók szintje. Hatalmas fogadóterem, melyben akár rendezvényeket is lehetne tartani. Berendezése egyszerű. Nagy dohányzóasztal, fotelekkel, a terem közepén három méteres márványszobor Vulakot formázza. A fogadóteremből kisebb helyiségek nyílnak: Konyha, mosoda, szertár, élelemraktár, házmesterszoba, szolgálószoba, őrszoba. A középső szint (méretben is közép helyen van) a vendégek szintje. Nagyobb termek: Étkező terem (hosszú asztal, bárszekrény, fotelok a kandalló mellett), tárgyaló terem, gyakorló terem. Kisebb helyiségek: Fegyverraktár, ruharaktár, vizsgálószoba. A Felső szint a legkisebb. Hosszú folyosóról szobák nyílnak; Két fürdő szoba, hat háló. A hálószobák külön erkélyekkel rendelkeznek. Végül a padlástér tele poros kacatokkal. Pompás kilátás nyílik innen az egész városra. A kastély tehát piramis szerű építmény a tetején hatalmas árbocon krán sarlós zászlaja és az alatt a családi címerzászló. A családi címer: piros alapon tizenhárom függőleges sárga csík. Piros: vér. Sárga csíkok: arany oszlopok a káoszangyalok nagyságát szimbolizálják. A kastély alatt húzódó kikövezett pincében különböző hordókban, borokat, pálinkákat érlelnek. A pincefal menti polcrendszeren palackozott italok sorakoznak. A pince sarkában, ládákba rendszerezett zöldségek, gyümölcsök. Ajtó nyílik egy vallatóterembe. Kínzóeszközök találhatók itt (a kiáltások nem hallatszanak ki).
A kastélyon belül három szolgáló dolgozik, ők is olykor besegítenek egymásnak. Egy szakácsnő, ki a kenyérsütéshez és a tej feldolgozásához is ért (pl: vaj, túró, sajt). Egy mosónő, ki takarításra is hivatott, és az idősödő házmester, az egyetlen szolga ki a kastélyban lakik külön szobában. A házmester a legműveltebb szolga; Etikett, birtokigazgatás, kocsihajtás, mindenes. A szolgálókon kívül a F'horuum megbízásából kivezényelt testőrség jelenléte állandó (őrszoba, padlás).
A szántó közelében laknak a szolgálócsaládok, kik a termény kis része és némi készpénz fejében, saját lovaikkal, szerszámaikkal művelik a Raquan földet (szántó és kaszáló). A birtokhoz tartozik egy szép gyümölcsös is, melyen jó minőségű szőlő, alma, körte és szilva terem. A gyümölcsös közepén egy jól felszerelt présházban készítik az érlelésre szánt nedűt. A földekről befolyt többlettermést értékesítik a városban. Nyolc földműves és két kertész szántja, veti a földet, metszi, gondozza a gyümölcsöst. A birtokon van egy jól kitámfalazott kis ércbánya is, melyben tíz bányász dolgozik. Az ércköveket Rah Gul és Bid-Grom kohóinak értékesítik (vasérc, rézérc). A földművesek és a bányászok között is van egy – egy elöljáró (művezető) szolga, aki kiosztja és felügyeli a munkát.