Torozon Tavernája

[Garcia da'Ramol]

"...ez itt egy meggondolatlan kérdés volt..."

[Schinter]

Ilyeneket ne irj a közösbe vagy csak finoman utalj rá,mert az adminoknak ebbõl gond lehet ha jól emlékszem ezt mondták legutóbb

Mellesleg Dc vagy torrent vagy ha ott nem találod vegyél fel msn-n és megmondom a hubot,ahonnan lehet...

[Quiasse Limenel Umassyras]

Azt hiszem, hogy ehhez nekem is hozzá kell szólnom.

A Summariumot nem bírálni kell, hanem megérteni. Hogy miért is készülhetett és hogy mire is jó. Ha megnézitek a fejezeteket, miket láttok. A nagyobb volumenü õsi fajok jellemzését, bõvebb taglalását és legfõképp a történelmüket. Elfek, törpék, aquírok. Mindegyikhez ad egy bõ leírást, hogy azt elolvasva a játékos jobban átérezhesse ezen fajok gondolkodásmódját, és meg is érthesse, hogy miért gondolkodnak úgy. Leírja a törpök zárkózottságának és összetartásának, az elfek melankóliájának és fennköltségének, és az aquírok viselkedési formáinak okait. A Summariumot nem olyannak csinálták mint a Titkos fóliánsokat. Nem a karakteralkotási szabályok voltak benne mérvadóak, hanem a világleírás. Talán hasonlíthatnám a Szilmarilokhoz. Én egyet nem értek csupán, mégpedig, hogy miért kellett beárnyékolni azt a csomó pozitívumot azzal, hogy UT alapra csinálták meg. Gondolom a kiadáskor még azt hitték, hogy az UT lesz a magus jövõje, de mi már láthatjuk, hogy csak egy mellékvágány volt és egyben zsákutca.
Ha elfogadjátok a Summariumot olyannak amilyen, akkor máris könnyebb lesz felhasználni.
Maradjunk a megtartóknál. Szerintem hogyha reálisan szeretnénk megcsinálni egy megtartót, és tudunk kompromisszumot kötni, akkor a legelsõ lépésnek nem annak kellene lennie, hogy a játékos kitalálja a koncepciót, a saját szájíze szerint megcsinálja a karaktert és a KM orra alá nyomja, hogy nesze. Ha két vagy több ember együtt játszik, akkor meg kell lennie az összhangnak és az egyetértésnek. Persze ez néha hosszú viták során jöhet csak létre, amelyekben a játékosok megismerik egymás álláspontját és stílusát. Szóval érdemes elõbb megtalálni a KMet, és elmondani neki a koncepciót. Leülni vele, és megbeszélni minden egyes kis buktatót és problémát. Ez azért is jó, mert a KM a kaland koncepcióját figyelembevéve tudja valami felé terelni a karaktert. És itt nem arra gondolok, hogy úgy befolyásolja a karakter megalkotását, hogy az biztos meg tudja oldalni a kalandot a késõbbiekben, vagy netán semmiképpen, hanem ki tudja küszöbölni, hogy az adott játékosnak játszhatatlan, élvezhetetlen legyen a kaland.
És akkor elérkeztünk a szabálykönyvekhez. Az ETK, MTK, HBG, PPL, Summi csak egy segítség mint a játékosnak, mint a KMnek. Teljesen opcionálisan kell kezelni és használni a beléjük írt szabályokat. Minden KMnek megvan a saját kis rigolyája, ami elüt a könyvekben leírt szabályoktól. (Én például kivettem az MTKban leírt membrán diszciplínát a pszi MF-bõl és átraktam a kyr pszibe, mert szerintem túl erõs és játékromboló, ha minden pszi MFes membránnal rohangál. Ezt persze nem azért írtam le, hogy újabb vita szülessen belõle, csak az én meglátásom.)
Ha a KM és a játékos ezeket az eltéréseket figyelembevéve együtt alkotják meg a karaktert, akkor sokkal simábban, vitamentesebben fog lefolyni a kaland és mindenki jobban fogja élvezni. A KM nem lesz kiakadva, hogy a JK-k tûzzel vassal védik a kis érdekeiket, és a játékosok sem problémáznak majd a szabályeltéréseken. Mindent jobb elõtte tisztázni.
Aztán hogyha a JK és a KM leültek és együtt alkották meg a karaktert, akkor Könnyûléptû problémái is hirtelen eltûntek. Hiszen a feltett kérdésre nem lehet mindenhol érvényes választ adni pont azért, mert nincs két egyforma KM. De ha az aktuális KM-el leül és megbeszéli ezeket a kérdéseket, akkor a KM elfogja mondani azokat a szabályokat, amik nála érvényesek.
A szabálykönyvekben leírt képzettségeket is szerintem opcionálisan kell kezelni. Mivel nincs két egyforma karakter, ezért a képzettségek sem biztos, hogy megfelelnek minden koncepciónak. Például lehet, hogy egy tolvaj nem fegyverdobásra szeretné kihúzni magát, hanem fegyverhasználatra. Simán meg lehet változtatni, hogy ne fegyverdobást kapjon MFen, hanem fegyverhasználatot. De ez csak a legegyszerûbb példa volt. Minél sokrétûbb egy kaszt és minél több országban nevezhetõ elterjedt foglalkozásnak, annál jobban bonyolódik a helyzet. Azonban nem jelenthet problémát a képzettségek csereberéje, ha a KM is és a JK is betart bizonyos szabályokat. Ugyanez vonatkozik az UT meg ETK közti átváltásra is. Opcionális. Talán ez a legfontosabb kulcsszó a szerepjátékban "OPCIONÁLIS". Na meg a kompromisszumkészség.
Szerintem még az sem elképzelhetetlen, hogy a KM azt mondja, hogy nem teljes egészében félrerakja a kasztnál leírt képzettségeket, és a koncepció alapján újra összerak a JKnak egy képzettségtáblát. Persze a szabálykönyvekben leírt dolgok szolgálhatnak példának, amit szükségszerûen meg lehet változtatni.
Én ezeket az eszméket vallom, ezért tartom feleslegesnek nagy általánosságban vitatkozni a témáról. Mindenkinek megvan a saját véleménye, amihez ragaszkodik és ez nézeteltérésekhez vezet. Szóval leszögezem, hogy tiszteletben tartom a többiek véleményét, és ha azok között találok olyat, ami jobban tetszik a sajátomnál, akkor nem leszek rest bevállalni, hogy igaza van.
És az aquírok jófejek.

[Tysson-lar]

Az Aquirok tényleg jó fejek Hm... nekem pl: nagyon rigolyám a fejvadász téma... szóval huhh A következõ véleményekért nem megégetni.
Na szóval nem értek egyet azzal, amit fejvadászok könyve címmel hírdetnek elõszeretettel a neten... szóval nemhiszem, hogy értelme lenne olyan klánokról beszélni, ami alig 100 tagú... kítûnõ leírásokat lehetne készíteni, lélegzetelállító kis történetekkel... de a képzettségeket hagy válogassa már meg a Jk maga. Mert nem hisem, hogy 10 fegyverhasználatból 4 Mf kell, meg méregkeverés Mf, pusztítás Mf, kétkezes harc Mf és hasonló finomságok... rá kell szépen bízni a Jk-ra, de csakha van megfelelõ ismeretanyaga a témáról... spec nekem vannak olyan haverjaim akikre nem bíznák egy ilyen koncepciót, mert egy nagyon tápos akármit gyúrnának össze... de ha megvan a kellõ realitásérzék, és megvan az a közös hang a Km-el, amit Limenel is emlegetett, nincs akadály kasztkérdésben. Ami azt illeti... én mint extra vaskalapos KM például nem engedem meg fejvadászoknak az aquir hatalomszavak használatát, vagy a belsõ idõ és a chi harc dolgot... sõt, bizonyos esetekben még kevesebbet. Szóval én azt mondom... csináljuk ügyesen mérlegelve... mert nem akarhatjuk, hogy a harcosunk alapból méregkeverés MF-el, vagy az Ellana papnõnk nehézvértviselet Mf-el rohangásszon elsõ szinten... nos... szerintem én nem ragoznám tovább a gondolataimat, úgyis ezeket írnám tovább

[Fény]

Tysson:

Az, amirõl te beszélsz a KM belátása. Nekem is volt már olyan karakterem, akinél azt mondtam, hogy figyi, nekem ezekre a képzettségekre semmi, de semmi szükségem nincsen. Mit csináljak?

Volt KM, aki azt válaszolta, hoyg nem érdekli, vegyem fel, megtanították és kész, volt, aki azt mondta cseréljem be másra és volt, aki azt mondta, vegyem fel a Kp értékét és költsem, amire akarom... Egyébként komkrétan ez az az ok, amiért annak idején kiadták az UT-t.

Nem tudom, ki mennyire járatos a szerepjáték történelemben, de a MAGUS egy D&D-hez hasonlatos kalandjáték, nem pedig szerepjáték. Ezért van az pl, hogy egyik sem képzettségekre, hanem akcióra épülõ játék és a harcrendszere az elsõdleges, olyan dolgok, mint empátia, hazudozás és egyebek nincsenek benne.

Amikor megjelent az elsõ igazi szerepjáték, (valami Princess izé...) akkor lett csak igény arra, hogy jellemük, érzéseik és egyebeik egyenek egy karakternek. D&D-nek egészen eddig pl nem is volt világa, csak a kazamaták. Gyakásra épült a játék, nem jellemre.

UT-t nem sokkal a Vampire magyar megjenése után adták ki, arra gondolva, hogy majd ezzel teszik át a rendszert egy jellemgazdagabb rendszerre, ahol nem minden elsõ szintû harcos néz ki ugyan úgy.

Ez nem indult butaságnak, csak nem vették bele azt, hoyg a KAP - rendszer eszméletlen tápolásokra ad lehetõséget, ahogyan a képzettségek 5. szintje is. Tény, hogy baromi színesen lehet karit alkotni benne, de ezt azelõtt is meg lehetett tenni egy belátó Km és egy nem tápolásra és szecskázásra épülõ parti segítségével. Részben ezért is lett orbitális bukás az UT, mert a játékosok egy része aki jellemre épített, eddig is megvolt nélküle, a másik fele, meg nem találta eléggé játszhatónak, mert gyengék benne a karik.

A KAP rendszer nagy rejtéje abban van, hogy vagy magas értékeket veszek a karinak, de akkor kevés a HM és a KP, és akkor, hogyan veszek fegyverhasználat MF-et meg egyéb überbrutál harci képzettségeket, vagy alacsonyak a fõértékeim, de sok a KP és HM, viszont milyen már, hoyg az elsõ fõértékpróbát bebukom, meg különben is, az én überbrutális félisten karakteremnek, nehogymár átlagos, vagy neadjisten átlag alatti értéke legyen...

Oké, bevallom, én elfogult vagyok, mert egyszer játszottam csak UT alapján, nem saját csapattal, a fent leírt tapasztalatokkal, életem legrosszabb játékában, de ez más kérdés, igyekszem objektív lenni...

Szóval UT bukása...
Egyszerûen abban az idõben nem volt rá igény, ráadásul felborított egy már mûködõ rendszert, ami miatt megszerette szerintem mindenki a MAGUS-t. Egyébként, abból, amennyi rálátásom van az új MAGUS-ra, ugyan ezt tudom mondani. Azok a játékosok, akik rágen játszanak Yneven már régen átléptek a gyak-gyak korszakon és úgy formálták a rendszert, ahogy számukra használható. Akkor, miért akarnának visszatérni egy gyak-gyak D20 rendszerhez? Kiadták a könyvet, de nekem ez már csak bõrlehúzásnak tûnik. Aki D&D-zni akar, az úgyis azt fog, aki meg MAGUS-ozni, az meg marad a régi rendszernél.

Tysson:

A fejvadászos hozzáállásoddal meg nagyon egyet tudok érteni. Az Ynev-Hunt ebben a témaában azt kell mondjam, sokkal többet rontott, mint, amennyit segített. Krániak megint túl táposak, azzal a szlogennel, hogy mert õk krániak és izé... A nagy túrót, de ez már megint személyes vélemény. Annak idején az egyik hivatalos kalandmodul gyûjteményben a Véridõ c. (Imádom azt a kalandot) modul végén a Quarss, az Ikrek árnymágiája. És ilyenkor szokott jönni a kompenzáljuk ezt szöveg... Na így lett a Fehér Tigriseknek fénymágiájuk. Könnyebb követelmények vannak arra, hogy megkapják, több, hasznosabb varázslat és sokkalta több MP.

És akkor itt veszik el annak a jogosultsága, hogy állítólag kihaló félben lévõ rend meg egyebek? De könyörgöm, mitõl? Disznó táposak. Iszonyatosan erõsek a többi klánhoz képest (krániak kivételével persze...). És ilyenkor veszik el az a feeling, amit a világleírásokban olyan szépen elkaptak. Toron a rettegett északi hatalom. Eszébe jutott valakinek, hogy, vajon, miért kell a teljes Északi Szövettség ahhoz, hogy megálljanak vele szemben a Zászlóháborúban?

Nem hiába kapnak frász tisztességesebb mesélõk, amikor egy JK kiejti a száján a Krán szót. Ugyan ez van északon Toronnal. A csapat vagy minden tagja az, vagy egyik sem. És it jön be a képbe az Iker dolog, amitõl asszem kissé elkanyarodtam...

Szóval Iker kb NJK lett. Toronon kívül renegát Iker? Aham, persze.. az ilyen JK-kat szoktam a meséimbõl ostorral elhajtani. Olyan esetben megengedett, amikor dikekt errõl szól a mese. Pl Kráni fejvadászklán határon belüli ügyének intézése vagy toronon belüli események, ahol az Iker pl az egyik nagyúr testõre, a csapat pedig az õ ügyeiben jár el és a fejvadászt a famor melléjük parancsolja.

Na jó, asszem a léyneg, amit mondani akartam pont kimaradt a szóáradatomból... Ehh, mindegy, ez már így is túl hosszú...

Tisztelettel:
Fény

[Tysson-lar]

Egyébbként egyet értek veled Fény rengeteg téren... az elõbb egyébbként finoman arra akartam utalni, hogy eléggé el vannak nagyolva és el vannak túlozva a fejvadász dolgok... szóval szerintem nonszensz, hogy alapból 10 meg még több fegyvert forgasson egy karakter, és ebbõl 2-t, vagy még töbet is Mf-en... egy élet alatt nem lehet ennyi mindent elsajátítani, és még erre kapnak egyes fejvadászok méregkeverést, démonológiát és egyébb szintén egész életes tanulást igénylõ képzettséget... nem hiába akarták a toroniak beszerezni a banara mestereit kránból... azok igazi Mf méregkeverõk, vagy még annál is jobbak, és azok aztán tényleg egész életükben a tudományukkal foglalkoztak... szóval ilyen téren alapból 300 év lenne mindazt elsajátítani, amit egy fejvadásznak alapból sok szabálykönyv ad... persze méregkeverés Mf-ek közt óriási különbségek vannak, a banarás példa bizonyára túlzó, de ezzel is ki tudom szerintem fejezni a véleményem... ami azt illeti, nem is lenne hülyeség megadni ezt egy birodalmi fejvadásznak. Mert azok 1. szinten 300 év fölöttiek... de egy béna kis messeni fejvadásznak vagy egy másik hasonló klánnak Szerintem el van túlozva, és fejvadi-terminátorokat képeznek ilyen téren... szóval... nagyon speckó kaland kell epdig ahhoz, hogy egy birodalmi fejvadász, vagy akár egy nagyon ritka shien-gorr jöhessen a csapatban... mert a nagyon speckó fejvadik száma egész Yneven szerintem nem haaldja meg az 1000 fõt. És Ynev népességéhez mérve ez annyira kevés, hogy ezzel az erõvel a dorani nagytanács tagjai, lar-dor magusai és még sok más nagy mágus közül is kikerülhetnének Jk-k, mert elvégre ezek a brutálisan erõs varázslók is kb max 1000-en lehetnek... sõõt, õk még talán 10X kevesebben, de ez már más tészta... a lényege az, hogy nagyon jó, hogy fejvadsokra is akartak kézikönyvet írni. Tényleg becsülöm és bizonyára sok munkát fektettek ebbe bele. De akkor is, olyan kevesen vannak, hogy a legtöbb fejvadász klán tagja max. NJk lehetne... persze egy messeni fejvadászklánra, vagy egy lashgúkra lehet külön fejvadász alkasztot írni, mert közülök akár még Jk is kikerülhet... de szerintem nem kell iker és birodalmi fejvadász alkasztot csinálni... elég a leírás róluk, mert úgyis csak extrák maradnak számomra... mondjuk nzzünk be a manifba Ott megoldottunk egy Birodalmi Fejvadászt, szóval nem lehetetlen... csak egyeztetni kellett és kész

[Fény]

Ebbõl a szempontból egyébként nem buta dolog az 5. szint. Lehet, hogy egy boszorkány profi méregkeverõ és olyan lötyit kever ki neked, amit csak akarsz, de meg sem közelíti a bannara hatásait.

Ezért tartom orbitális baromságnak pl az olyan képzettségeket, mint legendaismeret, vagy történelemismeret vagy vallásismeret. Hogy potom 40 KP-ért ismerje Ynev teljes történelmét? Aham, meg egy frászt. TF-ben jelent meg talán elõször (MT), hogy szétbontják északra és délre.

Vallásismeret ugyan ez, hogy minden apró cseprõ kultusz szertartásait? Persze... Honnan tudná egy Domvik - pap, hogy, hogyan néz ki egy Thar emberáldozati szertartás?

Ezek tényleg olyan dolgok, amikkel azt mondom rendszerbõl fakadóan nem lehet mit kezdeni. Viszont, az megoldható, hogy Jk leül, közli, hoyg a karinak ilyen képzettségei vannak KM pedig megbeszéli vele, hoyg az akkor, mit is takar az õ esetében. És elvileg itt lenne nagy szerepe a kari elõtörténetének, hogy kb mit, hogyan tudott elsajátítani belõle.

Alapfokon elsajátítani egy fegyver használatát tényleg annyittakar, hoyg érezni a súlyelosztását, és ismerni az alapvetõ fogásokat vele kapcsolatban. Gondolok itt olyasmire, mint pl ismerni a fokéles vágásokat egy szablya estében, ami tulajdonképp minden csak nem bonyolult, lévén van belõlük 3 féle, maximum 5 és akkor belevettem egy csomó kombinációt is.

Ehhez képest egy mesterfok már tényleg mûvészet. Nem attól alakul ki, hogy lesz elég Kp-ja egy karakternek, hogy megvegye. Iszonyatosan ritka, hogy valaki két, vagy adott esetben 5 fegyverrel bánjon így. Ha azt veszem, hogy ahhoz, hoyg valaki ne essen ki a formájából kell edzeni minimum napi 3 - 4 órát. Ezt 4 - 5 fegyverrel? Kizárt, hogy meg lehessen csinálni.

Egy szimpla harcos, egy gladiátor talán képes 2 fegyvert ilyen magas fokra fejleszteni. Szerintem egy fejvadász, aki emellett még egyebeket is el kell, hoyg sajátítson, erre esélytelen. Viszont abban, hogy sokkal könnyebben tanulható szélesebb körben használható technikákat tanuljon, iszonyatosan nagy ereje van. Alapfokon sokféle fegyvert lehet tudni forgatni, azzal nincs gond. Technikáknál pedig tényleg ezen alapszik az egész. Ez kellene, hoyg legyen egy fejvadász erõssége, legalábbis szerintem.

Ûbertápos félisteni OD-ot használó fejvadászklánokról meg annyit, hogyha JK nekem ilyennel jönne...

ÚÚÚ!

Errõl van egy aranyos.. na jó, inkább szánalmas történetem. Írtam egy vicces kalandot, amit kezdõ partinak akartam lemesélni, de a dolog nem úgy jött össze, ahogy akartam és egy szem kezdõ leányzó játszott csak, a "veteránok" között, akik persze hisztiztek, hoyg õk nem akarnak egy órát várni arra, míg szerencsétlen lánnyal megcsinálom a karakterét. Jött a nagy ötlet, majd õk adnak neki egyet... Rábólintottam, mert már baromi elegem volt belõlük... Namost a kar beharangozása a következõ volt.

"... Figyelj, ez egy kráni elf, mesterlövész fejvadász. Látod itt ezta kockát? Ha lõsz, ezzel dobsz, és, ha nem 01, akkor meghalt..."

Mindezt a karaktert egy Új-Pyarronban játszódó elsõsorban nyomozós kalandban... Szóval valahogy azóta is így viszonyulok a kráni fejvadászokhoz és egyéb karikhoz. Kétszer körberöhögöm, aztán seggberúgdosom. MAGUS nagyon sokak szerint egy vacak rendszer, Ynev nagyon sokak szerint egy borzalmas világ, de némi belátással és alapvetõ intelligenciával eszméletlen jó játékokra ad lehetõséget. A rendszerrel sok mindent nem lehet kezdeni, de KM belátása nagyon sokat tud számítani... És a fejvadász kiegészítõ ez erre tökéletes példa...

[Hideg Ryss]

Beleszólok én is, nehogy már jó legyen...

... de egy béna kis messeni fejvadásznak vagy egy másik hasonló klánnak

A messeni fejvadászklán a Birodalom második legnagyobb fejvadászklánja, tudtommal...

Hogy potom 40 KP-ért ismerje Ynev teljes történelmét? Aham, meg egy frászt. TF-ben jelent meg talán elõször (MT), hogy szétbontják északra és délre.

Vallásismeret ugyan ez, hogy minden apró cseprõ kultusz szertartásait? Persze...

Az ilyen képzettségeket eleve specializálni kell, pl. tájegységenként, kultúránként, vallásonként. Lehet Történelemismeret(Északi Szövetség) Mf-je, de az ott ki is merül, Erionról annyit tud, mint bárki más. Jó, egy kicsit többet. A Kultúrkör és a Helyismeret képzettségek (szintén specializálva) sokat dobnak a rendszer realitásán.

Alapfokon elsajátítani egy fegyver használatát tényleg annyittakar, hoyg érezni a súlyelosztását, és ismerni az alapvetõ fogásokat vele kapcsolatban. Gondolok itt olyasmire, mint pl ismerni a fokéles vágásokat egy szablya estében, ami tulajdonképp minden csak nem bonyolult, lévén van belõlük 3 féle, maximum 5 és akkor belevettem egy csomó kombinációt is.

Épp ezért szerintem reális a fejvadásznak az a sok Fegyverhasználat, mert tényleg csak azt tanulta. Mondjuk én a fejvadászt, mint kasztot nem szeretem. Túl specializált játékos karakternek, csak úgy, mint a harcmûvész meg a tûzvarázsló.

[Quiasse Limenel Umassyras]

Fény meg Tysson akkora igazságokat ír itt, hogy csak fogom a fejem örömömben.
Na akkor én is elmondom a véleményemet, pedig akár ki is másolhatnám mert úgy 60 oldallal ezelõtt már feljött ez a téma és elég jól kiveséztem.
Na szóval a kráni übertápok. Egye fene nem kezdek el megint áradozni Kránról, mert már eleget hallgattátok.
Ott kezdõdnek a bajok, hogy olyan vérpistik kezébe adják a kráni karaktereket, akik kialakították azt a véleményt Kránról, ami most eluralkodott mindenhol. Én is úgy vagyok vele, ahogyan Fény is. Elõször szépen kiröhögöm azt aki kránival akar jönni. Pláne ha középsõ, vagy netán belsõ tartományból. Nagyon kevés ismerõsöm van, aki reálisan ki tud játszani egy kránit. De van. Szóval itt sem szabad általánosítani.
Meséltek olyan kráni orvgyilkosról, aki a küldetése színhelyén hagyott mindig egy fehér rózsát. A srác nagyon nem értett a kráni mentalitáshoz, pláne a fejvadászokéhoz. De ismertem olyat, aki úgy játszotta ki a birodalmi mortelt, hogy leborultam elõtte. Nekem pl volt kránielf hipertáp sznájperem életútban, meg birodalmi messorom is. Minden alkalommal megkaptam a szokásos büdös csíter kráni jelzõket, de ezeket kivéve végigjátszottam a karikkal 2 évet, és az egyik, hogy nekem sok örömöt okozott a játék velük, és a többiek sem arra emlékeznek, hogy krániak voltak a karakterek, hanem, hogy milyen kalandokon mentek keresztül velük. Annyi biztos, hogy ha kráni kerül a csapatba, és mindegy hogy mi. Lehet egy egyszerû Gor-Vassaki szoknyapecér, vagy egy messeni tolvaj, esetleg egy vérfilozófus, vagy egy aquír alakváltó fürkész egy biztos. Sok odafigyelés kell a KM és a játékos részérõl. Rengeteg egyeztetés, és mint már elõbb írtam kompromisszumkészség. A többi játékos részérõl pedig megértés. Nem kell egybõl hõbölögni. Ha tényleg nem tudja az illetõ kijátszani a kránit, az úgyis ki fog derülni, de azt is meg lehet mondani neki civilizált módon. Végülis senki sem született úgy, hogy kapásból profin eljátszik akármit is. A szerepjáték az pont egy olan dolog, amihez fel kell nõni, meg kell rá érni. Éveken át gyûjteni a tapasztalatot, és az információt a világról. Reálisan és színesen megalkotni a karaktert olyanra, amit ki is lehet játszani. Szerintem teljesen mindegy, hogy egy karakter mennyire tápos, persze azért vannak határok. Azonban ezeket a határokat csak a szerepjátékos tudás és tapasztalat növelésével lehet tágítani. Egy idõ után aztán el is tûnnek, és ha olyan társaság jön össze, ahol mindenki rájött a szerepjáték lényegére, ott már nem is fordulnak elõ ilyen kédések.

Az MF fegyverhasználat kérdésében nagyon egyet értek Fénnyel. Nem is tudnék több igazságot mondani. Elmondott mindent. Az meg, hogy a képzettségrendszer hány fokú, az teljesen mindegy. Ha a KM ismeri a karakterek múltját, képességeinek határait, jellemüket, akkor a kétfokúban is el tudja dönteni, hogy mit tud az adott karakter elérni a képzettségével és mit nem. De a játékosnak is meg kell értenie a legalapabb szabályt: "A KM-nek mindig igaza van! A valóság gyakorta pontatlan."
Szóval el lehet mondani a KMnek a véleményünket, de a végsõ döntés mindig az õ kezében van. Ezzel a hatalommal persze nagy felelõsség is együtt jár, de ki is derül, hogy az adott ember jó, avagy rossz KM.
Kb ennyi.

[Quiasse Limenel Umassyras]

"A messeni fejvadászklán a Birodalom második legnagyobb fejvadászklánja, tudtommal..."

A messeni fejvadászklán csak névleg fejvadászklán. Lehet, hogy 200000 tagot számlál, és Messen városának irányító hatalma, de kevés fejvadász szolgál benne. Mondjuk ez is relatív, mert a többi klánhoz képest azért az a pár ezer fejvadász nagyon sok. Viszont a mennyiség mindig a minõség rovására megy. Ezért is van az, hogy egy shien-gorr, vagy egy birodalmi, ne addj isten egy shi-shiquan vadász egymaga lemészárolna egy egész messeni sequadiont mágiahasználóstól.
Az is fontos tény, hogy kráni viszonylatban már régóta talpon vannak a messeniek, és látszólag nem tartoznak senkinek számadással, de a viselkedésük és a birodalomellenes politikájuk nagy hiba, és nem adok nekik sok idõt, és el fognak tûnni a porondról a változás törvényének értelmében.

Ami igazán túlspecializált, az a tûzvarázsló. Most Tysson le fogja szedni a fejemet ezért. De tény, hogy a tûzvarázsló szakbarbár kaszt. Elõször a boszorkánymesterrel is így voltam, mert csak pusztítani tud, mást nem. Azóta láttam sokféle bomes koncepciót, de ha másképp is játszotta ki az illetõ a karaktert, azt csak úgy volt képes véghez vinni, hogy nem használta ki a kaszt erõsségeit és képességeit. Onnantól meg akár mehetett volna más kaszttal is.
Igen a fejvadász is specializált, bár az életképessége, és hogy a jég hátán is megél, és nemcsak hogy megél, de teljesíti is a küldetést, ezért sok helyen hasznos kaszt. Rengeteg féle fejvadász alkaszt létezik, és ezekbõl is lehet válogatni.
A harcmûvésszel nem értek egyet. Harcmûvészbõl rengeteg féle színes koncepciót lehet csinálni.

[Garcia da'Ramol]

Sziasztok (elsõsorban Fény és Tysson)!

A fenti pár hsz.-el kapcsolatosan eszembe jutott pár gondolat amit megosztanék veletek...

Abban minkettõtökkel egyetértek, hogy a játéktechnika gyakorlatilag megállapodás kérdése a KM és a JK-k között... ez remek alkalom egymás gyõzködésésre, mûbalhékra stb.-re. De ezek a dolgok alapvetõen megoldódnak, az asztal mellet. //Más a helyzet az Online mesékkel...*//

Szerintem alapvetõen el kell dönteni a partynak és a KM-nek, hogy hõsi vagy átlagos karakterekkel akar-e játszani, mert ahhoz mérten kell hozzáállni az egész "hókuszpókuszhoz"...

(Szvsz.: elég valósághû a saját földi életem - munka, projektek, egyetem, család, barátnõ, stb. - ahhoz, hogy Yneven inkább hõsökkel szeretek játszani.)

Hõsies játéknál, bõven elég az a pár képzettség ami az alapkönyvben megvan ("sajna" nincs ETK-m, 3.kiadású keményfedeles Max grafikás könyvem van.) A képzettségeket kellõ nagyvonalúsággal kell kezelni
pl: Erdõjárás (összes tájegységre), Legendaismeret (egész Ynevre), mert egy játék során meglehetõsen lehetetlen, hogy minden tájegység legendáiból számot kéne adnia a karakternek, de nem árt, ha azt tudja amire éppen szükségük van... egyszerûbb így kezelni.
Ehhez segítség ha nem fix tudásként deffiniáljuk a dolgokat, hanem egyfajta képességpróbaként fogjuk fel, az AF-megadja a lehetõséget a próba dobására a MF- +2 módosítót ad hozzá.

A reális játékot nehezíti sok olyan dolog ami képesség és képzettség határán mozog és így a legrészletesebb képzettséglista sem fedezi mindet... nem beszélve a szükséges KP-mennyiségrõl. Valamint ennek az a veszélye, hogy sok estben a szerepjátéktól vonja el a figyelmet illetve a JK-nak bõven elég ha fel van írva a karlapra a (pl.) etikett(toroni) még akkor is ha alapvetõen sültparasztként viselkedik a játék során.

A fentieket kéretik elsõsorban szociális, tudományos és világi képzettségekre érteni.

Más a helyzet a harci képzettségekkel: azt mindkét esetben konkretizálni kell, hogy honnan? mit? és mennyire? használunk... (de ezt alapvetõen mindenki tudja), hogy a partin belül az egyensúly (látszata) megmaradjon.

//*az Online játékkal kapcsolatban meg (szvsz.) jó lenne ha a Mesélõk egy bemutatkozó hsz.-ben leírnák, hogy h. képzelik a karakteralkotást meg ilyenek...//

Üdv: Garcia

A fenti pár sor szígorúan magánvélemény, és nem "felsõbbrendû" senki gondolatánál.

[Garcia da'Ramol]

Quiasse Limenel Umassyras:

Mesennel kapcsolatban szerintem az a döntõ, hogy a Nyúl által megálmodott vagy a Kornya Zsolt által kreált krán az, ami az ember számára szimpatikusabb...

(de szerintem ez a kérdés... milyen krán? olyan-e az ottani csavargó mint a gyûrûn kívüli hadvezérek? stb... már nem egyszer lehetett téma, úgyhogy nem akarok port törölni...)

Üdv: Garcia

[Tysson-lar]

Garcia da'Ramolnak:
Én egyet értek veled. Van olyan haveri társaság, ahol nem lehet reál magust játszani, csak a bemegyek a kocsmába, questet kérek és legyakok egy szektát dolog jön be náluk... szóval teljesen ideális helyzet a marhulásra és a játéktechnika vizsgálatára...
Már õsz óta "tesztelgetem" az Ut rendszerét egy baráti társasággal... több kevesebb sikerrel. Õk nagyon kezdõk, ezért is jó tesztalanyok... eddig ott vagyok, hogy a KAP rendszer menthetetlen, úgy vágtam ki a fenébe ahogyan azt illik... ellenben most az 5 fokú rendszerrel és a képzettségköveelményekkel próbálok valamit kezdeni... szerintem a kövi próbálkozás jó is lesz már, és kezdõknek is reál lesz a játék... afféle fél ETK UT dolog... képességkidobós rendszer, de 5 fokkal, képzettség követelmények nélkül, és egy csomó összevonás... ezennel is le szeretném ide írni, hogy jövõhét péntektõl vasárnapig nem leszek, mert megyek tesztelni... 3 nap tömény magus lesz 3 kezdõ játékos társaságában... jobb kezem felõl az ETK, balra meg az UT
Komolyra fordítva a szót... a messeni klánnal csak azt akartam, hogy egy fejvadászt ha onan indítassz, messze nem lesz olyan specializált, mint egy bitrodalmi messor. Messeni fejvadászklán minõségi szinten kb a lashgúkkal lehet, azért is írtam direkt kráni-toroni példát... mondjuk a lashgúk kisebb, de szerintem még ígyis egy színvonalú...
Húh Limenel A lelkembe gázoltál a tûzvarázslóval
Egyébbként igazad van... de az egész csak azon múlik, ki mit kezd a karakterével. Szóval nagyon színes tud lenni pl egy olyan tûzvarázsló, aki alkímiai kutatásokat is végez. Mondjuk különleges kenõcsöt állít elõ, és bejárja dél-ynevet hogy ismereteket gyûjtsön.. mindezt az Ordani Red érdekében, sóval külön megbízásból. Onnan már kalandokban is részt vehet... aztán ha visszatér a rendbe 5. szinten, rátér a fény ösvényére. namármost... egy tûzvarázslónál a gond ott gyökerezik, hogy alig van valaki, aki megérti azt, hogy egy tûzvarázsló sohase nyúl elsõként mágiához! Elõbb a lángkardját forgatja, és ha kell, akkor mágiázik. Nem úgy néz ki egy tûzvarázsló, hogy az elsõ ellenfelet egybõl elhamvasztja... karddal áll le leve harcolni. Utána, ha még kettõ ugrik neki, az egyiket tûzzel kiiktatja egy idõre, hogy a másikkal megküzdhessen a lángkardjával. És utána szépen végez a másikkal, akit tûzzel sebzett meg. Ehelyett azonban egy "átlagos" Jk azonnal tûzmágiához nyúl... a tzmágia tekintélyt kölcsönöz az alkalmazójának. Ha a tûzvarázsló fitogtatni akarja erelyét, meg akarja magát mutatni ki is, akkor nyúl hozzá. Vagy olyan esetben ha muszály. Például ha egy fogolyt kell kivallatni, egy tûzvarázsló elõszeretettel varázslol tûzpengét, hogy megrémítse az alanyt... maga a tûzpenge a levegõben olyan, mintha maga Sogron keze mutatna a férfi mellkasára, és ezzel igazi félelmet tud kelteni... egyébbként a tûzmágia olyan ritka, hogy még varázsló adeptuok is meglepõdhetnek egyes varászlatokon... spec ezen nagyonis. rengeteg féle felhasználási módja van ennek a mágiának, csak mindenki egy dologra használja... legyakni az ellenfelet. Látszólag arra is való... de rengeteg minden másra is jó. Ez persze attól függ mennyire találékony az illetõ, aki kijátsza a karakterét. Egyébbként a tûzvarázsló egész ltének varázsa szerintem ott keresendõ, hogy akár egyetlen ilyen alak, és két fõnix "beosztottja" képes egy egész szervezetet felszámolni... pl: a hatvárosban van egy útonáló banda? Hiába 30-40 tagú, ez a kis alakulat pár nap alatt levadássza és módszeresen végez a tagokkal... hasonló epizód, mint egy fejvadászalakulatnál. Éppen ezért gondolom azt, hogy az Ordani rend szolgálatában álló tûzvarázslók nagyon hasonlítanak a fejvadászokra. Hasonló hierarchiájuk is van... elvégre a fõnixek, lángõrök fölött egy erõs mágiahasználó áll, a tûzvarázsló, aki az akciót vezeti.... lehet hogy távolról hasonlít, de szerintem hasonlít Egyébbként a tûzvarázsló is többféle lehet... a 3 ösvény követése is már éles kontraszt, és azon belül is a Rend életében betöltött szerep is rendkívül változatos... a pusztító tûz útjára lépett tûzvarázsló hadtudortól testõrig, külhoni kiküldött ítéletvégrehajtótól fegyverszakértõig sokféle lehet... a fény ösvényérõl nem is beszélve, mely a legtöbb lehetõséget nyújtja. Számtalan féle tudós és elméleti munkát végzõ ember lehet az illetõ. Mint ahogyan boszorkánymester se csak nekromanta vagy méregkeverõ lehet, itt is nagy a választék
Jah és a harcmûvész... rendkívül színes, nagyon élvezetes kaszt... iszonyatosan sokféle specializáció létezik, majdhogynem több mint egy fejvadásznak.. nah jóh, talán annál nem
Ezer bocsánat, ha hülyeségek kerültek bele, de nekem kedvencem a tûzvarázsló-sogron témakör, így elfogult vagyok sokszor... mint ahogyan mindenki valamilyen téren. Tisztelet a kivételeknek... ez mind megintcsak saját benyomás, szóval kevés tény, merthát nagyon kevés van róluk leírva... egyedül a Sogron Lángjai címû mûben bukkannak fel, de ott is csak fõnixek, és azokról se sokat tudunk meg. Ám érdekelne azon belül is az Ezüst színû arc dolog... lehet, hogy én tudok nagyon keveset a témáról, de mi volt a regényben az a hatalmas fémarc, ami a szent tûztõl beszélni kezdett? Valami volt arról, hogy Ordanban és Toronban valahol van egy, és mé akár több is Yneven... szent helyek meg minden, de én sehol se hallottam róluk... vagy ezis a Sogron Lángjai II külön meglepetése lesz?

[Meridian]

Nem nagyon kívánok hozzászólni, hiszen sok szép dolgot írtatok...viszont Tysson írt egy ilyet, hogy a harcmûvész kasztban sok specializáció lehet...

Ebbe mennék bele: Nos, szerintem minden egyes kasztban nagyon sok a specializáció, ez játékostól függ. Van amelyik kasztban kvesebb (pl domvik-paplovag) és van amiben több (pl: lovag)...játékostól függ...van, aki skizofrén, autista, vagy oxigénhiányos születésû karit akar játszani, ezek már variációk, de e feyverhasználat és harcmodor is sokféle lehet...ebbõl is láccik, hogy a lehetõségek száma végtelen...


Meridian

[Fény]

Nah, van megint egy bugyuta Fény - féle anekdotám az alábbiakra... Két játékomat említeném meg.

Az egyik úgy kezdõdött, hogy szilveszterkor baromi antiszociális hangulatban voltunk és úgy döntöttönk, elleszünk mi hárman lányok otthon, nem kell nekünk társaság és pia ahhoz, hoyg jól érezzük magunkat. Az egyik lánnyal együtt kezdtünk játszani, még annak idején, a másik még csak nem is hallott róla soha. Kérdezte, mi ez az egész, mi meg kb elmagyaráztuk neki, mire beközölte, hoyg õ játszani akar, méghozzá mesélni. Mondtuk jó, de rendszer nélkül furi lesz. Mire beközölte, hoyg, de õ ismer rendszert, olyan rendszert, amit biztosan mi is. Heroes 3. Egy papírra felírtunk 5-5 képzettséget, ami a játékban is volt. Ehhez értettek a karik. Ezután 20 percig mesélt a világáról, amit röpke 15 perc alatt talált ki. H3 szerû városok, lények egyebek voltak benne, de állítom, hoyg az egyik legjobb játék volt, amiben valaha is részt vehettem.

Ehhez mondjuk még hozzá kell tenni, hoyg a mesélõnk egy mára publikált, híres - neves író, de a lényeg lejön belõle...

A másik játék, amirõl szólnék az egy félig - meddig életút játék volt Fénnyel, a bárdommal. A dolog lényege, hoyg valamikor alacsony szinten egy kalandban összekerült egy Ranagol hitû lovaggal, azt nem tudta, hoyg micsoda. Onnantól kezdve, valahányszor Fénnyel játszottam, a JK mindig ugyan ezt a lovagot hozta mellé. A kalandok folyamán a lovag nem gyengén kihasználta a meglehetõsen naív karimat. Az egyik kaland után a karik helyzete meglehetõsen furcsára váltott, nyúzni kezdtem a JK-t, aki mellesleg a KM-ünk is (a Fénnyel játszott kalandokban más mesélt értelemszerûen), hogy ezt most be akarom fejezni, mert kezd érdekes lenni a játék Fény szempontjából.

A nyaggatásom eredménye az lett, hogy kb három héten át minden nap órákat játszottunk. És bárki bármit állítana, szerintem nincs annál nagyobb kihívás, mint eljátszani ahogy egy karakter darabokra hullik, szépen lassan mániákussá vális bizonyos dolgokban és annyira leépül, hogy szinte már az õrület határát súrolja. Végül egy kráni mortel ölte meg, iszonyúan megalázva, ami mindent megtört benne a halála elõtt. A hitét, az elveit, az akaratát, tényleg mindent.

Egyetlen kockadobás nélkül. És az az igazság, hoyg eszembe sem jutott azt mondani, hogy "hé, ez így nem ér", amikor leírta a küzdelmet, amiben Fény még csak nemhogy megsebezni, de eltalálni is csak egyszer találta el, holott a karakter kifejezetten jó harcos volt. Életem legjobb játéka volt az a mese.

Mit akarok mondani mindezzel? Egyszerûen azt akartam szemléltetni (remélem sikerült), hogy teljesen mindegy, milyen rendszerben, milyen képzettségekkel játszik az ember, az lehet iszonyatosan jó. És itt adok nagyon nagyon igazat Quiasse - nek a KM dolgot illetõen. Ha azt mondja, hoyg Legendaismeret MF-fel sem ismered az adott történetet, akkor bármit csinálsz nem fogod ismerni, ha pedig azt mondja, hogy AF-fel is tudod, hogyan teremtette ranagol a kráni tizenhármakat, akkor fogod tudni. Hiába vannak baromi magas harcértékeid, ha az NJK-k táposabbak.

Az egész játék sikere teljes mértékben az õ kezében kezében van, ezért fontos hogy legalább kb-ra azonos húron pendüljön a játékosokkal. Játszottam már úgy, hoyg szánt szándékkal gyengébb karakterrel játszottam, mint a csapat többi tagja, mert tökéletesen tudtam, hoyg olyan a mesélõ, aki nem a harcra épít és baromira mindegy volt, hogy a karim támadója 25 vagy 250.

És igen, vannak karik, amikhez fel kell nõni, ezzel szerintem mindenki egyet ért. És persze az extrábbakhoz nem árt, ha az ember elõtte gondosabban átnyálaz egynehány oldalt.

A hõsi játékról pedig csak annyit, hogy hiába nagy hõs a kari, többiek nélkül meghal a karakter a túlerõvel szemben. Magyarán kellenek társak és az együttmûködés. Az együttmûködés alapja a szociális interakció a karakterek között, ami a karakterek jelleménalapul, tehát ugyan ott tartunk, hogy milyen átlagos életbõl jött és lett hõs a karakter...

Ennyi voltam:
Fény