Torozon Tavernája

[Amica]

Sziasztok!

Bánatom okát meg akarom osztani veletek!!!! Úgy néz ki álom marad h latin szakra menjek ... Megjelöltem Debrecent és az ELTE-t. Erre Debrecen nem indítja a szakot, az ELTEn pedig a tavalyi 377ről 435re emelték a ponthatárt. Nekem alapból van 338 pontom, amihez plusszpont a 35 (latin nyelvvizsga). Így 373 pontom van jelenleg. Mivel a szabályok szerint max 80 plusszpontot lehet összeszedni , amiből nekem már van 35, így még 45 pontot tudnék összekaparni. Csakhogy az kevés a 435höz ... Úgy néz ki h nem tudom elérni az áhított szakot ... Vki vidítson fel, mert nem akarom már sorban a 9. érettségimet csinálni, belefáradtam

[Navaratna]

Te komolyan képes voltál kilencszer elmenni érettségizni?! Erre nem találok szavakat, csak tátom a számat.

Hm, mit írhatnék felvidításképp? Hogy fuss neki még egyszer, mert szép a küzdelem, és ha törik, ha szakad, nem szabad feladni? Hogy minden erőfeszítés meghozza egyszer várva várt gyümölcsét? Nem, ezt nem írom, mert fals. Az élet se nem igazságos, se nem igazságtalan, egyszerűen élet.
Vagy nyúljak spirituális blablához, talán nem ez van neked megírva? Ez is gázul hangzik, meg fellengzősen is. Hogy jön bárki is ahhoz, okoskodjon efféléről.
Marad az, ami személyes tapasztalatom: vágyaink nem mindig esnek egybe a lehetőségekkel. Lehet belenyugodni, lehet körömszakadtáig küzdeni, csak utólag dől el, melyiket érte meg meglépni. Eh, ez meg olyan ködös, közhelyes, lemondó.
Az se használható üzenet tartósan, legyél galamb és szarj le mindent. Megvan az ideje mindennek, így ennek is. Ha túljutsz a csalódáson, merem állítani, találsz mást. Még akár úgy is, ami ha nem is lesz ez, mégsem lesz rossz. Csak akarni kell.

[Castor de Vinter]

Amica!

Mondjuk az hogy nem vettek fel latin szakra annyira ne bánd.
Előszőr is azért, mert nem biztos hogy a munkaerőpiacon az a szak valóban annyit ér, mint a felvételikor a ponthatárokban megnyilvánul.

PL: A közgazdász-jogász szakok már vagy 10 éve töretlenül slágerszakok, de a most végzett közgazdászok jó ha adminisztrátorként vagy könyvelőként el tudnak helyezkedni a nagy diplomával.

Az hogy latint tanulj, nem kizárólag egyetemen lehet - ahol a tanárok többsége korrupt és kicsinyes, és nem az érdekli hogy a hallgató mekkora és milyen minőségű tudást sajátítanak el hanem hogy hogyan szedjen ki minél több pénzt abból a pozícióból amiben van- a tudásod önmagában érték, ha tényleg szereted és ez a vágyad, latint tanulni otthon négy fal között is lehet és nyelvizsgát bármikor tehetsz; haugyan nem tettél eddig.

Ha latin tanár akarsz lenni akkor elengedhetetlen a diploma, de hidd el én nem látom hogy a latin tanárok után annyira kapkodnának.

Az pedig eléggé frusztráló hogy ott van egy szak ami érdekel és amit elvégzel, de az életbe nem fogsz tudni vele pénzt keresni, hacsak nem akarsz magad is tanítani.

Az egyetemeket nem az érdekli, hogy az a szak amire képzést ad mennyire élteképes a munkaerőpiacon, hanem az, hogy felvegye utánad az állami normatívát és aztán valamilyen mondvacsinált indokból egyszer csak átpakoljon fizetősbe. (Debrecenben erre vannak példák.)

A TO még jobban leszar mint a tanáraid, járnak oda több ezren hacsak tehetik nincs senki a pult mögött hogy foglalkozzon veled. Aki van az meg inkább a tanyára való, mint emberek közé.


UI:

Most aztán átkozottúl jól megvigasztaltalak... ,Bocs.

[Shia-ko]

Jelentkezz más szakra, mondjuk magyar főszak, latin minorral, majd masteren mehetsz tovább latin-nal.

[Quator ar Zaraquer]

Üdv!

Amica

Hasonlót ajánlanék, mint Shia-ko. Menj olyan szakra, ami egyébként érdekel és "kölvetelény" a latin tudás hozzá. Pl.: Régészet, történelem, botanika, orvostudományok. (Nem tudom melyikhez mennyire kötelező a latin, de én ezekre gondolnék.)

Hogy egy kicsit talán vidítsalak is (bár eléggé morbid módon ): Például tudomásom szerint van orvosi szak, ahova lasszóval fogják az embereket és eddigi években se volt 10%-nál nagyobb jelentkezés a meghírdetett helyekre: Legyél Korboncnok vagy Patológus!


Castor

A közgazdász diploma használhatalanságáról első kézből vannak infóim sajnos. Könyvelő nem lehet vele az ember, mert ahhoz még le kell tenni a mérlegképes könyvelői OKJ-s szakvizsgát és utána 3 év gyakorlat kell a regisztrációhoz. Persze ezt egy alap érettségivel is le lehet tenni, így a közgáz diploma pont nem számít még ott sem.

[Shia-ko]

A Patológus szakon ismereteim szerint a kihullás a legnagyobb, mert nem bírja a gyomra az embernek.

[Navaratna]

Felsőoktatásra annak van értelme elmennie, akinek önálló ambíciói vannak, de aki alkalmazottként akar valahol, valakinél melózni, az szorítsa össze a fogát.
Én gimiben nagy segg voltam. Lestem ki a fejemből, mi legyek, mi legyek, de lila gőzöm nem volt, hasamra ütöttem, megyek arra, ami érdekel. Abszolúte balek hozzáállás!!! Egyrészt rájöttem, a biológus anyagnak minimális része érdekel, a többiben pedig megrendült a hitem, mert tudományos propagandát tanítanak ezerrel, és így utólag bánom, mennyi hülyeséget magoltam be, amikor a felével se értek egyet. A szakunkon cska az vitte valamire, akiben személyes elszáéntság, mély meggyőződés és érdeklődés volt a kutatósdni iránt, vagy ami még jobb, egy adott terület iránt, és abba beleásta magát, testetstül-lelkestül, fiatalságát, szabadidejét nem kímélve. oktatókkal laborozott, konferenciákra ment, kutatott, és a végén talán kapcsolatokat is épített ki szakmai körökben (nem úgy, mitn a szájtátós, vakarom a fenekem többség).
Summa summárum, nekem ez az öt és fél éves kitérő arra volt jó, kijózanodjak a biológiából, és beismerjem, oda csak annak lett volna szabad menni, aki vérkomolyan veszi, nem csak az egyetemi élvek lébecolása, bulizása, a szülők óhajtota "legyen egy diplomá, mert az így meg úgy" vonzotta.

Úgy tapasztaltam, középfokú szakmai végzettséggel szabadabban mozoghat az ember, és akkor édemes továbbtanulnia valamilyen felsőbb szakon, ha az időközben szükségessé válik a munkájához, vagy pozíciójából adódóan el kell végeznie.

Egyetemen nem oktatnak, szolgáltatást nyújtanak. A tanulón múlik, igénybe veszi, vagy sem. Ott középsulis értelemben vett osztály nincs (kivéve BTK, kislétszámú szak), klikkes összetartás van, a tanárok hozzáállása nem olyan, int középsuliban. Az van, amit Castor is mond (bukási rátát ki ne felejteni, nekünk a prof eleve kikötötte, 300 diák előtt, félévkor ebből 5% fog átmenni!!!), persze vannak rendes fejek is, de elvészni tűnnek a személytelen bunkók erdejében.
Az egyteemi szolgáltatás egy része ingyenes - "Jó napot kívánok..." -, egy része fizetős (annak ellenére, ha államin van valaki, akkor is) - "Nincs meg a féléves minimum szakmai kredit, kisasszony? Hát akkor, ha folyttni szeretné, ennyit átutal erre a bankszámlára...".
Én megbántam, hogy egyetemre mentem (Debrecenben edződtem, lehet, ha más szakot, más sulit választok, másképp jövök ki belőle), kialakulatlan tiniként életem legtöbb lehetőséggel teli éveit játszottam el, és csak örülni tudok annak, aki viszonylag jól választott és tudott élni a lehetőségekkel.

[Quator ar Zaraquer]

Ez a fajta tömegképzés nálunk is megvolt. Ugye közgén a gazdaságmatematika a szóró tantárgy. Első előadásra még mindenki eljött és voltunk vagy 130-140-en a 100 fős "nagyelőadóban". Bejött a tanár. Körbenézett. "Látom még nem nagyon férünk be... na sebaj, következő félévben már csak fele ennyien leszünk..." Úgy is lett. Volt, aki azért végezte 5 év alatt a 3 éves fősulit, mert az első félévben oktatott analízist nem tudta megcsinálni és már csak az meg a rá épülő másik két gazdmatek vizsgája hiányzott...


Nekem ezzel együtt is életem talán legjobb korszaka volt a felsőoktatás. Az ösztöndíjakkal meg kiegészítő vállalásokkal nem is volt rossz a " havi keresetem", ha azt nézzük, hogy hetente 3 és fél napot mentem, emrt annyira összezsúfoltam az óráimat, hogy csütörtök déltől már ne kelljen bent lenni. Nomeg én azon kevés "lenézett" ember számát szaporítottam, aki bejárt minden órára, hogy ott felfogja a dolgokat és otthon a vizsgaidőszakban már ne kelljen éjjel-nappal görcsölni a seggelésen.

[Navaratna]

Én is bejártam az órákra, és nem bántam meg. Nem voltam társasági ember - ma sem vagyok az -, és keveseknél láttam azt, össze tudta hangolni a tanulást, teljesítést a szórakozással.

Úgy láttam, pont abban az időszakban hülyülték (többen szó szerint elhülyülték) el az időt, amikor a legjobban lehet alakítani a jövőn. A java utólag látta be (én is), ha ekkor meg akkor ezt így teszem, azt meg úgy, akkor később, x év múlva nem ott tartok, ahol vagyok. bele kell nyugodnom, az ember csak tanulásból önszívatásból ért, és néha még akkor sem tezsi meg, amit kell, amikor ordít valamiről, az úgy tarthatatlan. Sebaj, mindenki maga poklának kovácsa...

Hogy is mondjam, így utólag meg nem értéssel szemlélem, amikor az évfolyamtársaim java buliból buliból járt, úgy estek be egy-egy kötelező jelenlétis órára, hogy lerítt róluk, k*rva másnaposak. Úgy voltak vele, most fiatalok, most kell élni, később úgy is szar lesz, stb. Úgy élték a mindennapjaikat, hogy fel-fel sóhajtottak, később milyen frankó lesz visszaemlékezni ezekre az évekre. Hitetlenkedve dörzsöltem a szemem: lemondással állnak az élet további szakasza elé? Most gyűjtenek emlékeket, mert később mennek le a bányába és bekeretezve őrizgetik fiatalságuk vidámságait, mert úgy se lesz többé ilyen?
Kérdem én: mért, később ez echte ki van zárva? Ha a fene fenét eszik sem lehet lazulni? Kész, vége, suli után lehúzódik a roló, felkerül az iga és kampec, két lábon járó gazdasági statisztikákká válnak? Naná, ha hagyják. Naná, ha a kötelező ifjú bohóságok után felveszik a kötelező felnőtt köpönyeget.
Ki a fene véste fel törvénykönyvbe, suli után az ember eláshatja magát? Tombolunk 5-6 évet, aztán pofa alapállás, váll beejt, következő fejezet? Ennyi? Ennyi?!
Nem minden hozzáállás kérdése? Jönnek a sablonnal, később már melózni kell, meg akkorra talán összejönnek valakivel tartósan, akkor nem lehet annyit cimbizni, ismerkedni, és ha tetejébe gyűrű kerül az ujjra és bejön a babaproject, úszik minden partizás. Egészen úgy állítják be, a suliból koporsóba készül az ember. Ilyen jövőképpel nem csodálom, mért voltak olyanok, amilyenek, mért odázták a felelősségteljes tervezést, no de ha eleve így készültek a jövőjükre, így vélekedtek jelenükről, mért is várnák, másképp alakuljon? Történnek a korral változások, kell is, hogy történjenek, de nincs kikötve, csak lefelé visz az út.

Eh, falra hányt borsó. Kifogásgyártásban mindenki felettébb ügyes és első. Kiválóan támasztja alá, most éppen mért nem változtat, mért tűr. Kapva kap az alkalmon, megmagyarázza, mért ragaszkodik egy kényelmetlen, lélekölő helyzethez, és intően emeli ujját, "majd meg tudod te is...". Hm, nem akarom megtudni. Elég gáz, ha valaki azt kívánja a másiknak, ő is tudja meg, milyen szopni.

[Haome no Munemoto]

Na srácok ezt jól kiveséztétek...

De had tegyem hozzá a saját tapasztalataimat...

A középsuliban még katona vagy rendőr akartam lenni. Hiába voltam igazán jó töriből és magyarból (az ofőm pl. töritanárt akart belőlem faragni... ), és hiába voltam NB 1. kézilabdás, nem ebbe az irányba mentem. Mikor leérettségiztem, rendőr-tiszthelyettes lettem...
Persze a szüleim és a környezetem nyaggatott, hogy több van benned, meg semmire sem viszed, meg ilyenek...DE ÉN JÓL ÉREZTEM ÍGY MAGAM! Szerettem az igazi kemény akciót (azóta is adrenalin-függő vagyok... , és hittem, hogy egy szebb, jobb világ építését segítem (ez persze csak hiú ábránd volt... )
Aztán az akkori barátnőm és szüleim unszolására jelentkeztem a jogi karra (hogy legyen belőlem valaki...) - és én csodálkoztam leginkább, hogy felvettek.
Hogy rövidre fogjam: az egészből semmi sem lett. A csajom lecserélt egy végzett jogászra (volt esze, mi?), én elvégeztem a 2. évet, és rájöttem, hogy ez nem az én világom, és eljöttem. Aztán a Rendőrségről is távoztam.
Pár év lébecolás és vagyonőrködés után jelentkez0tem mentős0nek - "gépész", azaz sofőr lettem. Annyira megtetszett az ápolás, hogy nemsokára már csa0k ezt akartam csinálni.
Jelenleg pedig: mentőtisztnek készülök, és boldog vagyok a hivatásomban...

Mi ennek az egésznek az értelme: nekem annyi biztosan, hogy sokáig tartott meglelni a saját utam; meg az is, hogy előbb kellett az út, és csak aztán az iskola...

Remélem, mindez nem volt túl zavaros és segítettem is egy kicsit...

[Rannien Siey]

Érdekes az ember. Főleg a mentalitásuk, a dolgokhoz való hozzáállásuk...

Végülis a lényeg az, hogy boldog legyél, nem? A boldogsághoz pedig nem kell diploma...

Fő, hogy az ember legyen optimista (valószínűleg kicsit hülyén hangzik, de ha megnézzük akik pozitívak, azok általában boldogabbak a pesszimistáknál) és nyugodt (semmit se ér, ha bánkódik valaki a múlton, viszont annál többet, hogy foglalkozik a jövővel). Próbáljon az ember úgy élni, hogy azt később ne bánja meg...

De bocs, hogy beleszóltam, én csak egy 14 éves gyerek vagyok, aki ezekhez biztosan nem ért...

[Meridian]

Rannien!

Valóban, a boldogsághoz nem kell diploma. És mégis vajon mi az oka annak, hogy a ma emberiségének 85%-a, megkockáztatom akár a 90et is, boldogtalan? Azért, mert gürcöl egész életében, a mindennapi kis megélhetéséért dolgozik szalag mellett vagy monitor előtt heti akár 70 órát is, nagyon sokan pusztán azért, hogy a rezsi mellett talán a gyereknek pólóra is jusson.

Ami azt illeti, optimistának lenni valóban jobb, jómagam is szeretek szebb jövőben reménykedni, vagy akár azért tenni valamit, de akikkel én találkozom, szóba elegyedek, nagyon nagy részük olyannyira elkeseredett, megfáradt, hogy már arra is képtelen szinte, hogy akár a pesszimizmusig eljusson.

Az, hogy 14 éves vagy, meg nem azt jelenti, hogy nem értesz a dolgokhoz. Ez egy sztereotípia, hogy "a gyerek nem ért hozzá, mert még nem érte elég pofon az életben". Abba meg kevesen gondolnak bele, hogy lehet, hogy mégsem beszél hülyeséget az a kölök...

Egyetem, felsőoktatás témához: aktív résztvevőként azt kell hogy mondjam, még jó lenne, ha ott tartanánk, ahogy ti leírtátok. Az, hogy órára bejársz-e, senkit nem érdekel, sőt, gyakran nem is érdemes, mert úgysem azt kérdezik vissza, ami elhangzik, mert "egyetemisták, felnőtt emberek, nézzenek utána". Most nem azért, de ezt otthon is meg tudom a magam erejéből csinálni, és akkor még tájépesként nem is kellene társadalmi alapismereteket tanulnom, mert a ló**szt se érdekli.
Castornak igaza van abban, hogy a tanárok jó része azzal törődik, hogy mennyi pénzt tud kicsikarni a hallgatóságból, de hogy ez milyen mértékeket ölt, gyakran elég riasztó. És némelyik tanár bevallottan statisztikára oktat "Sajnos ötven százalékot már átengedtem, lehet, hogy magának ötös a ZHja, de most nem volt szerencséje". Hol "felsőoktatás" ez? Arra, hogy az egész a néphülyítést szolgálja már ki sem térek...

M.

[Iymer]

Akkor én is beszéllok Amica tanácsadói közé, habár az egyetem nekem régebben volt, így a tapasztalataiom is kevésbé relevánsak, mint a többi hozzászólóé.

Szerintem ebben a helyzetben egyetemet (pontosabban kart) válassz (ha még be tudsz kerülni valahová). Azt senki sem fogja megtiltani, hogy bejárj az általad ideálisak gondolt szak (esetleg szakok) előadásaira. Ott pedig hellyel-közzel el fogod tudni dönteni, hogy valóban ezt a lovat akarod-e. Azért csak hellyel-közzel, mert - mint ahogy itt már írták mások - nekem is van pár olan ismerősöm, aki csak a diploma után vagy a doktori képzésen jött rá, hogy mégis inkább mást csinálna (szintén biológis, szintén hölgy, csak ELTE). Meg majd valószínűleg jönni fognak olyan dolgok is, hogy jó, jó, hogy ezt tanulom, de miből is fogok megélni?

De ezeket én nem érzem olyan nagy problémának. Szerintem a legfontosabb az, hogy mindenképp meglegyen a diploma. Egyrészt azért, mert egy általam igen nagyra tartott volt egyetemi oktató mondta, hogy a diploma értéke nem az, ami rá van írva (*), hanem az, hogy megmutatja, hogy - pl. az érettséginél - nagyobb bonyolutságú dolgokat vagy képes megoldani. És adott esetben ezek igen eltérőek is lehetnek a konkrét végzettségtől, ami egyáltalán nem baj. Másrészt pedig azért ez a diploma (diplomák? esetleg diploma hiánya?) fog elkísérni az elkövetkező 30-40 évben, ami azért mégiscsak lényegesen több, mint amit eddig mi, itt a többség, megéltünk, így igen nehéz belátni. Később, ha feladod a tanulást, már sokkal, nagyon sokkal nehezebb lesz újra elkezdeni, a diploma pedig nemsokára szinte alap elvárás lesz. Nagyon sokan tanulnak ma már a felsőoktatásban, és ez idővel valószínűleg csak tovább nő. Harmadrészt pedig egy diplomával (vagy annak kézzelfoghatő közelségében), _ha_tudsz_rá_pénzt_szerezni_, egy következő, kívánatosabbnak gondolt diploma már könnyebben megszerezhető, csak a baba-projekt és ilyesmik fognak valószínűleg csúszni.

Az meg, hogy később lesznek más szempontjaid is? Hát istenem, mindannyian változunk, nincs abban baj, hogy másképp látjuk egy adott isőpontban a világot, mint pár - vagy jópár - évvel később. Az a fontos, hogy most, a mostani tudása alapján egy később is vállalható döntést hozzon az ember.

(*) Azt, hogy az ember jól csinálja azt, ami a diplomájára van írva, ahhoz - saját tapasztalatok alapján - az egyetem legfeljebb az alapokat teszi le, az után még sokat kell tanulni.

Mondjuk én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik azt tanulták egyetemen, amit később csináltak/csinálnak, és szeretik is a munkájukat.

És végül: Latin szakkal pénzt keresni:Ritoók Zsigmond. Bár mondjuk jó kérdés, hogy ez 20 éves kor körül pozitív vagy negatív példa.

[Togar]

Sajnos a mai világban a diplomának már nincs értéke, lassan olyan lesz mint az érettségi mindenkinek van, ezzel nem akarok megbántani senkit, ez az én tapasztalatom. Az én szakmámban jópár ismerősön keresett munkahelyet és az esetek 90%-ában el sem kérték a papírt. Leültették egy gép elé adva volt egy probléma és ha meg tudod csinálni fel vagy véve, természetesen beszédképes angol nyelvtudás kell hozzá. Ahogy én látom manapság csak az állami intézmények ragaszkodnak a diplomához meg a nagyobb cégek. De az állami cégeknél lévő helyek csökkenek és kihalásos alapon működnek a nagycégeknél meg elég jól kell bírni a stresszt. A versenyszférában viszont a tudás számít nem a diploma, sajnos sikeresen leépítették a diploma tekintélyét, úgy ahogy az érettségiét is. Az én végzettségem az új oktatási rendszer szerint főiskolainak számít, lassan megélem hogy tanulás nélkül lesz diplomám . Úgyhogy ha nem vesznek fel nem érdemes elkeseredni viszont szerintem fontold meg a javaslatokat és jelentkezz más szakra, majd maximum átjelentkezel latinra év közben.

[Iymer]

Nem tudom, hová való, így ide teszem.

Ez mit jelent egy tag profiljában: "Utolsó látogatás: -"?