"Pech" ügy, de hiába hangoztatják a Munka Törvénykönyvét, kevés az, aki megkockáztatja, h éljen a jogaival - már ha egyáltalán tud róla. Ráadásul nehezebben emészthető az ETK-nál A munkáltató bezzeg ismeri a kötelezettségeket - min azért, h tudja, hol lépi át.
Szóval teljesen megértem Con-t, h eddig van benn, a kérdés csupán az, h meddig bírható ez emberileg.
Én spec 7,30-16,00-ig dolgozom, de sok embert ismerek, aki kénytelen ennél jóval többet, semmi pénzért.
I. OM tali: Elhagytuk Masgart!!
KARAKTER: Worag, a lelenc, Darton-pap Vjírgas Margalos, (codex)
Mondjuk szerencsére nem sűrűn fordul elő, de a 24 órázás az igazi, végig szellemi munkával. Többször előfordult már, hogy ilyenkor komoly szellemi erőfeszítés egy értelmes mondat összerakása, ügyelve a szórendre is.
Persze, az ember sokmindent bír egy darabig... Lehet, hogy az ember most fiatal, marha sokat bír, és ennek fényében agyonterheli magát, aztán szép rojtosak lesznek az idegei, szervi problémák fakadnak belőle, ami az erősebbeknél most nem, csak vénebbként ugrik elő, de könyörgöm, megéri szívni? Ja, hogy most ezt ki nem szarja le, akkor meg már mindegy lesz? Ez olyan mártírválasznak illik be, de kinek és miért is a mártírja? Elég azzal betömni a szájat és a "korrekt" válasz (azaz a gyenge mentegetőzés) az, hogy: "muszáj, mert a kecó, a gyerek, az anyós, a fityfene... Nincs más választás... kell...most nem számít, de majd... erősnek kell lenni...ez az élet, majd megtudod te is...üdv a nagybetűs ÉLETben...a felnőttek világa..." De milyen dolog az már, amit ki kell bírni?! Amivel kínlódni kell? Nem vagyok naiv, néha tenni kell erőfeszítéseket, de sose árt megtekinteni, mit áldoz fel cserébe az illető. Megéri? Megéri, ha az embernek nincs magára, másokra, az igazi életére ideje, de beeteti magával, hogy ez csak ideiglenes, ez a normális, mert más is azt csinálja? Höhö, tegyük az abnormálist normálissá, mert tömegjelenség? Faterom is bakker nyúzatja saját magát, de minek?! Kipereg az ujjai között az élete és már sajnálom. Régi vágású pasas, csak akkor változik meg, ha az egészsége összeomlik, de akkor késő lesz ráébrednie, hogy roissz alkut kötött. A pénz meg a boldogulás, az isten? Az majd csodát tesz, időt ad? Szerintem fogcsikorgatást és keserűséget ad és önundort. Azzal eteti magát sok ember, hogy na csak ezt húzzam még ki, akkor lesz ennyim meg ennyim, aztán majd változtatok, aztán másképp lesz... Höhö, kifogás az mindig van zsebben ezer meg egy, és legtöbbször súlytalan. Nem lesz másképp, nem lesz jobb. Mindig elmegy valamire a zseton, hol erre, hol arra. Akinek gyereke van, szerintem tudja, hogy hiába kuporgat, az vagy bedöglött háztartási cuccra fordítódik, vagy kocsira, vagy a gyerekre. Nem mindenki főnök meg jól kereső, hogy évi két üdülés beleférjen a repertoárba. Meló meló hátán, de sose élvezik gyümölcsét, pedig járna. Miket beszélek, már nem is tudjnák élvezni... Hisz végre egy kis pihi, de a fejben ott dübörög: "fú, ha vissza kell mennem mennyi meg mennyi szart akarnak a nyakamba varrni! Meg ez meg ez vár rám, igen, határidős munka, ilyen olyan zárás van, anyám a kerek perec! Meg amíg itt fekszem, azalatt dolgozhatnék, ennyi nap alatt ennyi fizu, akkor az ennyivel nyomná meg a keresetem, és az erre meg arra éppen jó lenne...bakker, mi a túrónak heverek én itt?!" Mit mondjak, szomorú, aki képes ennyire magával megalkudni, azaz nyelni folyamatosan... Vicces,esetleg túlzó, meg sarkított? Nos, valaki vagy már itt tart csak nem ismeri be, vagy MÉG nem, de pár év múlva kezet foghat a csapat tagjaival Nekem ezt magyarázza már meg valaki mért jó és kell nyelni mindig mindent mindenkinek, sosem adva szót önmagunknak? A pénz nem pótolja a szabadidőt.... Be lehet mesélni, hogy igen, de nem. Nem vagyok végső megoldást kikiáltó ember, az egyensúly híve vagyok, semmi se menjen a mási rovására. Nekem mondjuk a fontossági sorrend is más, ezért lehet is rám ujjal mutogatni, mit verem a nyálam, nem is dolgozom. Vajon miért? Nem árulok zsákbamacskát, próbaidő alatt felmondtam, mert nem tetszett se a légkör, se az embernyúzás, ami a gyárban folyt 3 műszakban. Igen, diplomásként gyárban riszáltam magam. Kellett volna a zsé?-jöhetne a kérdés. Igen, de van ami annál fontosabb, és az én magam vagyok. Az őrültséggel határos mindig kiállni magamért, de megteszem és fityiszt mutatok annak, aki le akar nyomni, mint a bélyeget. És dögöljek meg, ha nem érzem tőle jól magam. Még tudok mosolyogni a tükörben és nem leköpni akarpom a képmásom. Rohadt kis idealista vagyok? Akkor legyek. Boldoggá tesz. De ez az egész úgy szar ahogy van. Nem emberek vannak, hanem munkaerő. Meg munkaerőpiac. Termékek, személyiség, tudat nélkül, csak testek...Testek, eladható, vehető, zsigerelhető, kussoló, meghunyászkodó, sarokba szorítható kis testek, amikkel bármit de bármit meg lehet tenni, mert kell nekik a pénz, és tudják, ha nyikkan, kirúgják, és ugrik a helyére 20 másik...
Igazad van. De ... ez van ... és csak roszabb lessz... "szerintem". Bár Én most csak napi 8-at melózok és egy műszakban. Ez már csak akkor fog megváltozni ha lepihenünk ... jó mélyre. Ennyi.
Kaspar
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
Én nem adom fel Nem hagyom magam. Nekem nem lehet betakarni a szemem egy olyannal, hogy "bocs kislány, ez így van, fogadd el, állj be a sorba és vágj hozzá jó képet" A napi 8 egy műszakban korektül hangzik. Remélem ezt így is tartják be
Betartják. Alkalomadtán van lehetőség szombaton is melózni, de nem a saját munkakörömben így nem vagyok rá kötelezve, még csak nem is "nagyon ajánlott", ha kell a lé megyek ha nem annyira, maradok.
Bár erröl Joe is tud mondani pár érdekes dolgot de a MH-nál reggel 6 tól másnap 10-ig voltunk szolgálatban, utánna kövi 2 nap meg pihi(kivéve mikor nem, akkor jött a 6 nap szívás). Nem volt fizikai, szellemi meg pláne nem a munka, de csak nem otthon heverésztem.
Kaspar
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
Mertem remélni Con, gúvadt tegnap a szemem Az oké, hogy ilyen párszor becsúszik, én a rendszeres, szemkiverő lenyúlástól dühödök be. Mert az sehol se korrekt.
Olyat én is hallottam, hogy 2 nap 12 vagy több órázás, aztán 2 nap pihi. Nem tudom, hogyan lehet bírni, hogy jó-e, sose próbáltam, de szemre talán.
Teljesen igazad van! Valószínűleg az Om idősebb -dolgozó korban lévő- tagsága is azért "jár" ide, mert nem tetszik a való világ, és legalább itt, illettve Ott érezhet valamiféle elégedettséget az élet alakulásáért.
Igazad van, de az egész általad elmondott "én nem hagyom" és "szegény ürge, aki beállt a sorba" kérdéskör akadémikussá válik, ha a saját fizetésedből kell eltartani magadat, a családot, az anyóst, a kutyát, a macskát, a kocsit, a házat, a fittyfenét.
Akkor már csak örülsz, hogy van munkád, ki tudod fizetni a hiteleket, a lakbért, a számlát, a kaját a frigóban. És az internetet, hogy feljöhess az OM-re és kicsit kikapcsolj...
Szar ügy, de ez van.
Sessaryen
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."
Mondjuk ez egy ilyen dolog ha nem akar ez ember beállni a sorban ott van előtte qa lehetőség vállalkozni kell és akkor nincs főnök azt csinálsz amit akarsz addig dolgozol amíg akarsz de ehhez is bátorság és kitartás kell.Alkalmazottként soha nem találsz olyan munkahelyet ahol hozzád alkalmazkodnak ott mindig neked kell.Vállalkozóként viszont ott a lehetőség mindenki előtt aki meri vállalni.Aki nem az dolgozik ennyi.
Nem az a lényeg kinek van kezében fegyver, hanem az ki üt először.-harcművész Nem az a lényeg hogy ki üt először, hanem hogy legyen sör-Tooma pap
Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld...
Először ütünk aztán nem kérdezünk semmit...-törpe taktikai útmutató
Hűha, ez aztán a téma ^^ Nekem csak nyári munkához volt szerencsém (tanuló révén) de nekem kifejezetten tetszett! Ige, én is voltam gyárban -csapágy gyár - de nem volt vele semmi bajom. Fárasztó volt, az tény, de hidd el mekkora öröm volt mikor megkaptam a fizum Sőt, én életemben először tavaly nyáron dolgoztam és h mit mondjak megérte! Hihetetlen öröm volt látni a SAJÁT pénzem! Aztán 2 hétre betettek konyhára is reggel 6-tól délután 14-14:30ig. Ott aztán egésznap csak mosogatás, súrolás, pucolás, felmosás ... ja és a hatalmas edények pakolgatása és elmosása. Esküszöm, fárasztóbb volt mint a gyár. És láss csudát, nekem ez is tetszett! Barátnőmmel azt számolgattuk h ez mennyire jobb, mint a gyár, mert igaz 2 hétig állandóan ment a munka, de többet kerestünk vele, mint a gyárral, mert ott aztán sorbanállás volt a műszakokért. Szerencsére a légkör is nagyon jó volt, és a végén már teljesen rutinosan ment a dolog Még főzni is beálltunk! Bár sosem felejtem el mikor 2 zsák hagymát kellett megpucolni és sírtunk vagy amikor a nálam nagyobb olajsütőt kellett kipucolni fényesre, na aztán utánnam tényleg ragyogott, még meg is dícsértek! És hozzátenném h itthon egy lusta dög vagyok; az ég világon semmit sem teszek ha házimunkáról van szó! Visszatérve, Nava, egyetértek veled, nagyon nehéz megtalálni a munka és a pihenés közti harmóniát. De én naív és optimista révén azt mondom h sokan próbálkoznak és fognak is ^^ Tehát szurkoljunk nekik