Utcák, sikátorok

[Torozon]

Horo

A fal bár már kicsit romos összességében elbírhat téged, így úgy döntesz megkockáztatod a felmászást elvégre ez biztonságosabb mintha kilépnél az ajtón. Ujjaiddal megkeresed a vályogtéglák közötti apró réseket és egyre magasabbra kapaszkodsz fel mígnem felérsz a tetőt képező egyetlen éppen maradt gerendához. Ebbe belekapaszkodva felhúzod magad és körülkémlelsz. Tekinteted szinte azonnal egy bár távolban lévő mégis hatalmas máglyára téved. A máglya egy kisebb téren ég és fölötte nyárson egy lovat forgatnak a nyomorultabbnál nyomorultabban kinéző elgyötört és láthatóan csont sovány alakok.
Tekinteteddel körbe pásztázod a körülötted lévő területeket. A látvány meglepetésszerűen ér, ugyan gondoltad hogy Erion hatalmas ez, ami a szemed elé tárul még nagyobb mint elképzelted. A városgigász szinte az egész látóteredet kitölti, egyedül délfelé a Sheral vonultai törik meg. A második szokatlanság hogy hiába ment már le a nap szinte az egész városban alkonyi fény uralkodik. Ehhez valószínűleg az utakon mozgó rengeteg ember-kiknek kezében lámpás vagy más világító eszköz- és a város egyéb fényei is hozzájárulnak.
legutoljára megszemléled az alattad lévő két személyt akik éppen egy szerencsétlen harmadik rongyost rabolnak ki. Pontosabban leráncigálják róla rongyait és a kezében szorongatott kenyérdarabtól is megszabadítják- jó néhány fogával együtt.

[Laurana]

Horo

* Egy kis ideig csak csendben nézek körbe, furcsa érzés fog el a városgigász láttán, mintha egyszerre volna elnyomó, mégis olyan szabad, ezen eltűnődöm kissé, közben próbálom valamennyire betájolni, merre lehetek, a máglya, és a kis incidens arra enged következtetni, hogy ha tán nem is a Szegénynegyedben, de annak a peremén. Innen viszont minél hamarabb ki kéne jutni, de legalábbis az éjszakát nem igazán szeretném a háztetőn tölteni. Körbenézek újra, tekintetem kiindulópontokat, a többi közül kimagasló épületeket keres, és amennyiben nagyjából sikerül bemérnem, merre lehet a teaház, vagy látok a közelben valahol esetleg városőröket, akiktől útbaigazítást kérhetnék, akkor szépen megvárom, míg elkotródnak a fosztogatók, majd óvatosan leereszkedem a falról az utcára, és elindulok a kitűzött uticél felé. Nyugidt léptekkel haladok, mintha csak mindennapos séta volna ez számomra, de végig éberen figyelem a környezetem. *

[Torozon]

Horo

Ahogy támpontot keresel városban hirtelen feltűnik a távolban egy barna csík amit eddig a sötét miatt nem szúrtál ki. Egy kis gondolkodás után megállapítod hogy az csakis a negyedeket elválasztó városfal lehet. A belső város fal kanyarogva húzódik el csaknem kétszáz lábnyira tőled, ám az egyik része egy idő után eltűnik a láthatárról majd újra feltűnik. Úgy véled azon része amelyik eltűnt alacsonyabb mint a többi és a fal ívéből arra is rájössz hogy feltehetően az esik legközelebb.
Lekászálódsz a tetőről majd ahogy az ajtó felé lépsz hallod amint odakint elfajulnak a dolgok és verekedés, pontosabban verés hangjaira leszel figyelmes. Nem is zavartatnád magad ezekkel a rongyos alakokkal, ha nem pont a kijárat előtt intéznék kényes ügyeiket. Tisztában vagy vele hogy idő előtt bajba keveredni akár a küldetésed végét is jelentheti, így megfontoltan tekingetsz körbe a kocsmában. A hátsó falon tátongó szekérnyi lyukon könnyedén kitudnál mászni ellenben nem tudod Erion Szegénynegyedének sikátorai miféle rémségeket tartogatnak számodra. Vajon melyik a rosszabb pár éhes meggyötört koldus vagy a sötét mellék vizelettől és alkohol szagtól bűzlő mellék utca?

[Laurana]

Horo

*Bólintok egy aprót, mikor meglátom a falat, ez jó hír, kétszáz lábnyira tán még eljutok épségben. Látom, meg hallom is, hogy továbbra is ott vannak az ajtónál a koldusok, így nem visszamászom az épületbe, hanem megvárom, ha van alattam valaki, hogy elmenjen, és kívülre ereszkedem le, úgy indulok el a fal felé, a "kedves szomszédokat" kikerülve persze, meg hát most el is vannak foglalva a harmadik kínzásával. Hát igen, mi mindenre nem képes a kétségbeesés, a nyomor. Nyugodt léptekkel haladok, mintha csak mindennapos séta volna ez számomra, de végig éberen figyelem a környezetem, nehogy valami nem kívánt meglepetés érjen... *

[Torozon]

Horo

Lehuppansz a hátsó kis sikátorba. Ahogy lekászálódsz szinte egyből megüti orrodat az átható és orrfacsaró ürülék szag, hihetetlen szerencsédnek köszönheted csak hogy nem egy kisebb rakásra érkeztél az említett anyagból.
Határozott, és visszafogott léptekkel indulsz előre szem előtt tartva minden sarkot minden felborított összetört ládát, kosarat egyéb törmeléket, és nemutolsó sorban a házak különböző sötét zugait ahol éppen patkányok rohangálnak, legalábbis így látod.
//Dobj érzékelés próbát//
Lassan haladsz előre, hála megfontoltságodnak, ellenben azzal szembesülsz nemsokára hogy a sikátor a fallal párhuzamosan halad, így nem igazán fogsz belőle kiérni a falhoz egyhamar ha csak el nem fordulsz jobbra.

[Laurana]

Horo

// Érzkelés próba: (érzkelés: 17)
1k10 = 7 [7]

[Torozon]

Horo

Ahogy lassan haladsz a sikátorban, felváltva hagyatkozva normál és hő látásodra deríted fel a terepet. Miután átlépsz egy rakás összetört, cserepet megpillantasz az egyik rakás szemét alatt valamit ami nagyobb mint egy patkány, de nem lehet ember sem. Körül belül három arasznyi magas és ugyanilyen széles is. Nem tudod kivenni a hővonalaiból hogy mi az. Tanakodva állsz egy pillanatig hogy eldöntsd megéri-e kockáztatni, aztán mikor az a valami halk vontatott hangon morogni kezd érzed hogy ennek nem lesz jó vége.

[Laurana]

Horo

*Egy pillanatra valóban eltűnődöm, mi lehet az, de aztán mikor meghallom a morgást, rájövök, hogy ez bizony kutya lesz. Egyenlőre megállok, nem hiszem, hogy csak úgy megtámadna, miért tenné? Először ő is fel fogja mérni a viszonyokat, ahogyan én teszem most. Feltételezhetően éhes, mert hát úgytűnik errefele senki sem él túl jól, így lassan mozogva, közben szemmel tartva a hőfoltokat, óvatosan igyekszem kivenni egy kis szárított húst a hátizsákomból, ha nagyon kell, elhajítom, úgyis ráveti majd magát. Ha meg nem olyan vad, ki tudja, talán értékes segítőtárs válhat belőle. Természetesen továbbra is ébeen figyelek, készülök arra, hogy ha ugrana, akkor repüljön a húsdarab, én meg ugorjak a megfelelő irányba, de egyenlőre remélem, hogy nem így fog végződni a dolog, nem akarnám bántani, mindig is szerettem az állatokat. *

[Torozon]

Horo

Miközben előhalászod a táskádból a húsdarabot a morgás cseppet sem csillapodik. Továbbhaladsz kezedben a biztosítékkal, ám a második lépésnél a szeméthalom mögül egy szürke szőrű alig három arasznyi magas kutya veti eléd magát, láthatólag neki sem megy jól a sora mint ahogy azt már kikövetkeztetted, szinte csupa bőr és csont az állat. Szájában napi betevőjét egy kivéreztet patkányt tart, amiért valószínűleg keményen megküzdött, szeme alatt ugyanis kisebb nagyobb karcolásokat látsz, melyek nagy része már besebeződött.
Még egy bizonytalan lépést teszel ám a kutya minden elszántságával védeni próbálja zsákmányát és hátrébb menni sem akar. Úgy döntesz hogy "feláldozod" a szárított húsodat mely a sikátor egy távolabbi zugába esik. A kutya pár pillanatig szimatol majd lassan, tőled félve megindul arrafelé szájában a patkánnyal. Halkan és gyorsan nekilát miközben te kihasználod a az alkalmat és tovább sietsz.

Lassan haladsz az ürülékhalmokkal cserepekkel, szöges lécekkel jócskán teleszórt sikátorban míg végül meg látsz egy jobb felé kanyarodó elágazást. Befordulsz. Alig teszel meg öt lépést és egy felfedezed egy kis lámpa fényét, ami tőled nem messze ég a sikátorban. Mellette egy ház hátsó kijáratának lépcsőjén, egy alak ül előrehajtott fejjel mintha ülve aludna. Eközben a távolban már látod a falon lévő járőrök fényeit.

[Torozon]

Haome no Munemoto

Lassan haladva bandukolsz a reggeli napfényben. Hátadon az összes holmid amire szükséged lehet, persze bármikor visszamehetsz Arbetbe, de úgy gondoltad hogy megpróbálkozol minél önállóbb lenni...
Az út pora még alig kavarodott fel, s a por kellemetlen nyomasztó illata helyett a lágy tavaszi szellő simogatja tested ahogy elhaladsz egy épp portékáját kínáló, fiatal keskeny csípővel és a fűző által kiemelt nagy keblekkel megáldott hölgy előtt. A nő fekete hajába is belekap a szél és sokáig lengeti míg végre veszni hagyja játékszerét. A fekete hajzuhatagról édesanyád jut eszedbe, aki meghagyta hogy vigyázz magadra és mindig kövesd az utat amit helyesnek vélsz. Örülsz hogy itt lehetsz, valamennyire ez is szabadság, persze szabad ember vagy mint mindenki Erionban. És persze rabszolga is vagy mint mindenki Erionban, ez alól nincs kivétel, megtanultad már. Így vidáman reggeli fényben fürödve haladsz utadon hogy eljuss a Jáde Pavilonba, ahol is szükség van egy erős kézre, és nem utolsó sorban egy éles pengére.

//Bocs hogy eddig kellet várnod //

[Laurana]

Horo

*~Na, csak megtalálom a kiutat... Ideje volna már. Bár az az alak nem tetszik, őt nem fogom tudni "elintézni" egy eldobott húscafattal, azt meg kétlem hogy aludna valóban, mint ahogyan látszik. A látszat mindíg csak látszat, ezt megtanultam már. ~ Összegzem magamban a gondolataimat, picit lassítva közben a lépteimen, majd megyek tovább a vélt kijárat felé, kifejezetten figyelve az alvónak tűnő alakra, és a környezetére, nem szeretném, hogy épp most érjen valami váratlan meglepetés. Egyik vállamon meg is lazítom a gitártok szíját, fegyvert nem vennék elő most, mert akkor biztos nem jutok ki, hamár látszanak az őrök, de a tok is jó sokmindenre, védi a hátamat legalább, meg ha nagyon muszáj, fegyvernek is jó. Bár mi nem?

[Haome no Munemoto]

Haome no Munemoto

Egyenes, magabiztosnak tűnő testtartással, lassú léptekkel haladok. Cél a Jáde Pavilon és az ismeretlen jövő...Bal kezemmel úgy szorítom hűséges pengéim tokját, ahogy fuldokló kapaszkodik a szalmaszálba...Próbálom érzékelni és befogadni a környezetemet, ahogy Kenzo oszei tanította, de a fejemben születő, egymást kergető gondolatok minduntalan elvonják a figyelmem.
<Kenzo oszei szavai jutnak az eszembe." Emlékezz fiam - még a tízezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik. " Hát igen, számomra a Jáde Pavilon az "egyetlen lépés". Kilépés a tera biztonságos falai közül a való életbe. Remélem nem hozok szégyent atyám és oktatóm nevére...Ne feledd el: egyenes gerinc, kilégzés, belégzés... A tartásod sugalljon magabiztosságot akkor is, ha nem vagy az...Magabiztosság. Eddig tisztában voltam a szabályokkal, de most...?
Fekete hajzuhatag lebben - és anyám arca dereng fel előttem. Az előző este kis búcsúztatót rendezett nekem, mintha a világ végére mennék...De ő is érzi, hogy valami megváltozott. hogy a kisfia már nincs a khitamája közelében...Szegény asszony: előbb a férjét veszíti el, aztán az egyetlen fia is magára hagyja. De tudja mi a kötelessége, hogy mivel tartozik nekem és atyám emlékének... A kötelesség...MOST MÁR ELÉG!!! Koncentrálj a jelen pillanatra!>
Észre sem veszem amikor megtorpanok, csak az tűnik fel, hogy egy helyben állok; ádáz arckifejezéssel próbálom tisztára seperni a fejem. Mint aki álomból ébred, úgy jutnak el hozzám a környezetem formái színei...Hm, formák...
Ekkor veszem csak észre, hogy meredten bámulom a hosszú fekete hajú szemrevaló leányt, aki néhány lépésre tőlem az út mellett a portékáját rendezgeti.

[Torozon]

Horo

Óvatosan haladsz tovább. Ahogy közelebb érsz az alvó alakhoz orrodat egy időben csapja meg a vérszag mint ahogy felfedezed az alak melletti kis vértócsát. A bal bordái alatt valaki egy aprócska kis tőrt állított az alak oldalába, így az már nem fog felkelni álmából hogy megzavarja a te utadat. Annál inkább talán azok akik a tőrt bele állították.
Fogalmad sincs miért de kezd egyre rosszabb érzésed lenni. Úgy érzed itt csak bajt találsz, és a hely maga is nyomasztó. Mindenfele szemét, lim-lomok, összetört cserepek egy kés kancsó, hordók, és csontok, melyeknek számát te is gyarapíthatod ha nem vigyázol. Kezd eluralkodni rajtad az izgalom kellemes mégis most nem kívánt érzése. Valahol oldalról egy nesz hallasz, de mire odakapod fejed már semmi. Vajon csak a képzeleted játszik veled ezen felszült helyzetben vagy tényleg tartanod kéne valamitől?

//Dobhatsz érzékelést +1-el amennyiben akarsz.//

[Torozon]

Haome no Munemoto

A lány is észre veszi megtorpanásod és egy lépéssel melléd is terem.
- Szervusz.-köszön rád olyan angyali mosollyal melyet még nem nagyon láthattál nőtől- talán eltévedtél? Gyere én segítek megtalálni a helyes utat.-mosolyog rád közben kicsit lejjebb húzza fűzőjét mintha csak melege lenne. Ám így duzzadó keblei még inkább szembetűnőbbek lesznek számodra s egy pillanatra el is kalandozgatsz. A mögötted haladó emberek kikerülnek ahogy látják a ledermedésed egyik másik hümmögve-morogva próbálja kifejezni nem tetszését, míg végül a lány kicsit oldalra húz.
- Na, segítsek?

[Haome no Munemoto]

Haome no Munemoto

Megigazítom a vállamat húzó sugasa-batyut; szeretnék egy kis időt nyerni. Amit eddig egyedül nem sikerült elérnem, azt e hölgy gond nélkül elérte nálam - teljes lényemmel a jelen pillanatra koncentrálok...Ahogy mozdul, hogy közelebb kerülhessen hozzám, nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne sasszézzak hátra, hogy tartsam a köztünk lévő távolságot. <...nem a terában vagy, és ez a lány nem az ellenfeled...legalább is remélem...>
Megköszörülöm a torkom, de a hangom ennek ellenére is furcsán vékonynak, bizonytalannak cseng a fülemben.
-Szumimaszen...Ööö...Bocsátasz meg...Nem beszélek elég jól nyelv...Ööö...Nem értem mit te akar... <...A Sárkány nevére: lehet, hogy ő is egy "olyan" lány...Pedig olyan...Jól lesz figyelnem.>
Már nem esik annyira nehezemre a jelen pillanatra koncentrálni. Bár e fiatal teremtés bájai nem teljesen hatástalanok rám ( már kezdem érezni odalent...), és e hatást a közvetlensége csak tovább fokozza, ez egyszersmind kissé gyanússá is teszi...
Újra megigazítom a batyut a hátamon, egyúttal lopva körbepillantok, nincs e gyanús alak a közelemben. Majd ismét a lány felé fordulok.
-Szép hölgy mondasz meg merre van Jáde Pavilon...?
Közben megpróbálom eldönteni eddigi benyomásaim alapján, hogy mi lehet a szándéka...( Érzékelés 14,Lélektan 1. fok )